Mindjárt be is engedett mondván Salaì Salaì de jó hogy jöttél mert nyakig benne vagyok a pácban! A szarházi apám már megint nekiállt kártyázni, ami önmagában véve nem nagy újság mert gyakorta megteszi és mindig veszít, ám ezúttal valóságos szerencsétlenség történt. Tegnap este három alakkal játszott kiket azelőtt soha nem látott, úgy nevezték magukat hogy a Rusnya a Mágus meg a Kacska, ezeket pedig egy ismeretlen mutatta be neki kinek olyan savanyú volt a képe mintha épp az imént rúgták volna tökön. Roppant hosszú volt a játszma, rögtön vacsora után kezdődött és hajnalig tartott s eleinte nem is ment rosszul, de aztán az apám egyre többet vesztett a Rusnya a Kacska meg a Mágus viszont egyre többet nyert. Az apám minden lehetséges módon próbálta helyrehozni a dolgot, de a másik háromnak mindig olyan szerencsés és remek lapjai voltak mintha legalábbis maga az Úristen adta volna őket a kezükbe, és addig nem is voltak hajlandóak folytatni a játékot míg az apám alá nem írt egy nagy csomó fizetési kötelezvényt, és a végén akkora összegtől szabadították meg amennyiből két avagy három házat is lehetne venni Rómában. Ám mivelhogy az apámnak nem volt pénze amiből kifizesse őket, nekiálltak fenyegetőzni hogy Idehallgass mi nem vesztegetjük az időnket, Ne felejtsd el hogy az adósságot meg kell fizetni külömben még valami baj érhet, Tudd meg hogy azt az embert ki legutóbb nem törlesztett nekünk másnap furcsa módon úgy találták meg hogy eggyik szeme se volt a helyén és a torkán akkora lik tátongott mintha egy egész kocsi hajtott volna keresztül rajta négy lóval etcetera etcetera.
Nos Jegyző uram eme dolog bizonyossan érdekli uraságodat mert uraságod az igasságszolgáltatás embere: Rómában rengeteg fickó van ki abból él hogy mindenféle piszkos munkákkal foglalatoskodik úgymint csal fenyegetőzik becsap másokat, ezek kivállóan értenek hozzá hogy belekeverjék valamibe az embert utánna meg nekiálljanak fenyegetőzni hogy ha nem fizet úgy kivasalják a nyakát egy forró vassal mintha csak ing volna. Merthogy ha Rómában késve fizet az ember még a becsületes népek is kést szúrnak a hasába, aztán meg azt mondják neki hogy most már az eredeti tartozás tízszeresét kell megadnia, hát akkor képzelhetjük miket mívelnek a gyakorlott bűnözök kiknek ez a mesterségük. Eme gazfickókat Rómában uzsorásoknak avagy vérszívóknak hívják mert az adósuknak az utolsó garasait is elszívják, és igen sok van belőttük mert Róma korántsem oly becsületes tiszta és áldott város mint a mi szeretett Fiorenzánk melyet Isten áldjon ámen.
Az első fenyegetések után a Rusnya a Mágus meg a Kacska igen furcsa dolgokat kezdett mondani az apámnak ekképpen Figyelj csak ide az a hír járja hogy a fiadat nagyon érdekli Amerika felfedezése, igaz ez? Mire az apám azt felelte hogy Mi a szar közöm van nekem ehhez? Erre azok hárman azt mondták neki Hát idehallgass a saját érdekében mondd meg neki hogy vigyázzon mert bizonyos veszedelmes dolgokat jobb nem bolygatni máskülömben még valami olyan baj éri amilyet el se tud képzelni etcetera etcetera, egyszóval afféle homályos de azért nagyon is érthető fenyegetések hangzottak el. Ennekutánna pedig aláírattak az apámmal egy szerződést melyben vállalta hogy pár napon belül megfizeti a kártyaadósságát és ha nem teszi akkor azok hárman megkapják a házát és eladhatják.
A házát, érted, a házát! üvöltötte Blasco könnyes szemmel, aztán így folytatta Az a seggfej apám végül még a házát is eljátszotta melyet rám hagyott volna, hát én most mi a francot csináljak?
Én pedig így feleltem neki Ugyan Blasco nyugodj meg tán még átgondolják a dolgot és valami kevesebbel is megelégszenek. Mit hablatyolsz itt össze Salaì? támadt rám erre Blasco kétségbeesetten és dühössen mint egy vadállat. Azok a Pozzo Bianco negyedből jöttek, ott él a legtöbb tolvaj meg más gazember Rómában, az ilyenek nem ismernek irgalmat. És én mondom neked, ezt az egészet azért csinálták mert megbízta őket valaki aki figyelmeztetni akart engem, mert mindabból mit az apámnak mondtak világossan kitetszik: Rubè Ferramonti meg én túl messzire mentünk, és valaki rájött hogy mink ragasztottunk ki bizonyos üzeneteket a Pasquino-szoborra, és azért kevertek bele engem is az apám históriájába hogy megfélemlítsenek és elhallgattassanak.
Most jöttem rá Jegyző uram hogy elmulasztottam elmagyarázni valamit, de biztos vagyok benne hogy uraságod már magától is kitalálta mi történt korábban, ám azért én most elmondom.
Tán emlékszik rá uraságod hogy a kártyacsata előtt találkoztam a tökön rúgott képű fickóval ki megígérte hogy elintéz nekem valamit, és amint most mindjárt elmondom uraságodnak csakugyan jól meg is szervezte a dolgot. Én ugyanis megmondtam neki Blasco apjának a nevét, ő pedig a cimborái vagyis a legalávalóbb tolvajok meg más gazfickók révén összehozta őt egy játszma erejéig a Rusnyával a Mágussal meg a Kacskával kik az ő legbizalmasabb barátai és kiket alapossan kitanított, eme három gazfickó pedig oly kiválló hamiskártyás hogy bárkit képessek becsapni, aztán némi fenyegetéssel nagy csomó pénzt facsarnak ki az áldozatukból. Blasco apja olyan falyankó hogy nem volt nehéz táncba vinni aztán jól átverni, én ráadásul még azt a szívességet is kértem (persze jól meg is fizettem érte) hogy mondjanak Blasco apjának valami fenyegetőt Amerika felfedezésével kapcsolatban, így majd Blasco összecsinálja magát az összeesküvőktől való félelmében, aminthogy pontossan így is történt. A lényeg az volt hogy a csalók ne tudják hogy az egész mögött én állok vagyis Salaì, mert így ha akartak se tudtak volna elárulni.
Nekem pénz kell! óbégatott Blasco, méghozzá most rögtön mert ki kell fizetnem a seggfej apám adósságát, máskülömben úgy döglök meg hogy soha nem öröklöm meg a házát. Ugyan már feleltem neki, én nem vagyok ilyen borúlátó, meglásd elébb vagy utóbb minden rendbe jön. Mit hablatyolsz itt össze Salaì, hát nem látod mi a helyzet? Ama három csirkefogó el akarja venni az apám házát, mögöttük pedig olyan rejtélyes és roppant nagyhatalmú személyek állnak kik nem akarják hogy kiderüljön az igasság Kolumbuszról meg Amerikáról! Ugyan már mondtam erre én, ne fogd fel ilyen tragikussan a dolgot, biztos vagyok benne hogy minden elrendeződik, de addig is ha szükséged van valamire csak szólj, tán tudok neked segíteni rendben? És miután ezt megmondtam otthagytam a pocsék állapotban lévő Blascót merthogy neki aztán nagyon is szüksége volt valamire méghozzá pénzre, de még annyi időt se hagytam neki hogy válaszoljon.
Most viszont Jegyző uram pihentetem egy kicsit az ujjaimat mert nem tudom észrevette-é uraságod hogy rengeteg mindent firkáltam itt össze, és habár tömlöcben vagyok és el kell magyaráznom a bíróságnak mi az igasság, azért mégse tehetem tönkre a kezemet mert még szükségem lesz rá ha egyszer kijutok innen nem igaz?