A VILÁG 2660-BAN

Kazuo elmesélte, hogy milyen a jövő.

Földünk lakossága egészen a 27. századig exponenciálisan növekedett. Gyarmatok jöttek létre a Holdon és a Marson is. Rengeteg ember volt kénytelen kiköltözni a világűrbe, mivel szülőbolygónkat elviselhetetlen túlnépesedés sújtotta. Meglehetősen nehéz helyzetben éltek mindazok, akiknek nem volt sok pénzük, vagy nem tartoztak a társadalom vezetői közé. A gazdagok és a hatalmasok idelent maradtak a Földön. Mindent megtettek azért, hogy létrejöjjön egy új típusú, a gépek munkájára támaszkodó civilizáció.

2620-ra sikerült teljes mértekben megoldani az atomenergia békés célú felhasználását. A fejlődés lehetővé tette, hogy az emberiség más fontos kérdésekre összpontosítson, így rövid idő alatt rengeteg új felfedezésre került sor.

Mivel azonban a természettudományok elképesztő ütemben fejlődtek, a közönséges halandók egyre nehezebben birkóztak meg a legújabb felfedezésekkel. Hamarosan elérkezett az az időszak is, amikor az egyes technológiák fejlődése túlszárnyalta még a legokosabb tudósok felfogóképességét is. A híres gondolkodók kénytelenek voltak egyre jobban szakosodni. A munkájuk jelentős részét másokra bízták. Pontosan tudták, miként kell a lehető legjobban elvégezni a munkájukat, ám kivétel nélkül csupán parányi részletkérdésekkel foglalkoztak, és fogalmuk sem volt más szakterületek technikai fejlesztéseiről. Valójában semmi szükség nem volt arra, hogy a saját munkájukon kívül máshoz is értsenek. Cseppet sem meglepő módon mindez igen rossz hatással volt a társadalom egészére.

Kezdetben főleg az iskolákra járt rá a rúd. A múltban alacsony szinten ugyan, de rengeteg tantárgyat tanítottak a diákoknak. A fejlett új világban azonban senki sem érhette be elemi szintű tudásanyaggal. Az iskola egyre tovább tartott: a kicsiket már négyévesen beküldték az általános iskolába, és alapképzésük 14 hosszú évet vett igénybe.

Ezután következett a még mindig kötelező, ötéves középiskola. De az általános műveltség elsajátítása távolról sem jelentette azt, hogy érettségivel a zsebben bárki is találhatott volna munkát. A legegyszerűbb feladatokat és számításokat már gépek és számítógépes agyak végezték el. Az általános és középiskolai végzettségű emberek számára így nem nagyon termett babér a különféle munkahelyeken.

Ha valaki például irodában szeretett volna dolgozni, annak először meg kellett ismernie részletesen egy adott szakágat egy újabb ötéves képzést nyújtó felsőfokú tanintézményben vagy szakiskolában.

A tanulás végeztével a felsőfokú képesítésű emberek egyszerű technikusként vagy irodaszolgaként helyezkedhettek el. Esélyük sem nyílt arra, hogy például orvosként vagy természettudósként keressék meg a kenyerüket. Egy ilyen álláshoz ugyanis további szaktudásra volt szükség. Mire valaki befejezte az emelt szintű munkavállaláshoz szükséges valamennyi iskolát, a legjobb esetben is már 38 éves volt.

A legtöbb pályakezdő azonban közelebb állt az ötvenhez, mint a negyvenhez. így aztán negyvenéves koruk előtt még csak nem is gondolhattak családalapításra. A folyamat azzal a nem várt, kedvező mellékhatással járt, hogy a Földnek újra csökkenni kezdett a lakossága.

A jövő gyermekeinek azonban ez valóságos katasztrófát jelentett. Attól féltek, ha folytatódik a népesség számának csökkenése, egy idő múlva kihal az emberi faj. Kazuo beszámolt arról, hogy az orvosok és a természettudósok közös erővel próbáltak gyógyírt keresni a bajra. 2640-ben aztán sikerült kifejleszteniük egy forradalmian új megoldást: az alva tanulást, más szóval a tudatalattira alapuló oktatást.

– Mit jelent az, hogy alvás közben tanultak? – kérdezte Kazuko. Valósággal lenyűgözték a fiú szavai. Kezdetben még arra gyanakodott, hogy Kazuo becsapja, ám a számtalan részlet miatt úgy tűnt, mégis igazat beszél.

– Az alva tanulás során az információt és az emlékeket közvetlenül beépítik a gyermek agyába – magyarázta Kazuo, és a szeme izgatottan lángolt.

– A szükséges információt mágneses szalagra veszik, melyeket elektródák kötnek össze a gyermek fejével. Az így lejátszott anyagot az ember bármikor képes felidézni. Ezzel a módszerrel jóval rövidebb idő alatt is ki lehetett képezni az embereket, így egy hároméves korában beiskolázott gyerek már az egyetemi tanulmányait is befejezhette, mielőtt eljuthatott volna a mostani egyetemek gólyatáborába. Én magam is átmentem ezen a rendszeren, ezért...

Kazuo hangja fokozatosan elhalkult.

– Valójában hány éves is vagy? – tudakolta Kazuko.

Kazuo szemmel láthatóan zavarba jött. Csak habozva válaszolt.

– 11 éves vagyok.

– Mi van? – kiáltotta döbbenten a lány. Kihúzta magát, hogy a fiatalember szemébe nézhessen, aki legalább tíz centivel magasabb volt, mint ő. – De hát akkor négy évvel fiatalabb vagy nálam! Ezt most komolyan mondtad?

Kazuo zavartan vakargatni kezdte a fejét, és továbbra is mosolygott.

– Az a helyzet, hogy 2660-ban a gyerekek sokkal gyorsabban fejlődnek, mint ma. Az én szemszögemből nézve a mostani gyerekek a korukhoz képest kivétel nélkül visszamaradottak.

– Tényleg azt vágod a képembe, hogy fogyatékosnak tartasz? – mérgelődött Kazuko. Igencsak felbőszítette Kazuo szemtelensége.

– Nem kell egyből felrobbannod a haragtól, 2660-ban kizárólag szupertápláló ételeket eszünk. Csak így tud egyensúlyban maradni a test és a szellem. Ezt érted, ugye? Ha nem őriznénk meg az egyensúlyt, előbb-utóbb egyetemi végzettségű újszülöttek árasztanák el a világot. Az azért kicsit hátborzongató volna, nem?

– Te most komolyan azzal kábítod a fejemet, hogy akár egyetemre is járhatnál, mert annyira okos vagy?

Kazuo elégedetten bólintott.

– Nagyon jól látod a helyzetet. Tényleg egyetemista vagyok, gyógyszerészetet tanulok.

Nem csoda, hogy ilyen jól ment neki az iskola – gondolta Kazuko.

– És mit keresel ebben a korban? Pont ebben az iskolában?

És miért teszel úgy, mintha közönséges iskolás gyerek volnál? Talán nem akarsz visszamenni a jövőbe?

A fiú kétségbeesetten felemelte a kezét, mintha félne, hogy belefullad a kérdések áradatába.

– Várjál már egy pillanatot! Mind a ketten jobban járunk, ha egyszerre csak egy dolgot próbálok meg elmagyarázni.