HÚSZ
LAUREL MOSOLYOGVA NYÚLT EL AZ ÁGYÁN. Micsoda nagyszerű nap, igazán szüksége volt ennyi kikapcsolódásra. Elégedett sóhajjal nyújtózott egyet, és a könyöke valami hegyes dologhoz ért. Rápillantott az ismerős, szalaggal átkötött papiruszra. Ideges rémület hasított belé. Remélte, hogy nem egy korai behívó az Akadémiáról, hogy menjen vissza a decemberi téli szünet idejére. Bár élvezte az Avalonban töltött nyarat, nem szerette volna hátralévő
középiskolás éveit úgy tölteni, hogy mindig, mikor a suliban szünete van, behívják az Akadémiára. Elvégre volt egy élete!
Egy kis tétovázás után óvatosan kibontotta a szalagot, és kiterítette az összehajtogatott papírlapot. A rémület helyét azonnal átvette az izgatottság.
Szeretettel meghívunk az új évet köszöntő samhain4 ünnepre Amennyiben megtisztelsz bennünket a jelenléteddel, jelentkezz a kapunál november első napjának reggelén!
Megjelenés elegáns öltözetben.
A meghívó alján, jobb oldalon egy fiús kézírással odabiggyesztett sor állt.
Elkísérlek. Tam
Semmi több.
Megérintette az aláírást a lap alján. Olyan sokat mondott, és mégis olyan keveset! Semmi elköszönés; se „ Szeretettel, Tam", vagy „A te Tamed", még csak annyi se, hogy
„Üdvözlettel, Tam". De úgy írta alá, hogy Tam, nem Tamani. Lehet, hogy attól tartott, hogy más nyitja fel a meghívót. Vagy talán észrevette már, hogy Laurel a legmeghittebb pillanataikban csak Tamnek szólítja.
Az is lehet, hogy semmit sem jelent az egész.
4 A kelta újév ünnepe, ebből nőtt ki a halloween.
http://detty-liber.blogspot.com
Különben az aggasztotta legkevésbé. Hogyan fogja ezt az egészet megszervezni? Dávid nem tudhat a dologról. Azok után nem, ahogyan a legutóbbi találkozásukra reagált. Laurelben hirtelen felötlött, hogy talán a mai programot is az a hosszú szombati nap inspirálta, amelyet a múlt hétvégén a birtokon töltött. Ha elmondaná Davidnek, hogy megint egy teljes napot Avalonban akar tölteni, ráadásul Tamani kíséretében, az valószínűleg nem venné ki jól magát nála, pont most.
De hát egy ünnepély Avalonban! Olyan lehetőség, amit nem hagyhat ki! Akkor is el akarna menni, ha Tamani nem lenne ott.
Nem szeretett hazudni Davidnek, de ebben az esetben nem látott más megoldást. Vannak dolgok, amikről jobb, ha a pasid nem tud. Ráadásul Dávid teljesen el van ájulva Avalontól.
Önző dolog lenne e- árulni, hová készül, ha a fiú úgysem mehet vele. A tündérek sohasem engednék meg, hogy egy ember belépjen Avalonba. Igen, az a legjobb, ha nem is tud az egészről.
Azonban minél többet gondolt rá, annál nyugtalanabb lett. A párnája alá dugta a meghívót, és hogy elterelje a gondolatait, leült az íróasztalához. Elővette a cukorüveg gyártáshoz szükséges hozzávalókat.
Amikor az első fiola elpattant - szinte várta -, Laurel felsóhajtott. Belefogott egy újba.
November elseje szombatra esik. David valószínűleg dolgozni fog, ami jelen esetben nem hátrány. Legalábbis valamennyivel megkönnyíti a dolgot. Viszont Laurel társadalmi élete meglehetősen korlátozott volt. Ha nem otthon, az iskolában vagy valamelyik boltban volt, akkor Daviddel töltötte az idejét. Vagy még néha Chelsea-vel.
Chelsea! Mondhatná, hogy Chelsea-vel van programja. De a zseniális ötlet azon nyomban elhamvadt, ahogy megszületett az agyában. Chelsea még a saját érdekében sem hazudna soha, nyilván Laurelért sem fogja megtenni.
A lány azonban elviselhetetlennek találta a gondolatot, hogy lemaradjon az ünnepélyről.
Fogalma sem volt róla, hogy mi vár ott rá, de azt pontosan tudta, mit fog felvenni. Itt volt a remek alkalom, hogy viselhesse azt a sötétkék estélyit, melyet avaloni tartózkodása végén szerzett be. Akkor egy kicsit bűntudata volt, hogy elhozta, most viszont sorsszerűnek tűnt.
Várakozásteljesen elmosolyodott, letette a gyémántcsövecskét, és megszemlélte a munkáját.
Mióta az első fiola elpattant, oda sem figyelt, úgy ismételte az unalomig megszokott mozdulatokat.
Most pedig négy, tökéletesre sikerült üvegcse sorakozott az asztalán.
Azon a pénteken Laurel a konyhapultnál ült, és a spanyol házi feladata felett görnyedt. Már csak hat hete maradt a félévzáró dolgozatokig, és a kötőmód folyamatos múltja még mindig meglehetősen homályos volt a számára. A szirmai petyhüdten lógtak a hátán, kettő már ki is hullott. Laurel megkönnyebbülése ezúttal nagyobb volt, mint a csalódottsága. Veszélyes volt akkor virágozni, amikor trollok járták a környéket. Az elmúlt hetekben nem adódott semmiféle vész helyzet, de hozzá kell tenni, hogy ő és Dávid is rettentő óvatosak voltak.
Szinte csak Laureléknél találkoztak, és a lány az iskolába is magával vitte a teljes készletét a hátizsákja alján, hogy mindig kéznél legyen.
Különleges figyelmet fordított avaloni tanulmányaira is. Önbizalma, mely a cukorüveg fiolákkal elért sikere nyomán a héten megerősödött, most újra megingott, mert bájitalkészítésben sorra csődöt mondott. Hétfő óta pedig már újabb üvegcséket sem volt képes gyártani. Ráadásul kifogyott a monastuolo szérumhoz szükséges hozzávalókból is, így kénytelen volt műtrágyát és rovarirtókat keverni. Holott ezek nem feltétlenül hasznosak trollok elleni harcban. De nem akart leállni a gyakorlással. Kizárt dolog, főleg, mikor annyi mindenki számít rá, hogy rendbe hozza a dolgokat.
Ma este halloween ünnepe volt, emiatt Laurel külön is stresszek. Nem tetszett neki az a sok jelmezbe öltözött ember. A trollok előtt így szinte szabad a pálya. Ráadásul a szülei önkéntes szerepet vállaltak egy programban, amelynek keretében a gyerekek a helyi boltokba is
http://detty-liber.blogspot.com
elmehettek cukorkát kunyerálni. Laurel jobban szerette volna, ha inkább együtt töltik az estét otthon, ahol ő - meg főképp a tündérőrszemek - rajtuk tarthatják a szemüket. Akkor viszont mesélnie kellene nekik a trollokról, ami még most sem tűnt bölcs ötletnek. Főleg azért nem, mert Laurel anyja azóta sem tért magához abból a sokkból, amit a tündérek létezése váltott ki belőle. Nem, jobb, ha boldog tudatlanságban maradnak. Különben is, a trollok nem a szüleire, hanem őrá vadásznak.
Mintha olvasott volna a lánya gondolataiban, Sarah jelent meg a konyhában. Fogta a kávéskannát, és megtöltötte a termoszát sötét, állott kávéval. - Vissza kell ugranom a boltba -
mondta, és még véletlenül sem nézett Laurel virágjára, illetve annak maradványára. - Későn jövök. Átjönnek a barátaid, és segítenek a cukorkaosztogatásban, ugye?
-
Egy fél óra múlva - mondta Laurel. Az ő ötlete volt. Nem védhet meg mindenkit, de legalább Chelsea-t és Ryant biztonságban tudhatja. Bár nem tartott attól, hogy a trollok éppen a barátait szemelték volna ki maguknak, ma este különösen paranoiás volt.
-
Mulassatok jól! - mondta az anyja, és rápattintotta a termoszra a fedelét. Belekortyolt és elfintorodott. - Pfúj, ez szörnyű! A cukorkák a konyhaszekrény felső polcán vannak -
mutatott arrafelé.
-
Szuper! És köszi, hogy megvetted őket! - Laurel mosolygott. Valószínűleg egy kicsit kényszeredetten, de jobb volt a semminél.
-
Szívesen. Sokat vettem, ti is ehettek belőle. - Habozott egy kicsit, majd Laurel szemébe nézett. - Mármint nem kifejezetten te. Te nyilván nem eszel ilyesmit. De David és Chelsea, meg... na jó, mennem kell! - Elsuhant Laurel mellett, neki is kényelmetlen volt a szituáció.
Mindig így történt. Egy darabig rendben mentek a dolgok, aztán akadt valami, ami emlékeztette Sarah-t arra, hogy milyen furcsa fordulatot vett az élete. Laurel felsóhajtott.
Ezek a pillanatok mindig elszomorították. Már-már elfogta a szokásos csalódottság, amikor az anyja megköszörülte a torkát a háta mögött.
-
Ööö... - kezdte bizonytalanul Sarah. - Kezdesz szétesni. - Olvashatatlan arckifejezéssel meredt arra a három sziromra, amelyek azalatt hullottak ki, míg Laurel a leckéjét körmölte.
Egy pillanatra elhallgatott, és úgy tűnt, hogy mindjárt megfordul, és kirobog az ajtón, de aztán meggondolta magát. Lehajolt, és felvett egy szirmot. Laurel mozdulatlanul ült, még a lélegzetét is visszatartotta. Nem tudhatta, hogy ez most jót jelent vagy nem. Az anyja az ablak felé tartotta a szirmot - amelyhez foghatóan hatalmasat Laurel még sohasem látott egyetlen normális növényen sem -, és figyelte, hogyan szűrődik át rajta a napfény. Némi hallgatás után megkérdezte: - Magammal vihetem... szóval, nem bánnád, ha magammal vinném a boltba? -
kérdezte csendesen, majdnem félénken.
- Dehogy, vidd el nyugodtan! - mondta Laurel, és szinte zavarba jött a saját hangjától.
Túlságosan vidám, túlságosan csilingelő volt.
De az anyja látszólag nem vette észre. Bólintott, és óvatosan a táskájába dugta a szirmot, majd rápillantott az órájára, és felszisszent: - Most már végképp el fogok késni! - kiáltotta, és nagy hévvel az ajtó leié indult. Tett két lépést, aztán megtorpant és visszafordult. Mintha egy láthatatlan akadályon kellett volna átküzdenie magát, Laurelhez sietett, és megölelte. Úgy igazándiból.
Túl rövid ideig tartott - csak pár múló pillanatig -, de igazi volt. Sarah egy szó nélkül kiviharzott a konyhából, tűsarkú cipője végigkopogott a parkettán, lendületesen kinyitotta a bejárati ajtót, és hangosan becsukta maga mögött.
Laurel a bárszéken ücsörgött, és mosolygott. Apró lépés volt ez, és lehet, hogy holnapra el is veszíti minden jelentőségét, de így is nagyon örült neki. Még érezte az anyja érintését a hátán, az arca melegségét és a parfümje diszkrét illatát a levegőben. Eletre keltették benne az emlékeket, mint egy régen elveszettnek hitt barát látogatása.
A bejárati ajtó hirtelen kivágódott, és olyan erővel taszította vissza Laurelt a valóságba, hogy a lány ijedtében összegyűrte a spanyolkönyv lapját. Majdnem fel is sikoltott. Beugrott a
http://detty-liber.blogspot.com
konyhapult mögé. Halk lépéseket hallott közeledni. Mégis sikerült egy trolinak áttörnie a ház védelmét? Jamison azt mondta, hogy csakis a legerősebb trolloknak sikerülhet, de hát semmi sem tökéletes.
Laurel a ház körül posztoló őrszemekre gondolt. Hol vannak? A lépések a lépcső aljánál elhaltak. Az a valaki elállta a hátsó ajtóhoz vezető utat. Laurel kihasználta a pillanatot, hogy kinyúljon, és elragadjon egy kést a pultról.
Henteskés. Hát ez kiváló.
Talán ha sikerül meglepnie a betolakodót, leszúrhatja, és elmenekülhet a hátsó ajtón keresztül, mielőtt az utoléri. Kockázatos, de nem volt más választása. Ha kijut a hátsó ajtón, az őrszemek biztosan észreveszik, és akkor biztonságban lesz. Odalopakodott a konyhaajtó-hoz, a kést maga előtt tartva. A lépések közeledtek.
David ismerős alakja bontakozott ki a sarokban. - Ááá! - üvöltötte a fiú, és feltartott kézzel hátraugrott.
Laurel teljesen lebénult, két keze görcsösen markolta a kést, miközben a sokk, a rettegés, a megkönnyebbülés és az önvád érzése egyszerre söpört át rajta. Undorodva csapta le a kést a pultra. - Mi van velem?
David odalépett hozzá, és átölelte, miközben a karját simogatta.
-
Az én hibám - mondta. - Korábban jöttem. Találkoztam az anyukáddal, éppen a feljáróról tolatott ki, és mondta, hogy jöjjek be nyugodtan. Lehetett volna annyi eszem, hogy kopogok, vagy...
- Nem a te hibád, David. Az enyém.
-
Dehogy a te hibád! Csak sok minden jött össze... A trollok, halloween, Klea... -
Megsimogatta a lány haját. - Mind a kettőnket megvisel idegileg.
-
Tudom - mondta Laurel, és karjait a fiú dereka köré fonta. Igyekezett témát váltani, ezért megjegyezte: - Mielőtt jöttél, volt egy szép pillanatom anyával.
- Tényleg?
Laurel bólintott. - Lassan egy éve várok arra, hogy rendbe jöjjenek a dolgok közöttünk...
talán valami elkezdődött.
- Minden rendben lesz.
- Remélem.
-
En meg tudom - mondta David, és ajkával a lány arcát, a füle mögött az érzékeny bőrt simogatta. - Túl szép vagy ahhoz, hogy bár ki hosszasan haragudni tudna rád.
-
Komolyan beszéltem! - mondta Laurel szaporábban lélegezve, mert a fiú szája már a nyakát cirógatta.
-
Én is komoly vagyok - suttogta a fiú, és ujjai a lány meztelen hátát becézgették. -
Nagyon is komoly.
Laurel felkacagott. - Te sohasem vagy komoly!
-
Veled kapcsolatban igen - mondta Dávid, és kezei megpihentek a lány csípőjén.
Laurel szinte elolvadt az ölelésében. David végigsimította a hátát, majd hátralépett.
- Mi az? - kérdezte Laurel.
David lefelé mutatott. Két szirom hevert a szőnyegen. - Ezeket felszedhetnénk, mielőtt Chelsea és Ryan megérkezik - mondta, mintha piszkálódna.
- Nem mondod? Holnapra mind lehull. Hála az égnek!
-
Mi lenne, ha most lesimogatnám rólad őket? - kérdezte Dávid, és a dívány felé bökött a fejével.
-
Jól hangzik - mondta Laurel, miközben ujjaival a fiú mellkasán dobolt -, de Chelsea és Ryan bármelyik percben megérkezhet.
-
Nem fognak meglepődni, állandóan nyalják-falják egymást a suliban - mondta a fiú vigyorogva.
Laurel felvonta a szemöldökét.
http://detty-liber.blogspot.com
-
Jól van na! - Dávid még egyszer megcsókolta a lányt, aztán a hűtőhöz ment. - Nem tarthatnál a Sprite-on kívül valami mást is a változatosság kedvéért? Mondjuk Mountain Dew-t?
-
Na persze, igazán divatos haj- és szemszínre tehetnék szert! - mondta gunyorosan Laurel. - A koffeintől ráadásul megbetegednék.
-
Nem mondtam, hogy neked kellene meginnod - felelte Dávid, és egy kinyitott sprite-os dobozt nyújtott a lány felé. - Csak legyen a hűtőben, hátha valaki más kérne. - A fiú felbontotta a saját dobozát is, és felült egy bárszékre. - Ugye Chelsea nem fogja kitalálni, hogy öltözzünk be? - kérdezte, és elfintorította az orrát.
-
Nem, tettem róla, hogy ne tegye - felelte Laurel. - Rajtam kívül senki sem öltözik be.
- Te beöltözöl? - kérdezte kétkedve Dávid.
- Igen. Embernek álcázom magam.
Dávid a szemét forgatta. - Egy-null neked, igaz? - Ránézett az összegyűrt spanyolkönyvre. -
Tanultál? - kérdezte. - Szegény könyv nagyon megszenvedte.
-
Igen, tanultam, de aztán felálltam, hogy leszúrhassalak a henteskéssel.
- Ja, az nagyon vicces volt. Meg kellene ismételnünk egyszer.
Laurel felnyögött, és a kezébe temette az arcát. - Meg is ölhettelek volna - mondta.
-
Kizárt dolog - mondta Dávid vigyorogva. - Mindenre fel voltam készülve. - A háta mögé nyúlt, és előhúzta a fekete fegyvert.
Laurel leugrott a bárszékről. - Dávid, te fegyvert hoztál a házunkba?
- Persze - mondta a fiú, mintha ez magától értetődő lenne.
- Azonnal vidd ki innen!
-
Jól van, nyugi! - intette le a fiú, és gyorsan a derekára erősített tokba tette a fegyvert. -
Még sohasem hoztam magammal. A házatok biztonságos... legalábbis annyira, amennyire az adott körülmények között lehet. De... - mondta, és körülkémlelt a szobában, mintha azt gyanítaná, hogy valaki kihallgatja a szavait - Chelsea és Ryan is itt lesz ma este. Es az, hogy ennyire tartasz a halloweentől, nekem is beültette a bogarat a fülembe. Fel akartam készülni arra... ha bármi van.
-
Őszintén szólva, azt hittem, hogy te is jobban érzed majd magad tőle. Nyilvánvalóan tévedtem.
Felpillantott, és Laurel szemébe nézett. Bocsánatkérő, de határo zott tekintete állta a lány haragos pillantását. Laurel adta fel először.
- Ne haragudj, de annyira utálom a fegyvereket.
Dávid habozva megszólalt: - Ha akarod, visszaviszem a kocsiba. A fiúnak igaza volt abban, hogy mindenre fel kell készülni. De Laurel ettől még nem gyűlölte kevésbé a fegyvereket. -
Megköszönném - mondta csendesen. A csengő éles hangjára összerezzent. - Megjöttek
- mondta idegesen. - Ne mutogasd azt az izét - rendelkezett. - Látni sem akarom többet.
Már a konyhaajtóban volt, amikor Dávid megragadta a karját. - A virágod - suttogta a fiú. -
Felszedem őket.
-
A fenébe! Mindjárt jövök! - kiáltotta Laurel a bejárati ajtó felé. Gyorsan leoldotta csuklójáról a kendőt, és a derekára kötötte. Csak azt akarta, hogy a kókadt szirmok ne legyenek szem előtt, majd később kioson a fürdőszobába, és rendesen rögzíti őket.
Dávid kidobta a lehullott szirmokat, miközben Laurel széles mosollyal - ami remélhetőleg nem tűnt túl színpadiasnak - ajtót nyitott Chelsea-nek és Ryannek. - Sziasztok, srácok!
Chelsea és Ryan egy idióta vigyor mellett neonszínű fejpántot viselt, amelyen kigúvadó, foszforeszkáló szemek rugóztak. Laurel felhúzta a szemöldökét. - Lenyűgöző!
-
De nem olyan lenyűgöző, mint az ott! - mondta Chelsea, és Laurel válla mögé mutatott.
-
Mi az? - kérdezte Laurel, és pánikszerűen hátrapillantott, mert azt hitte, hogy az egyik szirma szabadult el. Abban a pillanatban a fejére is rákerült egy pánt. Amikor felnézett, egy gülü szempár hajladozott ide-oda a látóterében. - Köszi - mondta undokul.
http://detty-liber.blogspot.com
- Jaj, ne már! - mondta Chelsea. - Olyan vicces! Laurel felvont szemöldökkel Ryan felé fordult.
-
Ne rám nézz! - mondta a srác. - Chelsea ötlete volt.
-
Na jó, magamon hagyom - mondta Laurel cinkos mosollyal. Ha Davidnek is hoztatok egyet.
Chelsea felmutatta a negyedik hajpántot.
-
Szuper! - Laurel behúzta Chelsea-t, és kikémlelt a félhomályba mielőtt bezárta az ajtót Ryan mögött.