5

A beszélgetés arról szólt, hogy Andrejt mi izgatja annyira a bungaló kertjében. És a konferencia brosúráiról, amelyeket a kocsi kesztyűtartójában találtak. És a National Investigator-ból kivágott újságcikk másolatáról.

Miközben a parkoló Pontiac mellett gyanútlanul húztak el időnként más kocsik, Andrej vette magának a bátorságot, és megkérdezte:

– Kik maguk?

A szikár férfi szembefordult Andrejjel a Pontiac hátsó ülésén, és felgyűrte az ingujját. A szembejövő autók elhaló-feltámadó fényében jól látszott a tetoválás bal karján a csukló fölött: egy angyal egy meztelen nőt visz. Egy csupasz lelket tart a szorításában, hogy felvigye a mennyországba. Jellegzetesen középkori motívum, de modern, erotikus felhangú ábrázolásban.

A másik férfi – aki a vezetőülésen ült, és dokumentumok után kutatott – darabos volt, szeplős, és vörös hajú. Félig nyitott, sokzsebű katonai gyakorlózubbonya láttatni engedte alatta a pólót, amelyre cirkalmas betűkkel az alábbi feliratot írták: „SZERESD A TE URADAT!”

– Kik maguk?

A vörös hajú belevigyorgott a visszapillantó tükörbe.

– Mondhatnánk úgy is, hogy lélekben testvérek vagyunk.

De nem feketék voltak.

– Talán együttműködhetnénk – javasolta Andrej. – Kit képviselnek?

– Ó, maga nagyon is együtt fog működni velünk – biztosította a szikár férfi. A társa beindította a motort.

Egy temetőhöz hajtottak az országút másik oldalán. Itt átpakolták Andrejt a csomagtartóba. Műanyag ragasztószalagot tekertek a csuklója és a bokája köré, és a száját is betapasztották vele.

Andrej úgy tippelte, hogy a kocsi visszafordult a belváros felé. Többször megállt, vélhetően a piros lámpáknál. Aztán leállították a motort. Ajtónyitás, ajtócsapódás. Körülbelül tíz perc elteltével a páros visszatért a kocsihoz. Andrej szállodájánál álltak meg vajon, hogy összeszedjék a holmiját? Az olcsó hotelnek nem éppen a biztonság volt az erőssége.

Elindultak, és kis idő múlva újra megálltak a kocsival, de ezúttal csak az egyik ajtó nyílt ki és csapódott be. A páros egyik tagja nyilván átszállt a saját kocsijába.

Aztán goromba út következett, amely során Andrej teljesen elvesztette az időérzékét. Bár volt némi huzat, a koporsószerű csomagtartóban mégis a fulladásig megült a levegő. Nappal biztosan halálos lett volna az utazás. Aztán meghatározhatatlan távolság megtétele után az út göröngyössé vált, Andrej ide-oda ütődött a csomagtartóban, és számos helyen lehorzsolódott róla a bőr. A Pontiac valamilyen földúton döcögött valahová.