TIZENEGY
M ÁR EGY HETE ISKOLÁBA JÁRTAK, amikor egy délután Laurel és Dávid a Mark Könyvespolca felé tartott. Kéz a kézben sétáltak, vidáman lóbálva karjukat a nyár végi napsütésben. Dávid megcsókolta Laurelt, és elindult a patikába, ahol iskola után dolgozott, a lány pedig benyitott a könyvesboltba. Érkezését a szélcsengő vidám hangja jelezte.
Maddie széles mosollyal pillantott fel rá. - Laurel! - kiáltotta boldogan, mint minden alkalommal, amikor meglátta. Laurel nagyon szerette ezt a fajta állandóságot. Mindegy, mi történik a szüleivel, a trollokkal, Avalonnal, meg bármivel, Maddie mindig ott lesz a pult mögött, mosolyra és ölelésre készen.
Laurel felkacagott, amikor Maddie szorosan átölelte. - Hol van apa? - kérdezte, és szétnézett.
-
Hátul - mondta Maddie. - Leltározik.
-
Mint mindig - mondta Laurel, és a bolt hátsó részébe vezető lengőajtóhoz sietett.
-
Hahó, apa! - szólt mosolyogva, amikor az felnézett. Bár sejtette, hogy semmi szükség rá, de Laurel azért alaposan szemügyre vette. Az apja csak másnap reggel nyolckor tért magához csillárkamoszat okozta álmából. Leszámítva zsibogó nyakát, nem tűnt betegnek. A felesége még meg is szidta, hogy túl sokat dolgozik, és túl későig fent marad, de szerencsére nem sejtette, mi történt. De Laurel azóta nem ütötte bele az orrát a szülei menüjébe. Nem akart semmit sem megbánni.
Lerogyott egy székre a számítógéppel szemben, és egy tucat könyvjelzőt kezdett babrálni.
-
Milyen volt az iskola?
-
Remek - mondta Laurel vigyorogva. - Könnyű. - Avalon után minden könnyűnek tűnt.
Hét óra egy nap? Semmi gond. Kétórányi házi feladat minden este? Ugyan már! Avaloni útja óta az itthoni oktatási rendszer teljesen más színben tűnt fel Laurel előtt. Bár tetőablak témában lettek volna javaslatai.
-
Kell segítség? - kérdezte az apjától, és körülnézett a hátsó raktárban.
-
Á, nem - felelte a férfi. Felállt és nyújtózkodni kezdett. - Próbálom utolérni magam a papírmunkával. Alig akad vevő, most megtehetem. - Kinézett az asztala mögötti kis ablakon.
- Milyen szép nap! Nyilvánvaló, hogy mindenki odakint élvezi az időt, eszük ágában sincs egy dohos, öreg könyvesboltban olvasnivalóra vadászni.
-
Nem is dohos a boltod! - mondta Laurel kacagva. Egy pillanatig elhallgatott. - Szerinted anyának jól jönne a segítség? - kérdezte, és nem nézett az apjára.
A férfi egy másodpercig jól megnézte a lányát, majd mellékesen megkérdezte: - Zsebpénzre van szükséged?
Laurel megrázta a fejét. - Nem, csak arra gondoltam... arra gondoltam... jót tenne kettőnknek, oldhatnánk a feszültséget. Talán mindketten arra várunk, hogy a másik tegye meg az első
lépést - mondta halkan.
A férfi ujjai megálltak a billentyűzet felett. Levette a szemüvegét, kilépett az asztal mögül, és megölelte a lányt. - Ez ám a spiritusz! - súgta Laurel fülébe. - Nagyon büszke vagyok rád.
-
Köszi. - Laurel a vállára vette a hátizsákját, integetett, és a bolt előtere felé indult. Mély lélegzetet vett, és minden belső ellenállását legyőzve a Természet Patikája felé vette az irányt. Mióta hazatét t Avalonból, csak néhányszor járt az anyja üzletében, de mindannyiszor
http://detty-liber.blogspot.com
elcsodálkozott azon, milyen sokat ad Sarah a részletekre. Kinyitotta a bejárati ajtót. Nem elektromos csengő szólalt meg, hanem egy aprócska ezüstharang csilingelt, amely az ajtó mögött lógott. Az ab lakpárkányokon cserepes virágok álltak, az egyik sarokban pedig egy kicsi, japán stílusú sziklakert közepén vízköpő csobogott. Az ablakokban csillogó kristályprizmák lógtak.
Laurel megállt, és az egyiket megérintette. Örült annak, hogy az anyja az ő szobájából nyert ihletet a bolt berendezéséhez. A közöttük kialakult feszültség ellenére úgy érezte, hogy sokkal szívesebben dolgozna itt, mint a könyvesboltban. Márpedig ez valamiről árulkodik.
Laurel megfordult, amikor az anyja egy nagy dobozzal a kezében előlépett a gyöngyfüggöny mögül. Az arca kipirult, és kapkodva szed te a levegőt. - Laurel, ja, te vagy az? Remek.
Leteszem ezt a csomagot egy pillanatra. - Ledobta a nagy dobozt a szoba közepére, és megtö-rölte a homlokát. - Az ember azt hinné, hogy van annyi eszük, hogy kisebb dobozokban küldjék az árut. Mi kell? - kérdezte Sarah, majd lehajolt, és keresztülcsúsztatta a dobozt a helyiségen.
-
Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, nincs-e szükséged segítségre. A szomszédban csend és hullaszag - mondta, és máris meg bánta a szavait. Nem akarta, hogy anyja úgy érezze, csak azért van itt, mert az apjánál nincs mit csinálni.
-
Hű! - mondta az anyja, és a mosolya legalább igazinak tűnt. Az tökéletes lenne! Árut pakolok, ilyenkor mindig jól jön egy segítő kéz. - Felkacagott. - Apádnak már vannak alkalmazottjai, én még nem tartok ott.
-
Szuper - mondta Laurel. Lehámozta magáról a hátizsákot, és az ú| szállítmány mellett ácsorgott. Az anyja elmondta, mi van a dobozban
http://detty-liber.blogspot.com
Laurel a legtöbb dolgot ismerte, hiszen évek óta egy természetgyógyász mellett élt, majd megmutatta a feliratokat a polcokon, hogy a lány tudja, mit hova kell tenni.
-
Kitöltőm a számlát, és előkészítem a jövő heti rendelést. Kiabálj, ha segítség kell, rendben?
-
Oké - mondta Laurel mosolyogva. Az anyja visszamosolygott. Eddig minden rendben.
Laurelt meglepte, hogy a gyógykészítményeknek milyen sok összetevőjére emlékszik a nyári intenzív kurzusból. Megérte a jegyzetcédulázást. Miközben kivette a különféle termékeket a dobozokból, és megkereste helyüket a polcon, már idézte is fejben, hogy mire valók. A fekete nadálytő olaja gyulladáscsökkentő, lerövidíti a gyomnövények élettartamát, és jó a szemre, mikor romlik a látás. A téli borsfü tisztítja az elmét, és álmatlanság esetén segít. A díszpontyok is kedvelik, a vizükhöz kell adni. Javítja az oxigénellátást. A málnalevéltea növeli a magoncok étvágyát. Sok cukorral különösen értékes tápanyag. Késő esti munka esetén energizál.
Laurel különösen kedvelte a homeopátiás gyógyszerek rendszerezését, mert azokat a tündérek is fogyaszthatják, ugyanis többnyire cukorban tartósítják őket. Igaz, a tündéreknél szinte mindig ellentétes hatást váltanak ki, mint az embereknél. Az ignácbab például az emberek gyászát enyhíti, míg a tündérek nyugtatóként használják. A fehér földi tök az embernél lázcsillapító hatású, míg a tündérek fázás ellen fogyasztják. Tamani elmesélte neki, hogy azok az őrszemek, akik Japánban a magas hegyek között vigyázzák a kaput, fehér földi tökből készített teával védekeznek a hideg ellen a téli hónapokban.
Tamani emléke azonnal elterelte Laurel figyelmét, és a Natrum muriaticumos tégelyt szorongató keze perceken át nem mozdult. Az édesanyja ragadta ki gondolatai közül.
Minden oké, Laurel?
Hogy? Ja, persze! - motyogta a lány, és rápillantott az anyjára, mielőtt belemarkolt volna a dobozba további tégelyekért. - Kicsit elméláztam.
Jól van - mondta az anyja, és furcsán nézett a lányára. Megfordult, aztán megállt. -
Köszönöm, hogy bejöttél segíteni - szólt. - Jólesik. - Oldalról átölelte Laurelt. Félszeg ölelés volt ez, olyan, amilyet akkor csinálunk, amikor inkább csak kezet fognánk valakivel. Kényszeredett ölelés.
Megcsörrent a telefon. Laurel ürességet érzett a mellkasában, miközben vágyakozva figyelte az anyját, aki a pulthoz lépett. Érdekes érzés, amikor valaki úgy hiányzik, hogy közben ott áll előttünk. De Laurel pontosan ezt érezte. Hiányzott neki az anyja.
-
Elnézést - hallott egy hangot a háta mögül.
Laurel megfordult, és meglátott egy idős hölgyet, aki rémlett neki valahonnét. - Igen?
-
Tudna segíteni nekem?
Laurel az anyjára pillantott, de Sarah még mindig telefonált. Visszafordult az öreg nénihez. -
Megpróbálhatom - mondta mosolyogva.
-
A fejfájásomra keresek valamit. Advilt szedek, de már nem ér semmit. Azt hiszem, kezdek hozzászokni.
-
Előfordul - mondta Laurel, és együtt érzően bólogatott.
-
Most szeretnék valami természetesebbet. De olyat, ami használ is - tette hozzá az idős hölgy.
Laurel igyekezett az emlékezetébe idézni, mi is volt az a gyógyszer, amit az imént pakolt ki a polcra. Néhány másodpercen keresztül még a kezében is szorongatta az üvegcsét, és arra gondolt, neki is jól jönne. Az elmúlt hónapok stressze után sokat fájt a feje. Keresni kezdte a sorok között, és meg is találta az üveget. - Itt is van - mondta, és az idős hölgy felé nyújtotta.
- Egy kicsit drága - mutatott az árcédulára -, de nagyon megéri. Én is szeretnék venni belőle magamnak. Sokkal jobb, mint az Advil.
A néni elmosolyodott. - Köszönöm. Egy próbát biztosan megér.
http://detty-liber.blogspot.com
A kasszához igyekezett a gyógyszerrel, Laurel pedig visszatért a homeopatikumok rendezgetéséhez. Egy perc múlva Laurel anyja visszakísérte az idős hölgyet a polchoz, és rosszalló pillantást vetve a lányra, egy zöld tégelyt adott neki. - Ez sokkal jobb lesz - mondta.
- Ciklámen van benne, már évek óta ezt adom a férjemnek, aki migrénes. Remekül bevált. - A kassza felé sétálva Sarah elmagyarázta a vevőnek, hogyan működnek a homeopátiás golyócskák, majd ki is kísérte.
Az ajtóból még integetett a hölgynek, majd a lányához fordult. - Laurel - kezdte, és Laurel kihallotta a hangjából a bosszúságot, amin pedig gondosan uralkodott -, ha nem vagy tisztában azzal, milyen betegségre mi való, inkább szólj! Ne kapkodj le gyógyszereket a polc-ról felelőtlenül! Kár, hogy nem vártad meg, amíg befejezem a beszélgetést. Ezek az emberek segítségért jönnek, és ezek a gyógynövények nagyon különböző hatásúak.
Laurel úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, akit olyan felnőtt dorgál, aki óvatos bánik a szavakkal, mert nem akarja a gyereket megbántani. - Nem voltam felelőtlen - tiltakozott. - Az a cucc tényleg jó fejfájásra. Direkt választottam!
-
Tényleg? - kérdezte az anyja szárazon. - Nem gondolnám, hogy olyan fejfájása volt a néninek.
-
Milyen?
-
Yohimbét akartál neki adni? Tudod, hogyan reklámozzák a yohimbét? Férfi potencianövelő szerként!
-
Pfuj! - mondta Laurel, és alig akarta elhinni, hogy majdnem bevásárolt belőle. Azt tudta, hogy a gyógynövények másképpen hatnak tündérekre, de ez már túlzás!
-
Pontosan. Csak azért tartom, mert egy pasas a múlt héten megkérdezte, hogy megrendelném-e neki. Pedig vannak dolgok, amiket nem szeretnék tudni a hatvanéves banki tanácsadómról!
-
Ne haragudj - kérte Laurel őszintén. - Nem tudtam.
-
Nem is várom el tőled, hogy tudd. Ezért vagyok én itt. Nagyon örülök, hogy bejöttél segíteni, de az nem segítség, ha potencianövelő pirulákat osztogatsz fejfájásra. Ha nem vagy biztos a dolgodban, kérj tanácsot tőlem, Laurel! Meg is ölhetsz valakit, ha nem a megfelelő
szert adod neki. Kérlek, mindig gondolj erre!
-
Gondoltam - feleselt Laurel, mert feldühítette anyja hozzáállása. - Nekem használt volna!
- fakadt ki.
Az anyja felsóhajtott, és elfordult tőle.
-
Összekevertem! - mondta Laurel, és követte Sarah-t. - Elfelejtettem, hogy a gyógynövények másképpen hatnak az emberekre, mint a tündérekre. Tévedtem.
-
Laurel, ne most, kérlek. - Sarah a pult másik oldalára állt.
-
Miért ne most? - kérdezte Laurel, és a pultra csapott. - Mikor? Majd otthon? Mert hogy ott sem vagy hajlandó arról beszélni, hogy tündér vagyok.
-
Laurel, halkabban! - mondta az anyja élesen. Világos figyelmeztetés volt, hogy vigyázzon a szájára.
-
Csupán beszélgetni szeretnék veled, anya! Ennyi! Tudom, hogy nem ez a megfelelő hely, de már belefáradtam abba, hogy a megfelelő helyre és alkalomra várjak. Belefáradtam abba, ami közöttünk zajlik. Barátok voltunk. Most meg egy szót sem akarsz hallani a tündéréle-temről. Lassan rám sem nézel! A pillantásod is kerül. Hónapok óta ez megy, anya! - Sírás fojtogatta. - Mikor fogsz végre hozzászokni a gondolathoz, hogy tündér vagyok?
-
Ez nevetséges, Laurel - mondta Sarah, és Laurel szemébe nézett, mintha ezzel akarná bizonyítani, hogy a lány téved.
-
Nevetséges?
Néhány másodpercig farkasszemet néztek, és Laurel látta, hogy valami megváltozik az anyja tekintetében. Egy pillanatig azt hitte, az anyja készen áll arra, hogy végre tényleg beszélgetni kezdjenek. De aztán Sarah pislogott egyet, megköszörülte a torkát, és a pillanat elszállt.
http://detty-liber.blogspot.com
Apulton lévő számlákat kezdte rendezgetni. - Majd én elpakolom a homeopátiás gyógyszereket - mondta csendesen. - Elmehetsz.
Laurel úgy érezte, mintha pofon vágták volna. Meg sem tudott moccanni. Az anyja gyakorlatilag elküldte. Zihálva sarkon fordult, és kilépett az ajtón. A vidám csengettyűszó mintha gúnyolódott volna vele.
Éles szél vágott az arcába az utcán, és rájött, hogy nincs hová mennie. Dávid dolgozott, Chelsea pedig tájfutóedzésen volt. Először vissza akart menni az apjához, már a kilincsen volt a keze. De meggondolta magát. Nem lenne szép összeugrasztani a szüleit, elrohanni az egyikhez, ha a másik megbántotta. Bebújt az új Nora Roberts-regényt hirdető nagy plakát mögé, és nézte, amint az apja meg Maddie egy vásárlónak segít. A férfi mondott valamit, mire az apja hátravetett fejjel kacagni kezdett, miközben a könyveket selyempapírba csomagolta. Maddie kedvesen mosolygott mellette.
Vetett még egy pillantást az apjára, sarkon fordult, és hazament az üres házba.