HUSZONKETTŐ
SZÉTNYÍLT A FÜGGÖNY. A színpadi díszlet egy csodaszép erdőt ábrázolt, amelyet színes fénykörök világítottak meg. Laurel észrevette, hogy az amfiteátrumban képtelenség tompítani a fényeket, de nincs is rá szükség. A színpadon minden mintha belülről világított volna.
Minden élesebb, tisztább és valóságosabb volt, mint amit Laurel maga körül látott. Teljesen elámult, a Nyártündérek csodát műveltek.
Két ölelkező tündér térdelt a színpad közepén, a zenekar pedig egy lágy, romantikus dallamot kezdett játszani. A két tündér olyan volt, mint a balett-táncosok. A férfi bőre hibátlan, tejeskávészínű, a karja izmos, a haja rövid volt. A nő végtagjai hosszúak és karcsúak voltak, gesztenyebarna haját pedig szoros kontyba csavarta. A táncosok felálltak, és mezítláb táncolni kezdtek.
-
És a spicc-cipő? - súgta oda Laurel Tamaninak.
-
Mi az a spicc-cipő?
Ezek szerint nincs nekik, gondolta Laurel. De ettől még balett volt, amit látott. A táncosok kecsesek és légiesek voltak, olyan nyújtásokkal és emelésekkel, amelyeket bármely akrobata megirigyelt volna az emberek világában. De ahhoz képest, hogy ők voltak a nyitótáncosai egy ilyen fontos előadásnak, mozdulataik kicsikét nehézkeseknek tűntek. A lábuk megroggyant egy kicsit, a mozdulataik darabosak voltak. De azért elég jól táncoltak. Már néhány perc eltelt a pas de deux-ből, mikor Laurel rájött, mi zavarja az összképben.
-
Miért van szakálla? - kérdezte Tamanitól. A férfi táncos ugyanis egy majdnem derékig érő szakállt viselt, ami szinte beleolvadt a jelmezébe.
Tamani halkan megköszörülte a torkát. Laurel egy pillanatig azt hitte, hogy nem akar válaszolni a kérdésre. De aztán a fiú suttogni kezdett: - Meg kell értened, Laurel, hogy a legtöbb tündér még nem látott embert. Az ő elképzelésük arról, hogy néznek ki az emberek, majdnem olyan torz, mint az emberek elképzelése a tündérekről. A tündéreket... - Tamani a megfelelő szót kereste - ...elképeszti, hogy az emberek szőrt növesztenek az arcukon. Hiszen ez inkább az állatokra jellemző.
Laurel hirtelen ráébredt, hogy még egyetlen szakállas tündért sem látott. Eddig fel sem ötlött benne a dolog. Tényleg, Tamani arca mindig sima és puha volt, a szúrós borosta legkisebb
http://detty-liber.blogspot.com
jele nélkül, amit pedig Davidnél általában lehetett érezni. Azelőtt igazából fel se tűnt Laurelnek.
-
A táncosok is azért mozognak olyan darabosan, mert azt játsszák, hogy állatok, és nem tündérek - folytatta a fiú.
Laurel újra a színpadot figyelte, a levegőbe emelkedő, majd a színpadon ismét enyhén megroggyanó lábbal ugró táncosokat. Most, hogy már tudta, hogy szándékosan csinálják, elismerte a tehetségüket: kecsesen táncolják el a kellem hiányát. Egyelőre sikerült elfojtania magában a haragot, amelyet a tündérek sztereotipikus gondolkodása miatt érzett. Az még várhat.
Két újabb szakállas táncos érkezett a színpadra, és a nő megpróbált elbújni a partnere mögött.
- Most mi történik? - kérdezte Laurel.
Tamani az első párra mutatott. - Ő Heather, ő pedig Lotus. Titokban szerelmesek egymásba, de Heather apja, az ott... - bökött Tamani egy őszes szakállú idősebb tündér felé -
...Darnelhez akarja hozzáadni a lányát. Mellesleg, milyen undorító emberi hagyomány az elrendezett házasság!
-
Már nem csinálják. Legalábbis ott nem, ahol én élek.
-
De akkor is!
A két férfi távozott, Heather és Lotus meg egy bánatos duettbe kezdett. Ilyen szívszorító zenét Laurel még sohasem hallott, és érez te, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, miközben a szerencsétlen sorsú szerelmeseket nézte, akik gyönyörűen táncoltak a gyászos meló diára.
A színpadot megvilágító fények felragyogtak, Lotus pedig felugrott egy sziklára, és szélesen széttárta a karjait, mintha ki akarna nyilvánítani valamit. - Mi történik? - kérdezte Laurel, és izgatottan rángatta Tamani ingét.
-
Lotus eldöntötte, hogy bizonyítani fog Heather apja előtt. Megszerzi az aranyalmát a Hesperidák szigetéről. Más néven Avalonból tette hozzá a fiú mosolyogva.
A színpad kiürült, a díszlet pedig egy pillanatra felragyogott, és hatalmas kertté változott.
Gyönyörű virágok pompáztak minden elképzelhető színben körben a színpadon. - Ezt meg hogy csinálták?
Tamani elmosolyodott. - A díszlet a legnagyobb részben illúzió. Ezért lettek a Nyártündérek felelősek a szórakoztatásunkért.
Laurel előrehajolt, és az új díszletet szemlélte, de nem sok ideje maradt a bámészkodásra, mert a rögtönzött tisztást élénkszínű, pompás jelmezeket viselő táncoló tündérek lepték el.
Laurel most láthatta csak igazán, mennyi erőfeszítésébe kerülhetett a táncospárnak az cm berek nehézkes mozgásának utánzása. A tündéri tánckar olyan eleganciával adta elő a bonyolult koreográfiát, hogy Pavlova5 szégyenben maradt volna mellettük. Néhány percnyi hihetetlen kartánc után egy magas, testhez simuló ruhás tündérlány lejtett be a színpadra. A tündérkar térdre hullott, így minden figyelem a lány szólójára összpontosulhatott. Laurel járt már profi balettelőadásokon San Franciscóban, de ennek a balerinának a zsenialitására és ügyességére nem volt felkészülve.
-
Ez ki? - lehelte Tamaninak, de szeme a színpadra tapadt.
-
Titánia - válaszolta Tamani.
-Az a Titánia? - kérdezte izgatottan Laurel. Tamani karja szorosan a derekára fonódott, miközben a fejük összeért, hogy senkit se zavarjanak a suttogásukkal. Ám Laurel ezt szinte észre sem vette.
-
Nem, dehogy. Titániát játssza.
-
O! - mondta Laurel, és kicsit csalódott volt, hogy nem a híres tündérlegendát látja táncolni. Miközben Titánia kivágott egy gyönyörű arabeszket, egy férfi táncos - ezúttal 5 Anna Pavlova (1881-1931): legendás orosz balerina és koreográfus.
http://detty-liber.blogspot.com
szakáll nélkül - lépett a színpadra bal oldalról. A tündérkar csivitelni kezdett, és mélyen meg-hajtották a fejüket.
-
Ő lenne Oberon? - kérdezte Laurel a tündérkirályra gondolva, aki gyakran Titánia férjeként szerepel a tündérmesékben.
-
Látom, ráismertél - mondta vigyorogva Tamani.
Az Oberont játszó tündér belekezdett a szólójába. Mozdulatai vadak, merészek, majdnem erőszakosak voltak, de ugyanolyan kifinomultsággal táncolt, mint Titánia. Hamarosan a duettjük következett. Mindkét táncos igyekezett letáncolni a másikat, miközben a zene egyre erősebb és hangosabb lett. Aztán felharsantak a rézfúvósok, Titánia elbotlott a saját lábában, és a földre zuhant. Dühös kézmozdulatokkal és mérgesen toporzékoló lábakkal, a tündérkar néhány tagjával elhagyta a színpadot. Oberon tündérei üldözték ki őket.
-
Miért haragszanak rá? - kérdezte Laurel.
-
Titánia roppant népszerűtlen a történelmünkben - felelte Tamani. - Ősztündér volt, ráadásul unseelie, és akkor lett belőle királynő, amikor nem volt Téltündérünk. Oberon nem sokkal később született, és még alig volt húszéves, amikor leváltotta az uralkodásban - túl korán lett király. Bár többen is voltak, akik úgy vélték, hogy így is túl későn érkezett. Titánia volt ugyanis a felelőse a Camelotban kialakuló zűrzavarnak.
-
Camelotot a... trollok pusztították el, ugye?
-
így van. Emiatt kellett Oberonnak meghalnia, pedig ő lett volna minden idők egyik legnagyobb királya Avalonban. Gyakorlatilag Titaniát hibáztatják a haláláért.
-
Ez igazságtalanság.
-
Lehet.
A színpad újra kiürült, majd ismét az erdei díszlet jelent meg. Lotus szaladt be. Öt Heather követte, aki minden alkalommal, amikor Lotus hátrafordult, elbújt egy fa mögé. Összevissza cikáztak a színpadon, amíg két újabb szereplő nem érkezett: Darnel és egy nagyon csinos tündérlány.
-
Most megint nem értem, hogy mi van - szólt Laurel, amikor a tündérlány Darnelhez próbált bújni, aki folyton ellökte magától.
-
Ez Hazel. Szerelmes Darnelbe. Darnel Heathert üldözi, az pedig Lotust, hogy visszatartsa a veszélyes úttól a Hesperidák szigetére. Hazel meg akarja győzni Darnelt, hogy vele legyen boldog.
Laurelnek valami beugrott, amikor a bájos Hazel Darnel kabátjába kapaszkodott, aki aztán félrelökte. - Te, várj csak! - mondta. Hizzen ez a Szentivánéji álom.
-
Igazából ebből íródott később a Szentivánéji álom. Shakespeare legjobb darabjaihoz hasonlóan ez is tündértörténet volt korábban.
-
Nem mondod!
Tamani szelíden elcsitította Laurelt, mert néhány Ősztündér feléjük pislogott. - De tényleg -
suttogta halkan a fiú -, te azt képzeled, hogy Shakespeare teljesen magától találta ki a Rómeó és Júliát? Ezer éve még Rhoeo és Jasmine-nek hívták őket. Shakespeare verziója egy tűrhető
feldolgozás.
Laurel tekintete továbbra is a négy tündérre szegeződött, akik szédítő körökben üldözték egymást. - Honnan ismerte Shakespeare ezeket a történeteket? - Tamanira nézett. - Ember volt, nem?
-
Ó, persze - kuncogott halkan Tamani. - Abban a korban élt, amikor Avalon uralkodói még szemmel tartották az embereket. Tetszettek nekik Shakespeare királydrámái, a Lear meg a Richárd, úgy emlékszem. Halálosan unalmas történetek, de a nyelvezetük lenyűgöző. így aztán a Király idehozatta, és történetekkel traktálta, hogy azokat Shakespeare a maga gyönyörű nyelvén megfogalmazza. Azt is remélték tőle, hogy helyre teszi a tündérmitológia egynéhány szarvashibáját. A Szentivánéji álom volt az első, amit avaloni látogatása után írt, a következő pedig A vihar. Aztán a mester megharagudott a Királyra, mert az nem engedte úgy
http://detty-liber.blogspot.com
jönni-menni, ahogy neki tetszett. így aztán elment, és soha többé nem jött vissza. Bosszúból aztán a többi drámájában már nem voltak tündér szereplők. Mindből embert csinált, és saját képzelete szülötteként adta el őket.
-
Ez igaz? - kérdezte Laurel döbbenten.
-
Én így tanultam.
A színpad újra virágos tisztás volt, ahol Puck - egy tehetséges Ősztündér, informálta Tamani Laurelt - azt az utasítást kapta Oberontól, hogy alkosson egy bájitalt, amelytől Titánia beleszeret az első jöttmentbe, akit meglát. Ez a bosszú Camelotért. De mivel Oberon jó-indulatú uralkodó volt, megpróbált segíteni az embereken is. - Hiszen - magyarázta Tamani -
nem engedhette be őket Avalonba, hogy elvigyenek egy aranyalmát, de azt sem akarta, hogy üres kézzel térjenek haza, és semmit se kapjanak cserébe az erőfeszítéseikért.
Laurel bólintott, és újra a színpad felé fordult. A történet az ismert módon folytatódott, így a lány nagyjából tudta, mi következik majd: Lotus és Darnel mind a ketten Hazelbe lesznek szerelmesek, és Heather pár nélkül marad. Mindenki komplikált, szédítő figurákat táncolt, Laurel csak kapkodta a fejét.
Aztán a díszlet ismét visszaváltozott az erdővé. Miután Puck belecseppentette bájitalát Titánia szemébe, egy hatalmas szörnyeteg lépett a színpadra. Laurel nem tudta eldönteni, hogy egy remekbe szabott jelmezt lát-e, vagy illúziót. - Ez meg mi? - kérdezte. - Nem egy szamárfejű emberbe szeretett bele Titánia?
-
Ez egy troll - mondta Tamani. - A tündéreknél nincs nagyobb megaláztatás annál, mint beleszeretni egy trollba. Csak komoly elfajulás következménye lehet, vagy valamiféle mágikus összeesküvésé.
-
Mikor jön az a rész, amikor a férfiak eljátszanak egy darabot? A pasasnak onnan kell érkeznie.
-
Azt Shakespeare tette bele. Az eredeti történetben szó sincs semmi fura darabról.
-
Mindig is azt gondoltam, hogy ez a történet legbénább része. Szerintem ott kellett volna befejezni, amikor a szerelmesek felébrednek és felfedik őket - mondta Laurel.
-
Ott is ér véget - mondta vigyorogva Tamani.
Laurel egy darabig némán figyelte, hogy a táncosok továbbviszik történetet, és lassan minden a helyére kerül. A legutolsó jelenet előtt Titánia visszajött, és eltáncolta a leggyönyörűbb szólót, amelyet Laurel valaha látott, egy lágy, panaszos dallamra. Aztán megperdült, Oberon lába elé vetette magát, és felé nyújtotta a koronát.
-
Most mi történt? - kérdezte Laurel, amikor a tánc véget ért. A szóló alatt nem akart kérdezni, túlságosan tetszett neki ahhoz, hogy akár egy másodpercre is levegye a szemét a színpadról.
-
Titánia Oberon bocsánatáért esedezik, és felajánlja neki a koronáját. Ez azt jelenti, hogy elismeri, hogy ő sohasem volt igazi uralkodó.
-
Camelot miatt?
-
Amiatt, hogy Ősztündér volt.
Laurel összeráncolta a homlokát, és végiggondolta a dolgot. De a díszlet megint visszaváltott a tisztásra, ahol a szerelmesek felébredtek bűvös álmukból, és örömükben eljártak egy dupla pas de deux-t. A végén az egész tánckar csatlakozott hozzájuk. Amikor a táncosok meghajoltak, a földszinten lévők egyként ugrottak fel és kezdtek tapsolni. Tamani is felállt.
Laurel csatlakozott hozzá, és olyan erősen verte össze a tenyerét, hogy belesajdulta a keze.
Tamani határozottan megragadta a lány karját, és lehúzta maga mellé.
-
Mi van? - kérdezte Laurel, és elhúzta a karját.
Tamani szeme ide-oda cikázott. - Nem így kell, Laurel! Senki kedvéért nem állhatsz fel, aki alacsonyabb rangú, mint te. Csak a veled egyenrangúaknak és a feljebbvalóidnak.
http://detty-liber.blogspot.com
Laurel körbenézett. A fiúnak igaza volt. Az erkélyen szinte mindenki lelkesen tapsolt, minden arcon széles, ihletett mosoly ült, de rajta és Tamanin kívül senki sem állt. Laurel felvont szemöldökkel Tamanira nézett, és állva tovább tapsolt.
-
Laurel! - morogta szigorúan Tamani.
-
Ez volt a legkáprázatosabb dolog, amit életemben láttam, és úgy nyilvánítom ki a tetszésemet, ahogyan nekem tetszik! - mondta meg kereken Laurel, és folytatta a tapsolást.
Majd gyors pillantást vetett a fiúra. - Le akarsz állítani?
Tamani felsóhajtott, és megcsóválta a fejét. De már nem próbálta leültetni Laurelt.
Lassan alábbhagyott a taps, és a táncosok elegánsan elhagyták a színpadot, ahol a díszletet elnyelte a vakító fehérség. Vagy húsz fényes zöldbe öltözött tündér sorakozott fel a színpad végében.
-
Még van? - kérdezte Laurel, amikor újra elfoglalták a helyüket.
-
Tűztáncosok - mondta Tamani széles mosollyal. - Tetszeni fognak.
Egy üstdob mély hangja zendült fel. Először csak lassú, egyenletes ritmusban. A zöld ruhás tündérek lassan meneteltek előre a zenére. Mikor a sorok elérték a színpad elejét, felemelték a kezüket, és ezerszínű fénynyalábokat küldtek az ég felé. Egy pillanat múlva gigantikus szikraeső tört ki a közönség feje felett, szinte az erkéllyel egy vonalban. Gyönyörű, élénk színek a szivárvány minden árnyalatában. Laurelt szinte elvakította a ragyogás. Ez szebb volt, mint bármely tűzijáték, amit addig látott.
Egy második dob pergőbb, bonyolultabb ritmust kezdett játszani, és a tündérek a színpadon most ezt követték. A táncuk akrobatikussá vált, menetelés helyett szaltóztak és ugrottak. Egy harmadik dob is rákezdett, majd egy negyedik, és a tündérek őrült táncba fogtak a ritmusra.
Laurel megbabonázva nézte a tűztáncosok előadását, akik elképesztő ügyességgel pörögtek-forogtak. Minden alkalommal, amikor elérték a színpad elejét, egy újabb kompozícióval rukkoltak elő. Eső- cseppekként hullottak a fénysugarak a nézőtérre, pörgő tűzgolyók cikáztak keresztül az amfiteátrumon, fénylő csíkot húzva maguk után, melyek csillogó ékkövekké változtak, mielőtt kialudtak. Laurel azt sem tudta, hova nézzen, a táncosokra vagy a fényekre. Azt kívánta, bárcsak egyszerre láthatná mind a kettőt. Aztán a dobok olyan gyors ritmusra váltottak át, hogy Laurel nem is értette, a tündérek hogyan képesek lépést tartani vele. Minden táncos felsorakozott a színpad elején, és felengedték az utolsó fénynyalábokat is: olyan ragyogó szikrafüggönyt hoztak létre, amely vakított, mint a nap.
Laurel az izgatottságtól elszorult torokkal felpattant, és a tűztáncosokat is ugyanolyan lelkesen tapsolta meg, mint a balett-társulatot. Tamani egy szó nélkül emelkedett fel mellette az üléséből. Nem tett megjegyzést, amiért ő áll.
A tűztáncosok végül meghajoltak, és a taps is lassan abbamaradt. Az erkélyen ülő
Ősztündérek felálltak, és a kijárat felé indultak. Laurel látta, hogy a Tavasztündérek alattuk ugyanígy tesznek.
Mosolyogva fordult Tamanihoz: - Jaj, Tam, ez fantasztikus volt! Annyira köszönöm, hogy itt lehettem! - Visszanézett az üres színpadra, amelyet immár újra elrejtettek a nehéz selyemfüggönyök. - Ez életem legcsodálatosabb napja!
Tamani megfogta Laurel kezét, és a karjára helyezte. - Az ünneplés még csak most kezdődik!
Laurel meglepetten pillantott a fiúra. Beletúrt a retikiiljébe, és megnézte a karóráját, amit a biztonság kedvéért magával hozott. Tulajdonképpen maradhat még egy órácskát. Vagy többet. Széles mosoly derítette fel az arcát, és várakozásteljesen a kijárat felé kacsintott: -
Mehetünk! - mondta.
http://detty-liber.blogspot.com