Megpróbáljam-e számon tartani az egyre sűrűsödő cselszövényeket, ámuldozott magában Gold, miközben Brooklyn felé hajtott Belle-lel. Minden bizonnyal kudarcot vallók, hiszen számuk akkor is folyamatosan növekszik, miközben buzgón próbálom összeadni őket. Mint az elnök, aki arra vállalkozott, hogy krónikása legyen hivatali ideje eseményeinek, amelyek gyorsabban zajlanak, mint ahogy le tudná írni őket, vagy mint Tristram Shandy, amikor elmeséli születésének és életének zűrzavaros körülményeit. Majd négy kötetre van szüksége, míg egyáltalán előbújhat az anyaméhből, és egyre jobban lemarad. Gold irodalmi alkotásként közönyösen értékelte a Tristram Shandy-t, de egyetemista korában kitűnő jegyet kapott a dolgozatára, amelyben újszerű érveket vonultatott fel a regény iránti csodálatra, melyet ő maga soha nem tudott átérezni. Gold jövőjében közvetlen közelségben állt egy lelkesítő hétvégi vendégeskedés Andrea apjánál, az ünnepelt diplomatánál és híres-nevezetes öreg vidéki nagybirtokosnál, sőt, talán még egy meleg barátság is, magával az Egyesült Államok elnökével, aki annyira csodálta Gold szavait, hogy egy Plinius-idézet mellé, bekeretezve és felnagyítva, kiakasztotta a reggelizőszobája falára Gold szállóigéjét: „Semmi nem úgy sikerül, ahogy tervezzük.” Hiszen bárcsak megtudhatná a világ! Gold meg akarta tudakolni Ralphtól, hogy az idősebb vagy az ifjabb Pliniustól van-e a másik idézet. Gold csak üggyel-bajjal tudta megkülönböztetni egyik Pliniust a másiktól, és mikor részeg volt, mind a kettőt összekeverte Liviusszal.

Az autót erre a délutánra bérelte. Belle némán ült mellette, magatartásából megalkuvás nélküli, hajthatatlan engedelmesség sugárzott, ami iszonyatosan kényelmetlen érzést keltett Goldban. Kövér kés, kerek arca kifejezéstelen volt, a fejét magasra emelte. Hogy Gold kedvében járjon, vastag pulóvereket és nehéz télikabátot vett magára. Megint Gold apjához mentek látogatóba, de Gold reményei, hogy a makacs zsarnokot hamarosan kituszkolják New Yorkból és száműzik Floridába, haloványak voltak. A széltől és a fertőző légzőszervi megbetegedésektől többet várhattak, mint a rábeszéléstől. Belle iránti általános elégedetlenségét csak súlyosbította, hogy az asszony passzívan beletörődött mindenbe, amit ő titokban tervezgetett. Belle-lel szemben legjobb formájában is arra volt utalva, hogy az asszony ne legyen hajlandó szemet hunyni, az efféle bosszantó türelem és beletörődés védtelenné tette. Házasságuk felbomlásának teljesen az ő, Gold művének kell lennie. Úgy kell majd kiráncigálnia magát belőle, mint valami holt súlyt. Miért nem hajlandó Belle soha veszekedni, miért nem mond soha semmi rosszat otthon, miért nem csinál semmi rosszat házon kívül? Miért olyan kurva kedves mindig, miért olyan gyakorlatias és jó a gyerekekhez és az ő családjához? Olyan komoran töprengett ezen az állapoton, mint aki holmi felháborító igazságtalanság áldozata.

Belle ölében a retikülje mellett két bevásárlószatyor feküdt, bennük a Rose estélyén nála maradt, csillogóra sikált serpenyők és tálak, amelyeket vissza akart adni Harrietnek és Esthernek.

– Miért nem teszed őket hátra? – vetette fel előzőleg Gold.

– Inkább az ölemben tartom.

Tudta, hogy Belle a világ legpocsékabb sofőrjének tartja, így most olyan hausfrau-ra emlékeztette, aki minden pillanatban kész az összes háztartási holmijával együtt otthagyni a kocsit, ha az ő ügyetlensége folytán netán karamboloznának.

Mire kijutott a Brooklyn-Battery alagútból, már majdnem minden szükségeset megbeszéltek. Gold újabb kísérletet tett a társalgásra.

– A Belten menjünk, vagy hajtsak le az Ocean Parkwayre?

– Ahogy akarod.

Gold a Belt Parkwayt választotta. Mogorva hangulat lett úrrá rajta. A levegőben alacsonyan szálltak a nehéz, fenyegető felhők, s a vadul hullámzó vizet elsötétítő árnyékuk látványa keserű ígérettel és megelégedéssel töltötte el Gold szívét. Semminek nem örült jobban, mint a hűvös eső kilátásának.

– Mik voltak reggel azok a telefonok?

– Barry telefonált a Choate-ról – mondta Belle. – Noah telefonált a Yale-ről.

– A hívott számlájára, mi? Ezek a kölykök mostanában már levelet se tudnak írni?

– Mind a ketten pénzt akarnak.

– Küldj nekik.

– Kíváncsi vagy rá, hogy mennyit?

– Nem.

– Azt se, hogy mire kell?

– Még nem.

– Barry Moszkvába akar menni karácsonyra egy iskolai csoporttal.

– Jó. Valószínűleg tudok neki szerezni egy utazási ösztöndíjat, ha megígéri, hogy orosz főszakot választ, ha majd nagyobb lesz.

– Noah el akar menni egy sítáborba.

– Sí? Fizetnem kell, hogy síelhessen? – Gold már-már helytelenítette a dolgot. Ő soha nem járt síelni. Ami azt illeti, a Yale-re se járt.

– Azt mondja, ha nem engedjük meg, minden hétvégére haza fog jönni.

– Nincs helyünk.

– Ott a dolgozószoba meg a könyvtár.

– Mind a kettőben szanaszét hevernek a munkáim. Tudod, milyen elfoglalt vagyok mostanában.

– Ellakhat a belvárosban, a bérelt szobádban.

– Nem akarom, hogy oda menjen. Küldd el neki a pénzt. .- Tudjuk nélkülözni?

– Majd megkeresem Washingtonban. Ha nem tudjuk nélkülözni, nem tudjuk elküldeni neki, igaz? Az előbb miért szakítottál félbe? – jegyezte meg nagyképűen.

– Hogyhogy? – kérdezte Belle, kissé meglepve.

– Megkérdeztél, akarom-e tudni, mire kell nekik a pénz, én meg azt mondtam, hogy nem. Aztán mégis elmondtad.

– Hogyan szakíthattalak ezzel félbe? – érdeklődött Belle. – Nem te beszéltél.

– Gondolkodtam. Éppen azt akartam mondani, hogy te sokkal jobban bánsz a pénzzel és jobban kezeled a gyerekeket, mint én, és az ilyen ügyeket magad is eldöntheted, anélkül, hogy megkérdeznél. Megszakítottad a gondolatmenetemet.

– Honnan tudjam, hogy neked mikor jut eszedbe egy gondolatmenet?

– Ha kétségeid vannak – mondta Gold –, mindig azt tételezd fel, hogy éppen eszembe jutott.

Gold hiába várt valami durcás választ, aztán megértette, hogy ha Belle betartja az utasítását, akkor egyáltalán nem válaszolhat. Ha betartja az utasításait, talán egy szót sem fog hallani tőle többé. Belle nem adta erősebb jelét tiltakozásának egy finom, értő mosolynál. Gold érezte, hogy akkor sem adna neki elfogadható okot a haragra, ha az élete múlna rajta. Arra a hátborzongató felismerésre jutott, hogy mind a ketten túlságosan tisztán olvasnak egymás gondolataiban. Alig beszélgettek, mégis mindent tudtak. Belle könyörtelenül üldözte türelmével és derűs hallgatásával. Egyenes tartása most mintha azt mondta volna dacosan: ilyen vagyok. Nem voltam egy szépség, amikor feleségül vettél, és akkor se lehetett volna szépség belőlem, ha megpróbálom. Bármikor elválhat tőle, amikor csak akar. De neki kell lépnie. Az engedelmesség és a beletörődés voltak azok a kegyetlen fegyverek, amelyekkel üldözte, a teljes megadás volt a támadási stratégiája, de Goldnak kínosan nehezére esett az ellenállás. A skót lazacra gondolt, amivel másnap este Andreához fog repülni. Esetleg angolszalonnát is visz. Vagy tartogassa az angolszalonnát egy következő lakomára? Úgy vélte, Andrea sose fogja megszeretni a heringet, de a füstölt makréla majd elbűvöli.

A partvonallal párhuzamosan, kelet felé kanyargó, sima, fasorral szegélyezett utat követve hamarosan megpillantotta a távolban jobbra a megszűnt ejtőernyős ugrótornyot a Gravesend Bayt átszelő keskeny földnyelven, és némi büszkeséget érzett a neveltetése miatt, amikor eszébejutott, hogyan költöztették át ezt az ugrótornyot, az 1939-es vagy 40es New York-i világkiállítás nagy slágerét utóbb a Steeplechase mólójára, ahol azonban nem aratott sikert, mert nem bizonyult elég veszélyesnek a Ciklonon, a Mennydörgőn és Luna Park Égivasútján nevelkedett bennszülött lakosság körében. Most teljesen elhagyatottnak látszott: nincs tulajdonosa, és senki nem hajlandó elszállíttatni, olyan, akár azok a kísértetjárta, félig felépített manhattani luxusbérházak, melyek építtetőinek elfogyott a pénze, és a bankok sem hajlandók többet adni nekik komor kudarc tátong belőlük, és máris megfeketült vénséggé öregedtek, mielőtt valaha is vadonatúján ragyogtak volna. Néhány pillanat múlva felbukkant a hatalmas Csodakerék csontvázszerű sziluettje, amelyet a hideg időjárás miatt erre az évre már leállítottak, az egyetlen megmaradt óriáskerék a Coney Islanden, amióta a Steeplechase, a mulatópark tönkrement és megszűnt. A nehéz idők ide is éppúgy elértek, mint máshova. Ahol több mint harminc évvel ezelőtt nyári estéken a kivilágított Luna Parkban nyüzsögtek az emberek, ott most magas, méhsejtszerű téglaházakból álló lakótelep emelkedett, amely még az átlagosnál is szürkébbnek látszott a fakó ég alatt. Az Ocean Parkwayt áthidaló felüljárón Gold félrefordította a fejét, hogy sietős pillantást vessen az Abraham Lincoln gimnáziumra, aztán immár ezredszer gyászolta meg azt a gonosz balvéletlent, amely Belle-lel egyidőben sodorta az ottani osztályokba, és beugratta ebbe a rosszul irányított sorsba, amely három ellátatlan gyerekkel és egy ilyen állhatatos feleséggel verte meg. Ha egy férfi fiatalon nősül, okoskodott arisztokratikusán egy Lord Chesterfield vagy egy Benjámin Franklin öntudatos modorában, amelyre maga is hajlamos volt, valószínűleg korban hozzá közel állót fog választani; s éppen amikor igazából megtanulná, hogyan is kell élvezni egy életet egy fiatal lánnyal, és élete virágjába érkezik, akkor öregszik meg a felesége. Ha el nem felejti, ezt a becses erkölcsi felismerést mindkét fiának tovább fogja adni. Hiszen ha Belle ingatag, pénzsóvár, álnok lenne. De még az egészsége is kifogástalan.

Brighton után letért a sztrádáról, és ráfordult a Sheepshead Bay és a Manhattan Beach felé vezető kijáratra. Az a Brooklyn déli szegélyén végighúzódó keskeny holdsarló, amelyen az előbb végighajtott, nagyjából az egyetlen szakasza a környéknek, amely még ismerős a számára. A többit szinte mind idegennek és fenyegetőnek érezte. Gondolatai visszatértek ahhoz a lerobbant utcához, amely mellett pár perce elhajtott, s ahol még mindig ott állt az a málladozó, ősöreg rendőrőrszoba, ahová kisgyerek korában egyszer bevitték, amikor Sid otthagyta, és elment a barátaival. Hogy lehetett ilyen szívtelen! Ő teljesen be lehetett rezeivé, ahogy ott várakozott az őrszobán. Ha megkérdezték, hol lakik, lehet, hogy nem tudta megmondani. Akkoriban a házukhoz legközelebbi telefon egy cukorkaüzletben volt, a villamosmegállónál, a Railroad Avenue sarkán. Alig néhány év múlva aztán már kétcentes borravalókat keresett, amikor a lakásukról a telefonhoz hívta a lányokat, akikkel a fiúk randevúkat beszéltek meg. Brooklyn marha nagy kerület.