Salaì visszaemlékezésének felolvasása után folytatódik a tárgyalás.

Belép az első tanú, és szembesítik a vádlottal.

A titkár által szólított tanú elmondja, hogy a neve Andrea Del Carretto, huszonkilenc éves, Firenzében született és ott is lakik. Foglalkozására nézve váltólovakat biztosít a Róma és Firenze között működő postaszolgálatnak. Megerősíti, hogy évek óta ismeri Salaìt.

A jegyző azt kérdezi, megfelel-e a valóságnak, hogy pár nappal ezelőtt, amint a jelen bírósághoz tartozó törvényszolgák is megállapították, a tanú Rómában tartózkodott, és Salaì lovat bérelt tőle, hogy sürgősen visszatérhessen Rómából Firenzébe. Del Carretto azt feleli: igen, valóban kölcsönadott egy lovat Salaìnak, aki azt ígérte, hogy amint újra találkoznak Firenzében, kifizeti a bérleti díjat, és visszaszolgáltatja az állatot. A tanú szerint azonban Salaì ezek után eltűnt, a lóról pedig nem tudni, mi lett vele, habár Del Carretto azt hallotta a barátaitól, hogy a vádlott minden valószínűség szerint eladta, mert egy pistoiai kereskedő a napokban egy, az övéhez megtévesztésig hasonló lovat vásárolt a firenzei piacon.

A jegyző azt kérdezi a tanútól, miképpen magyarázta Salaì, hogy sürgősen vissza kellett térnie Rómából Firenzébe.

Del Carretto azt feleli: a vádlott bevallotta neki, hogy nagyon fél, mert valakik égre-földre keresik őt, és talán ki akarják nyuvasztani (szó szerinti idézet), mert szörnyű titkokra derített fényt, és az üldözői valakit már el is intéztek, ráadásul titokzatos módon ellopták azt a roppant nagy értékű könyvet, amelyért nevelőapja, Leonardo da Vinci úr küldte Rómába, és Salaì mindezen okok miatt alig várta, hogy kiszabaduljon szorult helyzetéből, amelybe nevelőapja miatt keveredett, hogy a fene essék bele (szó szerinti idézet).

Ezek után a tanú Salaìhoz fordul, és szemére veti, hogy nem adta vissza neki a lovat, majd tolvajnak, csalónak és hűtlen barátnak nevezi.

A bíró megkérdezi Salaìtól, mit válaszol a tanúnak.

Salaì a Del Carrettóhoz fűződő barátságára hivatkozik, majd hozzáteszi: nem érti, miért akarja befeketíteni a tanú a hatóság előtt, talán bosszút akar állni rajta, amiért megdugta (szó szerinti idézet) Del Carretto feleségét, amikor a tanú a városon kívül tartózkodott.

Del Carretto erre azt feleli, hogy Salaì csaló gazember (szó szerinti idézet), és a lóval kapcsolatos história mellett ezért a hitványságáért is fizetni fog, majd számos további fenyegetéssel és sértő kifejezéssel él, melyekről a jegyző úgy rendelkezik, hogy ne kerüljenek jegyzőkönyvbe. Salaì hasonló hangnemben válaszol a tanúnak, továbbá szélhámossággal és esküszegéssel vádolja.

A tanú feláll a székéről, és leköpi a vádlottat, mire az leveszi a cipőjét, és nagy erővel a tanú felé hajítja, súlyosan megsebezve Del Carretto jobb szemét. Közbelépnek a porkolábok, és lefogják a két vitázó felet. A jegyző nagy nehezen túlkiabálja a vádlottat és a tanút, súlyos büntetéseket helyez kilátásba, végül megkérdezi a tanút, kíván-e még valamit hozzátenni az eddig elmondottakhoz.

Del Carretto azt kéri, hogy a mocskos tolvaj és gazember Salaìt (szó szerinti idézet) tartóztassák le csalás miatt, és a vádlott adja vissza neki a pénzt, amelyre a ló eladásával tett szert, ezenkívül tépjék le a körmeit, vágják ki a nyelvét, és vessék tömlöcbe legalább húsz évre.

A jegyző elrendeli, hogy a tanúvallomást Salaì válaszaival együtt vegyék jegyzőkönyvbe.

Del Carrettót ezután a porkolábok a kijárathoz kísérik, hogy ellássák a sérült szemét. A jegyző elrendeli, hogy a tanút a későbbiekben újra idézzék be, hogy elindíthassa a csalás és a ló jogtalan eltulajdonítása miatti peres eljárást Salaì ellen.

Salaì szót kér. A jegyző nem adja meg a szót, ehelyett felhívja a figyelmét, hogy vallomásából sok fontos részletet kihagyott: nem említette, hogy tudomására jutott egy gyilkosság, hogy ellopták tőle a nevelőapja megbízásából vásárolt könyvet, továbbá hogy elmenekült Rómából, méghozzá oly módon, hogy eközben súlyos károkat okozott egy firenzei honfitársának.

Miután úgy tűnik, hogy a vádlott szándékosan hallgatta el mindezen tényeket, a jegyző tizenöt korbácsütést ró ki rá, és megparancsolja a porkoláboknak, hogy vigyék a szomszédos helyiségbe. A római inkvizíciónál is alkalmazott szabályok szerint amennyiben Salaì kiállja a próbát, nyilvánvalóan jóhiszeműen cselekedett, és szabadon kell bocsátani. Ellenkező esetben a kihallgatás addig folytatódik, amíg a vádlott mindent be nem vall.

A vádlott megpróbál kiszabadulni a porkolábok szorításából, azok azonban lefogják, és a kínzókamrába viszik. A vádlott eközben azt kiabálja, hogy „Salaì semmitől se fél, majd meglátják, hogyan tűri a fájdalmakat egy igazi férfi” és hasonlókat.

A tárgyalást 9 órakor berekesztik.