Huszonnyolcadik fejezet

Athén

Már koromsötét volt, Dugan mégis tisztán kibetűzte a ZÁRVA feliratokat a Nemzeti Könyvtárhoz vezető két kacskaringős lépcső alján.

– Ez minden – szólt Tia. – Menjünk. – Fejét Dugan vállára hajtotta. – A te szobádba vagy az enyémbe?

– Menj körbe a hátsó parkolóhoz!

– Nem látod a kiírást?

– Nem gondoltam, hogy ilyen szerencsések leszünk – válaszolta Dugan.

– Szerencsések?! A zárva azt jelenti, hogy be van zárva, lakattal.

Dugan két ujját a lány ajkához nyomta.

– Soha még egyetlen lakat sem akadályozott komolyabban, hogy bejussak egy ajtón. Menjünk!

Tia a három tömbből álló épületegyüttes mögé gurult az autóval.

– Ez az egyetem, a másik az akadémia, a könyvtár olvasószobája a középső épületben van. – A könyvtár mögötti parkolóhoz hajtott. – Ez a hátsó bejárat.

– Honnan tudod?

– Végeztem itt kutatásokat.

Dugan a vállára dobta táskáját.

– Használd a zseblámpádat!

Tia feltúrta a kesztyűtartót, és addig kotorászott, míg megtalálta. Gyors kattintás, minden rendben, működött. Dugan egy kis műanyag tokot vett ki a táskájából. 

– Mi ez?

– Tolvajkészlet. – Két fémdrótot csúsztatott a zárba, és mindkét irányban megforgatta őket. – Átkozottul kemény dió ez!

– Hagyd, hogy megpróbáljam!

Dugan elmosolyodott, és átnyújtotta a drótokat.

Tia félretolta a férfi kezét, és a táskájába nyúlt. Kulcscsomó csörgött a kezében, kiválasztotta a megfelelőt, és mintha csak az otthona előtt várná a bemenetelt, magabiztosan beledugta a lakatba, ami halk kattanással kinyílt. Meglengette zseblámpáját.

– Csak utánad, Fogorvos!

– Honnan a fenéből szereztél kulcsot?

– Egyszerű. Mint mondtam, kutatást végzek itt a terrorizmuselhárító részleg számára. A kulcs az apámtól van.

– Mondhattad volna!

– Nem kérdezted.

– És véletlenül tudod azt is, hol van az iroda, ahol katalógusba veszik a könyveket?

Tia a zseblámpát az álla alá nyomta, és hamiskás vigyorra húzta a száját.

– Kövess! – Kinyitott egy ajtót, és felkapcsolta a neonfényeket.

– Inkább ne, megláthatja valaki a világítást!

– Itt nincsenek ablakok, a napfény kárt tenne a kéziratokban.

– Erre nem is gondoltam – válaszolta Dugan, és a padlótól a plafonig polcozott aktákra mutatott. – Egy örökkévalóságig fog tartani, mire megtaláljuk Tedescu archívumait ezeken a polcokon!

– Ott nem kell keresnünk.

– Akkor hol?

– Salinas azt mondta neked, elpostázta a kéziratokat épp úgy időzítve, hogy azalatt érkezzenek meg, amíg Tedescu itt van a konferencián. Kétlem, hogy a katalogizáló könyvtárosnak volt ideje kinyitni őket. Fussunk végig az újonnan érkezett szállítmányokon! – Felemelt egy sovány kis csomagot. – Feladó: Jason Tedescu, Waybridge Egyetem, Waybridge, Ohio.

Dugan csókot dobott Tia felé a levegőben. 

– És most hol a fenében tudjuk ezt lemásoltatni? Késő van. De elég rizikós lenne kivinni magunkkal egy egész éjszakára.

– Semmi gond, van egy másológép, amit gyakran használok. Kövess!

Megtalálták az olvasótermet, Tia lehúzta a másolóról a műanyag védőtakarót.

– Add a lapokat, én majd másolom őket! – A zseblámpát a papírra irányította.

Öt perc alatt végigmentek a kötegen, majd Dugan visszazárta a kéziratokat a csomagolásba.

– Az tényleg sorscsapás lenne, ha az N17 rátenné a kezét ezekre!

– Van egy ötletem! – Tia magához ragadta a kéziratot, majd a katalogizáló irodába sietett, és a megrakott polcok mögé dobta. – A könyvtáros, valószínűleg óvatlanságból, nem vette észre, hogy a csomag becsúszott ide.

Dugan csókot nyomott az arcára.

– Rendben. És most lássuk azokat az átkozott jóslatokat!

 

NYILATKOZAT

 

Én Jason Tedescu, ezúton vállalom halálom után, hogy a Sárkányfog hadművelet az én alkotásom. 1973. november 17-én megsérültem az athéni Műszaki Egyetemen, a Papadopoulos ezredes és fasiszta juntája elleni diákfelkelés során.

Azon a napon számos görög diák vesztette életét a CIA által támogatott diktatúra miatt! Engem az Egyesült Államokba küldtek orvosi kezelésre, de tovább maradtam, hogy elvégezzem doktori képzésemet klasszikus irodalomból. Ez alatt az idő alatt az egyetemről kivett szabadságaimat görög terrorista egységek alapításával töltöttem Amerika-szerte.

Az N17 megszervezését elvtársammal, Myron Costával együtt irányítottam. Vállalom a teljes felelősséget a CIA helyi vezetőjének meggyilkolásáért 1975-ben, valamint a további, amerikai és görög kormánytisztek elleni támadásokért.

Imádkozom, hogy megérhessem a titkos terrorista egységek feléledésének napját, melyeket én alapítottam mindenfelé az amerikai kapitalista államokban. Az ország három nagyobb központja elleni támadás minden bizonnyal járulékos veszteségeket fog okozni, polgárok százezreit érintve. A háború ködében ez elkerülhetetlen.

Az általam alkotott MISZTIKUS JÓSLAT első része, a HOL? feltárja a városokat és a célpontokat. A második rész, a MI? a fegyverre, és annak beszerzési helyére utal. A harmadik rész, a HOGYAN? saját zseniális módszeremet írja le a fegyver terjesztéséről.

Ezúton hatalmazom fel végrendeletem végrehajtóját, hogy saját belátása szerint adományozza ezeket a kódolt jóslatokat a görög levéltárnak, hogy halálom után a jövő bölcsészei felismerhessék a zseniális Jason Tedescu briliáns stratégiáját, akit elmulasztottak kinevezni egyetemi professzorrá.

 

Tia átvette Dugantől a kéziratot, és fellapozta a következő oldalt.

– Hadd olvassam fel hangosan. Ha halljuk, az segíthet:

 

„HOL?

Arctalan Istennő lát jövőt Szélfútta Toronyból,

és ádáz gyűlölettel mindenkit lemészárol

Bikaember, ki megmenekült, megáll az elsüllyedt falak alatt

A HALÁL ÍTÉLETE ÖTSZIRMÚ VIRÁGOT ROBBANT."

 

– Ó, a fenébe is! – Dugan felhördült. – Ez az istenverte rejtélyekbe foglalta a jóslatait: a célokat, a fegyvert és a módszert is.

Tia Dugant kémlelte.

– És mit gondolsz, mit jelentenek ezek a… te szavaiddal élve, rejtélyek?

– Honnan a pokolból tudnám?

– A kémelhárítás elemzői nem profik a talányok megfejtésében?

– A nemzetközi szájtépések dekódolása és elemzése nem egyenértékű a rejtélyfejtéssel. Gyerünk, olvasd fel a többit!

Tia megfordította a lapot. 

– A többi oldal üres.

– De a nyilatkozatban három strófát említ: HOL, MI és HOGYAN.

Tia közelebbről is megnézte.

– A másik kettő hiányzik. Valaki nyilván különvette őket.

– Alighanem Salinas, aki fejbevágott Zeusszal, és feltehetően halálra verette magát azon a tüntetésen. Tedescu rábízta, hogy a saját megítélése szerint járjon el az adomány ideküldésével.

– De mire jó elküldeni csupán az első részt?

– Salinas istenítette Tedescut – válaszolta. – Orákulumnak hívta. Valószínűleg úgy gondolt saját magára, mint a főpapnőjére, aki a maga értelmezése szerint védelmezi az orákulum hagyatékát. Nem kérdés, hogy úgy választotta szét őket, ahogyan ő maga megfelelőnek találta.

– Rendben, akkor birkózzunk meg azzal a négy sorral, amink van!

Dugan a lapra meredt.

– Tedescu C-kategóriás költő volt, de láthatóan bölcs jósnak tartotta magát. Az első sorok görög mítoszokra utalnak. Az előadások alatt bizonyára a talányokhoz tartozó utalásokat jegyeztetett meg a diákjaival. Úgy tűnik, itt profetikus kulcsszavakként használja őket.

Tia ujjával megpöccintette a lapot.

– Tehát az N17 és a MEK is tudhatja, hogy Raven a kulcs a rejtélyek megoldásához, ő ismeri ezeket. Persze ő nem tudja, hogy tudja. Ha viszont elviszik Ashrafba, kínzással biztosan kiszedik belőle.

Dugan felvette a kéziratot.

– Raven a kezükben van, de a miénkben meg itt van ez. Csak egy a baj, ennek a strófának nincs értelme. Nem hámoztunk ki belőle semmit.

Tia végigfuttatta ujját a sorokon.

– Először is azonosítanunk kell minden egyes képet és irodalmi utalást, aztán értelmezni őket átfordítva a terrorakcióra. Adjuk meg neki a tiszteletet, amely kijárna a klasszikus irodalom professzorának, végül is erre vágyott. Valószínűleg többrétegű a jelentés. Nézze meg az íny alatt is, Fogorvos! 

– Te nyilván jól megtanultad a görög irodalmat és mitológiát, úgyhogy ez a te asztalod.

– Rendben. – Tia az első két sorra mutatott:

 

„Arctalan Istennő lát jövőt Szélfútta Toronyból,

és ádáz gyűlölettel mindenkit lemészárol.”

 

A lány felhúzta a szemöldökét.

– Sosem hallottam arctalan istennőről.

– És mi van a Szélfútta Toronnyal?

– Nem ugrik be semmi.

– Nem ugrótoronyról beszél.

– Rendben van, elemzőkém! Menjünk tovább. „Bikaember, ki megmenekült, megáll az elsüllyedt falak alatt". Bikafej, embertest… a Minotaurusz.

– De mit jelent mindez?

– Hallgass és tanulj, Elemző úr! Poszeidón egy fehér bikát adott Minósznak ajándékként. A királyné szeretkezett a bikával, és egy bikafejű embernek adott életet.

– Valószínűleg innen jön a kifejezés, hogy baromságot csinált!

Tia oldalba vágta.

– A király elrejtette a Minotauruszt egy labirintusban. Tehát hol lehet labirintus Amerikában?

– Tudok egypárat. Az Olcott Központ labirintusa Wheatonban, Illinois államban. A Labirintus Társaság Connecticutban. A Grace-székesegyház labirintusa San Franciscóban. De van még több száz másik is. A rejtély bármelyikükre utalhat. Hova vezet ez bennünket?

Tia megrázta a fejét.

– Azok az igazi labirintusok a felszínen vannak. Nekünk most mélyebbre kell ásnunk.

– Mélyebbre… Föld alatti útvesztő… Elföldelt elektromos vezetékek, kábelek? Kanálisok? Állatok járatai? Kígyófészkek? Föld alatti patakok? – A homlokára csapott. – Várj egy percet, az istenit! Föld alatt? Mint a földalatti az angoloknál, a New York-i metróútvonalak labirintusa! 

– Azt hiszem, jó úton haladsz, de hogyan szúrjuk ki a tényleges célpontot?

– Néhány részen, ahol a metró kijön a föld alól, töltések vannak.

Tia megingatta a fejét.

– Az a falak mellett lenne. Nem alattuk.

Dugan az ajkát harapdálta.

– Metró… metró… Várj csak! Az egyik New York-i metróállomás nevének jelentésében ott a fal: Wall Street. És ahogy most végiggondolom, a New York-i tőzsde épülete előtt van egy bikaszobor. A második célpont: a kapitalista hatalom központja.

– Tehát a bikaember labirintusa a második célpont – szólt Tia –, a New York-i tőzsde épülete. De még mindig hátravan, hogy megfejtsük az első és a harmadik célpontot, plusz azonosítsuk a terrorista egységeket és a fegyvert.

– És persze arra, hogy hogyan akarta használni az egységeket.

– Mindjárt megérkeznek a takarítók – szólt Tia. – Folytassuk ezt otthon.

Dugan felmarkolta a lapokat, és kisiettek a parkolóba. Úton a szálláshely felé Tia rákérdezett:

– A te szobádba vagy az enyémbe?

– Az enyémben jobb a világítás.

Amikor beléptek a szálláshely folyosójára, Dugan a lány arcát fürkészte, de a fény kialudt, mielőtt még elcsíphette volna azt a sokat sejtető félmosolyt.

– A sötétben istennő vagy, arc nélkül.

– Ezt nem veszem bóknak.

– És mivel te vagy Artemis, a vadász, tanúsíthatom a feltevést, hogy miután gyilkoltál, lemészárolnál mindenkit.

Tia Dugan mögé nyúlt, és felkapcsolta a villanyt.

– Seggfej! Ma éjjel alhatsz a saját szobádban. Egyedül.