Mélyen tisztelt és nemes Jegyző úr,
elősször is köszönetet mondok és csókolom a kezét-lábát amiért megengedte hogy tisztázzam a dolgokat és pontossabban adjam elő mindazt mi Rómában történt velem, mert ha ezt meg nem engedte volna még a végén hazugnak hitték volna Salaìt, pedig csak egy-két apróságról feledkeztem meg, ami már csak azért is érthető mert csupán pár napig voltam Rómában nem időztem ott sokáig, de most megígérem hogy nem leszek többé feledékeny.
E pillanatban rohadtul fáj a hátam, ott hol a korbácsütések érték, de szerencsére a fájdalom ma éjjel segít hogy fennmaradjak, főleg mikor ledőlnék a szalmazsákomra és olyan kín hasít belém hogy a csillagokat látom, úgyhogy énszerintem holnap reggelre biztossan elkészülök a jóságos és igen tiszteletreméltó Jegyző úrnak szánt visszaemlékezéssel. Így aztán kiengednek végre a tömlöcből, mert odahaza egy csomó sürgős teendő vár, példának okáért meg kell locsolnom a tojást az erkélyen mert külömben kiszárad de ezt tán említettem is már uraságodnak.
Na szóval amint uraságod bizonyára emlékszik rá, a könyv melyért nevelőatyám Lionardo Rómába küldött egy kozmográfiai könyv, vagyis lényegében az egész világ geográfiájáról szól azaz a szárazföldekről a tengerekről a tavakról a folyókról a hegyekről sőt még a nemrég megismert országokról is. Lionardónak pedig azért van szüksége eme könyvre mert olyan új világtérképet akar csinálni amelyen nem három hanem négy kontinens vagyis világrész van mert Európán Ázsián és Afrikán kívül ott van rajta Amerika is vagyis azok az új földek melyeket a híres Amerigo Vespucci fedezett föl.
Hát ezért szerepel a levelemben Benci és Vespucci neve, kikkel nevelőatyám gyakorta vitázik matematikai fizikai meg kozmográfiai kérdésekről. Bencinek már van is egy nagy világtérképe amit Lionardo csinált neki, Vespucci meg ugyanabból a családból származik mint ama híres Amerigo Vespucci kiről mindenki tudja hogy ő fedezte föl Amerikát ezért is nevezték el rólla ama földrészt.[3]
Vespucci és Benci az elmúlt hónapokban gyakorta meglátogatták Lionardót és sokszor beszélgettek vele ama újonnan felfedezett földekről melyek az óceánon túl terülnek el. Különössen jól emlékezem az utolsó beszélgetésükre melyen én is jelen voltam de csak titokban az ajtó mögött, mert Jegyző uram be kell vallanom hogy szeretek hallgatózni mikor a nevelőatyám hetet-havat összehord a vendégeinek hogy lenyűgözze őket, aztán a kellő pillanatban az orra alá dörgölöm amit hallottam, őt meg majd’ szétveti a méreg. Merthogy az a helyzet hogy Lionardo éppolyan tuskó mint a földijei a Vinci faluba való parasztok, de szereti többnek mutatni magát, példának okáért kieszelte hogy ha a vendégeivel van mindig komoly képet vág, egyszóval úgy ül ott mintha a fejében tömérdek nagyszerű és titkos gondolat járna, így aztán mindenki azt gondolja hogy Hát lehet hogy Lionardónak eggyetlen értelmes szava sincs, de nyilván azért van így mert afféle lángész lévén igen zárkózott ember, pedig az az igasság hogy Lionardo majd’ kiugrik a bőréből örömében mikor a vendégei mögött becsukódik az ajtó, és megkönnyebbülten sóhajt fel hogy megint csak sikerült eltitkolnia a tudatlanságát.
Hol a francba is tartottam ja igen, szóval ama bizonyos látogatás során Benci meg Vespucci folyton azt mondogatták hogy Ah micsoda nagy hős volt az én unokaöcsém Amerigo Vespucci ki felfedezte Amerikát, Ah minő dicső hazafi, Hát igen ő aztán tényleg örök dicsőséget szerzett Fiorenzának mert akár azt is mondhatjuk hogy Amerikát Fiorenza fedezte fel, és Fiorenza a földrajzi felfedezések királynője. Még Lionardo is azt mondta hogy Hát igen kedves barátaim csakugyan igazatok van, de valahogy nem sok meggyőződés csengett ki a hangjából.
Olyannyira így van ez, folytatta Benci meg Vespucci[4], hogy Ptolemaioszt vagyis az ókor legkivállóbb geográfusát hosszú évszázadokra elfeledték, aztán a firenzei Palla Strozzi fedezte fel újra, a műveit pedig az a Manuel Khrüszolorasz fordította le görögből ki éppen minállunk Fiorenzában tanított görög nyelvet. Ptolemaiosznak az ősrégi görög kódexekben megbúvó térképeit az újabb időkben két fiorenzai, Francesco de Lapacino és Domenico de Lionardo Buoninsegna adta ki, és ugyancsak a mi városunkban került sor a Ptolemaiosz és mások által készített ókori világtérképek kijavítására pontosítására majd csinos formában való kinyomtatására. Hát igen kedves Benci barátom, Hát igen kedves Vespucci barátom, Milyen nagyszerű hely a mi hazánk, Hát igen igaza van, bólogatott a két barát miközben nevelőatyám hallgatott mint a sült hal, és mikor ily sokáig egy szó sem jön ki a száján, tudom mert ismerem mint a tenyeremet hogy majd’ megeszi a sárga irigység amiért valaki másról szépeket mondanak őelőtte, mert Lionardo nagy művésznek tartja magát de örökössen üres a zsebe, és a dicsőség is mindig másoknak jut kik pedig nem is tudnak rendessen rajzolni meg olyan takaros fehérszemélyeket pingálni mint ő (bár énszerintem Jegyző uram, a Lionardo által pingált nőszemélyek kissé olyanok mintha karót nyeltek volna, és úgy ránézésre eggyikről se gondolnám hogy jól tud bánni a fütykössel már megbocsásson uraságod az erős kifejezésért).
Egyszóval ott tartottam hogy miközben Lionardo a barátaival beszélget de odabent csak úgy rágja az irigység, valami morgás hallatszik a szobában, Lionardo ugyanis kezdi nehezen szedni a levegőt merthogy elkezdett viszketni a segge lika (én már régóta vele lakom Jegyző uram és jól ismerem eme dolgot mert panaszkodott is rólla), mert ugyebár efféle viszketést mi is érezhetünk mikor olyasmit mondanak nekünk ami nagyon nincs ínyünkre de mégsem küldhetjük el a jó édesanyjába az illetőt.
Na szóval ott tartottunk hogy Bencinek meg Vespuccinak fogalma se volt rólla milyen sötét kedvében van a nevelőatyám és csak folytatták a fecsegést hogy Hát igen kedves Benci barátom, Hát igen kedves Vespucci barátom, Belegondolt már kedves Benci barátom micsoda nagy hős volt a mi honfitársunk Pietro de Massajo ki elkészítette Toscana Itália Hispánia Francúzföld Etiópia sőt még a Szentföld térképét is? És maga kedves Vespucci barátom belegondolt-é hogy a mi honfitársunk Cristoforo Buondelmonti nyolc teljes éven át járta a hellén szigeteket az Égei-tengeren, és egytől egyig mindet megrajzolta egy szép térképen, így aztán már nem fenyegeti az eltévedés veszélye azokat kik mostanában arrafelé hajóznak? Hát ez pompás, Micsoda nagyszerű ember! Nem beszélve a fiorenzai Paolo del Pozzo Toscanelliről, Kolumbusz Kristóf barátjáról, minden idők eggyik legkivállóbb geográfusáról, vagy Benedetto Deiről ki beutazta az egész Keletet meg egész Afrikát és úgy ismeri eme földeket mint a tenyerét. És ne feledkezzünk meg Giovanni da Empoliról, ki eljutott Indiába meg Kínába, meg persze Piero de Andrea Strozziról se ki keresztül-kasul bejárta Ázsiát. Hát igen barátaim, mondta ekkor Benci és felemelte a borospoharát, koccintsunk a geográfia királynője és császárnője, Fiorenza dicsőségére, és koccintsunk a mi nagy gonfalonierénk, Pier Soderini egészségére. Koccintsunk! csatlakozott hozzá Lionardo és Vespucci, és odakintről az ajtó mögül hallottam ahogy összekoccannak a poharak aztán a három barát nagyokat nyeldesve lehajtja a bort, de ezenközben énnekem már azon járt az eszem hogy menten vége lesz Lionardo türelmének.
E pillanatban nevelőatyám, aki miközben a barátai dicshimnuszokat zengtek mindenféle ismeretlen alakokról egy nagy nullának érezte magát kit le se szarnak, nem bírta tovább és ünnepélyes hangon így szólt a másik kettőhöz: Kedves Benci barátom, kedves Vespucci barátom nem akartam közbeszólni de szép és nemes szavaik hallatán kénytelen vagyok megszólalni és bevallani kegyelmeteknek, hogy nemrégiben úgy döntöttem magam is hozzájárulok a fiorenzai földrajztudomány dicsőségéhez. Csaaaakugyan? kérdezte a két barát kíváncsian és csodálkozva, mert ők nem ismerik elég jól Lionardót, és sejtelmük se volt ama kis viszketésről melyet más fiorenzaiak magasztalása okozott nálla. Hát igen mondta Lionardo, egy új világtérképen dolgozom mely szebb és pontossabb lesz minden korábbinál melyet csak emberi szem látott, és amint elkészül megmutatom kegyelmeteknek és biztos vagyok benne hogy kedvükre lészen mert itt fog megmutatkozni elősször hogy nem csupán három világrész van vagyis Európa Ázsia meg Afrika hanem négy mert rajta lesz Amerika is. Ekképpen pedig kedves barátaim, mindenki azt mondja majd, hogy nem elég hogy Amerikát egy fiorenzai fedezte föl, méghozzá a kegyelmed Amerigo unokaöccse kedves Vespucci barátom, de még a legszebb és legújabb és legjelentősebb világtérképet is Fiorenza városának eggyik hűséges szolgája készítette vagyis szerény személyem.
Azok ketten persze mi mást mondhattak volna erre mint hogy Nahát micsoda nagyszerű hír, Micsoda remek ötlet, Gratulálok Lionardo uram, és nevelőatyám csak ekkor kezdett megint nyugodtan lélegezni vagyis már nem kapkodta úgy a levegőt mint mikor megtámadja ama bizonyos viszketés. Ezek után a két barát nagy vidáman távozott, Lionardo meg kis híjján rájuk csapta az ajtót mert a segge lika megint viszketni kezdett, és ez még jobban felidegesítette mint az imént: ha ugyanis igazra akarja fordítani ama hazugságot melyet csak azért ötlött ki hogy hencegjen vele Benci meg Vespucci előtt most sürgőssen ki kell eszelnie valamit mert külömben alapossan benne van a pácban, na de mit?
Az a helyzet Jegyző uram hogy ama világtérkép megcsinálásához melyről Bencinek meg Vespuccinak beszélt, feltétlenül szüksége volt Lionardónak valami segítségre, mert ő mindig úgy tesz mintha mindent tudna pedig valójában folyton a mások könyveit meg rajzait másolja, de ha beszél vele uraságod nagyon kérem ne említse hogy ezt mondtam.
Pár nappal a Bencivel meg Vespuccival folytatott beszélgetést követően Lionardo behúzott egy sarokba és a fülembe súgta hogy tavaly Németföldön kiadott valaki egy igen jól sikerült világtérképet, mely egy Ptolemaiosz nevezetű görög geográfus ősrégi térképén alapszik, de azonfelül rajta vannak mindama hatalmas új földek is melyeket Amerigo Vespucci fedezett föl, és ennek okáért el kéne mennem Rómába hogy megszerezzem eme német könyvet, mert Fiorenzában senkinek sincsen meg, Rómában viszont minden bizonnyal megtalálható.
Én erre azt feleltem Megbocsásson atyámuram, de mért nem keresi eme könyvet valamely másik városban hol olyan barátai laknak kik mesterei az efféle tudományos dolgoknak, ahelyett hogy a szegény Salaìt szalasztaná érte Rómába?
Erre ő azt mondta Te hálátlan kutya, akárhányszor kérek tőlled valamit sosem segítesz nekem, téged csak az érdekel hogy az én pénzemen jól teletömhesd a hasadat meg a fehérnépekkel szórakozzál, és még a festményeimet is lemásolod.
Ami igaz is Jegyző uram, de elősször is nem becstelenségből másolom én Lionardo rajzait meg képeit, hanem csak azért hogy a fehérnépek lássák nem akárkivel akadtak össze, így aztán mikor meghívom őket hogy nézzék meg a képeimet úgy meglepődnek és meghatódnak a művészetemtől hogy általában egy fertályóráig se kell győzködnöm őket és máris az ágyamba bújnak, mert a művészet meg az érzelmek emlegetésével jó ürügyet szolgáltatok nekik egy kis hancúrozásra, márpedig a fehérnépek valójában másra sem vágynak de ha nem találnak valami alkalmatos ürügyet hát annyit kéretik magukat hogy az ember az életét is elunja mikor pedig netán sürgős dolga volna.