41

Minoonak fogalma sincs, mióta beszél már. Mindössze annyit érzékel, hogy amikor a végére ér, rekedt a sok dumától, s hogy a szobában néma csend van. Nem intéztek hozzá egyetlen kérdést sem, miközben beszélt, nem hangzott el egyetlen megjegyzés sem. Még most sem szólal meg senki, miután elhallgatott.

Anna-Karin előrehajol az egyik fonott széken. Haja elrejti az arcát. Vanessa törökülésben gubbaszt a mellette levő széken. Az üres barna falat bámulja maga előtt. Linnéa, aki Vanessa mellett a padlón foglalt helyet, az egyetlen, aki Minoora néz. A pillantása kifürkészhetetlen.

Ida biztosan mondott volna valamit. Minoo szinte hallja. Együttműködés? A Tanácssal? Jó szórakozást, Minoo! Tutira élvezni fogod a társaságukat! Egészen addig, amíg végül gondolnak egyet, megvádolnak valami súlyos hiba elkövetésével, és megpróbálnak kivégezni, vagy valami egyéb nyalánkság…

– Mondjatok már valamit! – könyörög Minoo. – Mit gondoltok?

– Creepy – feleli Vanessa. – Viktornak a húga és a kékcinkéje is szaglászott utánam.

– Viktor azt mondta, nem mindig tudja irányítani a madarat – feleli Minoo. – És különben is, nem erre céloztam.

– Tudom, Minoo – mondja Vanessa, és ránéz. – De hát te már döntöttél.

– Igaz – feleli halkan Minoo.

– A védelmezők azt mondták, hogy így kell tenned – folytatja Vanessa. – Mi pedig megállapodtunk abban, hogy nincs más választásunk, mint bízni bennük.

– De felbukkanhat még más lehetőség – mondja Minoo. – Folytathatnátok a gyakorlást, hogy erősebbek legyetek…

– Hát persze – vágja rá Linnéa, miközben méregzöldre festett körmét rágja. – Gyakorolni fogunk.

Minoo aggódó pillantást vet rá.

– Linnéa, látom rajtad, hogy nem tetszik neked a dolog.

Linnéa fintorog.

– Még szép, hogy nem tetszik. Kurvára nem tetszik ez az egész. A Minták könyve. A védelmezők. Matilda. A Tanács. Ez a rohadt Walter. Egyikükben sem bízom. Csak hát, érted, Minoo… Fogalmam sincs, mit mondjak. Mégis? Mit mondhatnék?

És szétteszi a kezét.

– Meg kell csinálnod – mondja Anna-Karin, és felnéz. – De ettől még továbbra is velünk leszel igazából.

Minoonak elég nagy megkönnyebbülést jelent, hogy ezt hallja.

– Nincs semmi, ami titeket helyettesíthetne – mondja a többieknek. – Hiszen barátok vagyunk.

– Aha – morogja Linnéa, miközben feláll. – Na, nekem most el kell húznom.

Vanessa felnéz rá.

– Hova mész? – kérdezi tőle.

– El kell intéznem valamit – feleli Linnéa.

– Most? – kérdezi elképedve Vanessa. – De hát beszélnünk kell.

– Én elmondtam mindent, amit akartam – mondja Linnéa, és kimegy az előszobába.

Becsapódik a lakásajtó. A lépcsőházból behallatszik Linnéa bakancsos lépteinek zaja, aztán még az is, ahogy kinyílik, majd becsukódik a ház kapuja. Vanessa felhúzza a térdét, s az állával rátámaszkodik.

Minoot egy csöppet sem lepi meg Linnéa viselkedése. Nem számított se jobbra, se rosszabbra. Csak annak örülne jobban, ha Vanessát nem érintené ez az egész.