33

Minoo megragadja Anna-Karin karját, amint áthaladnak az előcsarnokon, aztán továbbmennek a csigalépcsős folyosó felé. Körülöttük mindenütt izgatott hangok hallatszanak, tülekednek, lökdösődnek az emberek. Minoo elcsípi néhány beszélgetés foszlányát.

…a rendőrség már úton van… emlékszel a Walpurgis-éjre, milyen tompa volt Kevin… szerintem Robin drogozik, lehet, hogy együtt drogoznak Linnéával… azt hiszem, tényleg Erik volt, mindig ezt gondoltam…

Minoo le nem venné a pillantását Linnéáról és Vanessáról, akik jóval előttük haladnak előre a folyosón.

– Biztos vagy benne? – kérdezi Anna-Karin halkan. – Tényleg meg akarod csinálni?

– Igen – feleli Minoo.

A teljes igazság persze nem ez. Nem akarja a fejében tárolni a többiek emlékezetét. De biztos a dolgában. Ez más, mint Rickard és Gustaf emlékeinek elrejtése. Itt valaminek a helyrehozásáról van szó. Arról, hogy egy ártatlan embernek segítenek.

Roppant nemes gondolat. Persze Minoo azért reménykedik, hogy talán ráadásképpen Gustaf sem fogja őt annyira utálni, ha ezt megteszi Rickardért.

– Segítünk – mondja Anna-Karin, mikor odaérnek Linnéához, aki a csigalépcsőhöz vezető ajtószárnyat tartja, hogy a többiek is beléphessenek rajta. Vanessa már elindult felfelé. – Együtt csináljuk.

Együtt.

Minoo elgondolkozik mindazon, amit a Kör már eddig is megtett, együtt. Arra a sok alkalomra, amikor együtt kockára tették az életüket. Aztán arra gondol, hogy talán hamarosan már nem lesz része ennek a Körnek. Hamarosan döntenie kell.

* * *

Az ajtó becsapódik Anna-Karin mögött, és elindul ő is fölfelé a csigalépcsőn a többiek után.

Amikor Erik az aulában felállt, érezte, ahogy elönti a düh. Milyen kellemes érzés lenne szabad utat engednie neki. Erőt nyerni a gyűlöletből, ahogy régen is történt, amikor végül úgy kisiklott minden.

Minden egyes alkalomra visszaemlékszik, amikor Erik Robinnal és Kevinnel összefogva terrorizálták őt. Amikor nőni kezdett a melle ötödikben, és ők sportot űztek abból, hogy olyan keményen megcsípjék, ahogy csak bírják. Amikor „izzadós bigének” kezdték hívni. Amikor beraktak a táskájába egy zacskó kutyaszart.

A legrosszabb mégsem az volt, amit tettek, hanem az örökös félelem attól, hogy mit találnak ki legközelebb.

Mi lesz, ha elveszti a fejét, amikor meglátja őket? Megparancsolja nekik, hogy ugorjanak ki az ablakon? Vagy az új erejét használva egyszerűen kihajítja őket rajta? Egész életében utálta őket. Hogyan tud majd ellenállni a kísértésnek?

Megállnak az igazgatói iroda emeletén.

Petter egyedül van velük, hallják Linnéa hangját. Vanessa láthatatlanná tudja tenni magát és Anna-Karint. Anna-Karin gondoskodik róla, hogy Petter elhúzzon, és hogy a többiek nyugton maradjanak.

Kikukkant a folyosóra.

– Én itt maradok őrségben, hogy senki ne jöhessen errefelé, amíg Minoo elvégzi, amit el kell. Készen álltok?

Mindenki bólint. Még Anna-Karin is. Vanessa kinyújtja felé a kezét, és ő megfogja, végtelen óvatossággal. Aztán már érzi is azt finom légmozgást, amely olyan ismerős a gyakorlatozásaikról, miközben Vanessa láthatatlanságba vonja mindkettejüket.

Kilépnek a kihalt folyosóra. Vanessa Anna-Karinra néz, mielőtt bekopogtat az igazgatói iroda ajtaján. Petter Backman nyit ajtót. Egyenesen keresztül néz rajtuk.

– Tessék? – szólal meg végül.

Mögötte Erik ül a fotelben. Robin a kanapén Kevin mellett, aki arcát a tenyerébe rejtve némán sír.

Petter Backman bosszúsan elkáromkodja magát, és már éppen becsukná az ajtót, amikor Anna-Karin kiengedi az erejét.

ÁLLJ!

A férfi megdermed egy mozdulat kellős közepén, pontosan úgy, mint abban az ovis játékban.

MENJ LE A BEJÁRATHOZ!, parancsolja Anna-Karin.

Petter Backman egyetlen arcrezzenés nélkül megy ki a folyosóra, s indul el a főlépcső felé.

– Most meg hová megy? – kiáltja utána Robin fejhangon.

EGY SZÓT SE SZÓLJATOK. NE MOZDULJATOK.

Robin, Erik és Kevin megdermednek. Anna-Karin és Vanessa bemennek az irodába, és becsukják az ajtót.

Anna-Karin ismét érzi maga körül a légmozgást, amikor Vanessa elengedi a kezét, és mind a ketten láthatóvá válnak. Robint, Eriket és Kevint láthatóan sokkolták az események, de nem szólnak egy szót se, és meg sem mozdulnak. Csak egy árva könnycsepp gördül le Kevin orcáján.

– Most bármit megtehetnénk velük, ugye? – kérdezi Vanessa. – Például felvehetném azt az ollót az asztalról, és levághatnám a pirinyó tökicéjüket.

A fiúk pillantásán átsüt a félelem. Teljesen ki vannak szolgálgatva a Kiválasztottak kényének-kedvének. Anna-Karin élvezettel nézi őket.

Aztán kinyitja az ajtót, beengedi Minoot.

– Te jössz most már – mondja, majd kimegy a folyosóra.

* * *

Minoo elnézi a szerény ülőgarnitúrán helyet foglaló viaszbábukat. Csak ha nagyon figyel, akkor látja, hogy lélegeznek.

Erik elé áll. A szemébe néz. A fiú még csak nem is pislog.

Minoo szédülni kezd. Semmi kedve belenézni Erik fejébe. Már a gondolattól is rosszul lesz. Ha viszont úgy van, ahogy Walter mondta, ha valóban annyira erős, akkor ki kell bírnia, nem?

Vanessa megfogja a kezét, s mindkettejüket láthatatlanná teszi. Minoo ezután kiengedi a fekete füstöt. Ettől ünnepélyes nyugalom szállja meg.

Kezét Erik homlokára teszi, már látja a szövedéket, ami Erik emlékei­ből állt össze.

Sötétség. Minoo. Minoo érzi, ahogy Erik megcsókol valakit. Nedves, hosszú csókok. Eriknek merevedése van. R’n’b zene a háttérben. Erik az éjjeliszekrényen álló lámpa után tapogatózik a levegőben, felkapcsolja, azt mondja a lánynak, hogy szeretné látni. Julia hunyorogni kezd. Éles a fény. Erik leveszi a pulóverét, fehér csipkés melltartó van rajta, teljesen oké cicik, nem annyira tökéletesek, mint Idáéi, de Julia készségesebb, és Erik keményen megragadja a bal mellét. Julia ellöki a kezét, de igazából szereti ezt, Erik biztos ebben. Megcsókolja Juliát, mielőtt az mondani tudna bármit is.

Vissza.

– Ne aggódj – mondja Helena. – Száz százalékig mellettetek állunk. Itt voltatok egész éjszaka. Senki nem fog hinni Linnéának, még akkor sem, ha túléli. – Helena megöleli Eriket. Édeskés virágillatú a parfümje. Erik megkönnyebbül, érzi, hogy rendben lesz minden. – Nem akartuk bántani – mondja, és igyekszik olyan ijedt hangon beszélni, amennyire csak lehet anélkül, hogy azt higgyék, meghibbant. – Tetten ért minket. És nem akartam, hogy a rendőrségre menjen. Elronthatta volna az egészet… – Helena megsimítja a hátát. – Tudom – mondja. – De ne nyugtalankodj.

Vissza.

Meglendíti a baseballütőt, olyan örömtelin súlyos a kezében. Linnéa kiáltozásától megrészegedik, annyira fél tőle a lány, most az ő tulajdona, és Linnéa tisztában van ezzel.

Vissza.

Erik feltekeri a hangerőt. Egy súlyos dal, Linnéa playlistjén, legfelül, tökéletes aláfestés a zúzáshoz, romboláshoz, megsemmisítéshez. Most úgy kiirt itt mindent a pszichós ribanc saját zenéjére, hogy nyoma se marad semminek.

Vissza.

Erik kérdőn néz Helenára, nem biztos benne, hogy jól hallotta. – Micsoda? – kérdezi. – Azt akarod, hogy verjük szét a lakását? – Igen – feleli Helena, és a fiú kezébe nyom egy kulcsot. – Túl sokáig vártunk ezzel. Ideje, hogy ez a lány oda kerüljön, ahova való. – A focis lúzer. Rickard ott áll Helena mögött, és bólogat.

Minoo elkezdi összegyűjteni Erik Rickardhoz kapcsolódó emlékképeit arról az estéről. Felgöngyöli a szövetet, összeköti a körben kilógó fonalszálakat, majd elrejti Rickardot. Aztán előreindul, a legutolsó emlékekig, és elfeledteti Erikkel, hogy épp az imént itt az irodában látta őt, Vanessát és Anna-Karint.

A fekete füst még javában örvénylik Minoo körül, amikor kinyitja a szemét, és leereszti a kezét. Most közelebb lép Kevinhez, és Vanessa követi, szorosan fogják egymás kezét.

– Siess – mondja Minoonak.

Kevin szeme kivörösödött, pillantása üres. Minoo sem együttérzést, sem gyűlöletet nem talál magában, mindössze némi érdeklődést, amikor a fiú homlokára teszi a kezét.

Kevin az alkalmi színpadon áll a tornateremben, Helenára néz a ref­lektorfényben, aki egy borítékot tart a kezében a szavazás eredményével, és biztosan ő lesz, tutira ő lesz, senki nem volt nála hűségesebb. Helena előhúz egy lapot a borítékból, és még szélesebb mosoly jelenik meg az arcán. – Erik Forslund! – mondja szinte sikítva. Feldördül a tapsvihar. Kevin pedig érzi, ahogy felforrósodik az arca, miközben mosolyogni próbál. Szemét Erik, Erik kap meg mindent, először megkapta Idát, most meg ezt.

Vissza.

Dübörög a zene. Látja, amint Robin és Erik kirohan a lakásból Linnéa után. Meg fogják ölni. Erik teljesen be van indulva mostanában. – Mit csinálunk? – kérdezi Kevin. – Rendőrt hívunk? – Rickard egy pillanatig tétovázik. – Nem – mondja aztán. – Ha történne valami, nem az én hibám, hanem Helenáé. – Odalép Linnéa laptopjához, a feje fölé emeli, aztán teljes erőből a padlóhoz vágja. A zene rögtön elhallgat. – Az a hülye Linnéa, az ő baja, nem az én hibám – motyogja Rickard, majd rálép a laptopra.

Vissza.

Kevin a mopedjén gurul keresztül Engelsforson. Először azt hiszi, szem elől veszítette Linnéát, de aztán megpillantja. Minoo a saját házukat látja, látja magát, amint beengedi Linnéát. Kevin elhajt, és reméli, hogy Linnéa egész este ott marad. Mert amire ő meg a többiek készülnek, az elég izgi, de azért fél, fél a rendőröktől, és a legjobban attól fél, hogy mit tesz majd a papája, ha véletlenül megtudja.

Minoo nem nagyon érzékeli az időt, de úgy tűnik, mintha most gyorsabban menne, könnyebben találja meg és rejti el a Rickarddal kapcsolatos emlékeket ezen az estén.

Mikor kinyitja a szemét, Vanessát hallja megint. Lehet, hogy folyamatosan beszélt hozzá?

Linnéa szerint Tommy erre tart Nickével és egy másik zsaruval! Anna-Karin persze távol tudja tartani őket, ha minden kötél szakad, de azért siess!

Minoo Robin homlokára teszi a kezét.

Linnéa lovagló ülésben ül a híd korlátján. Sír. Robin semmi mást nem akar, csak hogy ugorjon már. Hogy legyen már vége. Nem bírja tovább. Hát sosem fog már leugrani?

Minoo dolgozni kezd az emlékek szövetével.

Már majdnem készen van, amikor észrevesz egy erősen izzó fonalat, elfogja a kíváncsiság. Elevickél odáig, érzi az emlékhez kapcsolódó rémületet.

Robin kilép a zuhany alól, a törülközőt a derekára csavarja. Látja a pára lepte tükörre írt szót. VALLD BE!

Előre.

Egy fal előtt lebegő töltőtoll. Robin hallja a nedves csikorgást, ahogy a toll írni kezd a világoskék tapétára, kusza gyűlölettel teli betűk. VALLD BE!

Előre.

Az iskolai lépcsőház. Linnéa Robin lábai előtt hever. A fiú felé kinyújtott kezét nézi. Annyira fél. Be kell vallania. De mi lesz, ha bevallja?

Előre.

Robin a számítógépe képernyőjére bámul. Az ott megjelenő szavakra. A billentyűzet gombjaira, amelyek puha kattogással maguktól nyomódnak le. MAMÁNAK, PAPÁNAK ÉS ADDÉNEK, BOCSÁSSÁTOK MEG NEKEM, HOGY ÍGY KELL RÁM TALÁLNOTOK, DE NEM BÍROK ÍGY ÉLNI TOVÁBB, ERIK FORSLUND ÉS ÉN MEGPRÓBÁLTUK MEGÖLNI LINNÉA WALLINT, BOCSÁSSATOK MEG. NEM TI TEHETTEK RÓLA. CSAK NEM BÍROK TOVÁBB ÉLNI EZZEL A BŰNTUDATTAL. ROBIN. Egy öngyilkossági levél. Robin körülnéz a szobában. Halálosan fél. Előrevetődik, és lecsapja a laptop fedelét.

Vanessa Minoo nevét kiáltja, Minoo kinyitja a szemét. Vanessa felé fordul, aki akadályozza az összpontosításban.

– Már itt vannak – mondja Vanessa. – Kell, hogy Anna-Karin…?

– Készen vagyok – feleli Minoo, és eltünteti a fekete füstöt.

Vanessa biccent, s abban a pillanatban kinyílik az iroda ajtaja.

Minoo összerezzen, aztán rádöbben, hogy Vanessa és ő láthatatlanok.

– …idebent kellett volna megvárnod minket! – mondja Tommy Ekberg.

Mögötte Petter Backman érkezik Nickével és egy másik rendőrrel, egy rövid sötét hajú nővel.

– Tudom, tudom – mondja Petter fakó hangon. – Én csak… Olyan volt… Egyszerűen úgy éreztem, jobb, ha kimegyek.

Nicke grimaszol, keresztbe fonja a karját a mellkasán, aztán végigméri Kevint, Robint és Eriket.

– Aha – mondja. – Na, szóval, hogy is volt ez?

A viaszbabák pislognak egyet. Anna-Karin nyilván kiengedte őket az irányítása alól.

– Valami barom tréfát eszelt ki, amitől aztán elszabadultak az indulatok – kezdi Erik.

– Megpróbáltuk meggyilkolni – mondja Robin.

Kevin szipog egyet, Nicke megvetően néz rá

– Lejöttök velünk az őrsre – szólal meg a kollégája. – Mind a hárman.

Erik feláll, és sürgetően néz a többiekre.

– Na, mi lesz, megyünk? – mondja. – Hogy aztán a rendőrség előtt is megcsinálhassátok ezt a hülyeséget?

Minoo Eriket nézi, és a rosszullét környékezi. Hiszen járt a fiú emlékei között, és most már tudja, milyen érzés Eriknek lenni. Tudja, milyen jéghideg ez a fiú belül, s tudja, hogy képes lehet olyasvalamire, amit bátran lehet gonoszságnak nevezni.

Erik soha nem fog beismerő vallomást tenni.