IX

Több érvem is amellett szólt, hogy a Könyv nekem rendeltetett. Több jel is arra mutatott, hogy különleges misszióként, küldetésként, személyes megbízatásként rám hárult. Már abból is rájöttem erre, hogy senki sem érezte magát a tulajdonosának. Még Rudolf sem, aki inkább csak szolgálta a Könyvet. Alapjában véve idegen volt a számára. Amolyan kelletlen és lusta szolga volt ő, a kötelesség robotjában. Néha keserű féltékenység öntötte el a szívét. Bensője lázadozott az őt meg nem illető kincstár kulcsárának szerepe ellen. Féltékenyen figyelte a távoli világok tükröződését, mely színek csöndes skálájában vonult végig arcomon. Csak arcomról visszaverődve juthatott el hozzá távoli visszfénye a lapoknak, melyeknek az ő lelke nem vált részesévé.