Az YMCA Üzletemberek Klubjában az öltöző és a két emelettel följebb levő fedett futópályához vezető lépcsőház között volt egy tévészoba, egy pihenőterem, aztán zuhanyozók, néhány masszázsasztal, egy gőzkamra, egy szauna meg egy kis tornaterem. Amikor Gold a délután közepén bement bemelegíteni és orvul egy kis súlyt emelni, a tornateremben általában nem tartózkodott senki. Az öltözőhelyiség közepén egy faszéken egy másik klubtag, Karp, a pedikűrös ismerős alakja kuporgott, aki kopasz fejét szinte az ölébe lógatta, olyasformán, mint aki megoldhatatlan nehézségekkel szembekerülve Istenhez fohászkodik. Üdvözlésül komoran mormolt valamit, amit Gold, messze a sor végén levő öltözőszekrénye felé fordulva, konokul nem volt hajlandó meghallani. Gold szokásszerűen barátságtalanul viselkedett az Y-klubban, introverált és kolerikus arckifejezést öltve magára. Amikor, immár tornaruhában, visszafelé indult, Karp megismételte főpapi kántálását, pontosan ugyanazzal a gyászénekszerű lejtéssel, mint előzőleg. – Hello – dörmögte oda neki Gold, és továbbment. Ahogy a futószőnyeggel borított folyosón elindult a futópályához vezető lépcsőn lefelé, a pihenőszobából kilépett egy félálmában mosolygó, csoszogó alak, akinek csak egy szál lepedő volt a petyhüdt fél vállára vetve, és nevetni kezdett Goldon.

Gold fintorogva megállt. – Hát te mit keresel itt?

– Én tag vagyok – mondta Spotty Weinrock, egyfolytában kuncogva, és olyan álmos vidámsággal bámult Goldra, ami Goldot azonnal hátrányos helyzetbe hozta. – És te?

– Én már évek óta – alapozta meg Gold pimaszul az elsőbbségét. Mit csinálsz te itt?

– Alszom – mondta Spotty. – Mursh azt mondta, itt az ideje, hogy az egészségem érdekében elkezdjek tornázni, így hát hetenként párszor idejövök délután, és szunditok egyet. A szaunában elolvasom a Variety-l meg a divatlapokat, néha meg is masszíroztatom magamat. Murshnek igaza volt. Sokkal jobban érzem magamat, mióta idejárok. És te mit csinálsz?

Gold úgy hallgatta, mint aki álmodik. – Kocogok.

– Te? Az már valami. Hogy vagy mostanában?

– Remekül – mondta Gold. – De mi közöd hozzá?

– Tudom, hogy miért kezelsz le – mondta Weinrock jókedvűen. Tartozom neked ezerháromszáz dollárral.

– Én nem kezellek le. Nekem te nem is létezel.

Weinrock élvezte Gold kirohanását, és csak még sértőbb vigyorral válaszolt a sértésre. – Most vissza tudom neked fizetni. Hívjál föl az irodámban, és elviszlek ebédelni. Hogy van az öregúr?

– Mi közöd hozzá?

– Él még? Anyám épp a múlt héten kérdezte.

– Remekül van – vágott vissza Gold. – Hogy van a te öreged?

– Az enyém meghalt, Bruce. Azt hittem, tudod.

– Csak ezerszázzal tartozol – mondta Gold bocsánatkérően. – Nem tudtam annyit adni, mikor utoljára kértél.

– Elfelejtettem – mondta Weinrock, és két ököllel dörgölni kezdte félig lehunyt szemét. – Fantasztikusak ezek az öregek, nem? Én még mindig élvezem az anyámat. Fantasztikus egy vén ribanc. Egy szót se tudott angolul, de azt megtanulta, hogy Spotnak szólítson, amikor tizennégy éves voltam, mert az apádnál dolgoztam. Most nincs vele semmi baj. – Igazságtalanság, siránkozott magában immár nem először Gold, hogy idős korukra mindenkinek kellemesebbek és kezelhetőbbek lettek a szülei, kivéve az övéit. – Hogy van Sid bátyád?

– Remekül – mondta Gold.

– És a nővéreid? Rose meg Esther?

– Remekül. Mit törődsz vele?

– Érdekel. És Ida meg Muriéi meg Kitty meg Betsy?

– Nincs se Kittym, se Betsym.

– Elfelejtettem.

– Mit röhögsz? – tudakolta Gold. – Mi olyan kurvára mulatságos?

– Fishy Siegel azt mesélte, hogy Washingtonba mész, és az elnöknek fogsz dolgozni. Benne van az újságokban.

– Fishy Siegel nem olvas újságot.

– De Sheiky, a bátyja, az olvas. Még mindig az a tömzsi tyúk a feleséged, hogy is hívják?

– Igen – felelte Gold agresszívan. – Neked még mindig az a lófogú, csont-bőr zsiráf a feleséged?

– Ó, nem – mondta Spotty Weinrock. – Megszabadultam tőle. Gold újra alul maradt, ezért azt mondta: – Add meg nekem a pénzt, amivel tartozol, te faszfej.

– Így beszél egy egyetemi tanár?

– Te mocskos állat! – dühöngött Gold. – Te aludni, olvasni meg masszíroztatni jársz egy tornaklubba? És nem tetszik, ahogy beszélek? Hol a pénzem?

– Hívjál föl az irodámban – kuncogott újra Weinrock. – Szóval beszállsz Washingtonban a politikába, és nagy dohányt fogsz leszakítani, mi? És mi, srácok ott Coney Islanden mind azt hittük, hogy soha nem viszed semmire.

– Én úgy tekintem a dolgot – mondta Gold –, mint a társadalomnak tett hasznos szolgálatot.

– Pont ezen röhögök – felelte Spotty Weinrock.

Mire Gold lefutotta a három mérföldjét, és fél óra múlva lejött a pályáról, hiába kereste Weinrockot, már elment. Úgy érezte, hogy mindkét talpának minden csontja összetört. Karp, a pedikűrös pedig újra elismételte:

– A Halál Angyala járt ma a klubban.

Gold ezúttal vigyázatlan volt, így a szavak behatoltak a fülébe. – Micsoda?

– A Halál Angyala járt ma a klubban.

– Mit beszél maga?

– Megint holtan esett össze egy férfi ma délelőtt.

– A futópályán?

– Nem, a habteniszpályán.

Akkor meg mi a szart törődöm vele, visszhangzóit a gondolat Gold agyában, miközben a szekrényéhez masírozott, hogy levetkőzzön a zuhanyozáshoz.

– Elolvastam, amit a Times-ba meg abba a másik folyóiratba írt mondta Karp, amikor Gold, kezében a gyógynövénysampon műanyag flakonjával meg a zöld szappantartójával, lábán fürdőszandállal visszatért –, és szeretnék magával egy-két ponton vitába szállni, ha előzőleg venné magának a fáradságot, és definiálná számomra a fogalmait.

Majdnem két teljes percbe telt, mire az alagsori bojlerből felért a meleg víz. A szappan zuhanyozás közben kétszer is kicsúszott Gold kezéből, egyszer a samponos flakonját is elejtette. A szomszédos zuhanyozófülkékben két öregember, akinek nem volt se zenei hallása, se ritmusérzéke, egymásról mit sem tudva, két különböző nótát bömbölt lelkesen. Goldnak kezdett megfájdulni a feje. Másfél fonttal többet nyomott a mérlegen, mint amennyit szívesen látott volna. Örömmel üdvözölte volna, ha kiadósán megmozdulnak a belei.

– Mi a véleménye az adómentes városi kötvényekről – kérdezte Karp, a pedikűrös – mint befektetésről, mint közgazdasági jelenségről és mint társadalmi igazságtalanságról? Van egyáltalán véleménye?

Goldnak leesett a pulzusa. Miközben a szekrénye előtt állva öltözködött, számba vette húsának, csontjainak és szerveinek a futópályáról eredő károsodásait. A legsúlyosabb kárt megint a jobb oldala szenvedte. Hátul, a nyaka jobb oldalától merev fájdalom döfött felfelé a felsőtestébe, akár egy vasúti talpfaszög. Sajgott a válla, a könyöke, a mellkasa, úgy érezte, megdagadt a mája, és olyan nehéz lett, mintha öntöttvasból volna. A bal veséje égetően, finoman, de fájdalmasan szúrt, jobb csípőjében kattogva akadozott valami, amiről remélte, hogy majdcsak bejáródik. Fájt a vakbele, nemkülönben az ágyéka meg a jobb heréje, lábizmai a fenekétől le a lábikrájáig mereven megfeszültek. Nem lepte volna meg, ha azt mondják neki, hogy rákos daganat van a combcsontján. Egyik lábujja vérzett a köröm alatt. Fizikailag tehát csúcsformában volt.

– Én személy szerint ellenzem az efféle adókedvezményeket – mondta Karp, a pedikűrös, amikor Gold levette a kabátját a fogasról. – De az a nézetem, hogy a kijavítására irányuló kísérletek a gazdaság más területein okoznának egyensúlyzavarokat, amelyek károsabbnak bizonyulnának, mint az az igazságtalanság, amelyet meg akarunk szüntetni. Mit gondol, kik fognak játszani a következő három évben a szuperkupában, és hogy vélekedik a televíziónak a forradalomra és a családok társalgási színvonalára kifejtett hatásáról az atomkorban? Nincs véleménye?

Néhány szekrénysorral arrébb egy öreg kézilabdázó magas fej hangon panaszolta: – Ez állítólag a Keresztyén Ifjak Egyesülete, nem? De mostanában nem valami sok keresztyénnel találkozunk errefelé, igaz?

– Nehéz zsidónak lenni – mondta Karp Goldnak. – Egyetért ezzel? Gold magára csukta a telefonfülke ajtaját. A Weinrock Divatáruk

neve megváltozott, Spot Modellház lett belőle.

– Mr. Weinrock kinn van a piacon – mondta egy törékeny, éretlen leányhang, amikor Gold bemutatkozott. – Valaki más nem lehetne a segítségére?

– Miféle piacon? – kérdezte Gold.

A lány rémülten letette a kagylót. Karp, a pedikűrös, a kijárat mellett várta. – Á, maga azt se tudja, hogy miről beszél – gúnyolódott.

Gold fáradtan, bicegve indult a lift felé. Mindkét térdkalácsa sajgott. Fájt az egyik bokája és sántított. Idő előtt beteljesült rajta a kínai vendéglő misztikus jóslata, amely csak másnap jutott el hozzá.