Hetvenedik fejezet

Alexi rákanyarodott a Waybridge Elmegyógyintézet felé vezető útra. Kék Mercedes és piros Jaguar pihent a parkolóban. Vagyis Raven itt van, de ki a másik? Kivette a csomagot a diplomatatáskával együtt a furgonból, nem szabad megkockáztatni, hogy ellopják.

Ahogy elhaladt a rozsdás kút mellett a halott kertben, fekete madarak raja csapott fel a fákról. Vajon miért hívják a hollókat a madarak gyilkos seregének?

A főbejárat ajtaja és az elülső ablakok is be voltak deszkázva. Alexi bekiabált.

– Hahó, van itt valaki?

Nem jött válasz.

Újra kiáltott.

– Van valaki odabenn?

Faágak reccsentek.

– Elég a lármából, felriasztod a halottakat! – Raven hangja szólt a bokrokból. – Fegyver van nálam. Mondd meg, ki vagy, vagy lövök!

Blöfföljön? Nincs értelme kockáztatni.

– Én vagyok az, Alexi.

– Sétálj lassan az épület nyugati oldalához, de tartsd a kezed a levegőben, ahol látom!

– Te vagy az, Nikki? Kerestelek.

Látta, ahogy a lány kiemelkedik a bokrok közül. Veszélyes: ha van nála fegyver, ő maga könnyű célpont lehet.

– Honnan tudtad, hogy valaki van itt?

– „Ahol a madarak megállapodnak – válaszolta Raven –, ott nem lehet ellenség. Ha éjszaka egymást hívogatják, akkor félnek.”*

*Szun-Ce: A hadviselés törvényei (Tőkei Ferenc fordítása)

– Oh, emlékszel még, hogy a hadviselés törvényeiből idéztem neked Szun-Cétől? Sosem voltál az a bolond, akinek tettetted magad.

– A tarot-ban A Bolond a kiindulópontja mindennek – nevetett Raven. – De ez nem a villámsújtotta torony, ez a szélfútta, és amint látod, még mindig áll, és én vagyok a Főpapnő!

Szóval megvannak Tedescu strófái. Óvatosan nyomulj előre, nehogy elriaszd!

– Megközelíthetem, őszentsége?

– Mit akarsz itt, Alexi?

Elérte a lányhoz közeli ösvényt.

– Megtalálni a lelkitársamat.

Raven a csomagra mutatott.

– Mit hoztál?

– Egy ajándékot neked, édesem.

– Hadd lássam!

– Később, kedvesem. Ez egy kis meglepetés, amiért újra együtt vagyunk.

– Akkor most gyere be, megmutatom gyerekkorom titkos helyét!

– A bejáratot lepecsételték. Hogyan jutunk be?

Raven kézen fogta őt, és a barlang felé vitte. Alexi meglepődött látva Raven titkos átjáróját.

– Hová viszel engem?

– A nővérszoba mögötti helyiségbe.

Felmásztak a második emeletre, egy kicsi szobába.

– A nővérek itt töltötték a szüneteiket, mostanában gyakran jövök ide.

Alexi próbálta minden mozdulatát kontroll alatt tartani, csak óvatosan, nehogy Raven megsejtsen valamit. Ha a lány már emlékszik mindegyik profetikus strófára, nem engedheti őt az FBI kezébe.

Sajnálta Ravent, de erőt vett magán, és a szánalom utolsó csíráit is kiirtotta magából. Maradjon szép emlék az utolsó együttlét.