22
Vanessa kilép az utcára, nagyot szív a friss levegőből. Szinte mintha ki akarná mosni a tüdejét, miután annyi időt töltött Anna-Karinék lakásában.
Háta mögött meghallja a jól ismert öngyújtókattanást. Linnéa szájából kilóg a cigaretta, a kezével árnyékolja a lángot, miközben rágyújt.
– Nem vágom, hogy a francba bírsz pont most rágyújtani – szólal meg Vanessa.
– Én sem – feleli Linnéa, és szív egy slukkot.
Elindulnak az utcán. Egy fecske zuhanórepülésben veti le magát egy ereszcsatornáról, majdnem az aszfaltba csapódik, de az utolsó másodpercben egy vijjogással irányt változtat.
– Elég jó érzés, hogy tudják – mondja Linnéa.
– Igen – bólint Vanessa.
És tényleg az. Egy titokkal kevesebbet kell féltve őrizniük. De Vanessa igencsak megijedt, mielőtt kiderült, miért fakadt sírva Anna-Karin. Félelme abban a pillanatban a nulláról egészen százig szökött, amiből rájött, hogy jó ideje ott motoszkálhatott már benne, csak alábecsülte.
– El kell mondanom Evelinának – szólal meg, és megtorpan a járdán.
– Mi van? Máris? – kérdezi Linnéa.
– Igen. Nem baj? Utána hozzád megyek.
Linnéa szív egyet a cigarettájából.
– Aggódsz miatta, hogy mit fog szólni? – kérdezi.
– Nem. Vagyis fogalmam sincs. De akkor is meg kell tudnia.
Mindenekelőtt Vanessának kell megtudnia, hogyan reagál Evelina.
– Persze – mondja Linnéa, és Vanessa észreveszi a szája szegletében bujkáló mosolyt. – És nem kell engedélyt kérned minden alkalommal, amikor el akarod valakinek mondani. Ez most már úgyis hivatalos.
– Biztos? – kérdezi Vanessa.
– Biztos.
– Neked sem kell engedélyt kérned – mondja Vanessa.
Linnéa most ferde szájjal mosolyog.
– Kinek mondanám el? Szoc-Dianának? Vagy Oliviának, amikor majd eljön, hogy eltegyen minket láb alól?
Vanessa majdnem elejt valamit Linnéa papájáról, de még időben visszafogja magát. Linnéához lép, megcsókolja. Beleszédül, hogy itt csinálják a nyílt utcán, ahol szinte bárki megláthatja őket. Szinte kár érte, hogy nem történik meg, Engelsfors utcái ugyanolyan néptelenek, mint bármikor.
* * *
Minoo átfésüli szemével a lépcsőház földszintjén kifüggesztett névsort. A JOHNSSON név magában áll legfelül a harmadik emeleti lakások sorában. Nincs lift, úgyhogy gyalog indul el felfelé a lépcsőn. Minél feljebb ér, annál erősebbé válik az ételszag.
Apró műanyag tábla van felerősítve a lakásajtóra: MI GONDOLUNK A KÖRNYEZETÜNKRE! REKLÁMANYAGOT NEM KÉRÜNK!
Minoo becsönget.
– Rille, kinyitnád? – hangzik fel egy mély férfihang az ajtó túloldalán.
Lépések közelednek, túlságosan gyorsak. Minoonak ideje sem marad egy kicsit összeszednie magát, máris nyílik az ajtó. Az ételszag letaglózza, sercegés hallatszik egy serpenyőből.
Rickard áll az ajtóban. Pillantásuk találkozik, a fiú megpróbálja becsukni az ajtót, de Minoo a lábával megállítja. A művelet olyan fájdalommal jár, hogy kénytelen elfojtani egy sikolyt.
– Kérlek, csak beszélgetni szeretnék – nyögi ki.
– Ki az? – szól ki a férfi a lakás belsejéből, miközben a serpenyőben újra erősen sercegni kezd a zsír.
Az illat egyre erősebb, és a kínos helyzet dacára, Minoo rájön, mennyire éhes.
– Mindjárt jövök – kiáltja át Rickard a válla fölött, majd kilép a lépcsőházba, és becsukja maga mögött az ajtót. – Mit akarsz?
Még mindig a kilincsen tartja a kezét. Teljesen nyilvánvaló, hogy nagyon fél.
– Nem tudom pontosan, mit láttál a tornateremben – kezd bele Minoo, amilyen halkan csak tud, de szavai így is visszhangot vernek a lépcsőházban. – És azt sem tudom pontosan, mit követett el ellened Olivia…
– Nem akarom, hogy közöm legyen hozzátok, hozzád meg a barátaidhoz – szakítja félbe a fiú. – Hagyjál békén.
– Nem mehetnénk el valahova beszélgetni? – kérdezi Minoo. – Hogy nyugodt körülmények között elmagyarázhassam?
Mindent megtesz, hogy amennyire csak lehet, nyugodtan viselkedjen, és úgy, mint aki nem jelent veszélyt. Rickard hátrálni kezd az ajtó felé.
– Ha akarod, a szobádba is bemehetünk – javasolja Minoo.
Rickard lenyomja a kilincset.
– Na, jó – mondja végül a lány. – Gondolkozz rajta. Máskor is megtehetjük. És ha nem akarsz beszélgetni, úgysincs semmi vész, békén foglak hagyni…
Rickard kinyitja az ajtót, és beslisszol a lakásba. Minoo hallja, ahogy bezárja az ajtót, és beakasztja a biztonsági láncot.
Ott álldogál még egy ideig, míg a fiú lépteinek hangja elvész a lakás belsejében.
És ha nem akarsz beszélgetni, úgysincs semmi vész, békén foglak hagyni…
A hazugság mintha még mindig visszhangozna a lépcsőházban.
Ha ugyanis Rickard nem akar beszélni vele, akkor be kell törnie a fejébe. És a varázsereje segítségével meg kell változtatnia a fiú emlékeit.
Rickardnak minden bizonnyal teljesen igaza van, amiért fél tőle.