* * *

Dalamar lelke visszatért a testébe. A mágia visszaáramlott a lelkébe. A vér szinte izzott az ereiben, a mágia égette az egész testét, boldogsága és öröme pedig mérhetetlen volt, határtalan. Felemelte a fejét, és felnézett az égre.

Az a fakó, sápadt hold már régen lenyugodott. Most két hold ragyogott odafenn az égen, az egyik ezüst, a másik vörös fénnyel. Dalamar lenyűgözve, szívében áhítattal nézte, ahogyan a két hold egymás fölé úszik, és egyetlen hatalmas, fényes szemet alkotnak odafent az éjszakai égen. A fekete hold is ott volt, középen, de azt csak az ő szeme látta.

– Hát te is visszakaptad az életed – mondta Palin, aki ekkor lépett elő az árnyak közül.

– És a varázserőmet – mondta Dalamar.

Palin elmosolyodott.

– Most merre indulsz?

– Fogalmam sincs – felelte Dalamar nyugodtan. – Az egész világ nyitva áll előttem. Úgy tervezem, hogy végleg otthagyom az Ősmágia Tornyát. Éppen elég ideig raboskodtam már benne. Na és te merre indulsz? – Gúnyosan elmosolyodott. – Visszatérsz szerető feleségedhez?

– Ha ugyan Usha visszafogad engem – felelte szomorúan Palin, és ő is felnézett az égre. – Sok mindent kell jóvá tennem.

– Csak aztán igyekezz gyorsan jóvá tenni! – mondta Dalamar élénken. – Mert rövidesen tanácskoznunk kell majd a varázslórendek újraélesztéséről. Sok dolog vár még ránk.

– Biztos vagyok benne, hogy lesz, aki segít majd neked – mondta Palin.

Dalamar rámeredt, és egyszerre megértette.

– Solinari neked is felajánlotta a mágiádat. És te visszautasítottad őt!

– Túl sok mindent vesztegettem el az életemből a mágia miatt – mondta Palin. – A feleségemet. A boldogságomat. Mindent. S közben rájöttem, hogy nem érte meg.

Te ostoba! Dalamar legszívesebben az arcába kiáltotta volna ezeket a szavakat, de végül nem szólt semmit, csak hallgatott. Nem tudta, merre induljon el a nagyvilágban, de abban biztos volt, hogy nem látják majd szívesen ott, ahová érkezik. Dalamar a három holdra nézett.

– Talán egyszer meglátogatlak majd, Ushát és téged – mondta Palinnak, de közben nagyon is jól tudta, hogy ez sohasem fog megtörténni.

– Szívesen látunk majd téged – felelte Palin, és ő is tudta, hogy soha többé nem fogja látni a sötételfet.

– Akkor jobb, ha máris indulok – mondta Dalamar.

– Nekem is indulnom kell – bólintott Palin. – Vigasz gyalogszerrel ugyancsak messze van innen.

– Szívesen megkönnyítem az utazásod a mágiám segítségével – mondta Dalamar.

– Nem, köszönöm – nézett rá Palin, és keserűen elmosolyodott. – Jobb, ha máris hozzászokom a gyalogláshoz. Ég veled, Dalamar!

– Ég veled, Palin Majere!

Dalamar egy varázslatot kezdett kántálni, és a szavak valósággal életre keltek az ajkán, csókolták, körülfonták őt, akár a szeretők. Ő pedig elmerült a mágia mámorító ölelésében, és a következő pillanatban eltűnt, köddé vált.

Palin egyedül maradt, és némán, elgondolkodva álldogált még egy ideig a templomban. Aztán újból felnézett a holdakra, amelyek most már a számára sem voltak többek, csak holdak – egy ezüst, és egy vörös. Elmosolyodott, s mivel gondolatban már otthon járt, ezért úgy döntött, hogy ideje a lábával is arrafelé indulnia.