Hatvankilencedik fejezet

 

 

 

Richard tocsogó lépteket hallott közeledni a folyosón. Az öregasszony elment, hogy segítséget hozzon. Talán már talált is.

Messziről, a folyosók és termek mélyéről Richard időnként mágikus robbanások moraját hallotta, utána sebesültek és haldoklók sikolyait.

A Hold fényében egy nő alakja tűnt fel.

– Richard? Richard?

Richard hunyorogva fürkészte a sötétséget.

–  Ki vagy te? – sikerült végre suttogva kipréselnie magából.

A nő Richard oldala mellé sietett, és letérdelt. Elakadó lélegzettel fedezte fel a mozdulatlanul heverő Kahlant Richard mellett.

– Mi történt az Inkvizítor Anyával?

Richard a homlokát ráncolta. Ez a nő ismeri Kahlant.

– Ki vagy te?

A nő visszanézett Richardra.

– Nővér vagyok. Alessandra Nővér. Egy ideje már itt vagyok a városban. Niccit kerestem, és… de ez most nem fontos. Egy öregasszonnyal találkoztam itt nem messze a folyosón, ő mondta, hogy megsebesültél. Hogy az ember, aki a szobrot készítette, megsebesült. Korábban is kétségbeesetten próbáltam eljutni a közeledbe, de nem sikerült… de már megint csak fecsegek. Mondd el, hol sebesültél meg. Megpróbálhatlak meggyógyítani.

– Karddal döftek át.

Alessandra Nővér pár másodpercig nagyon csendes volt.

– Itt, a kezeim alatt van szúrás helye.

Alessandra megnézte a sebet, aztán csendes imát mormolt az orra alatt.

– Azt hiszem, tudok segíteni. Attól féltem…

– Azt akarom, hogy Nicci gyógyítson meg. – Alessandra Nővér körülnézett.

– Nicci? Akkor hát ő hol van? Őt keresem. Ann küldött, hogy találjam meg.

Richard pillantása Kahlan mozdulatlan alakjára esett.

– Rajta tudnál segíteni?

Látta, hogy a Nővér elfordítja a tekintetét.

– Nem. Nem tudok. Őt mágikus kapcsolat fűzi Niccihez. Találkoztam már korábban az Inkvizítor Anyával, és elmondott nekem mindent. Nem tudok keresztülhatolni Nicci mágiájának védőpajzsán.

– De legalább… még…

A Nővér megnézte Kahlant, aztán visszahajolt Richard fölé.

– Életben van.

Richard a megkönnyebbüléstől és a fájdalomtól lehunyta a szemét.

– Feküdj nyugodtan! – utasította Alessandra.

– De engem Nicci kell, hogy…

– Te vérzel, Richard, és ez nagyon rossz. Hamarosan túl sok vért fogsz veszteni. Ha most nem kezdek neki a gyógyításodnak, nemsokára senki sem lesz képes meggyógyítani. Túl messzire siklasz ki ebből a világból ahhoz, hogy bármiféle mágia is képes lenne visszasegíteni. Nem várhatunk.

Ráadásul én pont azért jöttem ide, hogy Niccit megfékezzem. Én jobban ismerem őt, mint bárki más. Nem teheted az életedet az ő kezébe. Nem hihetsz benne.

– Ez nem hit. Én tudom, hogy…

– Nicci a Sötétség Nővére. Én magam vezettem őt végig a Sötét úton. Most szeretném megpróbálni visszahozni. Amíg ez nem sikerül, nem bízhatsz benne. De sajnos nincs sok időnk. Akarsz élni, vagy nem?

Az egész terv hiába volt hát… Richard szeme sarkából egy könnycsepp gördült ki, és végigfutott az arcán.

– Az életet választom – felelte.

– Tudom – suttogta apró félmosollyal Alessandra. – Láttam a szobrot. Most pedig vedd el onnan a kezedet. Nekem kell odatennem az enyémet.

Richard hagyta, hogy kezei lecsusszanjanak az oldalára, Alessandra Nővér pedig ráhelyezte a saját kezeit a sebre. Richard úgy érezte, tehetetlen. Semmi másra nem tudott figyelni, mint a testét átjáró, égető fájdalomra.

Közben valami távoli módon azért érzékelte, hogy a mágia ott bizsereg benne, követve a seb mélyre nyúló vonalát a testében.

– Tarts ki – suttogta Alessandra. – Ez most nagyon rossz, de hamarosan sokkal jobb lesz.

– Értem – felelte Richard, aztán hirtelen felnyögött. – Akkor csináld!

A Nővér mágiája okozta fájdalom úgy hatott Richardra, mintha fehéren izzó vasrúddal égették volna a bőrét. Majdnem felkiáltott, de ekkor a fájdalom hirtelen teljesen megszűnt. Richard behunyt szemmel, zihálva hevert a kövön, várva, hogy a fájdalom visszatérjen. Érezte, hogy Alessandra kezei lassan lesiklanak a testéről.

Ekkor kinyitotta, és látta, hogy Alessandra Nővér szemei természetellenesen tágra nyíltak. Egy pillanatig nem értette, miért.

Aztán meglátta, hogy a Nővér mellkasából jó kétarasznyi acélpenge mered elő. Alessandra mindkét kezével a torkához kapott, nyitott száján vér buggyant ki, ajkain néma sikoly formálódott.

Egy csontos kéz félrelökte a Nővér testét.

Alessandrát azzal a karddal döfték le, amellyel Richard harcolt Kahlannal. Richard keze vakon tapogatózva nyúlt ki a markolatért, amelyről tudta, hogy ott kell lennie, de egy láb ráérősen odébb rúgta az Igazság Kardját.

Egy halálfej mosolygott le Richardra.

– Bosszantó egy fickó vagy te, Richard Cypher – hallatszott a reszelős hang a magasból. – De végre legalább vége lesz a gondoknak, amiket okoztál.

A csuhás, gyűrött sapkás, magas, szögletes figura. A hideg és nedves kövön tehetetlenül heverő Richard fölé tornyosult.

– A te kis forradalmadat szétzúzzuk, ezt megígérhetem neked, mielőtt meghalsz. Véget vetünk a tömeg ostoba kis dühkitörésének. Az emberek hamarosan józan belátásra fognak térni. A te fajtád mindig csak a szélsőséges kisebbséget képes megmozgatni. A legtöbben be fogják látni, mi a kötelességük embertársaikkal szemben. Az összes erőlködésed hiábavaló volt.

Narev testvér színpadiasan körbemutatott, mintha a helyet akarná bemutatni Richardnak.

– Nagyon stílszerű hely arra, hogy itt halj meg, nem gondolod, Richard? Ha a Palota elkészül, ezek a termek lesznek majd a vallatószobák. Egyszer már sikerült kikerülnöd a kínzókamrákból, de ezúttal nem fog. Egy kínzókamrában fogsz meghalni, mint ahogy már korábban is ott kellett volna. Én viszont itt fogok élni hosszú, nagyon-nagyon hosszú ideig, és meg fogom érni, hogy a Rend elterjeszti a jó erkölcsöt az egész világon. Idelent, ezekben a termekben fogják a hozzád hasonló bajkeverők beismerni a bűneiket. Csak azt akartam, hogy ezt megtudd, mielőtt mindörökre köréd zárulnak az Őrző jeges karjai.

Narev Testvér csontvázszerű ujjai karmokká görbültek, ahogy előhívta a mágiáját. Richard látta, hogyan virágzik ki a forró, fehér fény a főpap kezei között, és hogyan terjed onnan lefelé, az ő irányába. Megszorította Kahlan kezét, és nézte, hogyan nyújtózik ki felé a halálos fehér fény.

A fény Richard közelében mézsárgára változott, lelassult, mintha megsűrűsödött volna körülötte a levegő, és ártalmatlanul hullott két oldalra, elkerülve Richardot.

Narev Testvér torkából dühös hörgés tört fel. Őrjöngve rázta Richard felé az öklét.

– Neked varázsló-tehetséged van! Ki vagy te?

– A legrosszabb rémálmod. Gondolkodó ember vagyok, akit nem tudsz félrevezetni a hazugságaiddal, ugyanúgy, ahogy nem tudsz megégetni a mocskos mágiáddal.

Narev Testvér megpróbált Richard arcába taposni a csizmájával, de Richardnak sikerült elhárítania a lábat. Megragadta Narev bokáját. A testvérnek sikerült megőriznie az egyensúlyát, és kétségbeesett rángatással igyekezett kiszabadítani a lábát. Az erőfeszítéstől, amivel Narev csizmájába kapaszkodott, Richard úgy érezte, mintha belső sebei újra felszakadnának. Próbálta megtartani a fogását, de ujjai megcsúsztak a vizes bőrön.

Amint kiszabadult, és kartávolságon kívülre került Richardtól, Narev lehajolt, és megragadta a kardot, ami a Nővér hátából állt ki. Megrántotta a fegyvert, de az nem szabadult ki a testből teljesen. Dühösen felmordult, ahogy a kard rángatása közben a csizmája talpa megcsúszott a vizes kövön.

Richard tudta, hogy ha Narev egyszer megkaparintja a fegyvert, gyorsan és kíméletlenül végezni fog vele.

Minden erejét összeszedve rávetette magát a főpap lábaira. Narev hanyatt esett a csúszós, vizes kövön. Richard, akinek a belső szerveit görcsbe rántotta a kínzó fájdalom, rágördült Narev lábaira, hogy ellenfele fel ne tudjon állni. Narev csontos ujjai Richard arcán kaparásztak, megpróbálták kivájni Richard szemét. Richard elfordította a fejét. A súlyos csuhába kapaszkodva rettentő erőfeszítéssel húzta magát mind feljebb Narev testén, nem törődve az arcára záporozó ökölcsapásokkal.

Sikerült megragadnia Narev Testvér torkát. Narev viszont Richard torkát kezdte markolászni. Mindketten nyögve és hörögve próbálták kiszorítani a másikból a levegőt. Richard a fejét forgatta, hogy Narev ne találhasson halálos fogást a torkán, ugyanakkor igyekezett hüvelykujját Narev légcsövébe vájni.

Narev megpróbált átfordulni, hogy lerázza magáról az ellenfelét. Richard szétterpesztette a lábait, hogy ezt megakadályozza, közben vadul szorongatta a vonagló és tekergőző Testvér nyakát.

Richard hónapokon át dolgozott a Rendnek vésővel és kalapáccsal. Erősebb volt a főpapnál, viszont nagyon sok vért vesztett, és az ereje lankádéban volt. Teljes erejét beleadta a szorításba. Torkán a csontos ujjak szorítása lazult valamicskét.

Narev szemei kidülledtek, Richardnak alighanem sikerült teljesen kiszorítani a szuszt a főpapból. A csontos kezek immár Richard vállait püfölték tehetetlenül.

Aztán hirtelen megelevenedtek, és hihetetlen erővel kaptak bele Richard hajába.

Narevnek sikerült kiszabadítania az egyik lábát, és térdével vadul belevágott Richard sebébe.

A világ izzó fehér fájdalomban robbant semmivé Richard körül.

 

Nicci kábultan tért magához egy mély tónusú, csúfondáros nevetés hangjára. Felismerte a hangot. Felismerte a szagot. Kadar Kardeef hangja és szaga volt.

Sziszegő, recsegő-ropogó hangot hallott. Rájött, hogy a hang egy égő fáklyától származik. Kardeef Nicci arca előtt lengette a fáklyát, olyan közel, hogy a nő érezte a bőrén a láng perzselő hevét. A fáklyáról egy égő kátránycsepp hullott le Nicci combjára.

Nicci felkiáltott fájdalmában, ahogy az égő kátrány lángja a húsába mart.

– Ma nekem, holnap neked – suttogta Nicci fülébe Kadar.

– Nem érdekel, mit teszel velem – kiáltotta Nicci dühösen. – Örülök neki, hogy megégettelek. Örülök neki, hogy könyörögnöd kellett.

– Ó, könyörögni fogsz majd te is, nagyon is hamar. Nem is gondolnád, mi mindenre képes rávenni az embert a tűz. Most még fogalmad sincs róla. Majd fogsz te könyörögni!

Nicci minden erejével küszködött Kardeef kezei között. Ha Kahlan csak egy kicsit is közelebb lenne, feloldhatná az anyaság-varázslatot. Olyan közel van, mégis olyan távol.

A szemei előtt lobogó láng szörnyű rémületet keltett benne. De hát csak el kell tépnie a Kahlanhoz fűződő köteléket. Meg tudná törni a kapcsolatot. Nem kell feloldania a varázslatot, hogy visszanyerhesse a mágiáját. És akkor megmenekülhet. Igaz, ez Kahlan életébe kerülne, de Nicci visszakapná a varázserejét, és megmenekülhetne a lángoktól.

Ehhez viszont meg kellene ölnie Kahlant.

– Az arcodat égessem meg előbb, Nicci? A gyönyörű kis arcodat? Nem, talán inkább a lábaiddal kellene kezdenem. Na, melyik legyen? Te válaszd ki!

Nicci zihálva küszködött, hogy minél távolabb kerüljön a bőrét égető hőségtől. A sercegő fáklya ott lengett az arca előtt. Nicci tudta, hogy megérdemli ezt a sorsot, mégis vad rettegés kerítette hatalmába a tűztől.

Nem akarta megszakítani a kapcsolatot, elpusztítani Kahlant, de ilyen módon meghalni sem akart. Nem akarta, hogy a teste megégjen.

–  Szerintem kezdjük alulról, hogy mindketten jól hallhassuk a sikolyaidat.

Kadar leeresztette a fáklyát, és a lángját Nicci ruhája aljához tartotta. Amikor a fekete szövet tüzet fogott, Nicci felsikoltott.

Ez a félelem teljesen új érzés volt számára: egészen kicsi gyermek kora óta most először vált fontossá számára az élete, és nem akarta elveszíteni.

A legszörnyűbb rettegés egy pillanatában Nicci rádöbbent, hogy akármilyen rettenetes szenvedés vár is rá, nem fogja elvenni Kahlan életét. Richardtól megkapta a választ, amire vágyott. Már így is túl sokat vett el kettőjüktől. Richard tanításáért cserébe most nem fizethet úgy, hogy elpusztítsa Kahlant.

Még ha Kahlannak, a kapcsolat miatt ugyanazt a kínhaláli kell is elszenvednie, mint Niccinek, nem Nicci fogja azt okozni. Kadar fogja megölni mindkettőjüket, nem Nicci Kahlant. Nem áldozza fel Kahlan életét, hogy a sajátját megmentse.

Kadar Kardeef hahotázva nézte, hogyan lángol fel Nicci ruhája. Szorosan fogva tartotta a nőt fél karjával, nem menekülhetett a szuka.

Abban a pillanatban valahonnan a sötétség mélyéből egy alak zúdult feléjük a levegőben, és beléjük vágódott. Mindketten hanyatt estek, miközben a lángok egy pillanatra fellobogtak körülöttük. A padlón a víz azonnal kioltotta Nicci égő ruháját.

Aki nekik vágódott, éppen feltápászkodott, és úgy rázta a fejét, mint aki megszédült egy kissé. Nicci felismerte: Cara volt az, a Mord-Sith.

Kadar felült, ránézett Carára, aztán felé vetődött az égő fáklyával.

Nicci Kadarra vetette magát, mindkét kezével megragadta a fáklyát, és a nagydarab ember arcába nyomta. A szurok a férfi arcát takaró rongyokra fröccsent. Kadar arcán és mellkasán azonnal fellobogtak a lángok, és haja is hangos lobbanással gyulladt meg.

Kadar sikoltozni kezdett, ahogy a lángok elborították egyszer már megégett testét. Nicci azt hallotta valahol, hogy az egyszer már megégett hús sokkal jobban fáj, ha másodszor is megég. Kadar fájdalomsikolyai alapján ez alighanem igaz is lehetett.

Alig, hogy Cara talpra állt, Nicci karon ragadta.

– Siessünk! Richardhoz kell mennem.

Odakint, a szobán kívül, miközben a lángok által fojtogatott

Kadar sikolyai halk nyöszörgéssé csendesültek, Cara hajánál fogva megmarkolta Niccit, és az arca elé emelte az Agielét.

– Mondj nekem egyetlen okot is, miért bízhatnám rád a Rahl Nagyúr életét!

Nicci merően Cara szemébe nézett.

– Mert láttam a szobrát, és megértettem, mekkora tévedésben éltem eddig. Tévedtél te már valaha, Cara? Tévedtél úgy igazán súlyosat? Meg tudod érteni, mit jelent az, amikor rádöbbensz, hogy egész életedben akaratlanul és gondolkodás nélkül a gonoszt szolgáltad, és ártottál a jóknak? Meg tudod érteni, hogy Richard azt mutatta meg nekem, hogy van, amiért érdemes élni?

Nicci hátán fekve találta a vérző Richardot, aki öntudatlan volt, legalábbis majdnem. Feje alá valaki – alighanem a Richardba kapaszkodva görcsösen zokogó Kahlan – egy darab fehér márványt tett.

Megdöbbenve vette számba a Richard és Kahlan körül heverő testeket: Alessandra Nővér, Neal Testvér, Narev Testvér. Abból, ahogy Richard kinézett, Nicci tudta, hogy nagyon kevés ideje van. Talán már el is késett.

Letérdelt Kahlan mellé. Az asszonyon látszott, hogy nyomorultul szenved, a végső remény egyetlen hajszála választja csak el tőle, hogy a kétségbeesés sötét szakadékába zuhanjon. Eljött egészen idáig, hogy Richard mellett lehessen, és ezért mindent felvállalt. Most pedig itt fekszik szerelme mellett, akiből lassan elszivárog az élet, és Kahlannak tudnia kell, hogy ő maga ejtette a sebet, ami a szeretett férfi halálát okozza.

Nicci megfogta Kahlan vállát, és gyöngéden elhúzta Richard testétől. Kahlan felnézett, szemében zavarodottság, remény és gyűlölet látszott.

– Kahlan, el kell távolítanom rólad a varázslatot, hogy segíthessek Richardon. Nagyon kevés az időnk.

– Nem bízom benned. Miért segítenél nekünk?

– Mert tartozom ezzel Richardnak. Mindkettőtöknek.

– Eddig csak szenvedést okoztál nekünk, és… – Cara megfogta Kahlan karját.

– Inkvizítor Anya, meg kell bíznod benne. Higgy nekem. Én mondom, hogy Nicci képes lehet megmenteni a Rahl Nagyurat. Én hiszem, hogy megteszi, ami csak telhet tőle. Kérlek, engedd, hogy megpróbálja!

– Miért bíznám pont rá Richard életének utolsó perceit?

– Kérlek, add meg ezt az esélyt Niccinek, ahogy egykor a Rahl Nagyúr adott esélyt nekem!

Kahlan egy pillanatig fürkészőn nézett Cara szemébe, aztán Niccihez fordult.

– Tudom, milyen ott lenni, ahol most ő van. Egyszer már én is jártam ott. Én az életet választottam. Most neki is muszáj azt választania. Mit kell tennem?

– Te és Richard már eleget tettetek. – Nicci két tenyere közé fogta Kahlan könnyektől maszatos arcát. – Csak állj nyugodtan, és engedd, hogy megtegyem, amit kell.

Kahlan reszketett nyomorúságában. Hosszú haja csimbókokba tapadt, csöpögött belőle a víz. Arcát, kezét, ruháját Richard vére borította. Ő már nem tehetett semmit a férfiért.

Niccinek kell megmentenie Richardot.

Nicci szemébe nézett, és Nicci ekkor újra fellobbantotta a varázslat összekötő zsinórját. Csak abban bízott, hogy lesz még elég idejük.

Kahlan megmerevedett a hirtelen rátörő erős fájdalomtól. Nicci pontosan tudta, mit érez az asszony, mert ő maga is ugyanazt a fájdalmat érezte.

A két nő között tejfehér fénykötél feszült, szívtől szívig. Vibráló fénye lassan vakító ragyogássá erősödött, vele együtt fokozódott a fájdalom intenzitása, szinte az elviselhetetlenségig.

Kahlan szája hangtalan sikolyra nyílt. Zöld szemei kitágultak, bennük a mindkettőjüket átható mérhetetlen gyötrelem fájdalma tükröződött. A mindkettőjüket testük legmélyebb rostjaiig átjáró mágia vibrálva kelt életre a fény hívására.

Nicci ekkor Kahlan szíve fölé helyezte a tenyerét, és elkezdte visszavonni a mágiáját.