* * *

Mina azonban nem azért hajtotta le a fejét, mert félt. Azért mélyedt magába, és görnyedt össze a nyeregben, mert imádkozott, és érezte, hogy istene még mindig ott van vele. Kis idő múlva Mina felkapta a fejét, és Malysra nézett. Kezével erősen markolta a sárkánydárdát.

Ezüstös fény csapott ki a dárdából, amely olyan éles volt, mint a fegyver maga. A fénysugár egyenesen Malys szemébe döfött, aki addig a lányt nézte. Egy pillanatra megvakult, torkában bennrekedt a tüzes lehelet, ő pedig hörögve fuldokolni kezdett, majd kénytelen volt visszanyelni a pusztító csóvát. A sárkány dühödten rázta a fejét, és pislogott, megpróbált félrenézni, de nem merte szem elől téveszteni ellenfelét.

– Az Egy Istenért! – kiáltotta Mina.

Galdar tudta, hogy végük van. Őszintén remélte is. Már alig várta a halált, amely megszabadítja végre ettől a gyilkos, bénító félelemtől. Görcsbe rándultak az izmai, összeszorult a tüdeje, és semmit sem tudott tenni, csak kapaszkodni kétségbeesetten a nyeregben, és szinte eszét vesztette a rettegéstől. Karmos is reszketett alatta. Galdar hallotta, hogy a sárkány fogai összecsattannak, érezte, hogy görcsök dobálják testét, miközben igyekszik a levegőben tartani magukat.

Azután Mina szólította Takhisist, és az istennő válaszolt. A sárkánydárda felragyogott, akár egy fényes csillag. Az ezüstös fény keresztüldöfött a sötétségen, amely elborította Galdart, elűzte a félelmet izmaiból, csontjaiból és a szívéből. Karmos dühödten üvöltött fel, és meglendítette szárnyait, Galdar pedig csatlakozott hozzá egy újabb csatakiáltással.

Mina intett a sárkánydárdával, és Galdar bólintott. Nem fognak újból közvetlen támadással próbálkozni, hanem ismét rázuhannak a sárkányra, felülről támadják meg Malyst. A vörössárkány röpte jelentősen lelassult, hiszen most már nem igyekezett annyira a város felé, összezavarta őt ez a hirtelen támadás. Gyorsan fölé kerülnek, és nekirontanak, mielőtt még felkészülhetne a védekezésre.

A két sárkány a magasba tört, majd mikor a vörös fölé értek, zuhanni kezdtek, akár az első támadáskor. Malys csapott egyet hatalmas szárnyával, azután még egyet, és rövidesen halálos elszántsággal száguldott feléjük. Pofáját hatalmasra tátotta.

Karmos azonban számított a vörös támadására. A kéksárkány félrevetődött, a hátára fordult, majd erős csapásokkal repült tovább. Elkerülte a hosszú, széles tűzcsóvát, amely így is megpörkölte a pikkelyeket a hasán, olyan közel ért hozzá.

A világ megpördült Galdar szarvai körül. A minotaurusz érezte, hogy felkavarodik a gyomra. Fejjel lefelé lógott a nyeregben, szerencséjére jól odakötözte magát még felszállás előtt, de így is elfehéredő bütykökkel szorította a kantárt egyik kezével, fegyverét pedig a másikkal. A nyerget emberek számára készítették, egy minotaurusz túl nagy volt hozzá. Galdar csak remélni tudta, hogy a tartószíjak elbírják a súlyát.

Karmos újra visszafordult, és Galdar megint fejjel felfelé szállt, az ég és a föld pedig a helyére került végre. A minotaurusz fürgén körbenézett, hogy lássa, mi történt Minával. Egy pillanatig sehol sem látta őt, és a szíve valósággal megdermedt a félelemtől.

– Mina! – üvöltötte.

– Odalent! – mordult Karmos.

A lány jóval alattuk repült, alig méterekre a földtől, Malys óriási hasa alatt, aki így kettejük közé szorult.

Malys most a kéksárkányt figyelte gyűlölettől izzó szemeivel. Egyet lendített a szárnyán, és máris feléjük száguldott. Karmos megfordult, és teljes erejéből csapkodni kezdett a szárnyával.

– Repülj, hogy az istenek verjenek meg! – üvöltötte Galdar, bár nagyon is jól látta, hogy Karmos minden erejét beleadja abba, hogy minél távolabb kerüljön a hatalmas vörössárkánytól.

Galdar hátrapillantott a válla fölött, és azonnal tudta, hogy ezt a versenyt már akkor elveszítették, mielőtt még esélyük lehetett volna megnyerni. Karmos már most fújtatott. Szárnya alig észrevehetően nehezült és lassult. Testének izmai megfeszültek, de gyorsan gyengült. Malys még csak nem is erőltette meg magát. Úgy tűnt, maga a szél repíti őt feléjük. Eltátotta a száját, fogai megvillantak. Szokása szerint szét akarta roppantani a kéksárkány gerincét, azután lerázni a hátáról lovasát, hogy Galdar mérföldeket zuhanjon lefelé a nyeregből, és halálra zúzza magát a sziklákon odalenn. A minotaurusz megszorította lándzsáját.

– Nincs esélyünk! – üvöltötte a sárkányának. – Fordulj meg, és repülj közel hozzá!

A kéksárkány széles ívben megfordult. Galdar belenézett Malys óriási szemébe. Megmarkolta lándzsáját, és felkészült rá, hogy ledöfje azt a szörnyeteg torkán. Malys eltátotta a száját, de ahelyett, hogy a kéksárkány felé kapott volna, hirtelen felüvöltött.

Mina közben mindvégig követte Malyst, és most is ott repült alatta. Felfelé döfött a sárkánydárdával, és megsebezte vele Malys hasát. A dárda áthasította a vörös pikkelyeket, és belefúródott a sárkány gyomrába, mély sebet szakítva.

Malys üvöltése inkább volt dühös, mint fájdalmas, mert a dárda okozta seb nem volt mély. A megdöbbenés, és az a tény, hogy megsebezték, valósággal megőrjítette. Megpördült az égben, fejével alábukott, farkával az ég felé csapott, és karmaival a lány felé sújtott, vicsorogva.

A halálsárkány azonban pontos, gyors mozdulatokkal tért ki az útjából. Végig sebesen repült, alábukott, majd félrehúzott, a vörössárkány dühödt és elkeseredett csapásai pedig nem tudták el-érni őt, sem lovasát. A halálsárkány most ismét alábukott. Galdar és kéksárkánya pedig eközben megint feljebb szálltak, és felkészül-

tek az újabb támadásra.

Malyst egyre jobban kifárasztotta ez a küzdelem, amelyet már egyáltalán nem talált élvezetesnek, vagy szórakoztatónak. Képes volt erőt venni magán, ha volt rá oka, vagy ha keményen próbálkozott, de érezte, hogy ez a küzdelem most más, mint az eddigiek.

Malys szélesre tárta óriási szárnyát és felgyorsított. Akkor is elkapja azt a repülő sárkánydögöt, szétrázza rothadó csontjait, leszaggatja róla a lovasát, és a földbe tapossa mindkettőjüket. Azután gondoskodik arról, hogy a föld is szénné égjen ott, ahová zuhantak.

Galdar még életében nem látott semmit, ami ennyire gyorsan mozgott volna, mint most a vörössárkány. Ő és Karmos próbáltak Malys nyomában maradni, de esélyük sem volt rá, hogy utolérjék. Azelőtt nem, hogy ráronthatott volna Minára.

Malys hatalmas tűzcsóvát lehelt a torkából.

Galdar felüvöltött a haragtól, és a kéksárkány oldalába rúgott. Ha már nem tudja megmenteni Mina életét, legalább megbosszulja őt, ha ugyan képes lesz rá.

Amikor megérezte a felé törő, morajló lángcsóvát, a halálsárkány lehajtotta a fejét, megfordult, és széttárta barna, aszott bőrszárnyait.A tűzcsóva a hasán találta el, és szétcsapott a szárnyaira. Galdar üvöltött, dühösen és tehetetlenül, ám üvöltése rövidesen diadalordítássá változott.

A sárkánydárda felragyogott a lángok között. Mina emelte fel, és intett vele Galdarnak, hogy jelezze, nem esett bántódása. A halálsárkány bőrszárnyai és teste megvédték a vörössárkány leheletétől. Ám drágán kellett fizetniük. Az élőhalott szörnyeteg szárnyai lángra kaptak. A halálsárkány testéből fekete füstgomolyag szállt az ég felé. Ezúttal nem számított, hogy nem érez fájdalmat, és nem tud meghalni. A szárnyainak bőrhártyája nélkül ő sem maradhatott a levegőben, mert így képtelen volt repülni. Máris süllyedni kezdett, miközben a tűz egyre falta szárnyának maradványait.

– Mina! – kiáltotta kétségbeesetten Galdar. Semmit sem tehetett, hogy segítsen a lánynak.

A halálsárkány szárnyait mostanra már teljesen elemésztette a tűz, és a szörnyeteg szélesen körözve, de egyre nagyobb sebességgel közeledett a föld felé.

Miután megbizonyosodott arról, hogy ezzel az ellenfelével egy ideig nem kell törődnie, Malys újra Galdar és a kéksárkány felé fordult. A minotaurusz azonban nem törődött vele. Egyáltalán nem érdekelte, milyen sors vár rá.

– Takhisis! – morogta Galdar. – Az én életem semmit sem jelent nekem. De mentsd meg Minát! Mentsd meg őt! Ő mindent feláldozott érted. Hagyd meg az életét!

A minotaurusz imáját követően hirtelen egy harmadik sárkány jelent meg az égen. Ez nem volt sem halott, sem élő. Testének nem volt anyaga, öt fejével a halálsárkány felé kapott, majd úgy tűnt, mintha a testébe áramlana. Az istennő eljött hát, hogy megsegítse Minát a küzdelmében.

A halálsárkány szárnyai egyszerre halvány, túlvilági fénnyel kezdtek izzani. Bár a tűz még mindig égette, a szörnyeteg már nem zuhant tovább, nem sokkal a föld felett le tudott lassítani, és visszakanyarodott az ég felé.

Galdar hatalmasat kiáltott, és megrázta a lándzsáját, remélve, hogy így el tudja terelni Malys figyelmét Mináról.

– Támadás! – ordította.

Karmosnak nem volt szüksége biztatásra. Máris lebukott, és zuhanni kezdett. A kéksárkány vicsorgott. Galdar érezte, hogy a sárkány torkában egyre erősödő morgás kél. Azután egy villám csapott ki Karmos szájából. A sistergő, kékesen szikrázó villám pont a fején találta el Malyst. A becsapódást követő mennydörgés olyan hangos volt, hogy Galdar majdnem kiesett a nyeregből.

Malys görcsösen összerándult, ahogyan a villám végigcsapott a testén, és az izmaiba hatolt. Galdar egy pillanatig azt hitte, hogy Karmos támadása talán végzett a hatalmas szörnyeteggel, és a szíve nagyot dobbant. Azután a kékes szikrázás megszűnt. Malys kábán rázta meg a fejét, akár egy harcos, akinek buzogánnyal ütöttek egy hatalmasat a sisakjára, majd hátrahőkölt, eltátotta a pofáját, és ne-kik rontott.

– Vigyél közelebb! – ordította Galdar.

Karmos engedelmeskedett. Elhúzott Malys feje mellett. Galdar teljes erejével a sárkány egyik szemébe döfte a lándzsáját. Érezte, ahogyan a fegyver belemélyed a kocsonyás szemgolyóba, látta, ahogyan a szörnyeteg szemét elborítja a vér és dühödten pislogni kezd.

Más azonban nem történt. Ám ez a találat sokba került Galdarnak és sárkányának.

Karmos túlságosan is közel került Malyshoz ahhoz, hogy elég gyorsan ki tudjon térni a támadása elől. Galdar döfése pedig nem tette harcképtelenné az ellenségét, bár ő erre számított. A hosszú lándzsa csupán szálkának tűnt Malys hatalmas szemében. Alig okozott számára nagyobb fájdalmat, mint egy kihullott szempilla. Egy részen a szemgolyó vörös volt a vértől, és a sárkány valamivel rosszabbul látott azzal a szemével, de semmi több. Malys felkapta a fejét, és kitátott szájjal kapott feléjük.

Galdarnak egyetlen esélye maradt, hogy megmeneküljön. Késével felhasította a szíjakat, és kiugrott a nyeregből, megragadta Karmos nyakát, és úgy kapaszkodott a sárkányba. Malys belemélyesztette fogait a kéksárkány hátába. A nyereg eltűnt a pofájában.

Vér csorgott le Karmos oldalán. A kéksárkány felüvöltött a fájdalomtól, és a haragtól, ahogyan elkeseredetten próbálta megmarni támadóját, felé csapott mancsával, lábával, felé lendítette a farkát. Galdar eközben semmit sem tehetett, csak szorította a sárkány nyakát. Elborította annak vére, de ő csak vicsorogva kapaszkodott, nem törődve semmi mással.

Malys megrázta a kéksárkányt, akár egy kutya a patkányt, hogy eltörje a gerincét. Galdar rövidesen meghallotta azt a hatalmas reccsenést, és Karmos borzalmas üvöltését.