80

– Mondtam neked, Luke, hogy nem tetszik nekem az a kamion!

– Akkor lődd ki!

– Bassza meg, beragadt a rakétavető...!

Vajon tényleg beragadt, vagy csak Zak pánikolt?

– Fogd az Uzit...!

– Bassza meg! – csattant fel Donny a sofőrülésből. A szembejövő kamion reflektorainak fénye félig megvakította.

Az Uzi ugatni kezdett. A kamion egyik oldalán kialudt a reflektor. Zak túl alacsonyra célzott.

– A ROHADT ÉLETBEEE! – visította Donny, miközben a fény szétáradt a furgonban. Aztán egy pillanattal később. – Mellément! Mellément!

A kamion hatalmas sivítással végigkarcolta a furgon oldalát.

A fellépő, amin Zak állt, eldőlt, így Zak lógva maradt a furgon tetőablakában.

Aztán tovaszáguldott a szörny. Átugrott az egyébként nem áttetsző hátsó ablakba épített halszemoptika előtt. Az acélszörnyeteg végigkarcolta a másik furgont is.

Zak lehuppant a tetőablakból. Luke az optikán keresztül bámult.

– Ezt nem értem – motyogta. – Teljesen kilapíthatott volna.

– Indíts, Donny! Tűnjünk el innen! A zombi labort eltaláltuk.

– Szerintem valami ázsiai fickó vezette a kamiont. Francba, nem indul...! 

A kamion elhaladt a kapu előtt. Aztán hirtelen befordult, és felugrott a járdára. Nekicsapódott a biztonsági kerítésnek. A hatalmas szerkezet méterről méterre kezdte felfejteni a drótkerítést és mindent begyűrt hatalmas tömege alá. Harmincméternyi kerítés, negyvenméternyi, ötvenmétemyi...

A kamion visszatért az útra, és továbbhaladt nyugat felé.

– Hát ez ledöntötte a kerítést, ráadásul szándékosan. Ezt vajon miért csinálta?

– Nem indul a motor – üvöltötte Donny. – Fogalmam sincs, miért! Át kell jutnunk a másik furgonba.

Váratlanul újabb robbanások dörrentek.