88

Zuhanyozás után Clare a Rodin Gondolkodóját ábrázoló pulóverét vette fel. Odakint valószínűleg csípős lesz az idő.

Jack is végzett a zuhanyozással, és éppen öltözködött, amikor meghallotta, hogy Clare őt szólítja.

Clare a hálószoba padlóján térdelt. Mellette az eddig a szekrényben lévő bőröndje hevert kinyitva. Ruhák nem voltak benne, azokat már mind beakasztotta a szekrénybe. Benne volt viszont néhány jegyzettömb, egy filofax. Konferenciaanyagok. Egy San Francisco-i útikönyv és térképek. A bőrönd huzata érintetlen volt, vágásnak, hasításnak nem látszott nyoma.

Clare arcára kiült a döbbenet. Egy képeslapot tartott a kezében.

– Ez. Ez itt volt, Jack, a bőröndben. Mirandától van. Miranda küldte nekem. Cambridge-be van címezve.

Jack kinyúlt, de Clare úgy tartotta a képeslapot, mint aki soha nem akarja elengedni.

Felolvasta: Majd elfelejtettem, de nagyon finom a reggeli a Holy B. Café-ban – Upper Grant, a Union mellett. Alig pár percre onnan, ahol te is lakni fogsz. Puszi: M.

– Miranda él ebben a világban, Jack! Miranda él!

– Mi a bélyegző dátuma?

Sajnos elmosódott a tinta, ezért nem látszott a dátum, csak annyi, hogy a pecsétet az Egyesült Államokban ütötték rá a képeslapra.

– Itt van, Jack. Nyilván találkozott valakivel, szakított Ivannel, itt maradt, keresett munkát...

Clare a földre fektette az értékes képeslapot, és nekiállt kutatni a filofaxában.

– Itt van! Itt van a címe! Hol van a Florence Street? És itt a telefonszáma is... fel tudjuk hívni! Odaírtam a Mark Golightly nevet is az övé mellé. Itt egy munkahelyi szám is. Matthews Robinson Golightly. Ez olyan, mintha tőzsdeügynökség lenne, nem? Miranda ott dolgozik. Ezzel a Mark Golightlyval él a Florence Streeten. Jack, mi meg ágyban feküdtünk, miközben találkozhattunk volna...

A hangja elcsuklott.

– Nem úgy gondoltam, bocs. De most felhívom...

– Nem kellene megnézni előbb, hogy még mi mindent találunk a filofaxodban? Én megnézem az enyémet. Kaptál levelet is Mirandától? És a konferencia... meg kellene nézni, miket jegyzeteltél.

– Ó Istenem, szólnom kell neki, hogy soha ne menjen a Tenderloin közelébe...

– Clare – mondta határozottabb hangon Jack. – Nem telik sok időbe ezeket végignézni.

– Egy másik világ – suttogta Clare. – És Miranda él. De igazad van. Tizenöt perc elég lesz.

Nekiállt átlapozni a filofaxát. Jack a sajátjával tette ugyanezt.