3

A fel­ügye­lő a mennye­zet­re füg­gesz­tet­te a te­kin­te­tét, úgy so­rol­ta:

– Mrs. Leg­ge azt ál­lít­ja, hogy négy óra és fél öt kö­zött a tea­sá­tor­ban volt. Mrs. Fol­liat azt ál­lít­ja, hogy négy órá­tól a tea­sá­tor­ban se­géd­ke­zett, és Mrs. Leg­ge-nek ott a szí­nét se lát­ta. – Kis szü­ne­tet tar­tott, az­tán foly­tat­ta: – Mrs. Bre­wis azt ál­lít­ja, hogy Lady Stubbs uta­sí­tot­ta, hogy vi­gyen le sü­te­ményt és mál­na­ször­pöt Mar­le­ne Tuc­ker­nak. Mi­chael Wey­man sze­rint pe­dig tel­jes kép­te­len­ség, hogy Lady Stubbs ilyes­mit tett vol­na, mert az a leg­ki­sebb mér­ték­ben sem fér­ne össze a jel­le­mé­vel.

– Aha – mond­ta Po­i­rot. – Az egy­más­nak el­lent­mon­dó nyi­lat­ko­za­tok. Igen, min­dig ta­lál­ko­zik ve­lük az em­ber.

– És mi­cso­da nyűg fel­szá­mol­ni őket – je­gyez­te meg a fel­ügye­lő. – Néha van je­len­tő­sé­gük, de tíz eset kö­zül ki­lenc­ben sem­mi az ég­vi­lá­gon. Hát ren­ge­teg ku­li­mun­kát kell még el­vé­gez­nünk, az az egy biz­tos.

– És mi a vé­le­mé­nye most, mon cher? – kér­dez­te Po­i­rot. – Mi­lyen ál­lás­pont­ra ju­tott?

– Azt hi­szem – je­len­tet­te ki a fel­ügye­lő ko­mo­ran –, Mar­le­ne Tuc­ker lá­tott va­la­mit, amit nem kel­lett vol­na lát­nia. És azt hi­szem, azért öl­ték meg, amit lá­tott.

– Nincs el­len­vé­le­mé­nyem – mond­ta Po­i­rot. – A kér­dés csu­pán az, hogy mit lá­tott?

– Ta­lán egy gyil­kos­sá­got – mond­ta a fel­ügye­lő. – Vagy ta­lán a gyil­kost.

– Gyil­kos­sá­got? – kér­dez­te Po­i­rot. – Gyil­kost? Ki­nek a gyil­ko­sát?

– Ön mit gon­dol, Po­i­rot? Élet­ben van Lady Stubbs, vagy ha­lott?

Be­le­telt egy-két má­sod­perc­be, amíg Po­i­rot vá­la­szolt.

– Én azt gon­do­lom, mon ami, hogy Lady Stubbs ha­lott. És meg­mon­dom ma­gá­nak, mi­ért gon­do­lom. Azért, mert Mrs. Fol­liat is úgy véli. Igen, bár­mit ál­lít­son is Mrs. Fol­liat, bár­mit is pró­bál­jon el­hi­tet­ni ve­lünk, ő úgy véli, hogy Hat­tie Stubbs ha­lott. És Mrs. Fol­liat sok min­dent tud, amit mi nem tu­dunk.