A. lánya, bár még csak tizenkét éves volt, már nem vette be ilyen könnyedén, hogy nincs semmi hátsó szándéka.

– Elköltözöl, mi? – rohamozott a kislány, ily zsenge korban ritka éleslátással.

– Nem, szó sincs róla – fintorgott Gold lánya gúnyos nevetésére. Csak összepakolom a holmit, amire szükségem lesz a garzonban a munkámhoz, meg amit magammal kell vinnem Washingtonba.

– Le vagyok én szarva – mondta Dina. – Te válni készülsz.

– Hogy beszélhet így egy fiatal lány?

– S hogy mi lesz velem, az ugye nem érdekel?

– Nem.

– Minek csináltál meg, ha nem kellek neked?

– Ki tudta, hogy te leszel a végeredmény?

– Hát ez meg mit akar jelenteni?

– Kérdezd meg valaki mástól.

– Aljas vagy.

– Eridj, csináld meg a házi feladatodat, vagy menj ki játszani.

– Másik nő van a dologban, mi? Naná. S talán még feleségül is akarod venni, mi?

– Ebből egy szó se igaz – mondta Gold.

– Egy túróst nem! Tudom, hogy amióta élek, más nőkkel kefélsz. Azt hiszed, nem tudom, mi folyik a világban? Igazán elmondhatnád nekem. Jogom van tudni. Különben úgyis rájövök.

– Törődj a magad dolgával.

– És hogy képzeled, mit fogok csinálni? Minden hétvégén meglátogatlak?

– Még csak ne is telefonálj.

– Te szar. Pszichoterápiára kellene járnom, csak hogy kitoljak veled. Ki fogom rúgatni magam az iskolából. Az utolsó filléred is rá fog menni.

– Közkórházba fogsz járni – figyelmeztette Gold hirtelen ijedségében, mert Dina általában beváltotta a fenyegetéseit. – Heti egy kezelésre. Csoportban.

– Remélem, trippert meg szifiliszt fogsz kapni tőle.

– Le vagy szarva.

Miután különvált Belle-től és töviről hegyire megbeszélte a dolgot a lányával, Gold úgy döntött, hogy otthon marad vacsorára, és az éjszakát is ott tölti. Kényelmesebb volt otthon, mint a garzonlakásán, ahol a szomszédban lakó haiti prostituáltak fülhasogató zenebonája éjszakánként úgy áthallatszott a közfalakon, mintha papírból lettek volna.