39

Még stanfordi hallgatóként Matt valósággal megszállottjává vált annak az elképzelésnek, hogy ha az alapokig lemegyünk, akkor a valóság egyáltalán nem abszolút. A valóság nem volt más, mint valószínűségek halmaza.

Bizonyos – és bevallottan felfoghatatlan – értelemben minden egyes fűszál, vagy a testjének minden egyes vércseppje valószínűségektől függött. Ha lehatolunk a legmélyebb alapokig, a világ egy nagy, remegő köd volt csupán. A kinti, nagy makrokozmoszban persze sosem lehetett érzékelni ezt a lüktetést. Egyetlen csepp vér is Jupiter méretű óriásbolygónak számított a szubatomi szinthez képest, ahol a valószínűségek uralkodtak.

A valószínűséggel a nagy makrovilágban is el lehetett játszani. Úgy hívták, hogy szerencsejáték.

A szerencsejátékok egy speciális szögből engedték láttatni a világegyetemet. Egyfajta kapaszkodót nyújtottak. Segítségükkel az ember képes volt mentálisan és emocionálisan felfogni a végső valóságot. Ha harmóniában állt az ember a valósággal, akkor jó esélyei voltak a szerencsejátékokban is. Amikor Matt a QX-hez csatlakozott, elég nagy fizetést kapott ahhoz, hogy hódolhasson játékszenvedélyének. Vagy legalábbis ő így képzelte.

Mérsékelt kezdés, erős visszaesés.

A hétvégeken rendszeresen elautózott Lake Tahoe-ba.

Gyönyörű környék volt: kristálytiszta vizű hegyi tó, körülötte érintetlen erdők és több ezer méter magas hegycsúcsok. Egy évszázaddal ezelőtt bányászok dúlták fel a környéket, de az erdőket azóta visszatelepítették, és a táj újra elnyerte eredeti szépségét. A bányászok a halakat is szinte a kipusztulásig lehalászták, de az állományt visszatelepítették, és a tóban újra százával hemzsegtek a lazacok és pisztrángok. Manapság több helyen is algák tenyésztek a tóba engedett vegyszereken és a gyepeket frissen tartó, lassan a tóba szivárgó műtrágyán, így a víz már nem volt annyira tiszta, mint évekkel ezelőtt, de még így is húsz-harminc méternyire is le lehetett látni.

Kőből épült panziók, éttermek és motelek, hotelek, csillogó kaszinók, közöttük is kiemelt helyen a Szerencsekerék, a maga plüss-szaIonjaival és hosszú lábú táncosnőivel, nem beszélve a jutányos árú omlettekről, eprekről, süteményekről és a nagyvonalú életszínvonalról. Legalábbis egy ideig nagyvonalúnak számított.

Egészen addig, amíg Matt rá nem döbbent, hogy százezer dolláros tartozást halmozott fel, és elhagyta őt Tanya, a lány, aki gyakran elkísérte őt ezekre a hétvégekre, amikor a csillogás elfeledtette Matt-tel a vibráló monitorokat és a gépiesen steril gyártólabort.

Tanya volt az, aki miatt ide jöttek rendszeresen, mert a lány imádta a tájat. Ha Matten múlott volna, akkor inkább a közelebbi Renót választották volna. 

Persze az otthonához közelebbi helyen is lehetett volna szerencsejátékot játszani. Egy helyi törvény engedélyezte a szerencsejátékokat a 101-es út mentén és a Garden City étteremben. Mivel a 13-as cikkely behatárolta az ingatlanért szedhető adó mértékét, ezért az államnak valamilyen más bevételi forrás után kellett néznie. És a szerencsejátékadó éppen ideálisnak bizonyult. Persze ostobaság lett volna Matt részéről helyben játszani, ahol esetleg felismerték volna. Arról nem is beszélve, hogy a 101-es út menti hely tömve volt vietnámi bevándorlókkal. Teljesen idegen volt az a hely. A vietnámi bevándorlók egyet jelentettek a bűnözéssel és a mikrochiptolvajlással. Nem egy jó társaság. Különben is Matt jobban élvezte a rulettet luxuskörülmények között. A kártyát és a kockát nem kedvelte.

Matt valószínűleg megállapodhatott volna Tanyával. Tudta, hogy nem ő volt az a férfi, aki után a nők sóvárognak, az álla vékony volt, az orra hatalmas, és a bőre petyhüdt. A magas fizetés es a Tahoe-ban töltött hétvégék azonban sokat segítettek. A valószínűségek azonban máshogyan alakultak.

Valószínűleg meg tudta volna fordítani a pechszériáját és újra visszanyerte volna az elvesztett pénzt. De most ugyan ki finanszírozná ezt? Elérte a határt. A szakadék szélére jutott.

Tulajdonképpen a Santa Clarában, a QX épületétől egy könnyed kis autózásnyira lévő, Calle de Verano-i lakásának sem ő volt a tulajdonosa. Ezért sem eladni, sem kiadni nem tudta.

Az egyik nap egy díszes kiadványt talált a postaládájában, amely az Enrichment Counselling nevű céget reklámozta. A cég a hasonlóképpen díszes Los Gatosban székelt, alig öt mérföldnyire délre, a Santa Cruz Avenue-n, ahol Tanya olyan szívesen vásárolgatott a divatbutikokban, játékmackóboltokban, élelmiszerüzletekben és régiségboltokban.

Szexuális nehézségei vannak?

Nem tud lemondani a csokoládéról vagy a szerencsejátékokról?

Nem a régi már a memóriája?

Aggódik a pénzügyi helyzete miatt?

Hát nem a pénz minden baj okozója? Szerezze vissza önbizalmát, és gazdagodjon meg! Biofeedback módszerekkel támogatott, irányított önmegsegítés és a sámáni bölcsesség évszázados ereje segítségével lehetővé válik, hogy fókuszálja energiáit és szó szerint három hónap alatt meggazdagodjon – ha nem, minden befizetett díjat visszatérítünk. Ezen hirdetés felmutatója számára az első konzultáció ingyenes. Hívjon az ön saját időpontja egyeztetése végett! Minden információt bizalmasan kezelünk.

Ha az ember fenn tud tartani egy lakást a divatszabók és játékmackók között, akkor csak meg tud engedni magának egy kis sámáni tanácsadást is.

Így hát Matt felhívta a megadott számot. Elautózott Los Gatesbe. Találkozott Gwenda Loomisszel.