ATLANTISZ NYOMÁBAN

Három esztendő telt el, a kiábrándulások és megcsúfolt remények évei. A tengeralattjárók negyedik esztendeje kutatták már az Atlanti-óceán mélyét Afrika északnyugati, valamint Észak-és Dél-Amerika keleti partjai között. Több érdekes földtani és őslénytani leletet találtak, ám Atlantisznak nem tudtak a nyomára bukkanni. A búvárok több száz méter mélységben szondázták a tengerfeneket, de mindenütt csak a víz nyomásától kristályossá vált vulkanikus tufát, gránitot meg agyagpalát találtak.

Az expedíció tagjai szemlátomást kimerültek. Jócskán megcsappant Mary Carter érdeklődése is.

Férje elátkozta az Atlantiszt, Larrisont és Sallyt, de mivel jól fizették, nem vált meg az expedíciótól. Időnként Sally is kétkedett. Kiadásai nőttek, rég hozzányúlt az alaptőkéjéhez, amely már alaposan megcsappant.

Kezdetben Sally tenger alatti expedíciója óriási szenzációt keltett. Egy ideig az Atlantisz a legdivatosabb témának számított. Számtalan előadást tartottak róla, tudományos viták tárgya lett. Egyesek szeme előtt ott lebegett az óceán fenekére süllyedt kincs. Még az a gondolat is felmerült, hogy részvénytársaságot alapítanak, és Sallyval közösen folytatják a kutatásokat. Ám a józan mérlegelés azt sugallta, hogy jobb lesz kivárni, milyen eredményre jut Sally expedíciója. Egyelőre azonban az eredmény siralmas volt. A sajtó egyre hűvösebb hangon írt a kutatásról, aztán gúnyolódni kezdett, azt számolgatta, mennyibe kerül az “Atlantisz-legenda”, végül teljesen elhallgatott róla. Sally számára ez mindennél rosszabb volt. A kellemetlenségek betetőzéseként elvesztette olajrészvényekbe fektetett vagyonának tekintélyes részét.

Teljes csőd fenyegette, ha – az újságok kifejezésével élve – továbbra is a “tengerbe fekteti” a pénzét.

Sally egyre szótlanabb és ingerültebb lett.

Csak Larrison nem csüggedt.

– Kudarcaink semmit sem bizonyítanak. Hibáztunk a kutatásban. De ezt a hibát egykettőre kijavíthatjuk. Mostanáig ugyanis csak az atlantiszi vulkánhegyek tetejét kapargattuk. Gondoljon arra, hogy Platón is említette ezeket a magas hegyeket. A városok a hegyek lábánál feküdtek. Ha tehát meg akarjuk találni őket, le kell ereszkednünk legalább háromezer méterre, a völgyekbe, amelyek az óceán fenekén húzódnak. Néhány mély kutatóárkot vágunk a talajba, s akkor majd megtaláljuk Atlantiszt. Önre várt több tízezer éve. Most hagyná abba, amikor ilyen közel került az Atlantiszhoz és a hírnévhez?! Igen, a hírnévhez!

A ravasz Larrison rég kiismerte már Sally gyöngéjét a nagyravágyását!

– Mennyibe kerül? Úgy értem, mennyibe kerül még? – kérdezte Sally.

Újra számolgatni kezdtek. Az óceán fenekén végzendő kutatások elképesztően költségesek voltak. De a makacs Sally hozzászokott a kockázathoz, s elszánta magát erre a lépésre is.

Az utolsó kutatási területet az északi szélesség 12. és a nyugati hosszúság 40. foka között jelölték ki. Óriási búvárharangokat süllyesztettek a tenger fenekére, mert a háromezer méteres mélységben túlságosan nagy volt már a víz nyomása ahhoz, hogy a búvárok szabadon dolgozzanak. Fúrókkal kutatták a talajt. A víz néhányszor betört a harangokba. Már hat munkás vesztette életét. Egyre nehezebben tudták pótolni őket, egyre drágább lett a munkaerő. Három hónapig folyt a megfeszített munka. Az expedíció hősi erőfeszítései újra felkeltették a “föld feletti világ” figyelmét. Larrison fáradhatatlanul, energikusan irányította az óceán mélyén folyó kutatásokat. Sally ideje jó részét a felszínen, a kutatási terület közelében horgonyzó úszódokkon töltötte. A tengeralattjárókban fulladozott, a tengeri levegő viszont jót tett neki. Fizikai állapota remek volt. Bár ami azt illeti, sokba került neki ez a gyógykezelés. Egyik reggel számolgatás és mérlegkészítés közben rádöbbent: már csak arra elég a pénze, hogy két hónapig folytassa a munkálatokat. Aztán nincs tovább. Tönkrement. Ráadásul nevetségessé is tette magát mint vén, álmodozó fantaszta.

Este, amikor a kimerült, de mindig vidám és zajos Larrison feljött az óceán mélyéről, Sally közölte vele a szomorú újságot.

Larrison első ízben jött zavarba.

Soha eszébe sem jutott, hogy kiürülhet ez az aranyzsák. De munkája sokkal inkább lekötötte, semhogy kétségbe esett volna.

– Ez lehetetlen!

– Miért volna lehetetlen? Itt van, kiszámítottam!

– Úgy értem, lehetetlen most abbahagynunk, a legizgalmasabb helyen. Elértünk a puha tufaréteghez. Itt már könnyebben boldogulunk. És éppen ma találtam valamit, ami rettenetesen hasonlít egy tetőcserép darabjaira. Elő kell teremteni a pénzt!

– De hogyan?

Larrison vállat vont, és bement a kabinjába. Ezen az estén sokáig írogatott, utasításokat készített, és reggel, miután futtában harapott valamit, leereszkedett az óceán fenekére.