ANYA DÜHÖS

– Mikor jössz már rá, hogy te is fiú vagy, Josio? – kiáltotta az asszony. – Ideje elkezdened úgy viselkedni, ahogy az a fiúktól elvárható. Elegem van abból, hogy állandóan sírva fakadsz és hazarohansz. Tudod jól, hogy miért szemétkednek veled. Azért, mert mindig csak a lányokkal játszol. Mi a fenéért nem állsz be a fiúk közé? Miért nem játszol inkább velük?

Maszako kétségbeesetten figyelte az anyját. Ha egyszer dühbe gurult, nem lehetett megállítani. Csak kiabált és hangosan szidta azt, akire megharagudott. Josio szeméből újra patakzani kezdtek a könnyek.

– Egy fiú igenis legyen elég bátor ahhoz, hogy szembeszálljon az ellenségeivel! – folytatta az anyjuk. – Ha viszont egész életedben csakis lányokkal akarsz játszani, akkor levágom a fütyidet!

– Jaj! – kiáltotta Maszako.

– Neked meg mi bajod? – mordult rá az anyja. Feldühítette, hogy abba kellett hagynia Josio szidását.

– Most már tudom, hogy az öcsém miért nem mer éjszakánként kimenni a fürdőszobába. Az is világos, hogy miért pisil inkább az ágyába. Pontosan azért, amivel az előbb megfenyegetted. Meg akartad ijeszteni, hogy ne játsszon többet a lányokkal.

– Tessék? – méltatlankodott az anyjuk. Először Maszakóra, aztán Josióra nézett.

– Josio iszonyúan fél a WC-ben lesben álló, félelmetes asszonytól. Tudod, ki az a nőszemély?... Hát te vagy az, anyu! Azért van nála mindig az olló... szóval te is tudod. Az ollóval akarja levágni a...

Elhallgatott, és némán figyelte az anyja arcát. Az asszony lassan kezdte megérteni az összefüggéseket.

– Azt akarod mondani, hogy azzal az ollóval Josio fütyijét akarja levágni?

A kisfiú már nem zokogott. Felemelte a fejét, és az anyjára nézett. Maszako és az asszony is a kisgyerek felé fordult. Egy pillanatra csend támadt a nappaliban. De aztán Maszako és az anyja is nevetni kezdett, Josio annyira elképedt arcot vágott.

– Figyelj rám, Josio! Ugye felfogtad, hogy ez mit jelent? – kérdezte Maszako, amikor végre újra meg tudott szólalni. -

Az a félelmetes nőszemély valójában nem is létezik. Csak kitaláltad, mert megrémített az, amit anyu mondott. Ugye érted? Szóval a WC-ben nincsen senki. Többé már nem kell félned!

– Igen, értem – felelte lassan a kisfiú. Nem tűnt egyértelműnek, hogy valóban megértette-e a nővére érveit.

Az anyjuk némán figyelte a két gyereket. Nagyon elszégyellte magát, amiért meggondolatlan szavaival ennyire megrémítette a fiát. Josio ugyan nem fogta fel teljes mértékben a furcsa beszélgetés értelmét, ám azt azért ő is megértette, hogy a WC-ben nincsen senki, akitől félnie kellene.

Ez a felismerés megváltoztatta az életét. Ettől kezdve akár az éjszaka kellős közepén is ki mert menni a WC-re, és nem pisilt az ágyába.

Maszakót meglepte, de örömmel látta, hogy milyen könnyen segíthetett az öccsének. Komoly érdeme volt abban, hogy legyőzték Josio félelmét. Most már csak egyetlen további feladat várt rá. Határozottan úgy döntött, hogy szembenéz a saját félelmével is.