TIZENNYOLC
LAUREL NÉHÁNY PERCIG BENT ÜLT AZ AUTÓBAN, és a faházat bámulta. Az ő háza.
Legalábbis majdnem. Az elmúlt évben többször is járt itt Avalonból jövet-menet, meg amikor Tamanit látogatta meg tavaly ősszel. De mióta másfél éve Crescent Citybe költöztek, egyszer sem lépett be az ajtaján. Ott, ahol a két évszaknyi avar nem terítette be a füvet, magasra nőtt és burjánzott a gyom, a bokrok pedig eltakarták az ablakok felét. Laurel felsóhajtott. A kertre nem is gondolt, amikor összeszedte otthon a takarítófelszerelést. A kézenfekvő megoldás persze az lett volna, hogy legközelebb magával hozza Davidét a fűnyíróval és a sövényvágóval, de ez a legjobb esetben is rettentő rosszul venné ki magát.
Majd máskor. A kert nélkül is van itt elég dolga. Felnyitotta a csomagtartót, kiemelt egy vödröt tele szivacsokkal, rongyokkal és egyéb takarítóeszközökkel, amiket aznap reggel pakolt be, és a bejárati ajtóhoz cipelte.
Az ajtó keservesen nyikorgott, ahogy benyitott. Furcsa érzés volt egy teljesen üres házba érkezni, hiszen a házak tele szoktak lenni holmikkal, emberekkel, zenével, színekkel és szagokkal. A széles nappali, amely a földszint szinte teljes egészét elfoglalta, most üresen kongói i Egy helyiség, ahol mindennek csak a hiánya van jelen...
Laurel a konyhapultra tette a vödröt, majd a mosogatóhoz lépet i és megnyitotta a vizet. Némi bugyorgás után rézszínű lé kezdett folydogálni a csapból. Laurel folyatta egy kicsit, amíg ki nem tisztult. Elmosolyodott, mert a csobogó víz hangja, amely megtöltötte a helyiséget, és visszaverődött a csupasz falakról, rá is vigasztalóan hatott.
http://detty-liber.blogspot.com
Körbement, és kinyitott minden ablakot, hogy a friss őszi szellő átjárja a hónapok óta üresen álló házat, és a huzatja kivigye az áporodott, fullasztó levegőt. A bejárati ajtó mellett, a jobb oldali ablakkal azonban meggyűlt a baja. Jó néhány percen keresztül küszködött vele.
-
Majd én - szólalt meg egy csendes hang a háta mögött.
Bár számított a fiú megjelenésére, Laurel mégis összerezzent. Félreállt, és látta, hogy Tamani egy apró üvegből ráfúj valamit az ablak két oldalára, majd könnyedén megemeli. Aztán vigyorogva a lány felé fordult: - Meg is van.
-
Köszi - mondta Laurel, és visszamosolygott rá.
Tamani kicsit odébb állt, és a falnak dőlt. Nem szólt egy szót sem.
-
Takarítani jöttem - mondta Laurel, és a vödör felé bökött.
-
Látom. - Tamani körülnézett az üres szobában. - Jó ideje nem járt senki idebent. Én már nagyon régóta nem.
Hosszú másodperceken keresztül csendbe burkolóztak, amit Laurel egy cseppet kínosnak érzett, de Tamanit láthatóan nem zavarta a dolog.
Végül Laurel lépett oda hozzá, és megölelte. Tamani is átkarolta, és keze azonnal a lekötözött virágra tévedt. Szinte pánikszerűen hőkölt hátra. - Ne haragudj - mondta gyorsan, és karba tette a kezét. - Nem tudtam.
-
Semmi baj - mondta Laurel, és sietve bontogatni kezdte a csomót. - Akkor akartam kibontani, amikor nyitva van az összes ablak. - A szirmok egy pillanat alatt kipattantak, Laurel pedig megeresztett egy megkönnyebbült sóhajt. - Ezért is szeretek ide jönni - mondta felszabadultan.
Tamani elmosolyodott, de nem vette le a szemét a kék-fehér szirmokról. - Mi a fészkes fene történt? - kérdezte a lány mögé lépve.
-
Ööö... ez a másik oka annak, hogy itt vagyok - vallotta be Laurel. - A takarítást azért találtam ki, hogy a szüleim elengedjenek.
Tamani azonban nem is figyelt a szavaira. Döbbenten meredt a lány hátára, a keze ökölbe szorult. - Hogyan történt? - suttogta.
- Trollok - felelte csendesen Laurel.
Tamani felkapta a fejét. - Trollok? Hol? A házatoknál?
Laurel megrázta a fejét. - Ostoba voltam - mondta, mert nem akarta elárulni, mennyire komoly volt a helyzet. - Elmentem egy buliba tegnap este. Rám találtak, és leszorították az autónkat az útról. De jól vagyok, tényleg.
-
Hol voltak az őrszemek? - vallatta Tamani. - Tudod, hogy nem csak a ház őrzése a feladatuk.
-
Azt hiszem... mással lehettek elfoglalva - válaszolta Laurel. - Amikor hazaértünk, anya azt mondta, hogy kutyák marakodtak a ház mögött.
-
Meg is ölhettek volna! - kiáltotta Tamani. Ismét a lány hátára pillantott. - Úgy látszik, majdnem sikerült is nekik.
-
Egy... izé.... egy nő talált ránk az utolsó pillanatban. Elüldözte a trollokat.
- Egy nő? Kicsoda?
Laurel odanyújtotta Tamaninak Klea névjegyét.
- Klea Wilson. Az meg ki?
Laurel elmesélte a múlt éjjel történteket. Tamani többször félbeszakította, hogy tisztázzon egy-egy részletet, vagy hogy többet húzzon ki a lányból. Mire végzett a beszámolóval, olyan kimerült volt, mintha újra átélte volna az egész megpróbáltatást. - Aztán fegyvereket adott nekünk, és eljöttünk - fejezte be a mondókáját. - Annyira fura volt az egész! Gőzöm sincs, hogy ki lehet.
-
Ki... - Tamani elharapta a szót, és lépett párat. - Az nem lehet... - Fel-alá járkált. Majd megállt, és karba tette a kezét. - Beszélnem kell Sharral. Ez így... ez így jelenthet némi problémát.
http://detty-liber.blogspot.com
- És én mit csináljak? - kérdezte Laurel.
- Például maradj otthon esténként - javasolta Tamani.
Laurel a szemét forgatta. - Nyilván. De bízhatok abban a nőben? Mert ha bajba kerülök, és az őrszemek nincsenek ott...
- Mindig ott kellene lenniük - mondta Tamani komoran.
- De ha még sincsenek ott, és ez a nő megjelenik... bízhatok benne?
- Ember, ugye?
Laurel bólintott.
- Akkor nem. Nem bízhatunk benne.
Laurel csak tátogni tudott. - Mert ember? Akkor mi van Daviddel? És a szüleimmel?
- Megakarsz bízni benne?
-
Nem. Talán. Nem tudom. Mondd, hogy ne bízzak benne, mert üldöz mindenkit, aki nem ember, vagy mert fegyvereket adott nekünk. De azt nem állíthatod, hogy azért nem szavahihető, mert ember. Ez nem korrekt.
Tamani védekezően felemelte a kezét. - Csak ennyit tudok róla, Laurel. Másból nem tudom megítélni.
- Megmentette az életemet.
-
Rendben, ezért kap egy piros pontot. - Tamani odament a lány mellé, és nekitámaszkodott a falnak.
Laurel sóhajtott egyet. - Miért most történik ez az egész? - kérdezte, és némi frusztráció vegyült a hangjába. - Nézd meg, egy év telt el a Barnesszal vívott csata óta, és eddig semmi gond nem volt. Aztán egy este - bumm! Trollok, Klea, még több troli a házunknál...
Mindenki egyszerre. Miért? - kérdezte, és megfordult, hogy lássa Tamani arcát.
Hát - mondta Tamani tétovázva -, az azért nem igaz, hogy egy évig semmi sem történt. -
Bocsánatkérően nézett. - Csak nem akarniuk minden troliról beszámolni, aki felbukkant felétek Crescent Ctyben.
- Voltak mások is? - kérdezte Laurel.
-
Néhányan. De igazad van, ez volt a legösszehangoltabb támadás mind közül.
-
Azt mondod, hogy mások is voltak? - mondta Laurel hitetlenkedve. - Hát egyáltalán semmi befolyásom sincsen a saját életemre?
-
Ugyan már! Nem erről van szó. A többségük félmérföldnyire se jutott közel a házatokhoz. Az őrszemek elintézték őket. Nem nagy ügy.
Laurel gúnyosan felkacagott. - Nem nagy ügy. Te könnyen beszélsz!
- Mindent kézben tartottunk - erősködött Tamani.
- És tegnap éjjel? Tegnap is kézben tartottátok a dolgokat?
-
Nem - ismerte be Tamani. - Tegnap nem. De ilyen korábban még sohasem történt.
- Akkor miért éppen most?
Tamani fáradtan elmosolyodott. - Jó kérdés. Ha tudnám a választ, akkor a saját kérdéseim közül is választ kaphatnék jó néhányra. Például, hogy mostanában miért nem szaglálódnak errefelé a trollok, honnan tudta meg Barnes, hogy ezen a birtokon van a kapu, és hogy igazából ki mozgat kit ebben a borzalmas történetben? Ezekre a kérdésekre nekünk sincsenek válaszaink, és nem is csak ezekre.
Laurel egy pillanatig egy szót sem szólt. - Tehát mit kell tennem?
-
Nem tudom - felelte a fiú. - Lassíts! Legyél óvatos, és próbáld elkerülni az olyan helyzeteket, amelyekben ez a Klea nevű nőszemély felbukkanhat.
-
Na ebben biztos lehetsz.
-
Szerintem most nem tehetsz ennél többet. Beszélek Sharral. Majd meglátjuk, együtt ki tudunk-e találni valamit. Rendben?
-
Rendben.
http://detty-liber.blogspot.com
-
Köszönöm, hogy eljöttél hozzám, és elmesélted - mondta Tama- ni. - Értékelem. És nem csak azért, mert így legalább láthattalak. Az a bonusz. Ó... - kiáltott fel, és a tarisznyájába nyúlt. - Van itt nálam valami. Jamison küldi. - Egy nagyobbacska vászonzacskót adott át Laurelnek. A lány elvette, belepillantott, és kacagni kezdett.
-
Mi az? - kérdezte Tamani értetlenül.
-
Porított cukornád. Ebből készítem a bájitalos üvegcséket, és már majdnem elfogyott. -
Megcsóválta a fejét. - Ennyiből akár több száz üveget is összetörhetek - mondta bánatosan.
-
Még mindig nem sikerül? - kérdezte Tamani, miközben próbálta leplezni aggodalmát.
-
Nem - mondta Laurel a vállát vonogatva. - De majdcsak összejön. Főleg most, hogy van mivel gyakorolni - tette hozzá kuncogva.
Tamani elmosolyodott, majd oldalra tévedt a tekintete, Laurel válla fölé.
-
Mi az? - kérdezte Laurel, és hátrafordulva maga is aggodalmasan vizsgálgatni kezdte a szirmokat.
-Ne haragudj - mondta a fiú bocsánatkérően. - Csak olyan gyönyörű! Tavaly alig láttam.
Laurel felkacagott, és forogni kezdett, hogy Tamani minden oldalról megcsodálhassa a virágot. Mikor megállt, Tamani már a vödör tartalmát vizsgálgatta elmélyülten. Laurelnek eszébe jutott az a beszélgetés, amikor David azt mondta, hogy szexinek találja Laurel virágját. Ha már Davidnek is szexi...
Nincs több forgás!
-
Szóval, mik is ezek? - kérdezte Tamani, hogy véget érjen a kínos pillanat.
- Takarítószerek. Üvegtisztító, padlótisztító, univerzális tisztító.
Előrántott egy pár gumikesztyűt. - Ez meg arra kell, nehogy érintkezzen velük a bőröm.
- Segíthetek?
-
Csak egy pár kesztyűt hoztam, de... - mondta Laurel, és előkapott egy tollseprűt -
...portalaníthatsz.
- És mi lenne, ha én takarítanék, és te portalanítanál?
-
Csak portalanítás, ne félj! - mondta Laurel nevetve. - Ahhoz nem szükségeltetik fodros kötényke!
Tamani vállat vont. - Rendben. Csak olyan fura.
-
Mi a fura? - kérdezte Laurel, miközben megtöltötte a vödröt forró, tisztítószeres vízzel, és felhúzta a gumikesztyűt.
- Ez csábászmeló. Fura, hogy most meg te csinálod. Ennyi.
Laurel nevetett, és egy szivaccsal törölgetni kezdte a poros pultot. -
Azt hittem, hogy az a bajod, hogy „női" munka.
-
Emberek... - morogta Tamani megvetően, és a fejét csóválta. Majd vidáman hozzátette:
- De sok szobát kitakarítottam annak idején!
Egy darabig csendben dolgoztak. Tamani a pókhálókat verte le a sarkokban, Laurel pedig a konyhaszekrényeket és a pultokat súrolta.
-
Ha azt tervezed, hogy ezt a programot sűrűn beiktatod, hozok Avalonból takarítószereket -
mondta Tamani. - Anya ismeri azt a mi... izé, azt az Ősztündért, aki a legjobb cuccokat keveri. Azokhoz nem kell majd gumikesztyű.
-
Majdnem kimondtad, hogy mixer! - csúfolódott Laurel.
-
Katona vagyok - mondta Tamani, megjátszottan hivatalos hangon. - Éjjel-nappal bárdolatlan őrök vesznek körül. Elnézést kérek a faragatlanságomért.
Laurel a fiúra nézett, s játékos, már-már csúfolódó mosolyt villantott rá. A nyelvét is kinyújtotta, ami megnevettette Tamanit. - Hát, ha nem nehéz beszerezni, a tündér takarítószerek jól jönnének - mondta. - Hogy van anyukád?
-Jól. Szeretne újra látni.
-
És Rowen? - kérdezte Laurel, hogy elkerülje az állításban rejlő kérdés megválaszolását.
http://detty-liber.blogspot.com
Tamani szélesen elmosolyodott. - Most volt az első fellépése a nap- éj egyenlőség ünnepén.
Nagyon édes volt! Ő tartotta a Ginevrát játszó tündér uszályát a Camelot előadáson.
-
Biztosan nagyon aranyos lehetett.
- Az is volt! Te is eljöhetnél az egyik ünnepre.
A lehetőség felvillanyozta Laurelt. - Talán egyszer - mondta mosolyogva. - Amikor egy kicsit minden... tudod.
- Avalon a legbiztonságosabb hely a számodra - mondta Tamani.
-
Tudom - felelte Laurel, és kipillantott az ablakon.
-
Mit nézel? - kérdezte Tamani.
-
Hol van a többi őrszem?
-
Miért?
-
Téged nem zavar, hogy valaki minden beszélgetésedet kihallgatja?
-
Á, udvarias fiúk ezek. Tudják, hogy szükségem van némi magánéletre.
Laurel hitetlenkedve hördült fel. - Valld be, ha Shart látnád egy idegen lánnyal, te bizony fülelnél!
Tamani arcizmai megmerevedtek egy pillanatra, és az ő szeme is az ablakra tévedt. - Oké -
ismerte be. - Te nyertél.
-
Ez az egyik oka, hogy szerintem többé nem tudnék ebben a házban élni. Sohasem lehetnék igazán egyedül.
-
Vannak viszont más előnyei - mondta Tamani, csak félig viccelődve.
-
Abban biztos vagyok - felelte Laurel, és elengedte a célzást a füle mellett. - A magánélet azonban nem tartozik közéjük.
Némán takarítottak tovább. Laurel először arra gondolt, hogy magával hozhatott volna egy rádiót vagy valamit. De Tamanit nem zavarta a csend, és hamarosan Laurel is észrevette, hogy egyáltalán nincs is csend. A fák levelei között lengedező és az ablakokon is beszökő
szellő szinte dalolt.
-
Nehéz? - kérdezte hirtelen Tamani.
-
Micsoda? - tekintett fel Laurel arról az ablakról, amelyet éppen tisztított.
-
Emberként élni. Most, hogy már tudod, mi vagy.
Laurel hosszasan elgondolkodott, aztán bólintott. - Néha nehéz. És veled mi van? Nem nehéz itt lakni az erdőben, ennyire közel Avalonhoz, de mégis a kapu másik oldalán?
-
Eleinte nehéz volt, de már megszoktam. És tényleg közel vagyok Avalonhoz. Gyakran hazajárok. Ráadásul a barátaim, a tündér barátaim, mindig velem vannak. - Egy percre elhallgatott. - Boldog vagy? - suttogta.
-
Szerinted? - kérdezte ugyanolyan csendesen Laurel, és gombócba gyűrte a papírtörlőt.
Tamani szomorúan elmosolyodott, és megcsóválta a fejét. - Tudom, hogy most boldog vagy.
Látom a szemedben. De akkor is boldog vagy... amikor nem vagy itt?
Persze - felelte gyorsan Laurel. - Nagyon boldog vagyok. - Megfordult, és teljes erejéből dörgölni kezdte az ablakot.
Tamani arckifejezése nem változott.
-
Minden okom megvan rá, hogy boldog legyek - folytatta Laurel, miközben uralkodott a hangján, hogy nyugodt maradjon. - Nagyszerű életem van.
- Nem mondtam, hogy nincs.
- Nem te vagy az egyetlen, akivel boldog vagyok.
Apró bólintás, és egy grimasz. - Tisztában vagyok vele.
-
Az emberek élete nem olyan szürke és unalmas, mint amilyennek hiszed. Szórakoztató és izgalmas és... - Laurel kereste a megfelelő szót. - ...és...
-
Örülök - mondta Tamani. Már nagyon közel volt Laurel vállához. - Nem azért kérdeztem, mert igazolni akarok vele valamit - mondta őszintén. - Tényleg tudni akarom. És
http://detty-liber.blogspot.com
remélem is, hogy boldog vagy. Én... én állandóan aggódom miattad. Biztos vagyok benne, hogy feleslegesen, de mégis.
Laurel zavarba jött, és megpróbálta ellazítani merev hátgerincét. - Bocsánatot kérek.
- Kérhetsz is! - vigyorgott Tamani.
Laurel nevetve csóválta a fejét.
A szeme sarkából látta, hogy a fiú felemeli a kezét, hogy megérintse, majd gyorsan le is engedi, és zsebre vágja.
- Mi az? - kérdezte Laurel.
-
Semmi - mondta Tamani, megfordult, és a helyiség másik vége felé indult.
-
A „tündérpor?" - kérdezte Laurel, mert eszébe jutott, mi történt tavaly, meg nyáron Avalonban.
Tamani bólintott.
-
Hadd lássam! - Avalonban elkésett vele, de most itt volt a tökéletes alkalom.
-
Tavaly nagyon megharagudtál érte.
-
Ne már! Ne dörgöld az orrom alá az összes ostobaságot, amit tavaly elkövettem! -
Laurel megragadta Tamani csuklóját, és kinyitotta a tenyerét.
A fiú nem ellenkezett.
A kezét finom, csillogó por borította. Laurel olyan szögben emelte lel a karját, hogy a napfény megcsillanhasson rajta. Ragyogott a bőre.
-
Olyan szép...
Tamani ekkor ellazította az izmait, huncutul elvigyorodott, felemelte a kezét, és végigsimított vele Laurel arcán. Fényes, ezüstös nyomot hagyott rajta.
-Hé!
Fürge keze előretört, és a másik oldalra is húzott egy csíkot. - Na, most már egyforma.
Harmadjára is kinyúlt, most Laurel orrát vette célba, de a lány ezúttal gyorsabb volt. Elkapta a fiú csuklóját. Tamani ránézett a kezére, ami majd tíz centire volt a lány arcától. -
Lenyűgöző!
A másik kezével olyan hirtelen mozdult, hogy Laurel nem is látta, csak mikor az orrához ért.
A fiú keze felé csapott, aki kinevette, és további csíkokat festett az arcára. Laurel hiába küzdött ellene. Végül Tamaninak sikerült mindkét csuklóját megragadnia, és leszorítania őket a lány oldalához. Magához rántotta Laurelt. A lány mosolya szertefoszlott, amikor felnézett rá. Az arcuk csak néhány centire volt egymástól.
— Én győztem - suttogta Tamani.
Tekintetük összefonódott, és Tamani lassan Laurel felé hajolt. De mielőtt az arcuk összeérhetett volna, a lány lehajtotta a fejét. - Ne haragudj - motyogta.
Tamani bólintott, és elengedte. - Fent is ki akartál takarítani? - kérdezte.
Laurel körülnézett a félig kitakarított alsó szinten. - Talán.
-
Ha akarod, itt maradok, és segítek - ajánlotta a fiú.
-
Szeretném, ha itt maradnál - mondta Laurel, és a szavai egyszerre több kérdésre is választ adtak. - De csak ha te is akarod.
-
Akarom - mondta a fiú, és le sem vette a tekintetét Laurelről. - Mivelhogy - folytatta vigyorogva - létrát nem hoztál. Hogy érnéd el a mennyezetet a segítségem nélkül? Olyan kis csemete vagy!
A következő három órát keményen végigdolgozták. Fáradtan és tetőtől talpig porosan fejezték be a munkát, de a ház nagy részével készen lettek. Legközelebb Laurelnek nem lesz ilyen nehéz dolga.
Tamani ragaszkodott ahhoz, hogy ő cipelje a vödröt az autóhoz. - Megkérnélek, hogy maradj még, de kivételesen nyugodtabb lennék, ha napnyugta előtt hazaérnél - mondta. - Főleg a múlt éjszaka után. Jobban jársz.
Laurel bólintott.
http://detty-liber.blogspot.com
-
Legyél nagyon óvatos - mondta a fiú szigorúan. - Vigyázunk rád, amennyire tudunk, de csodákra nem vagyunk képesek.
-
Óvatos leszek - ígérte Laurel. - Eddig is óvatos voltam. - Pár pillanatig még zavartan topogtak, és most Tamani volt az, aki átkarolta a lányt. Szorosan magához ölelte, arcát a nyakához szorította.
-
Gyere minél előbb - mormolta. - Hiányzol!
- Tudom - mondta Laurel. - Megpróbálok gyakrabban jönni.
Becsusszant a kormány mögé, és megigazította a tükröt, hogy láthassa a zsebre dugott kézzel álldogáló Tamanit. Elkapott egy apró moccanást, amikor a kert végében álló vastag törzsű
fára esett a pillantása. Azonnal felismerte a magas, szikár tündért, akit a fa félig elrejtett.
Shar. Egy szót sem szólt, csak mérgesen maga elé meredt.
Laurel megborzongott. Nem Tamanit nézte. Rá bámult olyan ellenségesen.