HUSZONHAT
KLEA EGY LAPOS FENEKŰ, SZÉLES CSÓNAKON EVEZETT ÁT VELÜK a túloldalra. - Az embereim mindent elintéznek a világítótoronyban - mondta. - Ti ketten kísérjétek el a barátnőtöket az autójához, aztán menjetek haza!
http://detty-liber.blogspot.com
Amikor a csónak kikötött a homokos parton, David fájdalmasan felnyögött. A három barát kiszállt. A lányok karon fogták Dávidét, és óvatosan vezették, nehogy Klea rájöjjön, milyen komolyak a sérülései. Bár Klea megmentette az életüket, abban mindannyian egyetértettek, hogy minél kevesebbet tud Laurelről, annál jobb. Ez jelen esetben azt is jelentette, hogy gyorsan el kell tűnniük a szeme elől, hogy Dávid minél hamarabb segítséget kaphasson a tündérlánytól.
-
Laurel! - kiáltotta Klea.
-
Ne álljatok meg - suttogta Laurel Chelsea-nek és Davidnek. - Mindjárt visszajövök. -
Megfordult, és visszasétált Kleához.
-
Nagyon sajnálom, hogy nem értem ide hamarabb.
-
Időben érkeztél - mondta Laurel.
-
De ha csak két perccel később... - Klea felsóhajtott, és megcsóválta a fejét. - Örülök, hogy figyeltettelek az embereimmel ma este. Bárcsak... - Elhallgatott, és megrázta a fejét. -
Bárcsak felhívtál volna! De - folytatta, még mielőtt Laurel válaszolhatott volna - hogyan sikerült elbánnod a másik négy trollal? Le vagyok nyűgözve.
Laurel habozott.
-
Megvizsgáltam azokat a trollokat. Se törött csont, se golyónyom, se sebesülés.
Egyszerűen elájultak, és valószínűleg még órákig nem térnek magukhoz. Nem mondanád el, hogy mi történt valójában?
Laurel összeszorította a száját, és imádkozott, hogy eszébe jusson egy hazugság. De túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy valami hihető sztorival álljon elő. Az igazságot viszont nem árulhatja el Kleának, tehát az a legjobb, ha nem mond semmit.
-
Rendben - nyugtázta Klea furcsa mosollyal. - Értem én, neked is lehetnek titkaid.
Nyilvánvalóan nem bízol még bennem - mondta halkan. - Remélem, hogy majd az a nap is eljön, amikor a szíved mélyéből megbízol bennem. Az látszik, hogy egyedül is boldogulsz, de én annyit segíthetnék neked - többet, mint sejtenéd. Ettől függetlenül - mondta, és újra a világítótorony felé fordult - nekem az is nagy segítség, hogy néhány példányt foglyul ejthettünk. Nagy segítség.
Laurelnek nem tetszett, ahogyan Klea a példány szót használta. De meg sem mukkant.
Klea hosszú másodpercekig szemlélte a lányt. - Majd jelentkezem - mondta határozottan. -
Találékonynak bizonyultál, elkelne a segítséged egy másik, ettől teljesen független ügyben.
De az még ráér. - Mielőtt Laurel válaszolhatott volna, a nő sarkon fordult, visszaugrott a csónakba, és határozottan megmarkolta az evezőt.
Laurel még szemmel tartotta, ahogy ellöki magát a homokos parttól, majd rohant, hogy utolérje a barátait. Azok már Dávid autójánál jártak. A fiú feljajdult, amikor bekászálódott az anyósülésbe. Chelsea megragadta Laurel karját: - Kórházba kell vinnünk! Biztos, hogy eltört néhány bordája, és a szeme alatti vágást össze kell varrni.
-
Nem mehetünk kórházba - mondta Laurel, és beletúrt a hátizsákjába.
-
Laurel! - kiáltotta Chelsea sápadtan. - Davidnek segítségre van szüksége!
-
Nyugi - mondta Laurel, és kicsomagolt egy apró üvegcsét, amelyben kék folyadék csillogott. - Megvan annak az előnye, ha az embernek tündér barátai vannak. - Annyira élvezte, hogy Chelsea előtt is nyíltan beszélhet! Lecsavarta a kupakot az üvegről, kihúzta a cseppentőt, és David fölé hajolt, aki hangosan, nehezen lélegzett. - Nyisd ki a szád! - kérte gyengéden.
David kinyitotta az egyik szemét, és az ismerős üvegre pislogott. - Szuper - mondta. - A legszebb látvány ma este. - Kinyitotta a száját, és Laurel kettőt cseppentett a nyelvére.
-
Most maradj nyugton - kérte Davidet, és a saját ujjára is cseppentett egyet, majd beledörzsölte a nyílt sebbe a fiú arcán. - Már sokkal jobb - suttogta, miközben a seb szélei összezáródtak.
Felállt, és Chelsea felé fordult. - Te nem sérültél meg?
http://detty-liber.blogspot.com
Chelsea a fejét rázta. - Elég kedves volt hozzám, ahhoz képest, hogy... - Le nem vette volna a szemét Davidről. - Várj csak! - Közelebb hajolt, és megvizsgálta a bőrt a fiú szeme alatt. -
Megesküdtem volna rá, hogy...
Laurel kacagni kezdett, és csendesen David is csatlakozott hozzá. - Néhány perc múlva a keze és a bordái is rendbe jönnek.
-
Most viccelsz? - kérdezte Chelsea csillogó szemmel.
Laurelt arra a pillanatra emlékeztette, amikor Dávid rájött, hogy ő tündér. Elvigyorodott, és felmutatta a kék üveget. - Hasznos kis szer ez, Davidet rendszeresen elpáholják a trollok.
A fiú felhördült.
-
Miért nem gyógyítod meg a saját kezedet is? - kérdezte Chelsea.
Laurel lepillantott megégett ujjaira, és nem is értette, hogy gondolhatta, hogy bármit is eltitkolhat Chelsea elől. Nem volt egyszerű észrevenni, hogy megsérült, mert az emberekkel ellentétben az ő bőre nem vörösödött ki, amikor megégett. A színe egyáltalán nem változott.
De apró buborékok - hólyagok, javította ki magát - borították a tenyerét és két ujját.
Csodálkozva meredt lüktető kezére. Még soha életében nem volt hólyagos.
Legalábbis nem emlékezett rá.
-
Ez csak az embereknek használ - mondta csendesen. - Nekem valami más kell. - Egy pillanatig tétovázott. - Figyelj, Chelsea! - mondta lassan.
Chelsea és Dávid is felkapta a fejét a komoly hangra.
Laurel mély lélegzetet vett. - Nagyon örülök, hogy tudsz arról, hogy tündér vagyok. Jó érzés, hogy nem kell az egész világ elől bujkálnom. De aki tud róla, automatikusan veszélybe kerül.
Tehát...
-
Minden oké, Laurel - mondta Chelsea. - Jobb, hogy tudom. És minden jóban van valami rossz.
-
Ennél azért egy kicsit többről van szó - mondta Laurel. - Ami ma este történt... az sajnos gyakran megtörténhet. Ha te... - Elhallgatott, és Dávid vállára tette a kezét. Örült, hogy a fiú nem rázta le. - Ha végig akarod ezt csinálni velünk, ha csatlakozol hozzánk, nem tudom garantálni a biztonságodat. Veszélyes dolog a barátomnak lenni, és nem csak neked. Ryant is veszélybe sodorhatod. Gondolj csak bele, mi történi ma este is. Semmit sem mondtam neked, mégis elraboltak. Tehát gondold át, jól gondold át a dolgot, mielőtt úgy döntesz, hogy igazán ezt akarod.
Chelsea fáradtan Laurelre nézett. - Hát, szerintem ezzel egy kicsit elkéstünk. Benne vagyok, ha akarom, ha nem, nem igaz?
-De...
Dávid és Chelsea várakozásteljesen nézett Laurelre.
-
Megtehetem... - Laurel mély lélegzetet vett, és csak kibökte, ami a nyelve hegyén volt. -
Megtehetem, hogy elfeledtetem veled mindazt, ami ma este történt.
- Laurel, ne már! - kiáltotta David.
- Megkell adnom neki a választás lehetőségét - erősködött Laurel.
- Nem kényszeríthetem bele ebbe a helyzetbe.
-
El tudnád velem feledtetni? - kérdezte Chelsea halkan, kissé ijedten. - Csak úgy?
Laurel bólintott, de még a gondolatba is belesajdult a lelke.
- De én döntök, ugye?
- Te döntesz - mondta határozottan Laurel.
Néhány feszült másodperc múlva Chelsea szélesen elvigyorodott.
- Apám, nem akarom a világért se!
Laurel megkönnyebbülten felsóhajtott, felugrott, és átölelte Chelsea-t. - Köszi - mondta.
Maga sem volt biztos abban, hogy mit köszön meg. Azt, hogy Chelsea osztozik vele a titkán, vagy azt, hogy nem kell használnia a memóriaelixírt.
http://detty-liber.blogspot.com
Mindannyian beszálltak az autóba. Laurel ragaszkodott hozzá, hogy ő vezessen, bár Dávid bordái már majdnem összeforrtak. Elindultak Ryanék házához, ahová Chelsea is igyekezett, mielőtt Barnes elragadta. Chelsea anyukájának a kocsiját az út szélén, néhány méternyire egy stoptáblától találták meg. Egyáltalán nem volt feltűnő. Senki se jött volna rá, hogyan került oda. Laurel kiszállt Chelsea-vel, és elkísérte az autóhoz.
-
Tökre szürreális ez az egész - mondta Chelsea. - Most szépen beszállok ebbe az autóba, és hazamegyek, mintha mi sem történt volna. És rajtam kívül senki sem sejti, hogy egy új világ nyílt meg a számomra. - Habozott egy pillanatig. - Pedig én erre a tündér dologra már régen rájöttem, tulajdonképpen már tavaly - mondta kuncogva.
- Annyi mindent szeretnék kérdezni! Már ha nem bánod, hogy beszélned kell róla.
-
Nem bánom - mondta Laurel, és elmosolyodott. - Örülök neki, hogy mindenről tudsz.
Nem szerettem titkolózni előtted. - Hirtelen kijózanodott. - De nem ma éjjel. Menj haza! -
mondta Chelsea- nek, és megsimogatta barátnője vállát. - Öleld meg a családodat, és aludd ki magad! Holnap hívj fel, és akkor beszélgethetünk. Mindent elmondok neked, amit csak tudni akarsz - ígérte őszintén. - Bármit. Mindent. Nem lesznek többé titkaim előtted. ígérem.
Chelsea elvigyorodott. - Oké, részemről rendben van. - Előrehajolt, és megölelte Laurelt. -
Köszönöm, hogy megmentettél - mondta komoly hangon. - Annyira féltem...
Laurel lehunyta a szemét, érezte Chelsea puha fürtjeinek simogatását az arcán. - Nem csak te... - mondta csendesen.
A hosszú ölelés után Chelsea hátralépett, és elindult az autója felé. Mielőtt beszállt volna a kocsiba, visszanézett Laurelre. - Azt ugye tudod, hogy már reggel hatkor hívni foglak?
Laurel kacagni kezdett. - Persze, hogy tudom.
-
Sejtettem. - tette hozzá -, és ugye azt is elárulod majd, hogy hová tűntél a nyáron?
Laurel gyaníthatta volna, hogy Chelsea nem veszi be a táborozós dumát. Felnevetett, és integetni kezdett, amikor Chelsea becsukta a kocsi ajtaját, és a csendes éjszakában csikorgó gumikkal elindult haza.
Mialatt Laurel és Chelsea beszélgetett, David átült a vezetőülésbe. Laurel megkerülte az autót, a másik ajtóhoz ment, kinyitotta és beszállt. Csendben haladtak, az utcai lámpák fénye fel-felvillant David borongós arcán.
Laurel azt kívánta, bárcsak mondana a fiú valamit. Bármit.
De az egy szót sem szólt.
-
Mit fogsz mondani az anyukádnak? - kérdezte Laurel, csak azért, hogy megtörje a csendet.
David hosszú ideig hallgatott, és Laurel már kezdte azt hinni, hogy nem is fog válaszolni neki. - Nem tudom - mondta végül a fiú kimerülten. - Belefáradtam a hazudozásba. - Gyors pillantást vetett Laurelre. - Majd kitalálok valamit.
David ráhajtott a feljáróra, a fényszórók megvilágították a házat. Megnyomott egy gombot a napellenzőn, és a garázs ajtaja lassan felemelkedett. Mind a két parkolóhely üres volt.
-
De jó - sóhajtott fel David. - Anya nincs itthon. Ha szerencsém van, egyáltalán nem kell mondanom neki semmit.
Kikászálódtak a kocsiból. Egy hosszú, kínos pillanatig egyikük sem mozdult meg, kerülték még a pillantását is a másiknak.
-
Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha átöltözöm - mondta David, és hüvelykujjával az oldalajtóra mutatott. - Anya megbízik bennem, de valószínűleg érdekelné, miért mártóztam meg novemberben. - Feszülten nevetni kezdett. - Ráadásul ruhástól.
Laurel bólintott, David pedig lassan elindult.
- David?
A fiú megállt, kezével a kilincsen. Visszanézett Laurelre, de nem szólt egy szót sem.
- Holnap elmegyek a házhoz.
David a földet bámulta.
http://detty-liber.blogspot.com
-
Meg fogom mondani Tamaninak, hogy többé nem látogatom meg. Egyszer sem.
David ránézett a lányra. Az állkapcsa megfeszült ugyan, de volt valami a szemében, amitől Laurelben újjáéledt a remény.
-
A jövő nyáron vissza kell mennem az Akadémiára, mert sokat kell még tanulnom.
Most, hogy Barnes meghalt, talán még többet is.
Mondott valami fontosat..hogy itt jóval többről van szó, mint róla. Azt sem tudom, mivel kell szembenéznem a ma éjszaka után. Én... - Érezte, hogy összevissza beszél, ezért vett egy mély lélegzetet. - Csak azt akarom mondani, hogy többé már nem akarok két világban élni. Én itt élek. Itt zajlik az életem, itt vannak a szüleim. Te is itt vagy. Nem élhetek két helyen egyszerre. És ezt a világot választom. - Egy pillanatra elhallgatott. - Téged választalak.
Ezúttal százszázalékosan. - Könnybe lábadt a szeme, de folytatta: - Tamani sohasem fog úgy megérteni engem, ahogyan te. Azt akarja, hogy olyasvalaki legyek, aki még nem tudok lenni.
Talán soha nem is leszek. De te azt akarod, hogy az legyek, aki én akarok lenni. Azt akarod, hogy a magam szempontjából döntsek. Szeretem, hogy téged érdekel az, hogy én mit akarok.
És szeretlek. - Megállt. - Én... azt remélem, hogy megbocsátasz nekem. De ha mégsem, akkor is elmegyek holnap az erdőbe. Egyszer azt mondtad, hogy nekem kell megválasztanom, hogyan akarok élni, és én választottam. Téged választalak, David, akkor is, ha te már másképpen gondolkodsz kettőnkről.
David a lány szemébe nézett, de nem mondott semmit.
Laurel csüggedten bólintott. Végül is nem várhatta, hogy a fiú azonnal a nyakába ugrik, ahhoz túlságosan megbántotta. Megfordult, és elindult a kocsija felé.
-Laurel? - Hátranézni sem volt ideje, David megragadta a csuklóját, és magához rántotta.
Gyengéd, forró szája megtalálta Laurel ajkát, ölelő karjai átfonták a lány derekát.
Laurel teljesen belefeledkezett ebbe a csókba, az este minden rettegése elszállt, határtalan megkönnyebbülést érzett. Barnes meghalt. Nem számít, holnap mi lesz, ma éjjel biztonságban vannak. Chelsea megmenekült. David is megmenekült. És meg fog bocsátani neki.
Ez a legjobb az egészben.
David végül kiegyenesedett, és egy ujjával simogatni kezdte Lau- rel arcát.
A lány David mellkasán pihentette a fejét, és a fiú szívverését hallgatta, az egyenletes dobolást, mely csak miatta, csak érte szólt.
David felemelte Laurel állát, és újra megcsókolta a lányt. Laurel az autónak dőlt, a fiú pedig forró testét gyengéden a lányéhoz szorította.
A szülők még várhatnak egy keveset.
Már jóval elmúlt tizenegy, amikor Laurel végre felbotorkált a verandára. A kilincsre tette a kezét, és megállt. Maga is alig hitte, hogy aznap reggel indult el a fesztiválra Tamanival.
Tényleg csak tizenöt órája történt volna? Mintha hónapok teltek volna el.
Évek.
Laurel nagyot sóhajtva lenyomta a kilincset, és belépett a házba.
A szülei a kanapén ültek, őt várták. Az anyja felugrott, amikor kinyílt az ajtó, és letörölte az arcáról a könnyeket. - Laurel! - A lányához rohant, és megölelte. - Annyira aggódtam miattad!
Milyen régen nem ölelte így át! Laurel is átkarolta az anyját, és magához szorította, mert jó volt ez a biztonságérzet, amelynek se a trollokhoz, se a tündérekhez nem volt köze. Az összetartozás érzése, amelynek nem volt köze Avalonhoz. Szeretet, amelynek nem volt köze se Davidhez, se Tamanihoz.
Laurel az anyja vállához préselte az arcát. Ez az otthonom, gondolta elszántan. Ide tartozom.
Avalon gyönyörű - tényleg tökéletes -, varázslatos, egzotikus és izgalmas. De ami itt van, az ott nincsen: a családjának és a barátainak a megértése, szeretete. Avalon még sohasem tűnt
http://detty-liber.blogspot.com
ilyen illékonynak, ilyen illuzórikusnak, mint ebben a pillanatban. Itt az ideje, hogy otthont válasszon magának. Egyetlen otthont.
Hallotta, hogy az apja is feláll a kanapéról, és amikor megérezte, hogy a férfi mindkettejüket átöleli, biztos volt benne, hogy jól választott. Nem élhet két világban, és ez az a világ, ahová tartozik. Rámosolygott a szüleire, majd lerogyott a kanapéra. A szülei a két oldalára ültek.
-
Mi történt? - kérdezte az apja.
-
Hát, elég hosszú történet - kezdte habozva Laurel. - Nem voltam veletek teljesen őszinte már hosszú ideje.
Vett egy nagy levegőt, és mesélni kezdett a trollokról, a tavaly őszi kórházi látogatással kezdve. Elmondta a szüleinek, miért nem jelent meg Jeremiah Barnes, hogy véglegesítsék a föld eladását, és hogy miért is akarta megvenni. Mesélt nekik az őrszemekről, akik a biztonságukról gondoskodtak, a ház mögött „acsargó kutyákról", még Kleát is megemlítette.
Semmit sem hagyott ki. Amikor befejezte az aznap éjjel történtek ismertetését, az apja megcsóválta a fejét. - És mindezt egyedül csináltad végig?
-
Mindenki segített, apa. David, Chelsea... - itt habozott egy pillanatig - ...és Klea. Egyedül nem tudtam volna végigcsinálni. - Laurel elhallgatott, és az anyjára pillantott.
Sarah felállt a kanapéról, és az ablak előtt járkált.
-
Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el korábban, anya - sóhajtotta Laurel. - Arra gondoltam, hogy a trollok nélkül is elég nehezen dolgoztad fel ezt a tündér dolgot. És tudom, hogy beletelik majd egy kis időbe, hogy elfogadd, de a mai naptól kezdve mindent elfogok mondani nektek, ígérem, ha... ha végighallgattok és... - szipog ta, buzgón visszapislogva a kitörni készülő könnyeket - ...és szeretlek engem.
Sarah olyan tekintetet vetett Laurelre, amelyet a lány nem igazán értett. - Annyira sajnálom, Laurel.
Laurel nem erre számított. - Micsoda? Ne csináld, hiszen én hazudtam.
-
Lehet, hogy voltak titkaid előttünk, de szerintem biztosan úgy érezted, hogy én nem akarok tudni róluk. Ezt sajnálom. - Sarah lehajolt, és megölelte Laurelt, aki ebben a pillanatban olyan boldog volt, hogy repülni tudott volna. Azt hitte, többé sohasem lesz ilyen boldogságban része. Most érezte csak igazán, milyen nehéz volt ennyi mindent titokban tartania a szülei előtt.
Sarah leült a kanapéra, és átkarolta Laurel vállát. - Amikor elmondtad nekünk, hogy tündér vagy, furcsa és hihetetlen volt, ráadásul teljesen haszontalannak éreztem magam. Itt voltál te, ez a csodálatos lény, akinek egész életében minden léptét tündér... őrszemek vagy micsodák vigyázzák. Úgy éreztem, nincs szükséged rám.
-
Dehogynem, anya! - mondta Laurel, és a fejét csóválta. - Mindig szükségem lesz rád. Te voltál és vagy a legklasszabb anya. Mindig.
-
Annyira dühített! Tudom, hogy nem lett volna szabad így éreznem, de akkor is. Rajtad töltöttem ki a dühömet. Nem szándékosan
- tette hozzá. - De mégis. Te pedig egész idő alatt - folytatta Sarah - az életedet féltetted, és ezt a nehéz titkot őrizted. - Laurelhez fordult.
- Annyira sajnálom! Megpróbálom... és próbáltam is...
-
Észrevettem - mondta Laurel mosolyogva.
-
Akkor még keményebben próbálom. - Megcsókolta Laurel homlokát. - Amikor ma este kirohantál a boltból, attól féltem, hogy soha többé nem foglak viszontlátni, és még csak nem is tudtam, hogy miért. A félelem mellett egy másik dolgot is éreztem: őrületes megbánást, hogy nem fogod tudni, mennyire szeretlek. Hogy mindig menynyire szerettelek. - Laurel fejéhez koccantotta az övét.
-
Én is szeretlek, anya - mondta Laurel, és szorosan átkarolta Sarah derekát.
-
Én pedig mindkettőtöket szeretlek - vigyorgott Mark, és megölelte a feleségét meg a lányát. Laurel szinte összepréselődött kettőjük között. Mindannyian kacagni kezdtek, és a
http://detty-liber.blogspot.com
lány úgy érezte, Hogy az elmúlt egy év összes feszültsége lassan oldódni kezd. Nem fog egyik napról a másikra menni - egy éjszaka kevés ahhoz, hogy minden rendbe jöjjön -, de kezdetnek nem rossz. Ennyi most éppen elég.
-
Nos - szólt Sarah egy perc múlva -, arról nem meséltél, mi történt ma reggel Avalonban.
- Kicsit bizonytalan volt a hangja, kicsit elfogódott, de őszinte érdeklődés csendült ki belőle.
-
Fantasztikus volt - felelte Laurel vontatottan. - Még életemben nem láttam ilyet.
Sarah megpaskolta a combját, mire Laurel azonnal lefeküdt az anyja ölébe. Az asszony az ujjaival fésülgetni kezdte Laurel hosszú haját, pont úgy, mint amikor Laurel még kislány volt.
Az apa és az anya is lenyűgözve hallgatta lánya meséjét Avalonról.