25

– Szép látvány, igaz, dr. Conway?

Az a férfi észrevétlenül odalépett hozzájuk, miközben Jack és Clare a Tucson feletti tűzijátékot bámulták. Az idegen tekintete annyira élénk és szúrós volt, ahogy Clare-re meredt, mintha azt képzelte volna, hogy egymaga képes lenne az egész lelkét Clare belsejébe projektálni. Clare a kitűzőjére pillantott, hogy megtudja a nevét. De a férfi már nem viselt kitűzőt.

– Sokkal többet meg tudok önnek mutatni az éntudatról, mint amennyit ön valaha is képzelt volna. Nem baj, ha Clare-nek szólítom? Milyen érdekes név. Az ön neve az ön nyelvén, angolul, félrevezetést és csalást jelent. Con-way: a mód, ahogyan átrázzuk az embereket.

– Sosem gondolkodtam azon, hogy a nevem bármit is jelentene! – Hogy képzelte ez a férfi, hogy ennyire közelre merészkedik a mondandójával? Azt képzelte magáról, hogy valamiféle zseni?

A férfi halkan tovább folytatta.

– Con, mint a Sili-con Valley-ben, a Szilicium-völgyben, ahol az emberek azt képzelik, hogy a gépek majd életre kelnek. Ah, látom, most elevenjére tapintottam! Szükségem van rá, hogy megérintsem, hogy felvilágosítsam önt, Clare.

– Mit képzel, kicsoda maga? – csattant fel Jack.

– Ön is velünk tarthat – hangzott a válasz.

– És hová?

– Meghívást ajánlok önöknek. Vendégszeretetet. Megvilágosodást, fényesebbeket, mint ezek a rakéták itt. Bepillantást. – Azok a szemek. – Önnek már van egy víziója, Clare, még ha téves is, arról, hogy azok a csicsás kvantumszámítógépek egyszer csak életre fognak kelni.

– A francba! – fordult Clare Jack felé. AzInvestigator!

– Miért hallgatott ennyire a témáról a konferencián, Clare?

– Ne használja többet a nevemet! – A férfi ismét az Orlando varázslatot próbálta meg Clare-en. Megpróbálta lenyűgözni. Elnyomni.

– Ne használjam a nevét? Ennyire nem biztos önmagában? – A férfi kiforgatta a szavait. – Ah, végül is igaza van, amikor bizonytalanul érzi magát. Ha meghal, az énje szétfoszlik, hacsak meg nem tanulja, hogyan kell túlélni a halált. Hacsak meg nem tanítják önnek, hogyan erősítse meg a lelkét... az érzékeken és a testen elkövetett erőszak által.

Ez nem újságíró volt. Ez valamiféle dilis prédikátor volt, aki megpróbált hívőket toborozni.

– Erőszak? – visszhangozta Jack gúnyosan. – Ez az, amikor a hívőket kiszippantják a volán mögül egyenesen fel a mennyekbe?

A férfi felkacagott. Az efféle technikáknak igazán mestere volt.

– Ez a fajta mennyország csak duma. Csak a zombi emberek hisznek benne, azok az emberek, akik végül szétfoszlanak. Azt, ami azok számára létezik, akik hisznek benne, azt én úgy hívom, hogy Virtualitás. 

– Úgy hívja, ahogy akarja – vágott vissza Jack. – Miért nem kopik le egyszerűen?

A férfi bűbájos hangon tovább beszélt.

– Azért, mert nagyon érdeklődöm ön iránt, Clare. A világegyetem összekapcsol minket, akár két atomot. Ezt nem lehet eléggé felmérni és értékelni néhány másodpercnyi triccs-traccs közben. Látom, hogy önt milyen mélyen felhasználta és megbántotta egy férfi a múltjából. Ezt fel kell dolgoznia magában. Szálljon szembe vele, teljesítse ki önmagát!

Clare tétovázott. A férfi tulajdonképpen értelmesen beszélt és mintha belelátott volna Clare lelkébe. Az idegen Jackre pillantott, aztán újra Clare szemébe fúrta a tekintetét.

– Egy átlagos viszony aligha az, amire most szüksége van, Clare.

– Jól van – kiáltotta Jack. – Most már elég. Azt mondtam, tűnés innen!

– A csődör harcra hívja vélt ellenfeleit. Mennyire kiszámítható. De a csődör is, a kanca is részesülhet egészen szokatlan leckében.

–Zavarja önt ez a férfi?– Bob Keyselring közelített. Egy szorosan lesimított vörös hajú, atlétatermetű hölgy lépdelt mellette.

– Igen, ez ő – mondta a vöröshajú nő.

Keyselring Clare vallatója elé állt.

– Arra kérem önt, Mr. Kaminski, hogy most azonnal távozzék, méghozzá feltűnés nélkül.

– Regisztrált résztvevője vagyok a konferenciájának, professzor úr.

– És milyen néven? – kérdezte a nő.

– Felteszem, hogy saját szervezésben érkezett ide – mondta Keyselring. – Tűnjön el innen, különben hívom a rendőrséget.

– És mi a panasz ellenem, professzor úr?

Keyselring Clare-re pillantott.

– Zaklatás.

– Ostoba fajankó – mondta a férfi Keyselringnek. – Lélektelen ribanc.– Ez a vörös hajú nőnek szólt. Kaminski megvonta a vállát, majd kényelmes tempóban elindult a parkoló buszok és autók felé.

A vörös hajú nő a Tempei (Phoenix) Állami Egyetem fizikusa volt, és Alice Munrónak hívták.

A konferencia utolsó szekciójában Alice történetesen Kaminski közelében foglalt helyet. Kis idő múlva, ahogy elnézte a férfit, gondolatban máris levágta és átrendezte a frizuráját, levágta a szakállát, igyekezett saját kedvére formálni az arcot.

Alice hat éve dolgozott a tempei egyetemen. Nem sokkal az odaérkezése után szexuális zaklatások történtek az egyetemi kollégiumban, amelyek az összehasonlító vallás előadójának, Roy Lee Kaminskinek az elbocsátásához vezettek. Elcsábította a hölgy hallgatókat. Azt mondta nekik, hogy bevezeti őket a tantrikus misztériumokba. Legalábbis ezt mondta Alice. Két hallgatónő abba is hagyta egyetemi tanulmányait miatta. Az egyikük gazdag szülők gyermeke volt. Mindketten minden kapcsolatot megszakítottak a családjukkal.

Alice azt hallotta, hogy Roy Lee Kaminski megváltoztatta a nevét, és Gabriel Soulnak kezdte hívni magát. Megalapított egy valamiféle erotikus-misztikus szektát.

– Gyűjtött maga köré jó néhány követőt. Vagyis elégséges mennyiségű guru üzemanyagot. Aztán elkezdett mindent kritikai szemmel vizsgálni. Az ő saját állapota is kritikussá vált egyszer, és a kritikának a támadó változatát szerette a legjobban. És amikor azt mondom, hogy „támadó”, akkor valójában „maximálisan, minden erkölcsön túl erőszakos"-t kell érteni alatta.

Nyilván Soul követői tüntettek a Leo Rich Színház előtt, miközben Soul maga a benti eseményeket figyelte.

– Megpróbálta megtéríteni önt, vagy valami hasonló? – kérdezte Alice Clare-től.

– Valami hasonló – felelte Clare.

– Meg akarta mutatni, mennyire rossz úton jár ön? Hogy ne foglalkozzon a tudattal? Mert nyilván az az ő szakterülete.

– Idejött és rám szállt – ismerte el Clare Keyselring előtt. – És mindketten tudjuk, hogy miért.

Keyselring bólintott. Feltartotta egyik kezét, hogy gátat szabjon Alice kíváncsi kérdéseinek.

– Hol száll meg ma este? – kérdezte Alice Clare-től. – Ha nem érzi magát biztonságban, aludhat a szobámban a Doubletree-ben.

– Ez nagyon kedves öntől – és egyben meglehetősen tolakodó is a maga női módján –, de Jack a szomszéd szobában lakik a Haciendán.

Éppen akkor robbant fel mind közül a legcsodálatosabb rakéta. A csillagok egy pillanatra egy vágtató lovat formáztak, aztán elhalványultak, és csak füst maradt utánuk.