Nos, a tengerész szavai hallatán Kolumbusz tágra meresztette a szemét, elősször is azért mert ily halálos sebet ejtettek a hőn szeretett tojásán, másodszor pedig azért mert félt hogy csakugyan a tengerbe vetik a halak eledeléül. S ekkor kétségbeesésében felötlött benne mi módon menekülhet meg, s megparancsolta a testőreinek: Fogjátok el ezt az embert ki mindörökre tönkretette az én értékes tojásomat! Az élelem elpazarlására és megkárosítására vonatkozó különleges rendszabály értelmében én az admirális halálra ítélem eme bűnözőt és elrendelem hogy azonnal dobják a tengerbe! Így hát mielőtt még valamellyik tengerész bármit mondhatott vagy tehetett volna, Kolumbusz testőrei láncra verték a szerencsétlen embert és a horgonykötélhez kötözve azonnal a tengerbe vetették, s aztán a halak bizonyára szépen lerágcsálták a húst a csontjairól (bár fogadásokat senki nem köthetett mert időközben a tisztek mind bezavarták a matrózokat a fedélközbe).

Pár nappal később Kolumbusz végre felfedezte Amerikát, aztán visszatért Hispániába hol mindenki avval fogadta hogy Ah micsoda nagyszerű ember, Ah micsoda hős etcetera etcetera, és a hatalmasok meg akartak ismerkedni vele és meghívták vacsorára és azt kérdezték tőlle Megbocsáss Kolumbusz de mért mondod hogy felfedezted Amerikát mikor már a szamarak is tudták hogy létezik?

Ő pedig minden alkalommal a tojás trükkjét hozta fel válaszul melyet a matrózoktól tanult, ám a nagyobb hatás kedvéért így forgatta a szót: Nos, Amerikát felfedezni éppolyan mint a talpán eme tojást megállítani: mellyikőtök tudná megcsinálni?

Az asztalnál ülők nem tudták hogy be kell horpasztani a tojást mert nem tengerészek voltak hanem hercegek miniszterek bíborosok etcetera egyszóval olyan emberek kiknek fogalmuk sincsen a valódi életről. Ezért hát mind megpróbálták a talpán megállítani a tojást mint a hüjék, és mikor a végén letettek rólla jött Kolumbusz a kezébe vette a tojást, nekiütötte az asztal lapjának és a tojás máris szépen megállt a talpán. Erre mind hőzöngeni kezdtek hogy Hát persze így mi is meg tudtuk volna csinálni, mire Kolumbusz azt felelte: Az lehet, de én elébb csináltam meg mint ti.

Ami pedig Jegyző uram nagy hazugság volt mert ama kis trükköt egy matróztól tanulta kit azután orvul a tengerbe vettetett. A többi vendég azonban nem tudta ezt és marhára elcsodálkoztak és széltében-hosszában mesélték mindenkinek hogy Nahát micsoda agyafúrt fickó eme Kolumbusz, Ah micsoda fényes elme, Ah minő nagy ember, eme zseniális fogása biztossan bekerül a történelembe. Így hát a tojástrükk mellyel Kolumbusz csúfossan leszerepelt a tengerészei előtt, szép lassan dicső tetteinek eggyike lett.

Hát kedves gyermekeim mondtam ekkor, ez volt Kolumbusz tojásának meséje, melyből azt tanulhatjátok hogy a nagy emberek időnként igen agyafúrtak tudnak lenni s úgy forgatják az igasságot ahogy nekik tetszik. Így hát mikor a történelem legnagyobb eseményeiről hallotok ne higgyetek el mindent mert tán ott is valami jó kis hazugság rejtőzik, melyet már tíz avagy húsz év elteltével sem tud felderíteni senki, hát még ötven évvel később nem igaz?

Ámde Jegyző uram a három gyermek nem válaszolt mert ekkor már mindhárman az igazak álmát aludták, Gioseppina meg azt mondta Szépen kérlek Salaì ne traktáld efféle marhaságokkal a gyerekeket, fogd a könyved és menj mert mindjárt megvirrad és a zsandárok egész Rómában téged keresnek.

Ekkor tehát sietőssen megcsókoltam Gioseppinát és végre elindultam a hónom alatt ama Lionardo által keresett szaros kozmográfiai könyvvel, és pár órával később már magam mögött tudtam Rómát és útban voltam a mi szeretett Fiorenzánk felé melyet Isten áldjon.

Ezennel véget is ért eme visszaeml