28

Jeff Kramer készségesen egyetértett Jackkel abban, hogy a kettős gyilkosságnak nyilvánvalóan semmi köze a szobát történetesen bérlő ifjú angol hölgyhöz, aki egy helyi tudományos konferenciára érkezett. De vajon mit reméltek a betörők, hogy mit találnak a hölgy aktatáskájának borító szövete alatt?

Nos, hát semmit, az ég világon semmit.

Hacsak... nézzük csak: a konferencia a tudatról szólt.

Az elmeállapotokról.

Kramer Kalifornia állam fővárosának rendőrségében szolgált egészen a válásáig, illetve a Tucsonba vezényléséig. Ez a tudati dolog vajon megváltozott elmeállapotokról is szólt? Kábítószereknek az elmére kifejtett hatásáról? Esetleg hallucinogén szerekéről? LSD-éről, netán újonnan kifejlesztett kábszerekéről?

Kramernek csak egy pillantást kellett vetnie a konferencia programjára – a másolatot Sanchez kötelességtudóan elhozta Clare szobájából –, hogy lássa, egyik előadás vagy téma sem érintette a drogokat, még csak közelről sem...

Másfelől azonban elképzelhető, hogy a két betörőt egy ismeretlen harmadik személy annak érdekében bujtotta fel, hátha valóban valamiféle új drog receptjét találják meg dr. Conway táskájában elrejtve.

Tegyük fel, hogy a betörőket ügyesen felültették valamiféle drogbandák közötti leszámolás egyik akciójaként. Az egyik halott egészen bizonyosan bennszülött amerikai volt. Csaljuk a navajót (vagy valami másfajta indián drogdílert) és a fehér haverját a Haciendára, aztán gyilkoljuk meg őket: ez egészen bizonyosan jó nagy port kavar majd.

És használjunk géppisztolyt a gyilkossághoz? Az államban végül is hemzsegtek a fegyverek. A betörőknél nyilván nem volt fegyver, csak egy kés, amivel az aktatáskát vágták fel. Amatőrök – a profik megvetik az ilyeneket. A zsebeik gyakorlatilag üresek voltak. Még kocsikulcs sem volt náluk. A gyilkos vagy gyilkosok nyilván mindent elvittek, ami a két személy beazonosítására szolgálhatna, és elvitték azt az eszközt is, amivel a betörők bejutottak a szobába, hacsak nem dr. Conway hagyta ostobán az ajtót bezáratlanul.

Ez így okos kis drogos gyilkosságnak tűnt. Vajon megtudják-e valaha a pontos részleteket?

Kramernek nehéz napja volt. Éppen egy nyilvános helyen elkövetett emberölés helyszínéről érkezett, amely az East Sixth Streeten történt, az egyetem mellett.

Nos, a következőt fogjuk tenni. A két brit nagyon szeretne már lelépni, ami nem meglepő a jelen helyzetben – különben is nagy valószínűséggel nincs közük a gyilkossághoz.

A gyilkossági ügyosztály majd befejezi a helyszíni fotózást, meg ragasztószalag-ragasztgatást a kertben és az ajtón. A mentők elviszik a holttesteket, ahol azok lefagyasztásra és másnap felboncolásra kerülnek. És persze oda kell figyelni a helyiekre is. Az igazgató már így is nagyon izgatott. Adjon tanúvallomást Conway is, Fox is, plusz a helyi akalmazottak! Adjunk egy semmitmondó nyilatkozatot a rendőrségi rádióforgalmat lehallgató és odakint már gyülekező helyi TV-nek és újságíróknak! Hagyjuk itt Sanchezt éjszakára!

– Szükségünk van arra a címre, ahol elérhető lesz San Franciscóban, dr. Conway.

– Holiday Inn – felelte gyorsan Clare.

Kramer felvonta az egyik szemöldökét.

– Melyik?

Clare egy pillanatra megzavarodott.

– Hogy melyik? – ismételte a kérdést. – Az agyamban még mindig kavarognak az események. Ez a gyilkosság! Nem emlékszem a címre!

– Nyugodjon meg, hölgyem! – mondta Kramer csitító hangon. – A városközpontban? Vagy az üzleti negyedben? A Union Square-en?

– A Union Square-en, ez az! Igen, igen a Union Square-en lesz.

Kramer elvigyorodott.

– Maguk szeretik Sherlock Holmest, ugye?

Mire akart ezzel célozni? Arra talán, hogy ők ketten esetleg tudják, miért történhetett ez a kettős gyilkosság?

Vajon beviteti most Clare-t és Jacket az őrszobára? Vagy utasítja őket, hogy maradjanak Tucsonban?

Akkor nem jutnak el Kaliforniába. És fuccs a tervezett együttlétnek. És amíg itt lézengenek, addig az a dilis Soul ismét megkörnyékezi Clare-t!

Clare nagyot nyelt.

– Elnézést, de attól tartok, nem értem, mire céloz.

Kramer vállat vont.

– A Union Square-en lévő Holiday Inn legfelső szintjén van egy hangulatos bár, amely pontos másolata Sherlock Holmes dolgozószobájának és könyvtárának. Tudták?

– Még sosem jártam San Franciscóban.

– Azt gondoltam, épp ezért választották a Union Square-en lévő Holiday Inn-t, ha már egyszer Sherlock Holmes a nemzetük fia.

Jackből kitört:

– Tudja, nekünk briteknek nem feltétlenül kötelező, hogy mindannyian Sherlock Holmes-rajongók legyünk.

– És detektíveknek sem – felelte Kramer sejtelmesen. Ettől függetlenül azonban az egész hozzáállása, a viselkedése pozitív és barátságos volt, legfeljebb érződött rajta egy kis fáradtság.

Másnap: ellenőrizni az összes olcsóbb hotelt, motelt és szállást, hátha a két áldozat ezek valamelyikében szállt meg. Remélhetőleg csomagjaik is lesznek, abból talán többet meg lehet tudni arról, hogy kik voltak.

Ó igen, és az angol hölgy ruhái és csomagja...

Kramer Clare-hez fordult:

– Sanchez elhozza a holmijait a szobából. Egyik ruhája sem lett... ööö... összevérezve. Az igazgató pedig majd talál önnek egy másik szobát.

– Az éjszakára beköltözöm Jack szobájába.

A gyilkosság színhelye melletti szobába? Ami azt illeti, Conway társának is ki kell majd költöznie.

Az igazgató benézett hozzájuk, hogy megkérdezze, kér-e valaki kávét vagy teát, ami azt jelentette, hogy szeretné tudni, mikor végez a rendőrség, csak a maga udvarias módján így próbálta megérdeklődni. A háta mögött a koktélterem zsúfoltabb volt, mint valaha. Senki sem akart lefeküdni vagy hazamenni; egyelőre még nem.

Kramer elengedte a füle mellett a kérdést.

– Keresne, kérem, másik szobát ennek a két embernek?

Szomorú tekintet.

– A Hacienda sajnos megtelt, felügyelő úr.

– Megpróbálna körbetelefonálni?

– Nem költözhetünk ki ilyen későn éjszaka – tiltakozott Clare. – Itt akarok maradni. Fáradtak vagyunk. Holnap hosszú autóút vár ránk. Rám fog törni a migrén. Jack szobája tökéletesen megfelel.

– A 11-es szoba csak egy személyes... – kezdte az igazgató.

Kramer intett, hogy befoghatja.

– Dr. Conway – mondta a nyomozó halkan. – A tizenegyes éppen szomszédos azzal a szobával, ahol ez a dolog történt.

– Ki fogják üríteni az én szobámat, nem? Biztosítani fogják, nem?

– Ah, jut eszembe, elkérhetném a szobakulcsát?

A férfi, Fox volt az, aki odaadta a kulcsot.

Az angol hölgy tovább folytatta.

– Lepecsételték a szobámat, nem igaz? Mit gondolnak, hol fogok aludni? Egy cellában a rendőrőrsön?

– A szoba előtti kertben bizonyítékok lehetnek.

– Majd a gyalogúton közlekedünk. Majd lábujjhegyen lépkedünk.

– Dr. Conway; nekem az a benyomásom, hogy ön megpróbál magabiztosan úgy tenni, mintha nem zavarná a hely közelsége. Azt javaslom, hogy ne tegye.

– Ha szükségem lenne konzultánsra, nos, Jack éppen pszichológus. Ha a rendőrség megengedi, hogy a tizenegyesben aludjak éjszakára,akkor ott akarok aludni. Nagyobb biztonságban érezném magam. Valószínűleg itt már nem történik semmi szörnyűség!

Kramer végigmérte. A nőnek eszébe sem jutott, hogy beperelje a Haciendát az őt ért traumáért. Kellemes, fiatal teremtés, ő és Jack Fox valószínűleg szeretők voltak, a nő mégis kemény, akár a jég. Tény viszont, hogy a jég hajlamos megrepedni, ha elég nagy súlyt helyeznek rá...

Nehéz nap volt. Éppen ideje aludni térni. Másik szállást keresni újabb vesződséggel járna, az már túl sok lenne aznapra.

Kramer beleegyezően bólintott.

– Sanchez azért itt marad éjszakára, biztos, ami biztos.