1

A San Franciscó-i Golden Gate Park és Golden Gate híd között elterülő, homokdűnékre és régi temetőkre épített Richmond negyedben a nagy októberi szocialista forradalom elől menekülő emberek ezrei találtak otthont. Negyven évvel később felépült az aranyszínű hagymakupolás Szent Szűz Mária-katedrális. Padlózata alatt pihent a papból püspökké lett Mezítlábas János, aki otthont szerzett ezeknek a menekülteknek.

De a bevándorlók megöregedtek, és szétszéledtek a külvárosokban. A helyüket ázsiaiak foglalták el a Richmond negyedben. Kínaiak, kambodzsaiak, koreaiak. Aztán a Szovjetunió összeomlásával újra oroszok özönlötték el a környéket, vagy a szegénység és a maffia elől menekülve, vagy azért, hogy üzleteljenek.

Ha három ember, akik magukat Éjnek, Hajnalnak és Nappalnak nevezik, összejön a Geary Boulevard egyik jellegtelen házának egyik jellegtelen lakásában, arra nem nagyon figyelnek oda az emberek.

Fehér redőnyök takarták a félig nyitott ablakot, a réseken át sós fuvallat szűrődött be az alig egy mérföldnyire lévő óceán felől. Egy számítógép listázott a képernyőn. Kulcsszavakat jelölt meg és emelt ki a program. Kvantum. Chip. Titkosítás.

A falakon tapadós gyurmagalacsinokkal felerősített térképek függtek. Mappák, magazinok és listák pihentek kupacokban a padlón, plusz néhány felbontatlan Gump’s és FAO Schwartz csomag, ajándékok haza, Oroszországba. Egy üveg Stolicsnaja, poharak és egy Marlboro csikkekkel teli hamutálca szolgáltak nehezékként az alacsony asztalra kiterítettújságcikkek számára.

Éj is, Hajnal is magas arccsontú, sötét kefehajú férfi volt, jól látszott rajtuk a mongol vér, amely sok orosznak csörgedezik az ereiben. Akár bennszülött amerikai indiánoknak is tűnhettek. A világos hajú Nappal fehér ember volt. Míg Nappal és Hajnal pocakosak voltak, addig Éj sovány volt és inas. Három középkorú férfi.

Halkan beszéltek oroszul. Még vitatkozni is halkan szoktak.

– Az ügynökségen elment az eszük, hogy egy ilyet küldenek nekünk – mondta Hajnal. Az újságcikkhez egy fotó is társult, amely egy tengerparton álló meztelen, fiatal lányt ábrázolt. Az ágyékánál elmaszatolták a képet. – A National Investigator tele van burzsoá szarral. Megerőszakolt egy idegen lény a Vénuszról. Elvis Presley a Marson.

– Gondoljuk át ismét – mondta Éj, akit igazából Andrejnek hívtak. – Vegyük a Matsushima kapcsolatot. Kvantumszámítógépek. A nőnek nemsokára részt kell vennie egy konferencián Tucsonban. Ez a nő tud dolgokat!

– Cambridge... mármint Angliában, nem Massachusettsben... Honnan ásták elő az újságírók ezt a sztorit? És a meztelen képet!

Éj megvonta a vállát.

A számítógép képernyőjén egy üzenet villogott: Csak meghívóval. Aztán az alábbi szöveg jelent meg fölötte: Kérem, várjon! A program késlekedés nélkül behatolt egy privát fórumba.

– Nem tetszik ez nekem – mondta Éj.

Nappal bólintott:

– Ez egy joker lap. De talán igazad van.

Aztán elbeszélgettek a nem olyan régen történt yachtbalesetről, amelynek nyomán Tony Racine kórházba került. Sokan azt suttogták, hogy Racine cége, a San José-i QX Corporation nagyon közel került a kvantumszámítógép prototípusának megalkotásához. Akárcsak a Motorola kutatólaborja Phoenixben. Szintúgy a Matsushima, japánbeli és angliai laboratóriumaikban.

– Ha mindnyájan egyetértünk – mondta Éj –, akkor elrepülök Phoenixbe...

– De egyszer már megpróbáltunk behatolni a Motorolához...

– ... és leautózom Tucsonba, hogy megnézzem magamnak a konferenciát és azt az ifjú hölgyet. Van egy érzésem.

Hajnal bólintott. Éj megérzései néha nagyon beváltak. Nappal megtöltötte a három poharat.

Mivel Éj az út nagy részét repülőn fogja megtenni, nem vihet magával fegyvert, mert azt kimutatnák a fémdetektorok a repülőtéren. Az ifjú hölgyhöz a puszta kéz is elég kell, hogy legyen.