2

A levegőből nézve halovány, repedezett kartonpapírnak tűnt a sivatag. Andrej a Phoenixből induló autópályán hajtott egy bérelt Pontiacban, és szinte bántotta szemét a kéknél is fényesebb égbolt és a meggyötört táj mindenfelé elterülő képe.

Egész negyedek voltak elkerítve. Valaha gazdaságok lehettek, legalábbis amennyire az omladozó épületekből meg lehetett ítélni. Most elhagyottan állt mindegyik, benőtte őket a gaz. Egy felirat az ivóvízzel kapcsolatban hívta fel valamire a figyelmet. Andrej rádöbbent, hogy ezt a területet valaha a föld alatti vízkészlet megléte miatt vásárolták fel, építették ki, majd ugyanennek elfogyta miatt hagyták magára. Hallott róla, hogy errefelé a városok olyan mértékben használták el a vizet, hogy az egyébként is száraz sivatagot még az eddiginél is jobban kiszárították. Végül is odaát nyugaton a Colorado folyó nem csak árnyéka már régebbi önmagának?

Néhány golyó ütötte lyuk díszítette a feliratot. Az út menti többi táblát már az elolvashatatlanságig szétlőtték. Az úton haladó kocsik és teherautók közül egyik sem e célból hajtott át a tájon, de éjszaka nyilván voltak olyanok, akik céllövöldének használták a kietlen vidéket.

A semmi kellős közepén egy hatalmas, félig befejezett lakónegyed emelkedett ki. Mintha egy űrhajóval odaszállított telepes kolónia lakott volna a Hold vagy a Mars egyik holt tengerének közepén.

Menet közben Andrej egy alkalommal kiszállt a kocsiból, hogy kinyújtóztassa végtagjait és elszívjon egy cigarettát. Amint kilépett a légkondicionált autó mesterséges hűvöséből a szabad levegőre, szinte fizikai ütésként támadt rá a kinti hő és fény ereje. A fény maga volt a remegő hőség; és a hőség szinte fényt árasztott magából. A levegő vibrált. Mivel nedvességnek nyoma sem volt sehol, így a levegőben sem, a távoli délibábszerű képeket nyilván a kavargó szennyeződések keltették több mérföldnyi távolságban.

A tücskök szüntelen ciripelése üvöltve visszhangzott a fülében. A bokrok pengeéles leveleket meresztettek magukból. A távoli hegyek kétdimenziós stúdiódíszleteknek tűntek. Mintha valamilyen rendező tette volna oda őket, hogy egy amatőr cowboyfilm hátteréül szolgáljanak. Vagy egy idegen bolygón játszódó sci-fi színhelyéül.

Egy hatalmas, bronz színű nyergesvontató dübörgött tova, hosszú dudaszóval. Ezüstszínű, henger alakú tartályt vontatott maga után. Mintha egy interkontinentális ballisztikus rakéta lett volna, amit arra ítéltek, hogy Amerika útjait rója az örökkévalóságig.

Andrej először csak undorodott a környéktől, aztán haragra gerjedt.

Hiszen Oroszország távoli tájainak nagy részét is feltörték, elcsúfították – a társadalom szolgálatában. De mégsem profitért. Hanem feleslegesen! Aztán az állam szolgálóit elárulták, kiebrudalták a hatalomból, és mostanában a gengszterek uralják az országot.

Andrej Tucsonhoz közelítve egy golfpálya zöld oázisa mellett hajtott el. Néhány mérfölddel később egy újabb következett. A sivatag vízkészletét kiürítették, kiszipolyozták csak azért, hogy néhány ember zöld mezőn fehér labdákat ütögethessen.