97

Billy oda sem figyelt Matt sietve elhadart dumájára. Skizofrén világok: ez az egész annyira zavaró volt. Eltűnődött. Közben az üzenetrögzítővel játszadozott.

– Clare, Miranda vagyok... – kezdte a felvett üzenet.

– Állítsd már le! – csattant fel Jersey.

– Hagyd, hadd menjen! – kiáltotta Gabe. – Figyeljetek...

Reggeli tíz órakor a Holy Bagelben...

– Állj a dzsippel az ajtó elé, Jersey! Megtaláltuk őt...!

Néhány perccel már el is múlt tíz óra.

Gabe ki akarta húzni a Kvát a konnektorból.

– Hé, azok az akkumulátorok gyorsan töltődnek ugyan, de azért még...

– Kuss!

Gabe kikapcsolta a képet, aztán behajtotta a kijelzőt és a billentyűzetet. Felemelte a Kvát az asztalról.

A Holy Bagel Café Upper Grantben volt – Gabe már járt is arra pár évvel ezelőtt, amikor újoncokat toborzott a Lélek Menedékbe. Kivel is járt itt akkor? Ó, igen, a gülüszemű Deborah-val, akit lenyűgöztek a glóriás képek a kávéházban, de aki ennél sokkal intenzívebb élményt keresett.

A hely nem volt messze. Azért sietniük kellett – és magukkal kellett vinniük ezt a dobozba zárt istent, ezt a gépet, amely képes volt megváltoztatni a valóságot.

És a gép most az övé. A saját isten-gépe, amely őtőle függ. Matt Cooper az igazat mondta. Dr. Clare mélyen érintve volt az ügyben. Gabe lelkét valami sorsszerű érzés markolta szorosan, legalább olyan szorosan, mint ahogy az ő ujjai markolták a Kvát. Matt, ez a szánalmas kis tolvaj, csak hamis személyazonosságokra és bankszámlákra tudott gondolni. Gabe egy másik, eksztázistól duzzadó világot képzelt el, ahol a tanításait nem csupán néhány száz szektás hallgatja és csodálja.

Egy élő gép! A mesterséges intelligencia! A gép minden volt, amit Gabe gyűlölt – mégis meg tudott volna bocsátani neki, ha az ő céljait szolgálná.

Billy olyan furcsának tűnt.

– Ugye nem hozzuk magunkkal azt a zombi dobozt...?

– Mi van, Billy? Mit hallok? Hát ki más legyen az őrzője?

– Én vele maradok – jelentette ki Matt gyorsan. – Maguk visszahozzák ide Clare-t. Maguk és én, már társak vagyunk. Szükségük van a szaktudásomra.

Nevetséges, nevetséges.

– Az a zombi doboz megrémít, Gabe.

– A maguk Billyje nem képes megbékélni egy ilyen dologgal...

Ez hiba volt. Hiba volt.

– Kapja be! – üvöltötte Billy. Uziját Matt felé lendítette. A fegyver kétszer dördült, és Billy mintha lebénult volna. De aztán leengedte a fegyvert tartó kezét.

Matt hátrahőkölt. Mellkasából vér szivárgott. Megtántorodott. Aztán összecsuklott a lába.

– Zombi ember – mormogta Billy. Aztán fogta az Uzit és visszadugta a tartójába a hosszú, sárga kabátja alá.