Huszonkettedik fejezet
Artemis nem lassított, amikor beért a nemzetközi pályaudvarra.
– Itt fogok megállni, Dugan. A maradék utat a kompkikötőig gyalog tesszük meg.
A férfi hallotta a robbanást, és látta a tüzet. Riasztók harsogtak. Emberek gyűltek össze a terminál előtt, de a rendőrség visszaterelte őket. Tömeg indult meg a termináltól a kikötő felé.
Artemis utat vágott az emberek között a terminál felé.
– Hova a pokolba mész?! – kiabálta Dugan.
– A bombázásnak vége.
Dugan látott elsuhanni mellettük egy világoskék furgont: felszaladt a járdára, majd vissza az úttestre. Vajon köze lehet a bombázáshoz? Vagy csak egy ijedt bámészkodó?
Az utasterminál terén a kikötőnél egy agyonégett testet látott elterülve a földön. Ruhája már leégett, bőrét kátrányszínű réteg borította.
Egy fekete szedán hajtott be a parkolóba, a kiszálló férfi jobb szemét fekete szemfedő takarta. Intett egy rendőrnek, hogy engedje át. Dugan felismerte Hector Eliade kapitányt, aki a híreket közvetítette az N17-ről.
Rendőrök tolták félre az akadályokat, hogy utat nyissanak neki. Ahogy a kapitány közeledett a test felé, egy mentőautó bömbölő szirénákkal, forgó fényekkel – tolatott be. Orvosok húztak ki egy hordágyat a hátsó részből, és szaladtak vele a test felé.
Eliade kapitány feléjük kiáltott.
– Ne nyúljanak hozzá, meg kell állapítanom, hogy tud-e beszélni! – Letérdelt a test mellé. – Ha hall engem, mozdítsa meg a lábát!
Hörgés hallatszott, a láb megrándult.
Ahogy Dugan figyelte, saját bőre is bizseregni kezdett. A legjobb alkalom együtt érezni egy terrorista merénylővel.
Végül Eliade intett az orvosoknak, hogy vigyék el az égett férfit. Felemelték a hordágyra, és a mentőkocsi hátuljához gurították. Miután becsúsztatták a hordágyat, becsapták az ajtókat és bömbölő szirénákkal elhajtottak.
Kapcsolatba kell lépnie Kharónnal, talán ő tudja, mi folyik itt. Elhúzódva a tömegtől kivette mobilját, és beütötte a számot.
Tétova hang szólt a telefonba.
– Igen?
– Kharón?
– Ki beszél?
– Fogorvos. – Elmagyarázta, mi történik.
– Nem akarjuk, hogy a madárkánk elrepüljön Görögországból – szólt Kharón. – Ha visszajut az Egyesült Államokba, szinte lehetetlen lesz visszatoloncolni Athénba.
– Soron kívüli kiszolgáltatás?
– Nem tudom, miről beszél, de hosszú időbe telne végigmenni minden lépcsőfokon egy elmegyógyintézeti bíróval. Találja meg, és állítsa meg! Ha nem tudja kiszedni belőle Tedescu jóslatát, adja át Eliade-nek, ő profi a vallatásban. Tegyen meg bármit, ami szükséges, hogy Athénban tartsa.
Kharón kinyomta.
Ahogy megfordult, látta, hogy Eliade figyeli őt ép bal szemével, majd rámutat, az egyik rendőrnek intve.
A rendőr meglengette gumibotját.
– Megállni!
– Én csak erre jártam – szólt Dugan.
A rendőr a hasába vágott a gumibottal.
– Hátra a kezekkel, most!
Körbenézett, Artemist kereste. Sehol. Neki sikerült elosonnia, hogy megússza a letartóztatást. Talán valóban kettős ügynök.
A rendőr megbilincselte, és beterelte egy rendőrségi furgonba.
Eliade visszaült a fekete autóba, és intett a sofőrjének, hogy indulhat. A rendőrségi furgon követte.
Mi a fenét csináljon most? Álljon ellen? Engedelmeskedjen? Felfedje kilétét? Semmi pánik, ürítsd ki az elméd! Sosem kínozták még. A pokolba is, ő elemző, nem ügynök!
Fel kellett volna készülnie erre egy ciántablettával.