105

A pilóta a Lincoln Parktól kirepült a tenger fölé, hogy ne zavarja a Richmond negyed továbbra is égő házaiból feltörő füst. Az összeomlott Golden Gate hídon hangyaemberek nyüzsögtek.

Erik átnyújtott egy erős teleobjektívvel felszerelt kamerát Marcusnak, hogy rögzíthesse a hangyaemberkék próbálkozásait.

– Lehet, hogy én vagyok az utolsó nagy fotóriporter – tódította Marcus. – De tényleg, az arcok azok, amik számítanak. A nagy események az arcok tükrében. A megváltozott lelkiállapotok. A józan ész megbotlásai. Átváltozások.

Ez a csodálatos hölgy, Clare, ragaszkodott hozzá, hogy léteznek alternatív világegyetemek. Meg hogy ő és az ő Jackje találkoztak már Marcusszal az igazi valóságban, mármint abban, ahol nem pusztult el San Francisco.

A csodavárásnak micsoda gyönyörű példája volt ez. És persze ott volt a guru az ellopott varázsdobozzal, ami mindent rendbe tesz majd.

A társa még említett is neveket, olyan kollégák neveit, akiket Marcusnak elvileg ismernie kellene. Renny kivételével senkirőlnem ugrott be semmilyen emlék. Marcus már ismert egy Rennyt. Ez itt egyszerű eset, csak a sötétben tapogatózik – mint valami spiritualista, aki a közönség felé fordul emelt hangon.Itt valaki ismer egy Jonathant, aztán lesi az arcokat, hogy mik a reakciók.

Áthaladtak az erdős Presidio fölött. A fenyők és eukaliptuszok között, a hadsereg golfpályáján, a kerékpárutakon hemzsegtek a menekültek. A haditengerészet helikoptereiből sebesülteket pakoltak ki a Crissy Fielden. Légi irányítás nem volt. Aki a levegőben repült, az mind hozzátett valamit a mentési erőfeszítésekhez.

Figyeljünk csak arra, mit suttog Clare és az ő Jackje...

– Soulnak le kell lépnie innen. Nincs áramellátás az egész városban...

– De más akkumulátorokból feltöltheti a gépet...

– Nem lehet kijutni. Az utak romosak. A hidak leszakadtak. Mennyi időnk van még?

Marcus kamerát cserélt, hogy lefotózhassa Clare arcát.

Nemzeti Gárda-őrjáratok kaptattak fel a meredek, romok borította utcákon a Pacific Heights felé, talán hogy megakadályozzák a fosztogatást. A Russian Hill és a Telegraph Hill körül gyakorlatilag nullára csökkent a látótávolság. Még a Coit Torony sem látszott. A ködös messzeségben a Transzamerika Piramis tornya felvillant egy időre, mint egy felhőkbe fúródó obeliszk. Egyes toronyházak még mindig lángoltak, ezek felől narancsszínű villanásokat lehetett látni.

– Oda nem repülök be – jelentette ki a pilóta.

Az ég kék volt.

Odalent pedig zöld növényzet: kertek, fák, patakok.

Lovasok ügettek egy árnyas ösvényen. Kerékpáros és görkorcsolyás emberek gurultak az utakon. Egy tó szinte várárkot formázott egy hegy körül. Evezősök eveztek a vízen. A szigeten egy kínai pavilon állt.

– Bal kéz felé – mondta a pilóta a mikrofonján keresztül – a japán teakertek mellett haladunk el. Nézzük csak, észrevesszük-e a nagy Buddhát...

Ez a helikopter nagyobb volt. A többi utas vadul fényképezett.

Jack Clare mellett ült, pislogott, megrázta a fejét. Clare belé kapaszkodott.

– Mi volt a szálloda neve Los Angelesben?

– Stardome – felelte Jack. – Stardome.

– Igen!

Egy helikopteres városnéző járaton vettek részt. És nagyon jól érezték magukat. A boldogság emléke azonban halványodott. 

Az út mellett egy hatalmas múzeum látszott, előtte lovaskocsik várták a kocsikázni vágyókat.

– ... az ázsiai művészet legnagyobb Ázsián kívüli gyűjtőhelye – magyarázta a pilóta.

Clare eldobta, amit a konyhából kihozott. Suchi volt az, szépen elrendezve egy jókora tálcán egy kis tál szójaszósz köré. A rizsen tálalt nyers halak szétszóródtak a szőnyegen. A szójaszósz csinált egy ronda, sötét foltot.

Jack felpattant a dzsungelmintás kanapéról. Égtek a lámpák. Nyilván estére járt az idő.

– A szálloda LA-ben? – kérdezte Clare-t sürgetően.

– Stardome – felelte a lány.

– Tartalékos katonák!

– Víztartály az ablakunk előtt!

Igen, igen, ezek a dolgok megmaradtak, még ha meg is változott körülöttük az egész világ.

– Bekapcsoljam a TV-t? – kérdezte Jack. – Meg akarjuk tudni, mik a hírek?

Ehelyett Clare leült Jack mellé. Megfogták egymás kezét, mintha így már soha többé nem kellene elválniuk egymástól.