49

Néhány perccel a kitűzött időpont előtt Minoo a kavicsos udvaron át a bejárat felé indul. Úgy látja, mintha a ház egyre nagyobb lenne. Amikor becsönget, egyenesen attól fél, hogy mindjárt ráomlik az egész.

Kinyílik az ajtó. Alexander áll előtte sötétkék öltönyben, fehér ingben. Nem találkozott a férfival, mióta azon az estén elrejtette Adriana emlékeit. Majdnem elfelejtette, milyen magas. Sötét haja őszbe fordult a halántékán. Pillantása pedig hidegebb, mint valaha, ahogy Minoora néz.

– Gyere – mondja. – Beszélni akarok veled.

Megfordul, s anélkül, hogy válaszra várna, elindul a ház belseje felé. Minoo körülnéz az előcsarnokban. A régi fapulton, mely az udvarházban berendezett vendégfogadó rövid fennállásának idején recepciós pultként működött, váza áll, benne fehér rózsák pompáznak, finom illatot árasztva magukból.

– Minoo – mondja Alexander.

Megállt a bal oldali folyosó közepén. Ez az a folyosó, amelyik a könyvtárhoz vezet, és ahhoz a teremhez, ahol Anna-Karin bírósági tárgyalása folyt. Minoo nem tehet semmit ellene. A szíve zakatolni kezd.

– Gyere már – hívja a férfi.

Némán mennek végig a folyosón. Minoo elnézi Alexander egyenes tartását. Biztosra veszi, hogy a férfi még mindig gyűlöli a Kiválasztottakat, amiért a tárgyaláson szégyenbe hozták őt a feljebbvalói előtt. A Tanács elnöke ráadásul most bevonta Minoot az új körbe. Egy olyan körbe, amelyben Alexander nem vehet részt, mivel nem természetes boszorkány.

Bármilyen tehetséges, bármilyen erősek a képességei, sosem lehet olyan erős, mint én, gondolja Minoo.

De olyan üresen csengenek ezek a szavak a fejében, miközben követi a férfit a könyvtár felé. Szokatlan érzés nappali fényben megpillantani ezt a szobát. Minoo megnézi a könyvespolcokat, aztán a sakktáblakockás padlót. A foteleket egymással szembefordították. A terembe vezető ajtók csukva vannak.

– Ülj le – mondja Alexander, és lehuppan a szokásos fotelébe.

– A többiek várnak rám.

– Ez gyorsan megy – mondja Alexander. – Ha figyelsz.

Minoo vonakodva ül le ugyanabba a fotelbe, amelyikben a kihallgatáson is ült. A fotel majdnem elnyeli, pont úgy, mint első alkalommal.

– Szerettem volna négyszemközt beszélni veled – kezdi Alexander. – Most, hogy ilyen… váratlan körülmények között vagyunk kénytelenek együttműködni.

Minoo igyekszik a férfi szemébe nézni. Hirtelen nyugalom tölti el. Ugyanott ülnek, mint múltkor, ugyanabban a szobában, de minden más. És ezt Alexander is tudja. Minoo biztos ebben a férfi fölényes arckifejezése ellenére.

– Most már elhisz mindent? – kérdezi Alexandertől. – A Kiválasztottakat? A démonokat? Az apokalipszist?

– Hjorth elnök úrnak hiszek – feleli Alexander.

Teljes meggyőződés hallatszik a hangjából. Mintha Walter lenne a vallása.

– Ami a többi dolgot illeti, megállapíthatjuk, hogy az igazság valahol félúton jár a ti felfogásotok és az enyém között – folytatja. – Az például kiderült, hogy a Kiválasztottak helyettesíthetőek.

– Kivéve engem – jegyzi meg Minoo.

Alexander arca elsötétül.

– Mit akar igazából? – kérdezi.

– Biztosítékot szeretnék kapni arra, hogy megérted: a Tanács törvényeinek továbbra is engedelmeskednetek kell. Teszem azt, ha olyan csábítást éreznétek, hogy a megyei bíróságot manipulálni próbáljátok a mágia segítségével a Linnéa Wallint megtámadó fiatalemberek perében, például.

Minoo megpróbálja rezzenetlen arccal végighallgatni. Nem akarja elárulni, hogy Anna-Karin pontosan erre készül.

– Személyesen is jelen leszek az első bírósági meghallgatáson – folytatja Alexander. – És ha rájövök, hogy mágiát használtok, az súlyos következményekkel fog járni.

Nyugodt arccal Minoo szemébe néz.

– Több hibát is elkövettem az Anna-Karin Nieminen ellen lefolytatott bírósági eljárás során. Mind közül azonban a legnagyobb az volt, hogy kiharcoltam a bírósági pert, ahelyett hogy diszkréten és gyorsan került volna elintézésre a dolog, elvarratlan szálak hátrahagyása nélkül.

Minoonak egy másodpercébe telik, míg felfogja, mit is közölt vele Alexander az előbb. Amikor minden a helyére kerül, jéghideg járja át.

Alexander már ügyészként is épp elég rémisztő volt. Most meg itt ül, és azon bánkódik, hogy nem a hóhér szerepét vállalta el.

– Tehát, ha lehet így fogalmazni, tanultam a hibáimból – mondja Alexander, és megigazítja az óraszíját a csuklóján.

– Nincs szükségünk a bíróság manipulálására, Robin már beismerő vallomást tett – feleli Minoo. – És Viktor is tanúvallomást fog tenni.

Alexander láthatóan nincs elragadtatva tőle, hogy Minoo minderre emlékezteti.

– Adrianáról is tárgyalni akartam – folytatja aztán. – Arról, hogy miképp kezeljük ezt a helyzetet anélkül, hogy őt bármi sérülés érje.

Anélkül, hogy bármi sérülés érje?

Minoo Alexanderre néz. A férfira, aki feljelentette Adrianát. Arra, aki izzó vasbilloggal Adriana bőrébe égette a tűzjelet, a nő kulcscsontja alá. Arra, aki ismét kínzás alá vetette Adrianát itt, az udvarházban, hogy kiszedje belőle a saját és a Kiválasztottak titkait. Az Alexandertől érzett undor kis híján megfullasztja Minoot.

– Fontos, hogy teljesen megegyező kép éljen bennünk az Adrianával történt dolgokkal kapcsolatban – magyarázza Alexander.

Tárgyilagosan, higgadt hangon belefog, hogy elmesélje, milyen magyarázatot adott a Tanács Adrianának a jelenlegi helyzetéről. Amikor Viktor mondta el ugyanezt, Minoo együttérzéssel gondolt Adrianára. Most viszont egyedül az Alexander iránti gyűlöletet érzi. Mindenről ez a férfi tehet. Ő az oka a húga összes szenvedésének.

– Kértem Adrianát, hogy húzódjon a háttérbe, de elkerülhetetlen, hogy találkozzatok. Mindenki parancsba kapta, hogy messziről kerülje el Adrianát. Ez a parancs különösképpen vonatkozik rád. Te és a barátaid már eddig is elég bajt okoztatok.

Minoo szíve hangosan dobol a mellkasában. Gyűlölete jobban elhatalmasodik benne, mint valaha. Bántani szeretné Alexandert. Amilyen súlyosan csak bírja. Érzi, ahogy a fekete füst örvényleni kezd benne. Ki akar jönni, Minoo pedig ki akarja engedni. Vajon Alexander képes lenne ellene fordítani a füstöt? Valószínűleg nem. A védelmezők mágiája nem áll kapcsolatban semelyik elemmel.

Nem szabad megtennie. De talán van más mód is arra, hogy bántsa.

– Maga így bírja ki az életet saját magával? – kérdezi Minoo.

– Pardon?

– Hogy úgy tesz, mintha a mi hibánk lenne? Mindazok után, amit maga tett ellene?

Alexander kinyitja a száját, de Minoo megelőzi.

– Nyilván jól jön magának, hogy Adriana nem emlékszik rá, hogy maga ölte meg a famulusát – folytatja. – Hogy maga kényszerítette a tanúk székébe, bár pontosan tudta, hogy kínvallatásnak fogják alávetni.

– Adriana tudta, milyen kockázatot vállal… – kezdi Alexander.

– Milyen kár, hogy Adriana csak az előző alkalomra emlékszik, amikor maga elárulta – szakítja félbe Minoo. – Őt és Simont.

A férfi nem tudja elrejteni, mekkora megrázkódtatást jelent mindezt végighallgatnia.

– Ezt Adriana mesélte el neked?

– Nem – feleli a lány. – Walter volt.

Minoo látja a hatást, látja, hogyan küszködik Alexander, hogy arvonásai továbbra is a lehető legkevesebbet áruljanak el. Minoo sosem hitte volna, hogy egyszer majd ilyen döbbenetet lát a férfi arcán. Óriási elégedettséggel tölti el a látvány.

– Ez a beszélgetés teljességgel értelmetlen, és nem is folytatnám – mondja a férfi, majd feláll.

Minoo követi a pédáját. Látja, hogy remeg a keze, s hogy Alexander észreveszi rajta, hogy észrevette, mert rögtön zsebre dugja mindkét kezét.

– Lehet, hogy te az elnök védelmét élvezed, ám a többiekre ez nem vonatkozik – mondja. – Emlékeztesd erre a barátaidat a bírósági meghallgatás előtt. Most elmehetsz. A kertben várnak rád.

Minoo egy utolsó pillantást vet rá. Alexander úgy fest, mint akit legyőztek, de Minoo tudja, hogy ez csupán a látszat. Valószínűleg sikerült veszélyesebb ellenséggé tenni, mint amilyen ezelőtt bármikor volt.