HANGOK AZ ÉJSZAKÁBAN

Maszako egész nap az apja különös reggeli viselkedésén töprengett. Lehet, hogy szólni kellene az anyjának? Hazaérve ügy döntött, az lesz a legjobb, ha megbeszélik a dolgot. Különös módon az anyja egy kicsit sem lepődött meg.

– Figyelj rám, lányom. Van valami, amiről még nem tudsz. Nem akartam, hogy aggódj – szólalt meg végül a nő savanyú képpel.

– Mi az?

– Nem kell túlzottan nagy feneket keríteni a dolognak, de hát mégiscsak az a helyzet, hogy apád felmondott a munkahelyén.

– Micsoda? – kérdezte döbbenten a lány. – De hát miért?

– Az a helyzet, hogy a cégük már nem kapott olyan sok megbízást, mint korábban. Kevés volt a munka, ezért el kellett küldeni a munkaerő egy részét.

– El kellett küldeni? Akkor apu nem is mondott fel, igaz? Hanem kirúgták!

– Hát valahogy úgy. De tényleg nem kell idegeskedned emiatt. Az apád nagyon szerencsés, szakképzett mérnökként egyáltalán nem fog gondot okozni új munkahelyet találnia. Már meg is kereste egy másik vállalat.

– Ó, értem.

A lány nem mutatta ki a csalódottságát, de a szíve mélyén úgy érezte, sokkal jobb lett volna, ha a szülei nem titkolják el előle a kellemetlen fejleményeket.

Most már én is felnőtt vagyok – gondolta. – Ami azt jelenti, hogy az életkoromat figyelembe véve nyugodtan közölhetik velem az ilyen fontos dolgokat.

Mélységes csalódottsággal töltötte el, hogy az apja még mindig kisgyerekként kezeli. Ezért úgy döntött, másnap reggel nyíltan nekiszegezi a kérdést, amikor a pályaudvar felé mennek.

– Szóval apu, akkor hogyan döntöttél? Mi a helyzet az új munkahelyeddel? – kérdezte minden előzetes felvezetés nélkül.

Az apja szeme tágra nyílt a döbbenettől.

– Szóval akkor már tudsz róla? – kérdezte meglepődve, majd hangosan nevetni kezdett. – Ezek szerint hallottad, miről beszéltem a múltkor. Tudod, kicsit berúgtam, és hangosabb voltam a kelleténél. Nekiálltam panaszkodni, hogy lefejezték a cégünket. Kis híján a mi családunk is a padlóra került. Valószínűleg felébresztettelek.

Maszako megtorpant. Abban a pillanatban megértette, hogy mire lehet visszavezetni Josio új rémálmait.

– Arról beszéltél, hogy valakit lefejeztek? – kérdezte a kelleténél talán egy kicsivel hangosabban.

– Hát igen – felelte a férfi. – De emiatt tényleg nem kell kiabálnod.

– Akkor rájöttem az összefüggésre! Josio ezek szerint ezt hallotta. Az a fej a padlón a tied volt.

Szegény kicsi öccse alighanem fültanúja volt az apjuk részeg panaszkodásának. Félálomban aztán elképzelte, milyen az, ha valakit lefejeznek, és a padlóra kerül.

Maszako önkéntelenül is vihogni kezdett. Annyira nevetséges volt így ez az egész! Végül megnyugodott, és mindenről részletesen beszámolt az apjának.

– Most nehezebb dolgunk lesz, mint múltkor, amikor az ollós néni le akarta vágni a fütyijét – folytatta. – El kell mondanunk Josiónak, hogy kirúgtak a munkahelyedről. Meg kell értenie, hogy emiatt nem kell aggódnia.

Az apja elmosolyodott, és a lánya vállára tette széles, meleg tenyerét.

– Annyira büszke vagyok rád, kislányom – mondta elégedett arccal. – Olyan okos vagy! Igazi, született pszichológus!