VÁRATLAN VALLOMÁS

Kazuo 2649-ben született. Azokhoz a gyerekekhez hasonlóan, akikről az előbb mesélt, őt is a legkorszerűbb oktatási módszerekkel tanították. Hároméves korától kezdve oktatóműsorokat hallgatott álmában. Tizenegy évesen el is kezdhette a felsőfokű tanulmányait. Az egyetemen gyógyszerészettel foglalkozott. Akkortájt számos újfajta orvosságot fejlesztettek ki. Ezek közül néhány kiválóan alkalmas volt arra, hogy fokozza, vagy legalábbis előhozza az emberi lényekben lappangó különleges képességeket.

Addigra már tudományosan bebizonyították, hogy az emberek igenis alkalmasak a legkülönfélébb fizikai, telekinetikus és lelki erő kifejlesztésére. A tudósok számára azonban még egy jó darabig nagyon komoly kihívást jelentett megtalálni azokat a módszereket, melyek révén az emberek valóban előhozhatták a bennük rejtőzködő különleges adottságokat.

Egyetemi tanulmányai során Kazuo maga is bekapcsolódott a kutatómunkába. A teleportálás volt a szakterülete. Elsősorban azzal a fajtájával foglalkozott, amit egy gondolati impulzussal lehetett kiváltani. Az egyetem természetesen ragaszkodott ahhoz, hogy a fiatal tudósok a szigorú biztonsági szabályokat betartva kísérletezzenek.

Kazuo azonban az átlagosnál lényegesen okosabb kutatónak bizonyult. Hamarosan kidolgozott jó pár teljesen újszerű kísérletet is. Megpróbált összhangot teremteni a térbeli elmozdulás és az időugrás között. Más szóval, ki akarta fejleszteni azt a képességet, hogy valaki átszökkenjen egy másik helyre és egy másik korba. Biztosra vette, hogy mindez lehetséges.

Hallott arról is, hogy már kifejlesztették a teleportáló képesség előhívásához szükséges anyagokat, így az időutazás sem tűnt lehetetlennek. Úgy látszott, nem vár különösebben nehéz feladat rá: csupán egyetlen olyan szert kellett kifejlesztenie, amelyik egyesíti magában a tér– és az időugráshoz szükséges képességeket.

Kísérletek hosszú sora következett. Kazuo megállapította, hogy a teleportáláshoz felhasznált különleges anyaghoz -a Crox Zilviushoz – kevert levendulakivonat hatására előidézhető ez a képesség. A kísérletezés persze ekkor még nem érhetett véget. Számos bökkenő és baklövés után végre sikerült kifejlesztenie a tökéletesen működő vegyszert.

Nemsokára emberen is el kellett végezni az új szer hatását igazoló kísérletet. Kazuo úgy döntött, hogy önmagán próbálja ki.

– A kísérlet csúfos kudarccal végződött – jelentette ki, és harsányan nevetni kezdett.

– Sikerült visszajönnöd az időben, amikor azonban megpróbáltál hazatérni a saját korodba, az nem ment. Ugye ez történt? – kérdezte a lány.

– Pontosan – bólintott Kazuo. – Nem tudhattam, hogy milyen erős a főzet, amit készítettem, ezért csak egész keveset ittam belőle. Gond nélkül eljutottam a múltba, ám a szer túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy visszajuttasson a jövőbe.

– Magaddal kellett volna hoznod belőle még egy adaggal.

– Hát igen. Ez nekem is eszembe jutott, el is készítettem még egy dózist, ám a végén elfelejtettem magammal hozni.

– Ahhoz képest, hogy ilyen szuperfejlett agyad van, furcsa, hogy ugyanolyan szétszórt vagy, mint amilyennek megismertelek.

– Nem erről van szó! – tiltakozott a fiú enyhén elvörösödve. – Azon törtem a fejemet, hogy hová szökkenjek át. Olyan korszakot akartam kiválasztani, ahol béke van. Mihelyt azonban sikerült felidéznem magamban egyet, már útra is keltem. És abban a pillanatban nem volt nálam a tartalék adag.

– Értem. így aztán szépen beiratkoztál ebbe az iskolába, és titokban rájártál a természettudományi laboratórium készleteire.

– Pontosan ez történt. Csak hát te váratlanul rám nyitottad az ajtót, én meg úgy megijedtem, hogy elejtettem a kémcsövet. Szerencsére nem ittál a szerből. Már az is elég volt, hogy beszívtad az illatát. Képessé váltál térben és időben is utazni. Persze csak rövidtávon.

– Ez azt jelenti, hogy a különleges képességem elhalványul majd, ahogy telnek a napok?

– Bizony. Úgyhogy nem kell semmiért aggódnod.

Kazuko megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Na és neked sikerült újra összekotyvasztanod ezt a csodaszert?

– Sikerült – bólintott Kazuo elégedetten, és az asztalon álló üvegedényre mutatott, amiben valami barna folyadék gőzölgött.

– Tulajdonképpen miért mesélted el nekem ezt az egészet? -kérdezte a lány.

– Úgy láttam, hogy nagyon megviselt téged az elmúlt időszak, és úgy éreztem, tartozom neked a magyarázattal.

– De a te szempontodból én csupán a múlt egyik gyermeke vagyok. Ha visszatérsz a jövőbe, semmi közünk nem lesz egymáshoz...

Kazuo láthatóan zavarba jött. Lesütötte a szemét. Végül ösz-szeszedte magát, kiegyenesedett, és a lány szemébe nézett.

– Van még valami, amit el kell mondanom – szólalt meg nagy nehezen. – Tudod, Kazuko, az a helyzet, hogy én... én... szerelmes vagyok beléd.