79

Vanessa a nagy előszobai tükör előtt áll, és kritikus szemmel méregeti a tükörképét. Fekete farmer. Fehér kötött pulóver. Többször átöltözött már. Mintha az, hogy mit vesz fel, hatással lenne Linnéa tárgyalásának végkimenetelére.

Becsöngetnek az ajtón. Megy, hogy kinyissa.

Nicolauson egy sötétkék, szemmelláthatóan vadonatúj trencskó, alatta öltöny és nyakkendő.

– Jó reggelt – mondja. – Elkészült? Evelina az autóban vár.

Szapora kis léptek közelednek Vanessa háta mögött.

– Szia, kaki! – kiabálja Melvin. Az egész lépcsőház ezt visszhangozza.

Nicolaus úgy bámul Melvinre, mintha azon csodálkozna, miért nem ketrecben ücsörög.

– Na de, Melvin! – kiált rá a mama.

Futva érkezik a konyha felől. Amikor meglátja Nicolaust, bocsánatkérő mosoly jelenik meg az arcán.

– Ne haragudjon, némi kis fixáció észlelhető nála mostanában.

– Nincs miért bocsánatot kérnie – mondja Nicolaus. – Csak meglepődtem. Elnézést… Nicolaus Elingius.

Üdvözlésre nyújtja a kezét, a mama kezet fog vele.

– Jannike – mondja, és kíváncsian néz a férfira.

Nem. Nem csak kíváncsiság ez, jön rá Vanessa. Amikor a mama elengedi Nicolaus kezét, ujjait végighúzza a haján. Egy öntudatlan, ugyanakkor nagyon is tudatos mozdulat, melyet Vanessa túlságosan is jól ismer már.

– Ühüm, tehát maga volna Linnéa nagybátyja? – kérdezi.

– Úgy van – mondja Nicolaus. – Indulhatunk?

– Igen – feleli Vanessa. – Most már tényleg mennünk kell.

Felveszi a dzsekijét. Miközben a cipőfűzőjét köti meg, Melvin elkapja Nicolaus kabátövét, majd dünnyögni kezdi kedvenc szavát, kaki, kaki, kaki.

– Na, most már aztán elég – mondja a mama, magához húzza, és a kisfiú szájára teszi a kezét.

Melvin ezt mókázásnak véli, és a mama ujjai között köpdösve folytatja a kakidalt.

– Jaj istenem, egész nap másra sem bírok majd gondolni, mint a tárgyalásra – mondja a mama Vanessának. – Remélem, hogy megjavítják a telefonhálózatot, és fel tudsz hívni, amikor vége.

– Ígérem, hogy meg fogom próbálni – feleli Vanessa, és sebtében egy puszit nyom az arcára.

– Örvendek a szerencsének, Nicolaus! – hallja még a mamát, mielőtt becsukódik az ajtó.

– Az öccse nagyon… életrevaló – jegyzi meg Nicolaus, amint beszállnak a liftbe.

– Tudom – mondja Vanessa, megnyomja a gombot, és közben abban reménykedik, hogy Nicolaus nem vette észre, milyen életrevaló pillantásokat vetett rá a mamája.

A lift csigalassúsággal ereszkedik lefelé.

– Be kell vallanom, hogy egyetlen szemhunyásnyit sem aludtam egész éjjel – mondja Nicolaus. – Annyira aggódtam, hogy mi lesz Linnéával. És Minooval, ha tetten érik. És aggódom magáért is.

– Értem? – csodálkozik Vanessa.

– Igen – feleli Nicolaus. – Tudom, milyen sokat jelent magának Linnéa. Még akkor is, ha… szakítottak.

Vanessa teljesen meghatódik. Szívesen elmesélné Nicolausnak, hogy mit terveznek, de attól csak még jobban aggódni kezdene.

– Túlélem – mondja, és kilép a liftből. – Túléljük mindannyian.

Ezt mantrázza magában, miközben elindulnak Nicolaus mustársárga Fiatja felé, és aztán beül a hátsó ülésre Evelina mellé. A barátnője hosszan megöleli.

Nicolaus elindítja az autót.

Vanessa azt szeretné, hogy legyen vége már ennek a napnak. Hogy este legyen, és tudja, hogyan végződött. Csak miheztartás végett.

Ahogy átlépik Engelsfors közigazgatási határát, újra van térerő.

Vanessa arra gondol, hogy küld egy üzenetet Linnéának. De mit írna bele? Az előző SMS-re sem kapott tőle választ. Pedig biztosan elolvasta már.

Vanessa kinéz az ablakon. Egyhangúan rohan mellettük az erdő.

Hirtelen csöngeni kezd a telefonja. Gustaf hívja.

– Anna-Karint nem találtam otthon – mondja a fiú. – Az ajtóban egy cetlit találtam, amire azt írta, hogy Alexanderrel ment. Megpróbáltam felhívni, amint volt térerő, de nem vette fel.

– Lehet, hogy nem merte, amikor meglátta a számodat – mondja Vanessa. – Talán attól félt, hogy Alexander rájön, milyen komolyan be vagy avatva mindenbe. Én is mindjárt megpróbálom felhívni.

Evelina kíváncsian néz rá, Nicolaus is őt figyeli a visszapillantó tükörben, de most nincs ideje elmagyarázni. Előkeresi Anna-Karin számát. Még az első kicsengés sem fejeződött be, Anna-Karin máris felveszi.

– Alexanderrel vagy? – kérdezi Vanessa.

– Igen – feleli Anna-Karin.

– Bántott?

– Nem – feleli Anna-Karin. – Vanessa, figyelj… Oliviát láttam az éjszaka. Minooék kertjében állt, a ház előtt.

Szóval Olivia már Engelsforsban van. És mióta lehet itt? Elrejtőzött valahol? Kémkedik utánuk? Csak a megfelelő időre vár?

– Jó, vele majd foglalkozzunk később – mondja Vanessa. Lehet, hogy nagy hülyeség, de abban reménykedik, hogy a Tanács idő előtt közbelép. – Itt vagyok, ha volna valami. Légy óvatos!

– Te is! – feleli Anna-Karin. – Hamarosan találkozunk.

Leteszik a telefont. Vanessa megpróbál rendet rakni a fejében, miközben elmeséli, mit mondott Anna-Karin.

– Tudtuk, hogy Alexander arra készül, hogy felügyelje a tárgyalást – mondja Nicolaus. – Nem hinném, hogy Anna-Karinért aggódnunk kell.

– Remélem, igaza van – feleli Vanessa.

Evelinával egymásra néznek, és rögtön tudja, hogy mind a ketten egyre gondolnak, hogy mennyi minden múlik a tervükön.

* * *

Minoo nem tudja, mennyi idő telt el.

A füst egészen beburkolja. Tökéletes összpontosításra képes. Teljes össz­hangban van az erejével. A többiek aurája egyenletesen, erősen világít, Felixét kivéve, mely olykor-olykor meglobban. A tökéletes egyensúlyt keresik együttes erővel. Mindannyian a belső kör közepére rakott üvegkockára fókuszálják energiájukat.

És a kocka hirtelen eltűnik.

Minoo pislog egyet.

Oldalra fordítja a fejét, Viktor sötétkék auráját látja maga előtt. A fiú szemének majdnem ugyanilyen a színe. Minoot nézi velük. Minoo látja a sűrű szempillákat. Látja a sövény apró levélkéit. A kerti kőlapok minden részletét. A veríték alkotta vékony hártyát a Viktor másik oldalán álló Clara arcán.

– Nos – mondja Walter. – Akkor ez kész.

Minoo vonakodva engedi vissza magába a füstöt.

Közben felkelt a nap. Észre sem vette, mikor. Minden túl kemény. Mint egy fényképen, amelyiken külön kihúzták a kontúrokat. Minoo ismét a teste tudatára ébred. Hogy mennyire elgémberedett mindene. De csodás módon, nem fázik, pedig minden lélegzetvételét követően párafelhővé válik szája előtt a kifújt levegő. Látja, amint a többiek nyújtózkodnak, megpróbálnak életet rázni végtagjaikba. Az egyetlen, akin semmi fáradtság nem látszik, az Walter.

– Lehetett volna egy kicsit jobb a szintidő – mondja, és az órájára néz. – Reménykedjünk, hogy azért sikerült.

Kilép a sövényfalak közül a kertbe. Viktor is az órájára pillant, Minoo megállapítja, hogy majdnem három órán keresztül dolgoztak. És hirtelen újra érzi a másnaposságot, mint valami tompa zúgást.

– Hamarosan mennem kell – mondja Viktor.

Minoo érzi rajta, hogy még mondani szeretne valamit. Egyedül maradnak, miközben a többiek lassú egymásutánban elhagyják a zöld szobát, Felix utolsóként.

– Ne felejtsd el, amit Claráról mondtam – szólal meg halkan Viktor. – Neki nem szabad belekeverednie.

Minoo bólint.

– Aggódom érte – folytatja a fiú. – Túlerőlteti magát.

Minoo egyetért Viktorral, de nem szeretné megmondani neki. És kifejezetten nem szeretné elárulni, hogy éjszaka együtt dorbézolt Clarával.

– Rajta tartom a szememet – ígéri Viktornak megnyugtatásképp.

Kilépnek a sövényfalak közül, átmennek a kerten. A házfalat aranyba vonja a felkelő nap fénye.

– Ha találkozol Linnéával… add át az üdvözletemet – mondja Minoo. – Mondd meg neki… hogy gondolok rá.

Végtelenül szerencsétlenül hangzik. Minoo egyszerre azt kívánja, bárcsak ne ígértette volna meg Linnéa Anna-Karinnal, hogy nem avatkozik be a tárgyalás folyamatába.

– Megmondom – feleli Viktor.

Mikor belépnek a bálterembe – Minoo csak a többiek hátát látja. Az ektoplazmakörök előtt állnak. Közelebb megy.

A belső körben egy kupacnyi gőzölgő üvegszilánk hever.

Minoo látja Sigrid és Nejla arcán a csalódást. Clara fáradtságát. Felix félelmét.

Nyilván arra gondol, hogy az ő hibája, gondolja Minoo. És simán lehet, hogy igaza van.

Walter arca nem mutat semmi érzelmet.

– Viktor, neked most menned kell, ugye? – kérdezi.

– Igen – mondja Viktor. – Már indulok is.

Clarára néz. Minoonak az az érzése, hogy gondolatokat küldözgetnek egymásnak, mert Clara arcán hirtelen bosszúság jelenik meg, és inti a testvérét, hogy menjen már. Viktor a homlokát ráncolja, és szó nélkül kimegy a bálteremből.

– Na, kérem szépen, jóemberek, akkor hát leülünk? – kérdezi Walter, és a falnak támasztott összecsukható székekre mutat.

Arról még mindig nem szól semmit, hogy Minoo az udvarházban maradt. Rá se néz sokat sejtetően, hogy jelezze, tudatában van a lány döntésének.

Mindenki vesz magának egy széket. Aztán leülnek mind a külső ektoplazmakörön kívül, és kigombolják a kabátjukat. Minoo pont Walterrel szemben foglal helyet. A férfi arca változatlan marad, amikor egymásra néznek.

Lehet, hogy nem is volt neki annyira fontos Minoo jelenléte? Talán csak ő képzelte be magának az egészet? És idegességében félremagyarázott egy csomó mindent?

Ha legalább alhatna. Akkor talán tisztábban látná a dolgokat.

– Rettentő sokat töprengtem, hogy felkészüljek az értékelő beszélgetéseinkre – kezdi Walter. – Amint azt ti is láthattátok, az apokalipszis közeledtét hirdető jelek rendkívül gyors egymásutánban mutatkoznak meg. Ezért gyors előrelépésekre lesz szükség. Nem titok, hogy ennek a körnek van egy gyenge láncszeme. Íme, az eredmény.

Az üvegszilánkkupacra néz, mely fölött néhány utolsó füstcsóva tekeredik a mennyezet felé. Minoot váratlanul olyan erős szorongás fogja el, hogy hátradől a széken.

– Felix, a csudába már! – mondja Walter.

A szorongás teljesen elpárolog Minooból. Nejla megrázza magát. Felix megsemmisülten gubbaszt.

– Bocsánat – szólal meg. – Nem volt szándékos.

– Nem is gondoltam – mondja Walter. – Épp ez a probléma. Nem azt teszed, amit kell, és nem tudod megakadályozni, hogy ne azt tedd, amit nem kéne.

– Tudom – mondja Felix, miközben lesütött szemmel nézi a kezét.

Minoo Sigrid pillantását keresi a szemével, de Sigrid nem figyel. Henryt simogatja, aki csak úgy előbukkan a semmiből.

– De van egy ötletem – folytatja Walter, és Minoo felé fordul. – Te segíteni tudtál Clarán és a varázserején. Lehet, hogy Felixszel is meg tudnád tenni?

Minoo észreveszi, hogy mindenki őt figyeli. Walter tekintete azonban annyira átható, hogy az az érzése, mintha csak ketten lennének a teremben.

– Nem tudom – feleli.

– Miért nem? – kérdezi Walter. – Ártani nem árt. Így pedig nem maradhat, igaz?

– Igaza van – mondja Felix. – Muszáj egy próbát tenned, hátha segíthetsz nekem.

Könyörgő szemekkel néz Minoora. És Minoo tudja, hogy meg kell tennie a fiú kedvéért. Bár nem hiszi, hogy képes rajta segíteni. De talán téved.

– Jó – feleli.

Nejla feszülten előrehajol, csupa várakozás.

Minoo ismét kiengedi a füstöt. A Felix iránt érzett rokonszenve elapad. A fiú most nem más, mint a vizsgálat tárgya. Egy érdekes kísérlet résztvevője.

Minoo feláll, átlép az ektoplazmakörökön, ropognak az üvegszilánkok a cipőtalpa alatt.

Felix nem mozdul, amikor a lány a kezét a homlokára teszi. Gondosan megvizsgálja a fiú varázserejét. És gyanúja beigazolódik.

Nem a varázserejével van baj. Hanem magával Felixszel.

Elveszi a kezét. Visszaül a helyére, eltünteti a füstöt. A többiek izgatottan figyelik. Felix annyira erősen szorítja a szék ülőkéjét, hogy kézfején kifehérednek az ízületei.

– Mi a baj? – kérdezi.

Minoo rá néz.

– Jobb, ha kettesben beszéljük meg – feleli.

– Ezt itt mindenkire tartozik – veti közbe Walter. – És amihez mindenkinek köze van, arról nyíltan kell beszélnünk.

Minoo legszívesebben visszamenekülne a füst érzelemmentes burkába.

– Szerintem ez azért inkább magánügy – mondja.

Felix elkeseredetten néz rá.

– Hogy érted azt, hogy magánügy? – kérdezi Walter. – Hiszen megbízunk egymásban? Nem? Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak.

Minoo azonban képtelen mindenki előtt elárulni, hogy maga Felix a probléma gyökere. Egyszerűen nem volna helyes, és úgysem segítene rajta. Épp ellenkezőleg, csak rontana a helyzetén. A megoldás a személyiségében rejlik. Túl erősen próbálkozik, annyira erősen, hogy megfojtja a saját mágiáját.

– Na, jó, akkor hadd döntse el Felix – mondja Walter. – Mégiscsak róla van szó.

Felix úgy fest, mint egy kisgyerek, aki bátornak szeretne mutatkozni. Felnőttnek.

– Jobb, ha mindenki hallja – mondja. – Talán együtt ki tudunk rá találni valamit.

– Na, látod, ez az – helyesel Walter, majd Minoohoz fordul. – Felix maga is tudja, hogy problémát jelent a csoport számára. És természetesen szeretne megjavulni. Igaz, Felix?

– Igen – feleli Felix. – Légy szíves, mondd el, mit láttál.

Minoo szeretné megmondani Walternek, hogy nem teheti ezt Felixszel. Hogy igazságtalanul viselkedik vele egész idő alatt.

Ám leszámítva azt az esetet, amikor Walter eltörte Felix ujját, Minoo minden más példája olyan nyomorúságosan nevetségesnek tűnik. Mit is mondhatna neki? Walter, akkora szemétség, hogy állandóan bosszankodni kezdesz, amint Felix mondani szeretne valamit, és úgy állítod be, mintha hülye lenne, és folyton gúnyt űzöl belőle. És néha felé se fordulsz, amikor mond neked valamit!

Minoo szeretné, ha Sigrid legalább ránézne, de a lány továbbra is elmélyülten simogatja Henryt.

Minoo elbizonytalanodik. Hiszen Felix azt szeretné, hogy beszéljen. Nem lehet, hogy csak Felixnek lesz rosszabb, ha megtagadja tőle? Talán nem is olyan borzasztó ez neki, mint ahogy Minoo képzeli?

Talán leállhatna végre ezzel a projekttel, hogy az egész világot mindig önmagából kiindulva értelmezi, hogy mindig azt tartja szem előtt, hogy ő hogy érezné magát. Fogalma sincs arról, hogy igazából milyen ember Felix.

– Mondd csak el – kérleli Felix. – Kérlek, Minoo, légy szíves.

– Nem tudok segíteni rajtad – feleli a lány, és igyekszik minden erejével a fiúra figyelni. – A mágiáddal igazából nincsen semmi baj. Te vagy az, aki leblokkolod.

Néma csend ül a teremre. Felix az üvegszilánkkupacra bámul.

– Na, most akkor megtudtad – szólal meg Walter. – A te részvételeddel ennek a csoportnak tehát semmi esélye. Mármint ebben a jelenlegi állapotodban. Mindent meg kell tenned, hogy ez rendbe jöjjön, úgyhogy remélem, hamarosan elhárul ez az akadály.

Felix nem tudja többé visszatartani a könnyeit. Minoonak is sírni támad kedve. Egy pillanatra azt hiszi, hogy Felix érzelmei bírták le megint, de aztán rájön, hogy ezek saját könnyek. És hogy a düh könnyei.

Amit Walter Felixszel tesz, az semmilyen körülmények között nem elfogadható. Mindegy, hogy mit gondolt ezzel kapcsolatban az imént.

Sigrid felemeli a kezét, Minoo megkönnyebbülést érez. Most már legalább ketten vannak.

– Szeretnék felvetni valamit – mondja Sigrid, amikor Walter megadja neki a szót. – Ne vegyétek rossz néven, de nem kellene inkább leváltanunk Felixet?

Minoonak elkerekedik a szeme a döbbenettől.

– Mégiscsak ez volna a legjobb, nem? – folytatja Sigrid. – Senkinek nem kellemes ez a helyzet. Különösképpen Felixnek nem. Bizonyára akad nála erősebb földboszorkány. Például Anna-Karin?

– Megfordult már az én fejemben is. De ezt a csoportot a védelmezők ajánlásával állítottam össze – mondja Walter, aztán Felixre néz. – Szó sincs róla, hogy elégedettek lennének veled. Sőt. Nagyon is el vannak keseredve miattad. Minooról nem is beszélve.

Minoonak úgy felforrósodik az arca, mintha zubogó forró víz folyna az ereiben. Nem bír ránézni senkire. A törékeny barátság, mely közöttük szövődött, semmivé válik, ha Walter elmeséli, hogy…

– Minoo azóta tanulmányozza a mágiátokat, amióta elkezdtük a munkát – folytatja Walter. – És már az első gyakorlatunk után megállapította, hogy Felix a leggyengébb közöttetek.

Minoot rendkívül erős gyűlölethullám önti el. És rögtön tudja, hogy ezek Felix iránta táplált érzelmei. S hogy kivételesen az is volt a célja, hogy Minoo érezze ezt.

– Most azonban nézzünk előre, jó? – mondja Walter. – A mai a személyes értékelések napja, megtudhatjuk, hogyan lehetünk jobbak. Feltétlenül pihenjetek egy kicsit, aztán tíz órakor találkozunk az ebédlőben, és eszünk valamit. Adriana lesz a segítőm. Idebent tartjuk az értékelést, és személyenként minimum egy órára kell számítanotok. Sigrid, veled kezdjük. Aztán Nejla jön, majd Felix, Clara és végül Minoo. Akik a sorukra várnak, várakozás közben gyakorolhatnak.

Minoo még mindig nem mer ránézni senkire.

– Most mindenki elmehet – mondja Walter. – Minoo kivételével.

Minoo hallja, ahogy a többiek felállnak. Amint kimentek a teremből, Walter odamegy hozzá, és leül mellé. Minoot megcsapja az arcszesze illata.

– Ezt nem kellett volna – mondja a férfi.

Walter kényelmesen nekidől a szék háttámlájának. Egyik kezével a tarkóját fogja. Nyugodt pillantással nézi Minoot.

– Sikerült Felix számára borzalmas macerát csinálnod az egészből ezzel, hogy így felfújtad a dolgot – magyarázza.

Minoonak nincs ereje tiltakozni.

Amikor Walterrel van az ember, akkor Walter dönti el, hogy nézzen ki a világ. Minden, amiben Minoo egyébként hisz, és ami máskor olyan magától értetődőnek tűnik, ilyenkor lényegtelenné válik, naiv elképzeléssé csupán, sőt mi több, téveszmévé.

Mintha a férfi azáltal, hogy úgy bízik a saját valóságészlelésében, teljes mértékben diszkvalifikálná Minooét.

– Annyira erős boszorkány vagy, hogy néha megfeledkezem róla, hogy nem a Tanács kötelékében nevelkedtél, és nem tudod, hogyan működik ez a dolog – folytatja aztán. – Mi nyitottak vagyunk egymással. És ez sokkal tiszteletreméltóbb viselkedés, mint az, ha lábujjhegyen járva kerülgetjük a kényes témákat. Merthogy akkor végül minden kényes témává válik.

Walter Minoora mosolyog. Elégedettnek tűnik.

– Elmehetek most már? – kérdezi a lány.

– Persze – feleli Walter. – Az értékelő beszélgetésen találkozunk.

Minoo kimegy az ajtón.

Sigrid odakint várja. Henry nyolcasokat ír le a lábai körül.

– Mit mondott Walter? – kérdezi Minootól.

– Nem érdekes – feleli Minoo, és megy tovább.

– Valami borzalmas, amit Felixszel művelt – suttogja Sigrid, miközben megy utána.

Minoo megpördül a sarkán, és megáll.

– Azt hittem, hogy együtt fogjuk kérdőre vonni – mondja Sigridnek.

A szeme sarkából látja, amint Henry nekiiramodik, mint egy nyílsebes árnyék, majd eltűnik egy kanyarban.

– De hát megpróbáltam – feleli Sigrid. – Azért mondtam, hogy talán le kéne váltanunk Felixet. Hogy ne kelljen folyton elszenvednie Walter szemétkedéseit.

Minoo blúzának kivágásában tűzvörös foltok jelennek meg. Elhatározza, hogy soha többé nem bízik meg Sigridben.

– Pihennem kell egy kicsit – mondja, és elindul anélkül, hogy hátranézne, hiába kiáltozik utána Sigrid.