HUSZONHÉT
MOST OLYAN VOLT LAURELNEK OTT ÁLLNI AZ ERDŐ SZÉLÉN, mint egy szakadék szélén. A lány vett néhány mély lélegzetet, és többszöri bátortalan próbálkozás után csak elindult azon az ösvényen, amely a ház mögé, az erdőbe vezetett.
- Tamani? - hívta barátját erőtlenül. - Tam?
Továbbsétált, tudván, hogy akár szólítja, akár nem, Tamani már tud az ottlétéről. Mindig tudja.
- Tamani? - kiáltott újra.
- Tamani nincs itt.
Laurel visszafojtott egy meglepett kiáltást, és a háta mögött hallott mély hang irányába fordult.
Shar.
A tündér rezzenéstelen arccal vizsgálta Laurelt. Szeme pontosan olyan mélyzöld volt, mint Tamanié, ovális arcát sötétszőke, a tövénél zöld haj keretezte. Hosszú tincsei a vállát verdesték.
- Hol van? - kérdezte Laurel, amikor megjött a hangja.
Shar vállat vont. - Azt mondtad neki, hogy menjen el, hát elment.
- Hogy érted azt, hogy elment?
-
Tamani már nem szolgál a kapunál. Eddig is csak azért volt ide beosztva, hogy rád vigyázzon, de te már nem laksz itt. Más feladatot kapott.
- Hiszen tegnap még itt volt! - kiáltotta Laurel.
-
Gyorsan mozgásba lendülnek itt a dolgok, ha úgy hozza a szükség.
Laurel bólintott. Azért jött, hogy elmondja a fiúnak, hogy többé nem találkozhatnak, de meg is akarta magyarázni, miért jobb ez így; azt akarta, hogy a fiú megértse. Nem szerette volna, hogy úgy érjen véget a barátságuk, ahogy a múltkor elváltak. Elviselhetetlenül tisztán visszhangoztak a fejében azok a szavak, amelyeket utoljára Tamaninak kiáltott. Azt akarom, hogy tűnj el! Tényleg! Menj inneni Dehogy akarta ezt, illetve nem pontosan ezt akarta. Dühös volt és félt, ráadásul David is ott volt. Mélyen, elborzadva felsóhajtott, és ujjai hegyével masszírozni kezdte a halántékát.
Elkésett.
-
Az meg micsoda? - kérdezte Shar, félbeszakítva Laurel gyötrődését.
A tündér a keze után nyúlt, és a lánynak eszébe sem jutott, hogy tiltakozva elrántsa. Örvénylő
gondolatai még mindig Tamani körül jártak. Mennyire megbánthatta a fiút azokkal az éles szavakkal...
Shar megvizsgálta a hólyagokat. Összeszűkült szemmel nézett Laurelre. - Ilyen hólyagokat a
monastuolo szérum okoz. Lekezelted?
-
Nem volt rá időm - motyogta Laurel a fejét rázva.
-
Gyere velem! - mondta Shar, és maga után húzta a lányt.
Laurel bénultan követte, nem volt ereje ellenállni.
http://detty-liber.blogspot.com
Shar egy tisztásra vezette, ahol felkapott egy táskát, ami pont olyan volt, mint Tamanié.
Laurel alig bírta elviselni a fiú hiányát. Minden őrá emlékeztette. Shar elővett egy sűrű, borostyánszínű folyadékkal telt üveget, ölébe vette a lány kezét, és kinyomott egy cseppet a zavaros keverékből.
-
Ennyi is elég belőle - mondta, és óvatosan bedörzsölte a gyógyírt az apró hólyagokba. Az égő érzés azonnal megszűnt, még Shar ujjainak durva érintése sem fájt az érzékeny bőrön. -
Miután befejeztem, ne kösd be, és tartsd a napfénybe, ameddig csak lehet.
Laurel a tündérre meredt. - Miért csinálod ezt? - kérdezte. - Hiszen gyűlölsz.
Shar felsóhajtott, és egy újabb cseppet nyomott a lány kezére, és most a felhólyagzott ujjakat kezdte masszírozni vele. - Nem téged gyűlöllek. Azt nem szeretem, ahogyan Tamanival bánsz.
Laurel lesütötte a szemét, mert képtelen volt állni Shar vádló pillantását.
-
Csak érted él, Laurel, és ne gondold, hogy költői túlzásokba estem. Minden egyes napját érted éli. Még akkor is, amikor Crescent Citybe költöztetek, mindennap csak és kizárólag rólad beszélt, aggódott érted, tudni akarta, mi történik veled, és hogy fogtok-e még valaha találkozni. Mondtam neki, hogy már nagyon unom azt, hogy állandóan rólad beszél. Attól kezdve hallgatott ugyan, de tudtam, hogy akkor is egyfolytában rád gondol. Minden egyes nap minden egyes percében.
Laurel a hólyagokat vizsgálgatta a kezén.
-
Erre te? - emelte fel a hangját Shar. - Semmibe veszed. Néha már arra gondolok, hogy amikor nincs veled, arról is megfeledkezel, hogy egyáltalán a világon van. Mintha csak annyi érdekelne vele kapcsolatban, amennyit látsz belőle. - Ránézett Laurelre, és visszalökte a lány kezét a combjára. - Tudsz róla, hogy tavasszal elveszítette az édesapját?
-
Tudom - bólintott nagyot Laurel, aki mindenképpen meg akarta védeni magát. - Tudtam róla. Én...
-
Az mindennél rosszabb volt - folytatta Shar, mintha meg sem hallotta volna a lányt. - A legeslegrosszabb. Tamani teljesen kétségbeesett, de tudta, hogy minden szép lesz megint, mert te eljössz hozzá. „Májusban", mondta nekem. „Májusban eljön majd."
Laurel nagy, mély ürességet érzett a mellkasában.
-
De májusban nem jöttél. Mindennap várt rád, Laurel. És amikor június végén végre idefáradtál, abban a percben megbocsátott neked, amikor meglátott. Rögtön, abban a percben! Te meg minden egyes alkalommal, amikor idejössz, aztán visszamész az emberfiúhoz, újra és újra összetöröd a szívét. - Shar karba tett kézzel hátradőlt. - És őszintén szólva, tudod, mit gondolok? Hogy téged ez az egész nem érdekel.
-
De! - kiáltotta Laurel érzelemtől fűtött hangon. - Nagyon is érdekel.
-
Dehogy érdekel - mondta Shar nyugodtan, hűvösen. - Azt gondolod, hogy érdekel, de ha igazán törődnél Tamani érzéseivel, nem tennéd, amit teszel. Nem kezelnéd úgy, mint egy játékszert, amit ha megunsz, félredobod.
Laurel néhány másodpercig hallgatott, majd felpattant, és útnak indult.
-
Gondolom, hogy most is azért jöttél, hogy a bocsánatáért esedezz, és újból felcsillantsd előtte a reményt, aztán meg visszamenj az emberfiúhoz - kiáltotta Shar, mielőtt a lány eltűnt volna a szeme elől.
-
Ami azt illeti, nem. - Laurel megfordult, most már ő is dühös volt. - Azért jöttem, hogy megmondjam Tamaninak, képtelen vagyok két világban élni. Nekem az emberek világában kell élnem, neki pedig a tündérekében. - Megállt, és vett egy mély lélegzetet, hogy úrrá legyen a felindultságán. - Igazad van - folytatta immár nyugodtan. - Nem fair, hogy ki-be járkálok az életében. Ennek... véget kell vetni - fejezte be sután.
Shar hosszú ideig vizsgálgatta a lány arcát, majd halvány mosoly derengett fel a szája szegletében. - Laurel, ez életed legjobb döntése. - Kicsit előrehajolt. - Pedig fityfiritty korod óta figyellek.
http://detty-liber.blogspot.com
Laurel elfintorította az arcát. Kösz, BigBrother.
-
Szóval, hol szerezted azokat a hólyagokat? - kérdezte Shar, és karba tette a kezét.
Laurel a szemét forgatta, és hátat fordított a tündérnek.
-
Laurel, ez nem játék! - Shar megragadta a lány csuklóját, nem túl gyengéden. - A
monastuok szérumot egy esetben használjuk, és még véletlenül sem viccből.
Laurel átható pillantást vetett a tündérre. - Belefutottam egy kis problémába - foglalta össze az előző éjjel történteket röviden. - Megoldottam.
-
Megoldottad?
-
Igen, megoldottam. Nem vagyok olyan tehetetlen, mint gondolod.
-
Elmesélnéd, hogy mi történt?
-
Megoldottam, már nem számít - mondta a lány, és megpróbálta kirántani a kezét Shar szorításából.
-
Talán rosszul hallottál, Laurel. Azt mondtam, hogy ez nem játék. Vagy szerinted igen? -
kérdezte Shar dühösen villogó szemmel. - Egy kis versenyfutás közted meg a trollok között?
Mert gyanítom, hogy a kis „probléma" ugyanaz a troll, aki tavaly is vadászott rád. Az a troll, aki tudja, hogy a kapu ezen a birtokon van. Az a troll, aki gondolkodás nélkül megölne téged és minden tündért, aki az útjába áll, hogy bejuthasson Avalonba. A te kis problémád az életünket fenyegeti, Laurel.
A lány elrántotta a kezét, majd karba tette, de egy szót sem szólt.
-
Van egy lányom. Nem tudtad, igaz? Egy kétéves kicsi lány, alig idősebb egy magoncnál.
Szeretnék még legalább száz évig az édesapja lenni, ha nincs ellenedre. De ennek az esélye percről percre csökken, mert te - az állatokra oly jellemző módon - elhatároztad, hogy majd egyedül megoldod a dolgokat. Még egyszer megkérdezem, Laurel: hajlandó lennél elárulni, mi történt?
Bár Shar nem kiabált vele, Laurel mégis úgy érezte, hogy cseng a füle. Ezt már nem bírta elviselni. A tenyerével megdörzsölte a szemét, hátha gátat tud vetni a könnyeknek, de hasztalan: elsírta magát. Mindent elszúrt. Mindenkinek csalódást okozott, aki számára egy kicsit is fontos. Még Sharnak is.
Shar dühösen suttogott valamit, mire Laurel felkapta a fejét. Olyan nyelven szólt a tündér, amit Laurel nem értett, de mintha nem is hozzá intézte volna a szavait. A lány lenyelte a könnyeit, és gyors pillantást vetett a környező fákra. De senkit sem látott, Shar pedig továbbra is várta tőle a választ.
Dermedten bólintott. - Rendben - mondta halkan. - Elmondom neked.
Shar nézte, amint Laurel elhagyja a tisztást, és beül az autójába, miután elmesélte a Barnesszal történteket. A lány minden kérdésre válaszolt.
Legalábbis azokra, amelyekre tudta a választ.
Shar egy fának dőlve várt, amíg Laurel - idegesítően villogó indexlámpával - ráhajtott a főútra.
-
Most már előjöhetsz, Tam - mondta.
Tamani kilépett egy fa mögül, szeme sóváran tapadt Laurel távolodó kocsijára.
-
Köszönöm, hogy kibírtad, bár volt egy perc, amikor meginogtál - mondta Shar savanyú képet vágva.
Tamani vállat vont.
-
Ha te is itt lettél volna, nem mondott volna el ennyi mindent. Azt kellett hinnie, hogy elmentél. Most már legalább mindent tudunk.
-
Nem volt más választása - mondta Tamani színtelen hangon. - Ahogyan faggattad... -
Néhány pillanatra elhallgatott. - Nagyon keményen rászálltál, Shar.
-
Tam, te is tudod, milyen az, ha én valakire keményen rászállok. Ez nem volt kemény.
-
Igen, de...
http://detty-liber.blogspot.com
-
Hallania kellett, Tamani - mondta Shar élesen. - Lehet, hogy ő a te feladatod, a kapu viszont az enyém. Tudnia kell, milyen komoly a dolog.
Tamani állkapcsa megfeszült, de nem szállt vitába Sharral.
-
Bocs, hogy megríkattam - mondta Shar kelletlenül.
- Tehát egyetértünk abban, hogy mi a következő feladat?
Shar bólintott.
Tamani elmosolyodott.
-
Hónapokba is beletelhet, Tamani. Nagy fába vágtad a fejszédet.
-
Tudom.
- Azért jött, hogy elköszönjön tőled.
-
Tudom - mondta halkan Tamani. Megfordult, és egyenesen Shar- ra nézett. - De ugye vigyázol rá? Gondoskodsz arról, hogy biztonságban legyen?
-
Megígérem. - Shar elhallgatott, aztán folytatta: - Több őrszemet küldök a házukhoz. Ha Barnes tegnap éjjel az egész csapatot félre tudta vezetni, akkor kevesen voltak.
Gondoskodom róla, hogy legközelebb többen legyenek.
-
Lesz legközelebb?
Shar bólintott. - Biztos vagyok benne. - Barnes egy gally volt, talán egy egész ág, de a hozzá hasonló gazok is gyökerekből nőnek. Nem vagyok büszke rá, de beismerem, hogy félek attól, amit nem látok.
Tamanira pillantott. - Ha nem lennék biztos magamban, nem engedném, hogy megtedd, amire készülsz.
Mindketten az ösvény, a korhadt falú üres ház és a burjánzó kert felé néztek.
- Készen állsz? - kérdezte Shar.
-
Igen - mondta Tamani, és széles vigyor ült ki az arcára. - De még mennyire!