IRÁNY A MÚLT

Kazuko és barátai döbbenten bámulták a tanárt. Még sosem hallottak ilyen lenyűgöző történeteket.

– Ezek szerint az én esetemben egyszerre került sor telepor-tálásra és időugrásra – vonta le a következtetést Kazuko.

– Valóban ez az egyetlen lehetséges magyarázat – bólintott Fukusima tanár úr. – Amikor kis híján elgázolt a teherautó, önkéntelenül is arra vágytál, hogy visszakerülj az ágyadba, és időben is messzire kerülj a balesettől. Ezért átugrottá! az időben egy olyan helyre, ahol a baleset előtt jóval korábban voltál.

– De hát hogy a csudába lehettem képes...

– Arra, hogy ezt tedd? Épp ez az igazi kérdés – mondta a férfi, és még valamit felírt a jegyzetfüzetébe. – Azt hiszem, az a vegyszer válthatta ki, aminek a szagát megérezted a szertárban négy nappal ezelőtt. Ha jól emlékszem, elájultál, miután belélegezted azt a levendulaillatú vegyszert.

– Így van.

– A megoldás tehát az a vegyi anyag. Valószínűleg annak hatására alakult ki ez a képességed. Egyébként milyen érzés, hogy különleges erőd van?

– Szörnyű! – jajdult fel Kazuko. – Nem akarok más lenni, mint a többiek.

– Értem. Hidd el, ez teljesen normális reakció. Nem akarod, hogy bárki azt gondolja rólad, valójában nem is vagy emberi lény. Megértem az érzéseidet. Most mégis az lenne a legjobb, ha használnád az erődet: vissza kellene térned a szertárba, négy nappal ezelőttre, amikor ez az egész elkezdődött.

– Tessék? De miért?... És hogyan?

Mindhárman megdöbbentek ettől a javaslattól.

– Természetesen úgy, hogy átugrasz az időn! – mondta Fukusima, aki még Kazukónál is jobban meglepődött. – Hiszen különleges erővel rendelkezel, és egyszer már sikerült, nem?

– De akkor halálra voltam rémülve, hogy elgázol az a teherautó, és...

A férfi felemelte a kezét, mire Kazuko elhallgatott.

– Tudom. És mivel tudjuk, milyen lelki és fizikai állapotban voltál abban a pillanatban, újra elő tudjuk idézni ugyanazt az állapotot.

– De tanár úr, még ha sikerül is Kazukónak négy napot visszamennie az időben, mégis mit csináljon, ha megérkezik? – kérdezte Kazuo nyugtalanul.

– Találkoznia kell azzal a titokzatos személlyel, aki a vegyszert készítette – magyarázta Fukusima, és rámosolygott a lányra. – Még azelőtt kell meglepnie, hogy az ismeretlen elkészítené a vegyszert. Azt hiszem, ez megoldaná a problémát. Talán egy kicsit kockázatos, de úgy vélem, hogy Kazuko igenis képes lesz rá.

A lány hallgatott, a gondolataiba merült. Ez igaz – gondolta. – Ha meg tudom akadályozni, hogy az a valaki elkészítse a vegyszert, akkor talán minden ugyanolyan lesz, mint előtte volt.

– Csakhogy a legnagyobb probléma az... – szólalt meg Kazuo elgondolkodva –, hogyan tudnánk elérni, hogy Kazuko visszaugorjon az időben?

Fukusima töprengett egy darabig.

– Kazuko, emlékszel még, mire gondoltál és mit éreztél, amikor az a teherautó majdnem elgázolt?

– Sajnos nem – válaszolta a lány, szomorúan rázva a fejét. -Nem hiszem, hogy képes lennék felidézni, hacsak nem kerülnék ismét hasonló helyzetbe.

– Ezt teljesen megértem – mondta Goro, és újra beleborzongott, ahogy eszébe jutott a reggeli baleset. – És nem is tehetjük ki Kazukót megint egy hasonló veszélynek...

– Igaz. Majd kitalálok valamit – mondta Fukusima, és felállt.

Amikor körülnéztek, látták, hogy a többi tanár már mind hazament, és a tanári szobában nincs senki.

– Ti most hazamentek, ugye? Akkor induljunk.

Az iskola előtt elbúcsúztak a tanárjuktól. Útközben egy építési telek mellett haladtak el, a magas deszkakerítés rései között kicsapott a hideg szél.

– Ha visszamegyek négy napot a múltba, hajlandóak lesztek segíteni nekem?

– Igen – felelte Kazuo de nem tudom megígérni. Négy nappal ezelőtt még fogalmam sem volt erről a rejtélyről. így aztán valószínű, hogy ha akkor elmondod, sajnos nem fogom elhinni.

– Én pedig valószínűleg még nála is elutasítóbb leszek – tette hozzá Goro.

– Szóval akkor azt mondjátok, hogy csak magamra számíthatok?

Mielőtt bármelyikük válaszolhatott volna, Fukusima tanár úr rohant feléjük kiabálva:

– Meneküljetek! Elszabadult egy acélgerenda!

Két vagy három nappal korábban, pontosan azon a helyen, egy gerenda zuhant a járdára, és több embert is megsebesített. Kazuo és Goro felkiáltott, és követte Fukusimát. Kazuko azonban kővé dermedt a rémülettől. Agyon fog ütni! – gondolta. És abban a pillanatban különös érzés fogta el.