Alighogy Rubè ezt meghallotta tágra nyílt a szeme a csodálkozástól és felkiáltott hogy Micsodaaaaa? Kinek az unokaöccseeee?
Természetesen Jegyző uram eme baromságot csak én találtam ki, merthogy eszembe jutott egy nagy geográfus neve kiről gyakran hallottam Lionardótól meg a barátaitól Bencitől és Vespuccitól mielőtt Fiorenzából Rómába mentem, s aki elmondásuk szerint Kolumbusz barátja volt.
Mivelhogy pedig Rubè meg a cimborái mindig az Amerika felfedezésével kapcsolatos összeesküvéseken jártatják az eszüket, mikor Rubè meghallotta Toscanelli nevét ki Benci meg Vespucci szerint Kolumbusz barátja volt, menten páni félelem fogta el és azt mondta hogy Á hát persze persze tudtam én! Eme Toscanellit nyilván olyan valaki küldte hozzád ki tőrbe akart csalni engem. Mindeme dolgok mögött pedig bizonyossan ama Ferramontival meg Blascóval tett felfedezések rejlenek melyeket nyilvánosságra is hoztunk a Pasquino-szoborra kiragasztott írásainkban, most pedig valaki azt akarja hogy drágán megfizessünk értük.
Igen mert nyilvánvaló folytatta hogy immár hamarossan mindenki előtt világossá lesz az igasság, vagyis hogy Kolumbusz fedezte fel az ő titkos apja VIII Ince pápa támogatásával Amerikát, ám valaki nem akarja hogy a világ megtudja ezt!
Miközben Rubè beszélt csak úgy csorgott az izzadsága homlokán olyannyira megrémítették a saját szavai aztán hozzátette De nem! Átkozott kutyák engem nem törtök meg, tudom én mit kell tennem a mindenségit!
Ekkor Jegyző uram megkérdeztem tőlle: Megbocsáss Rubè de pontossan mit is akarsz tenni? Ő elébb hallgatott egy darabig miközben a bandzsa szemével engem fürkészett, aztán azt kérdezte Hát te hüje vagy Salaì? Dehogy akarok én bármit is tenni, hát még mindig nem vetted észre hogy akik engem tőrbe csaltak igen nagyhatalmú emberek, és több évtizede rejtegetik az igasságot úgyhogy itt eggyetlen dolgot lehet tenni: várni kell és reménykedni hogy nem vágják el a torkunkat. És egy pillanatra dühös és bosszúvágyó fény villant a szemében, de a következő pillanatban már megint olyan bamba volt a tekintete mintha háromig se tudna számolni és majd’ beszarna félelmében.
Erre én azt feleltem Hát persze jól van kedves Rubè nagyon is igazad van csakugyan így áll a helyzet, és ekkor Jegyző uram felismertem hogy ideje távoznom mert már mindent láttam és hallottam amire szükségem volt.
Meglapogattam hát Rubèt mintha a fivére volnék és azt mondtam neki Kérlek Rubè higgy nekem én éppúgy eme összeesküvés áldozata és eszköze vagyok mint te, de megígérem hogy ha segítségre lesz szükséged megteszek mindent mi tőllem tellik rendben? És ekkor a lehető leggyorsabban félretoltam a szekrényt kinyitottam az összes zárat és kisurrantam, nem hagyván időt Rubènak a válaszra mert már tudtam hogy mire lesz elébb vagy utóbb szüksége.
Aznap este elmentem Blascóhoz, s azt találtam hogy vele is remekül mennek a dolgok, mindjárt megmagyarázom miről van szó. Mikor ajtót nyitott szokásától eltérően olyan volt a képe mint ki hamarossan a tökénél fogva akasztja fel magát bánatában.