62

Minoo az udvarház mögött áll a gyepen. Süt a nap, de a fény tompítva ér csak el hozzá, mintha egy sötétített üvegen keresztül nézné a világot.

Megfigyelte a többieket, egymás után mindenkit. Mostanra mindegyikük varázsereje tisztán kivehetővé vált a számára. És ez még nem minden. Kezdi megérteni, mit lát, be tudja azonosítani az elemeket, fel tudja mérni a mágia erejét.

Alexander az udvarházhoz vezető lépcsőn álldogált egy ideig. Némán figyelte a munkát. Minoo látta a férfi auráját. Vörös volt, mint Nejláé, és erős, de egyáltalán nem olyan erőteljes. Minoo sosem tudná megmagyarázni a különbséget. De annyira egyértelmű volt, hogy Alexander nem természetes boszorkány.

Most Felixre néz, aki egy kőpadon ül, és a füvet bűvöli. A fiú mágiája, melynek ugyanolyan zöld színe van, mint Anna-Karinnak, úgy lobog, mint egy gyönge gyertyaláng. Bármilyen mágikus kísérletre is adta Felix a fejét, Minoo pontosan látja, hogy nem fog neki sikerülni.

– Minoo?

A hang megzavarja. Hiszen elfoglalt.

– Minoo?

A lány megfordul. Walter áll mögötte. Aurája erős, mégis kellemes fényt bocsát ki, sötétsárga színűt. Minden kétséget kizáróan ő a legerősebb tagja a Tanács körének.

Walter kérdőn néz rá, válaszolnia kellene neki valamit.

– Beszélni szeretnék veled – mondja Walter.

Minoo a kezére néz, most ébred tudatára a keze körül örvénylő fekete füstnek. Olyan természetesnek tűnik, hogy ott van, mindent annyira tisztává, átláthatóvá és egyszerűvé tesz. Miért akarná eltüntetni?

El tudná tüntetni egyáltalán?

Walter egyik kezét Minoo hátára teszi, a lapockái közé. A lány tudatára ébred a testének, pontosabban annak, hogy nem a testében tartózkodik teljes egészen.

Valami miatt nem tud összpontosítani.

Elvakítja a napfény. Mintha minden vér kiszaladna a fejéből, körülbelül úgy, mint amikor az ember túl gyorsan kel fel. Walter előrehajol, fürkésző tekintettel nézi. Minoo érzi a férfi arcszeszének illatát.

– Hogy vagy? – kérdezi Walter.

Minoo szinte elfelejtette, hogyan kell beszélni, muszáj átgondolnia, miképp formálja meg a szavakat, mielőtt kimondja őket.

– Jól – nyögi ki végül.

– Gyere – mondja Walter. – Bemegyünk.

Még mindig Minoo hátán tartja a kezét, s közben a ház felé vezeti őt. Biztonságot adó érzés. Minoo még sosem volt részeg, de most már sejti, milyen érzés lehet.

Megkönnyebbül, amikor belépnek a tompább fényű terembe. Időközben behoztak a terembe egy asztalt. Megterítették gyümölcslés dobozokkal, vizeskancsókkal és nejlonfóliába csomagolt szendvicsekkel megrakott tálcákkal. Walter továbbvezeti Minoot, átmennek az ajtón, amin keresztül aznap reggel a férfi és az Ehrenskiöld ikrek a terembe léptek.

Egy irodába érkeznek. Hatalmas mahagóni íróasztal áll a magas ablakok előtt. A falak mellett néhány alacsony könyvespolc. Fölöttük képek lógnak. A szoba legtávolabbi részében kanapé áll, dohányzóasztallal és két fotellel. Ebbe a sarokba vezeti őt Walter, segít neki helyet foglalni a kanapén. Minoo kellemetlen bizsergést érez a lábaiban, mintha el lennének zsibbadva.

– Rögtön jövök – mondja Walter mosolyogva. – El ne ájulj!

Minoo megpróbálja megfigyelni a szobát. Felfedezi, hogy a falon függő képek hajókat ábrázoló olajfestmények. Hajók látszanak rajtuk csendes kikötőkben, viharos tengereken, tengeri csatában, naplementében. Minoo azon töpreng, hogy Walter vajon kapitányként tekint-e magára. Nem tudja, honnan támadt ez az ötlete.

Walter visszaérkezik.

– Tessék – nyújt át egy pohár gyümölcslét.

Minoo nagy, hangos kortyokban issza ki a pohár tartalmát, bár utálja a grépfrút keserű utóízét. A gyümölcscukor viszont végre felébreszti.

– Mi történt? – kérdezi Walter, és leül a kanapé mellett álló fotelbe.

– Megtettem, amire kértél – feleli Minoo. – Csak nehéz volt… visszajönni.

Walter karórájára pillant, és megállapítja, hogy még soha ezelőtt nem töltött el ilyen sok időt a fekete füstben. Még Gustaf bankettje után sem merült el benne ilyen mélyen.

Ha egyedül lett volna, vissza tudott volna egyáltalán jönni belőle? Vagy ott maradt volna, fittyet hányva evésre, ivásra?

Tekergeti a poharat a kezében, a szélére tapadt apró gyümölcsrostokat nézegeti. A keserű íz visszatér a torkába. Hirtelen megrémül, hogy mindjárt hányni fog.

Walter kiveszi az üres poharat a kezéből, és az asztalra teszi.

– Minoo – szól hozzá. – Nézz rám.

Minoo felemeli a fejét, a férfi szürke szemébe néz.

– Újra félsz – mondja Walter. – Keményen dolgoztál, s most fáradt vagy. Nincs ebben semmi különös. Mégis rögtön megijedsz, ez az első reakciód. Egyedül azért, mert valami új élményben volt részed. Valamiben, ami erős hatással volt rád.

Minoo bólint.

– Ez minden tréninggel így van – folytatja Walter. – Képzeld el, hogy kimész futni például. Ha félbehagyod, amint egy kicsit fáradtnak érzed magadat, az nem fog javítani a kondíciódon. Nem fogsz fejlődni. Akkor történik végre valami, amikor a fáradtság ellenére tovább csinálod.

Minoo megpróbál olyan képet vágni, mint aki pontosan érti, mire gondol a másik. Walteren látszik, milyen gondot fordít rá, hogy edzésben maradjon. Nem szívesen árulja el neki, hogy önként egyszer sem ment el még futni egész eddigi életében.

– Azt hiszed, hagytalak volna ilyen sokáig dolgozni, ha veszélyesnek ítélem meg a helyzetet? – kérdezi a lánytól, és közben mosolyog.

– Nem – feleli Minoo. – Hát persze hogy nem.

Walter zsebre tett kézzel hátradől a fotelben. Olyan lezser. Olyan természetes. Annyira vezető személyiség.

– Milyen érzés, amikor a mágiádat használod? – kérdezi Walter.

Minoo habozik. Arról már a többi Kiválasztottnak is mesélt, hogy mire teszi képessé a varázsereje. De igazából még soha senkinek nem vallotta be, hogy mit érez a mágia hatása alatt, jobban mondva mit nem érez.

– Szabadnak érzem magamat – feleli.

A grépfrútíz visszajött a szájába. Mintha valami tiltott dolgot mondott volna az előbb. Walter arcán azonban csak érdeklődés látszik.

– Folytasd – kéri Minoot.

– Nem félek semmitől – magyarázza Minoo. – Mintha semmi nem árthatna nekem.

Walter bólint.

– Hatalom – mondja. – Ezt éled át.

Minoo először ösztönösen tiltakozni szeretne. De legbelül ő is tudja, hogy Walternek igaza van.

– De nem csak erről van szó – mondja Walternek. – Rólam is… Olyan, mintha megúsznám saját magamat, amikor a mágiát használom.

– Vagy a mágia hatására éppen hogy végre egyszer saját magad lehetsz – veti fel Walter. – Az igazi éned.

Minoo erre még sohasem gondolt.

– Sok ember úgy hiszi magáról, hogy szeretne hatalomhoz jutni – folytatja Walter. – Ám valójában nem így van. Amint hatalomhoz jutnak, nem tudják, mit kezdjenek az új lehetőségekkel. Megijednek. Én azonban nem hiszem, hogy te közéjük tartoznál, Minoo. Igazából nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy egy borzasztóan jól nevelt lány vagy, aki azt hiszi, hogy megállás nélkül mindenkivel kedvesnek kell lennie, mindenkit boldoggá és elégedetté kell tennie. Szerintem itt az ideje, hogy kiderítsd, te mit akarsz, ki lehetne belőled, ha engednél ebből a szorításból.

Engedj a szorításból.

Ezt mondta Matilda, mielőtt az ebédlőben megküzdöttek Maxszal. Ezek a szavak vették rá Minoot először, hogy használja a varázserejét.

– Nem szabad útjába állnod a saját fejlődésednek, csak azért, mert körülötted az emberek nem jutnak olyan messzire, mint te – folytatja Walter. – Vagy mert tudod róluk, hogy sosem lesznek olyan jók, mint te, bárhogy próbálkoznak is. Nem szabad ennyire félned attól, hogy felsőbbrendűnek látszol mások szemében. Az igazat megvallva ebben az esetben az is vagy. Ne szégyenkezz emiatt. Nem te választottad, hogy így legyen. Más-más adottságokkal éljük az életünket.

Minoo Waltert nézi, szeretne ellentmondani neki. De minden érve támadhatónak tűnik. Ez azt jelenti, hogy Walternek igaza van?

– Na, lesz elég gondolkodnivalód, azt hiszem – mondja végül a férfi. – Most meséld el, mit láttál, miközben a többieket figyelted.

Minoo alig bírja szégyenkezés nélkül előadni az aurákról szóló ködös beszámolóját.

– De hát ez valami elképesztő! – lelkendezik Walter. – Munkanélkülivé teszed a technikusainkat. És mondd, ki a legerősebb a csoportban? Úgy értem, rajtam kívül.

Minoo elképedve néz rá. Walter elneveti magát.

– Én a mindenki egyenlő és senki sem jobb a másiknál törvényével szemben az igazságot szeretem előnyben részesíteni. Hatékonyabb. Rá fogsz jönni te is. Nagyon remélem.

Minoo arcán feszült mosoly jelenik meg.

– Viktor és Nejla mindketten nagyon erősek – kezdi. – De erős Sigrid és Clara is…

Elhallgat.

– Légy őszinte – mondja Walter.

– Nem tudom, hogy Felix mennyire erős – feleli Minoo.

Walter bólint, és Minoo megérti a férfi szomorkás pillantásából, hogy Felix a leggyengébb láncszem.

– Felixnek szüksége van a támogatásunkra – magyarázza Walter. – De nem fogom dédelgetni sem őt, sem mást. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. A világ nem engedheti meg magának.

Minoo némán bólint, s közben azon töpreng, hogy Walter látja-e, hogy épp az imént őt kellett dédelgetnie. Össze kell szednie magát. Nehogy máskor sor kerüljön ilyesmire.

– Szeretném, ha folytatnád a többiek mágiájának tanulmányozását – mondja Walter. – Ha látnád, hogyan fejlődnek. De csak velem beszélj erről. Nem akarom, hogy úgy érezzék, állandó ellenőrzés alatt állnak.

– Rendben – feleli Minoo, és rájön, hogy éppen sikerült elvállalnia még egy kémszerepet.

– Mindenekelőtt azt szeretném, hogy a saját erődet ismerd ki, Minoo – folytatja Walter. – Próbáld megérteni a képességeidet pont úgy, mint ahogy a többiekét. Amennyire tőlem telik, a segítségedre leszek ebben.

Feláll.

– Legjobb, ha most visszamegyünk, még mielőtt a többiek kíváncsiskodni kezdenek, hogy mit csinálhatunk idebent – mondja, és kinyitja az ajtót.

Minoo vele megy a bálterembe.

– Egyórás szünetet tartunk! – kiált ki Walter a kertbe.

Még utoljára Minoora mosolyog, aztán visszamegy az irodájába. Minoo elvesz egy nejlonfóliába csomagolt sajtos szendvicset, és leül az egyik székre. Napfény árad be a szobába, s a kristálycsillárok prizmái szivárványszínű fényekkel hintik teli a falakat.

Elsőként Clara jön be a kertből. Arca sápadt, lázas pillantással néz szét. Amikor az asztal fölé hajol, hogy elvegyen egy szendvicset, Minoo meglátja a vékony izzadságcsíkot hátul a ruháján.

– Mi a helyzet? – kérdezi tőle.

Clara nem válaszol, elsiet a ház belseje felé.

Minoo próbálja megnyugtatni magát, hogy Clara biztosan nem utálja, csak egyszerűen fáradt. Lehámozza a nejlont a szendvicsről, beleharap. A kenyér szikkadt, rágós, egyedül a margarin ízét lehet érezni.

Viktor Sigrid oldalán lép a terembe. Halkan beszélgetnek egymással. Henry ott cikázik Sigrid lábai körül, de a lány nem zavartatja magát, mintha egy csöppet sem félne tőle, hogy ráléphet. Teljesen összehangolt a mozgásuk.

Sigridből olyan váratlanul tör fel a nevetés, hogy Minoo felugrik.

– Nem nevetséges – mondja Viktor, miközben a szája sarka mosolyra húzódik. – Komolyan gondoltam.

– Soha semmit nem gondolsz komolyan – feleli Sigrid, és ráüt a fiú karjára. – Csak provokálod az embert. Mindenki tudja.

– Aúú – kiált fel Viktor, és két szendvicset vesz el az asztalról. – Lelepleztek.

Minoora néz.

– Láttad Clarát?

Minoo igyekszik lenyelni a szájában levő ragacsos masszát.

– Az előbb jött be – feleli.

Viktor szemében most aggodalom tükröződik. De aztán ismét bezáródik, és ugyanolyan nyegleség ül ki rá, mint amilyen a legelső találkozásaikkor, amikor Minoo még nem ismerte.

– Nejla hol van? – kérdezi Sigrid, és letépi a műanyagot a szendvicsről. – Egek. Éhen halok!

– Abban a pillanatban, hogy Walter kikiáltott, Nejla előkapta a mobilját, és felhívta a fiúját – feleli Viktor.

Sigrid rosszallóan forgatja a szemét, majd leül Minoo mellé. Henry körbeszimatol néhányszor a lábuk körül, mielőtt újra eltűnik a kertben.

– Te meg mit csináltál egész idő alatt? – kérdezi Sigrid.

– Hát… nézelődtem – mondja Minoo, és hálás, amiért legalább egy féligazsággal sikerült megválaszolnia a kérdést.

Sigrid óriásit harap a kenyérből, kidagadnak a pofazacskói, mint egy hörcsögnek.

– Nyugi – szól neki Viktor. – Nem tűnik el az étel egyik pillanatról a másikra, esküszöm.

Sigrid felnevet, és egy darab sajt kipottyan a szájából. Ha Minooval történt volna ugyanez, gusztustalannak érezné magát, Sigrid viszont csak még bájosabb tőle.

Felix jön be a terembe. Az asztalhoz lép, vizet tölt magának egy pohárba. Megissza, aztán újra megtölti a poharát. Minoo érzi, hogy a fiú mennyire kerüli a többiek pillantását.

– Hihetetlen, mennyire megerősödik az ember itt Engelsforsban – mondja Sigrid két rágás között. – Máris érzem a különbséget. Viktor, te valami eszméletlen sokat fejlődhettél az itt eltöltött idő alatt.

– Az fix, jobb, ha összeszeded magad, hogy utolérj – feleli.

Sigrid megint a szemét forgatja. Aztán a szendvicsébe harap.

– Úristen. Emlékeztek rá, amikor Las Vegasban voltunk? – kérdezi.

– Nehéz lenne elfelejteni – motyogja Felix, aki éppen a salátát távolítja el a sajtos szendvicséből.

Sigrid Minoo felé fordul.

– Gimnazista korunkban cserediákként néhány hetet töltöttünk az USA-ban, és az egyik program az volt, hogy meglátogattunk egy teljesen mágia nélküli helyet. Csak hogy legyen egy ilyen élményünk is – Sigridet mintha kirázná a hideg. – Totál tehetetlennek érzi magát az ember. Teljesen… átlagosnak.

– Mikor jöttél rá, hogy boszorkány vagy? – kérdezi Minoo.

Sigrid ismét harap egyet a szendvicséből.

– Mindig is tudtam – feleli, mintha ez természetes lenne. – A szüleim beküldtek kivizsgálásra egy csomó tesztet. Négyévesen kezdtem gyakorolni a mágiát, de a képességeim csak tizenöt éves koromban kezdtek igazán jelentkezni. Neked tizenhárom évesen, igaz, Felix?

– Én egyáltalán nem emlékszem – mondja Viktor vállat vonva. – Csak annyit tudok, hogy egy kibírhatatlan taknyos kiskölyök voltam.

– És az is maradtál – kuncogja Sigrid.

Minoo Viktor és Clara gyerekkorának képeire gondol. Vajon milyen korán kezdtek el megnyilatkozni a képességeik, miközben nem volt senki, aki segíthetett volna nekik. Hirtelen rádöbben, hogy Clarát leszámítva valószínűleg ő az egyetlen ebben a körben, aki látta Viktor igazi énjét. Jobban ismeri a fiút még Sigridnél is, aki pedig évekig egy internátusban lakott vele.

Furcsa érzéssel tölti el ez a felismerés. Gyöngédséget érez Viktor iránt. Időnként minden embernek muszáj színlelnie, de ha valaki sosem léphet ki a szerepéből, az iszonyú megerőltető lehet.

Viktort figyeli a szeme sarkából. És hirtelen ismerős bizsergést érez a csuklójában.

Nem érti, mi történik vele.

Viktorra néz, és egyszerre úgy érzi… Szerelmes.

Minoot megbabonázza a fiú búzakék szeme, hamvasszőke haja, tökéletes vonásai, puha, meleg ajka. Annyira szeretné magán érezni Viktor ölelő karját. Érezni, hogy megvédi őt a világ minden bajától, meg akarja érinteni őt, és szeretné, ha a fiú is megérintené őt. Egyedül akar lenni vele, nem húzhatnának el a többiek a francba, most azonnal, hogy egyedül lehessen vele, csak ő érti meg Viktort, és Viktor az egyetlen, aki valaha megértette őt, ő az egyetlen.

Felix a padlóra ejti a poharát, aztán egy szó nélkül kiszalad a kertbe.

A pohár végiggurul a padlón. Minoo alig mer Viktorra nézni. Amikor azonban végül mégis megteszi, nyoma sincs az előbbi érzésnek. A régi Viktort látja. Aki mellesleg eléggé zavarban van. De nem annyira, mint Sigrid, akinek égőpiros az arca.

– Hát ez aztán… – szólal meg a fejét ingatva.

– Beszélnem kell vele – mondja Viktor, és kisiet Felix után a kertbe.

Minoo követi a szemével. Azután ismét Sigrid felé fordul. Az arcpír halványulni kezd.

– Szegény Felix – mondja Sigrid.

– Mi történt? – kérdezi Minoo.

– De hát te is érezted, nem?

– Micsodát? – kérdezi Minoo, és a szemei izzani kezdenek.

Sigrid sokat sejtetően Minoora mosolyog.

– Biztosan észrevetted? Vagy… lehet, hogy te mindig így érzel? Mert azt is megértem. A suliban mindenki szerelmes volt Viktorba. Én is. Bár aztán elmúlt.

– Én nem vagyok szerelmes Viktorba – védekezik Minoo, miközben még soha ennyire nem gyűlölte a füleit, mint most.

– Oké – mondja Sigrid, és harap egyet a szendvicsből. – De az előbb szerelmesnek érezted magadat belé, igaz?

Minoo elkerekedett szemekkel nézi Sigridet.

– Én is – folytatja Sigrid, és egy pillanatra eltűnődik. – Kíváncsi lennék, vajon Viktor is ugyanezt érzi-e. Tehát, hogy szerelmes lesz-e saját magába. Habár ez nem egy túl kérdés, hiszen egyébként is az.

Sigrid elneveti magát.

– Még jó, hogy Clara nem volt itt. Elég durva lett volna.

– Akkor sem értem – mondja Minoo. – Mi volt ez?

Sigrid kinéz a kertbe, azután odahajol Minoohoz.

– Nem fájdult meg a kezed, amikor Walter Felix segítségével bemutatta a képességeit?

Minoo már majdnem elfelejtette azt a szörnyű fájdalmat. Hamar jött és hamar tűnt el. A mai nap különös, felkavaró élményeinek listáján a többihez képest igencsak alul maradt. Bólint egyet Sigrid kérdésére.

– Felix, ő valahogy… megfertőz – magyarázza Sigrid. – Képes befolyásolni mások érzéseit. De éppen csak annyira, hogy mások is érzik, amit ő érez. És finoman szólva, nem nagyon tudja irányítani ezt a folyamatot.

– Tehát amikor Walter…

– …akkor Felix fájdalmát éreztük mindannyian – fejezi be Sigrid, és bólint. – És amit az előbb Viktor iránt éreztél, az Felix szerelme volt.

Minoo kikukkant a kertbe, de csak Nejlát látja, aki fel-alá járkál a füvön, fülén a mobiltelefonnal.

– Borzalmas lehet neki – mondja Minoo.

Valójában ennél szörnyűségesebbet el sem tud képzelni. Lemeztelenítve lenni mindenki előtt. És Felix már a felső tagozatban képes volt erre.

– Az, bizony – feleli Sigrid. – Különösen, ha valaki olyan, mint ő. Talán észrevetted, hogy nem egy kifejezett… társasági lény.

– Talán pont ezért vált ilyenné? – veti fel Minoo. – Mert nem akarja, hogy ez történjen vele.

Sigrid töprengő arccal néz rá. Minoo meg azon morfondírozik, hogy bír ez a lány ilyen egyenes háttal ülni egész idő alatt.

– Atyám, hogy lehet, hogy nekem ez soha nem jutott az eszembe?! – fakad ki Sigrid. – Igazad lehet. Az mindenesetre biztos, hogy Felixnek egy rémálom volt az iskola. Mindenki tudta, hogy reménytelenül szerelmes Viktorba. És az aztán végképp nem sokat javított a dolgon, hogy volt valami közöttük harmadikban. Legalábbis ezt pletykálták róluk. Nagyon nagy hülyeség volt Viktor részéről, miközben neki nem jelentett semmit.

Sebtében körülnéz, aztán megint Minoohoz hajol.

– Amit Walter csinált ma reggel, az annyira rettenetes volt – suttogja olyan halkan, hogy Minoo alig hallja a szavakat. – Eltörte Felix ujját úgy, hogy közben végig tudta, hogy mi fog történni, hogy mi is érezni fogjuk azt a fájdalmat.

Most, hogy Minoo felidézi a történteket, valóban rettenetes volt. Abban a pillanatban viszont, amikor megtörtént, nem így érezte. Hanem természetesnek. Hiszen Felix beleegyezett. De belátja, hogy amennyiben meg kellene magyaráznia a többi Kiválasztottnak, azok nem értenék meg.

Nyílik a szárnyas ajtó, Clara és Adriana érkeznek a terembe.

– Hamarosan tartunk egy gyűlést – jelenti be Adriana. – Sigrid, összeterelnéd a többieket?

Sigrid azon nyomban felpattan, kimegy a lépcső tetejére, és kikiált a kertbe. Adriana az asztalhoz lép. Megigazít néhány üdítősdobozt. Minoo rájön, hogy biztosan Adriana terítette meg az asztalt.

Minoo azon kezd el tépelődni, hogy vajon Adriana szobájában van-e az a bizonyos doboz, s ha igen, akkor remélhetőleg nem egy költözésnél használatos kartondoboz legalján hever valamelyik gardróbszekrény mélyén. Meg kell szereznie azt a dobozt, amilyen gyorsan csak lehet, el kell ezt intéznie.

Hirtelen magán érzi Adriana tekintetét. Minoo felnéz, egyenesen a nő sötét szemébe. Adriana blézerének gallérján megcsillan az antik bross, mely valaha a mamájáé volt, a mamájáé, aki megmentette őt a kivégzéstől, s nem sokkal később meghalt, és akinek Adriana felvette a nevét.

Mindenki, aki szeretetet és hűséget tanúsított Adriana iránt, eltűnt az életéből.

Nyílik Walter irodájának ajtaja, Walter lép ki rajta, Alexanderrel a sarkában. Elkeseredett képet vágnak. Minoot szorongás fogja el. Valami történt.

A többiek bejönnek a kertből.

– Vészhelyzet van – szólal meg Walter. – Olivia Henriksson megszökött.

Minoot jeges félelem járja át. Matilda ugyan figyelmeztette őket, hogy Olivia visszatér, most mégis megrázza a hír.

– Az meg kicsoda? – kérdezi Nejla.

Walter bosszús pillantást vet Nejlára.

– Azért ezt illene tudnod. Te is ugyanolyan eligazításban részesültél, mielőtt ide jöttél, mint a többiek – tolja le Nejlát, aki morcosan lesüti a tekintetét. – De mivel, úgy látszik, muszáj elismételnem, elmondom tehát, hogy Olivia Henriksson volt a második démonoktól áldott személy Max Rosenqvist után.

– És honnan szökött meg? – kérdezi Viktor az egyik magas ablaknak támaszkodva.

Walter sóhajt egyet, és egy gesztust tesz Alexander felé.

– Parancsolj – mondja neki. – Ez a te kis projekted.

Alexandert ez nyilvánvalóan váratlanul éri, de hamar magára talál.

– Olivia Henrikssont a stockholmi székhelyünkön szállásoltuk el. Egészségügyi ellátásban részesült, és őrizetben tartottuk a tárgyalása kezdetéig.

– Most pedig egyenesen ide tart? – kérdezi Viktor. – Nem igaz?

– Abban nem lehetünk biztosak – mondja Sigrid rémülten.

– Sajnos Viktornak igaza van – feleli Walter. – A védelmezők elmondása szerint minden arra vall, hogy Oliviát ismét megáldják majd a démonok. Ennek a körnek minden tagja veszélyben van. Ez minden természetes boszorkányra vonatkozik. És minden kétséget kizáróan téged akar majd becserkészni, Minoo.

Minoo a régóta kezében tartott szendvicsre néz. Milyen érzés lehet, amikor több ezer volt feszültség járja át az embert? Mintha belülről égnénk szét? Ida is ezt érezte?

– Szerintem mára fejezzük be a munkát – mondja Walter. – El kell intéznem jó néhány telefonhívást, gondolom, sejtitek. Persze már elkezdtük a hajtóvadászatot, és azt remélem, hogy rövidesen elfogjuk Oliviát. Nem juthatott nagyon messzire.

Minoo azonban tudja, hogy Walter téved. Nem fogják elkapni Oliviát. Teste minden egyes sejtjével érzi. És abban is biztos, hogy kiket fog Olivia célba venni, miután megérkezett Engelsforsba. Azokat, akik legutóbb megállították.

– Holnap már nyolckor találkozunk a mai időveszteség miatt – mondja még Walter, majd Alexander és Adriana társaságában elhagyja a termet.

– Hogy vagy? – kérdezi Sigrid Minootól.

– Semmi különös – feleli Minoo. – Mostanra eléggé megszoktam, hogy időnként meg akarnak ölni.

Mosolyog, rajta kívül senki más nem tud.

– Most jobb, ha megyek – mondja.

– Tényleg egyedül mész? – kérdezi Viktor. – Ne vigyelek el autóval?

– Nem, köszi – feleli Minoo, és kisiet a teremből.

Amikor az előcsarnokba ér, bekapcsolja a mobilját.

Hét nem fogadott hívás, és három üzenet várja. Anna-Karin találkozót szeretne a Mocsárbányában.