AZ ÉJSZAKÁRA VÁRVA

– Hogy mondhatsz ilyet? – üvöltötte Goro, vörösen a haragtól.

– Nem akartam szemét lenni – tiltakozott Kazuko. – De ez az egyetlen lehetőség, hogy kiderítsük az igazságot.

– Nyilvánvaló, hogy egy szó sem igaz az egészből! – kiáltotta Goro, és kiviharzott a szobából.

– Sikerült felmérgesítenem – fordult a lány Kazuo felé. – Most mit csináljak?

– Goro miatt ne aggódj – mondta Kazuo, és megcsóválta a fejét. Egy pillanatra összevonta a szemöldökét. – Nem rossz gyerek, de meg kéne már végre tanulnia megőrizni a hidegvérét. Egyébként meg igazad van. Csakis így deríthetjük ki, hogy mi a fene történik itt.

Eltelt néhány perc, de Goro nem jött vissza. Amikor Kazuo végül kilépett az ajtón, hogy megkeresse, Goro ott állt az előszobában, és a telefonkönyvet lapozgatta.

– Mit művelsz? – kérdezte Kazuo.

– Egy elmegyógyintézetet keresek! – vágta rá Goro.

– Ennyire nem lehetsz szemét! – kiáltotta Kazuo. – Komolyan az jutott az eszedbe, hogy az egyik legjobb barátodat diliházba záratod?

– Mi mást tehetnék? – kérdezte Goro dühösen. – Hiszen kezd megbolondulni! Ha sürgősen nem látja egy orvos, a végén még teljesen elmegy az esze!

– Mióta vagy te ekkora ideggyógyász, mi?

– Te is hallottad a hülye történetét, nem?

– De mi van akkor, ha igazat mondott? Ha ma éjjel tényleg földrengés lesz, és kigyullad az a ház?

– Az kizárt!

– Könnyű ezt mondani, de nem lehetünk biztosak benne! Várjuk meg az éjjelt, és meglátjuk, mi történik. Ha nem történik semmi, azt csinálsz, amit akarsz. Holnap reggel azonnal felhívhatod a doktor bácsidat, ha akarod.

– Rendben... – mondta Goro kelletlenül.

Amikor Kazuko hazaért, semmi másra nem tudott gondolni, étvágya sem volt. Ráadásul pontosan ugyanazok az ételek várták az asztalon, mint az előző este, az anyja és a húgai pedig szó szerint ugyanazt a beszélgetést folytatták le.

Mintha valami színdarabot adnánk elő! – gondolta.

Arra sem tudta rávenni magát, hogy megírja a házi feladatát. Ugyanezt a leckét előző este már megcsinálta, a füzetében mégis üres volt az a lap. Persze ha nagyon összeszedte volna magát, le tudta volna írni emlékezetből. De nem tudta magát rászánni. Úgy döntött, hogy inkább lefekszik, és végre kialussza magát. De nem könnyű úgy elaludni, ha arra számítunk, hogy földrengés lesz. így aztán hasra feküdt, és előszedett egy feladatgyűjteményt a felvételihez. Az időutazó képessége még segítségére is lehet a felkészülésben, hiszen máris nyert egy napot.

De mielőtt kihasználhatta volna ezt az előnyt, arcán a könyvvel elaludt. Mély, morgó hangra ébredt, és a lakás vadul rázkódni kezdett. A földrengés!

– Tudtam! – kiáltotta Kazuko. Kipattant az ágyból, és kirohant az előszobába. Rémült testvérei és anyja is ott voltak már.

– Nincs mitől félni! – kiáltotta Kazuko. – Nem lesz olyan nagy rengés!

Miután sikerült megnyugtatnia a húgait és az anyját, gyorsan cipőbe bújt, és elindult Goróék háza felé. Ha jól emlékezett, nagyjából ez volt az az időpont, amikor a fürdőben fellobbantak a lángok. Ha siet, akkor még az előtt riaszthatja az embereket, hogy a tűzvész komolyabb kárt okozna. Az is eszébe jutott, hogy kiabálnia kellene. De félt, hogy nem hinnének neki.

Az éjszakai utca nem egészen olyan volt, mint amire emlékezett. Odaért a fürdőházhoz, de útközben egyetlen emberrel sem találkozott. Észrevette azonban, hogy a hátsó ajtó alól füst szivárog ki, és időnként felvillant egy-egy izzó szikra. Most már tényleg úgy érezte, hogy kiabálnia kellene. Mégis csendben marad. Goro egy szavát sem hitte el, és ha megtudná, hogy Kazuko érkezett meg először a tűz színhelyére, a végén még azt gondolhatná, hogy ő gyújtotta fel a fürdőházat csak azért, hogy igazolja a történetét. És ha hangot adna ennek a gyanújának, a rendőrök eljönnének Kazukóért, és elvinnék. Már a puszta gondolattól is egész testében remegni kezdett. De akkor mitévő legyen? Képtelen lett volna csak állni ott tétlenül, és végignézni, ahogy a lángok elemésztik az épületet.