Ötvenegyedik fejezet

Alexi óvatosan felhúzta a motelszoba ablakát, hálát adva, hogy nem nyikorog. Csendben az ágyhoz lopódzott, már előre lefuttatott a fejében minden apró részletet, csak a főszereplő hiányzott. Ő tényleg hiányzott, az ágy ugyanis üres volt. Várjunk csak, ez kétszemélyes szoba, talán a másikban van. Lábujjhegyen osont, hogy visszafogja léptei zaját, de Raven a másik ágyban sem volt. Akkor a fürdőszoba, csakis ott lehet, valószínűleg a kádban áztatja magát.

Benyitott a fürdőszobába, sötétség, villany kapcsolás, síri csönd. Minden villanyt felkapcsolt, mint aki azt reméli, az egyik sarokban, a polcon vagy a párnák alatt megtalálja, amit annyira keres. Az ágynemű is érintetlen volt, és a ruhák is hiányoztak.

Biztos, hogy ez az a szoba? Megnézte az ajtót, C-06.

Nagyon úgy néz ki, hogy szárnyatlan Nikkije elrepült.

Le fogja vadászni, ez egészen biztos, de most úgy aludna egy kicsit. Ha már ez a szoba úgyis itt áll üresen, vétek lenne nem kihasználni. Kinyújtózott az ágyon, és a kimerültségtől azonnal álomba zuhant.

Telefoncsörgés ébresztette. Ki a fene hívja ebben az embertelen órában?! Még a redőnyön át is látszik, hogy sötét van odakinn.

– Igen? – morgott a telefonba.

– Figyeljen jól! Mr. Tedescu végrendeletének végrehajtója vagyok. Az athéni kórházban tartózkodom, és most jött el az ideje, hogy átadjam magának a harmadik strófát, a HOGYAN? címűt.

– Hogyan jutott hozzá a telefonszámomhoz?

– Mr. Tedescu megadta nekem az összes N17-elérhetőséget, mielőtt elindult Athénba.

– Mit akar tőlem?

– Körmölje le gyorsan ezeket a sorokat, jegyezze meg, majd rögtön semmisítse meg a papírt!

Alexi a szobai jegyzettömbért nyúlt.

– Rendben, mondja csak!

A nő dallamos hangon felolvasta a sorokat:

„Ötödik munkája trágyával teli istállóból port seperni, amint háromkutya nyakörve a halállal töltött poharakat áttöri.

Tömegeket sodor el Aiolosz fagyos-forró lehelete

télen-nyáron sárkánymagot aratva."

– Mit jelent mindez?

– Nem tudom, a főpapnő csupán közvetíti a jóslatokat. – A vonal elnémult.

Végre kezében a kulcs Tedescu jóslatának harmadik részéhez. A szavakat szuggerálta, hátha beugrik valami a görög mítoszokról.

Az ötödik munka lehet Héraklész ötödik feladata: kisöpörni a mocsokkal borított tehénistállót.

A háromkutya nyakörve Kerberoszra kell hogy utaljon, a háromfejű kutyára, ami mérgező habokat nyáladzott, nos, ez eléggé passzol az anthraxhoz. De mi okból volt bőrpánt minden egyes halállal töltött poháron? Tudta, hogy Aiolosz a szelek ókori istene, de ez sem vezette semmire.

A fürdőszobába ment, és arcát hideg vízbe mártotta – a csapongó gondolatok letisztulhatnának egy kis kijózanító hidegtől. Nála volt a fegyver, és – az arctalan istennőt leszámítva – tudta a célpontokat. De nincs értelme eljuttatni az anthraxos kémcsöveket az N17-egységeknek, amíg nem tudja megfejteni a rejtélyt, vagyis azt, hogy HOGYAN használják őket.

Jól van, Jason Tedescu, ezt fejtsd meg nekem…