75

– Na, ezt hívom kirakat beszélgetésnek – mondta Sabatino.

– Nem néz ki túl jól, főnök – mondta Mary Barnes Sherwoodnak. – Mindössze három órát aludt az elmúlt két napban.

– Úgy is érzem magam.

Ráadásul most érkezett meg az élénkítő pirulák utóhatása is.

És az erőfeszítés, hogy úgy tegyen, mintha kedvelné Conwayt... Pedig legszívesebben a szeme közé szegezett volna néhány nagyon kemény kérdést. Mindazonáltal, ez a finom megoldások ideje volt.

És az az alagútügy...

Rossz, rossz. Hibás döntés.

Sherwood szinte mozdulni is alig bírt a kimerüléstől. Képtelen volt józanul gondolkodni. Vagy értelmesen beszélni.

Jobb terveket kellett volna csinálnia.

Azok az ellenséges szektások, akiknek a kihallgatása jelenleg is folyik...

Egy istenverte koncentrációs tábor. Koncentráljon a kérdéseinkre, kérem!

És az a TV-riporter a helikopterben...

Marcust és Rennyt szorosan kell fogni valahogyan. De a britek hadd menjenek! Hadd üljenek kocsiba! Hadd vezessék el a nyomon követőiket... az igazsághoz.

Mary Barnes nagyon profinak tűnt. És micsoda nő! Sherwood még sosem gondolt így Maryre. De Sherwood már nős volt, a fene egye meg. A szenátor unokahúgát vette el.

A britek egymás mellett fekszenek az ágyban, és hangtalanul suttognak. Sherwood egyedül fog aludni, magába zuhanva.