Ráadásul Blasco Ferramonti meg Rubè egyáltalán nem bízott bennem, és nem akarták elárulni mellyiküknél van a könyv mert attól féltek hogy még ellopnám, gondoljon csak bele Jegyző uram mintha én valami piti kis tolvaj volnék és ki akarnám használni a szorult helyzetüket. Tovább nehezítette a dolgot hogy Blasco Rubè Ferramonti meg én sosem találkozhattunk négyesből, bár ez tulajdonképpen előnyösnek bizonyult mindjárt el is magyarázom uraságodnak miért.

Mikor felkerestem Rubèt hogy a könyv áráról alkudozzak vele, mindig valami ismeretlen kis templomban találtam (azt remélte hogy Patroclo így nem bukkan a nyomára), amint összetett kézzel térdepelt az oltár előtt és egyre csak a kilencedet ismételgette hogy Üdvözlégymáriamalaszttalteljes etcetera etcetera, aztán egy pillanatra abbahagyta és a csuklyája mélyéről odasúgta hogy A többiek mennyi pénzt akarnak? aztán rögtön hangosabbra váltott és megint rákezdte hogy Üdvözlégymáriamalaszttalteljes etcetera etcetera. Mire én azt feleltem Száznegyvenet, de valójában Jegyző uram ez csak afféle baromság volt mert Ferramonti meg Blasco legalább a dupláját kérték. Erre Rubè dühössen odasúgta hogy Ne szórakozzunk már, én háromszáz alá nem megyek, aztán megint rákezdte hogy Üdvözlégymáriamalaszttalteljes etcetera.

Ekkor visszamentem a másik kettőhöz és azt mondtam nekik Idehallgassatok Rubè száztízet akar, azok meg elhitték nekem és azt felelték Azt már nem, kétszáz alá azért mégse menjünk, mire én megint megkerestem Rubèt ki időközben már áttelepült egy másik templomba és hogy senki meg ne lássa valami sötét helyen kucorgott, példának okáért az eggyik gyóntatófülkében és ott hadarta tovább a kilencedet hogy Üdvözlégymáriamalaszttalteljes etcetera, én meg mondtam neki: Idehallgass a barátaid beérnék százharminccal, mire ő felcsattant hogy Mi a fenét képzel az a két idióta? Nem, erről szó sem lehet, száznyolcvan alá nem megyek, mire én megint visszamentem Ferramontihoz meg Blascóhoz és azt mondtam nekik: Rubè már belefáradt hogy egész álló nap a kilencedeket mormolja és megelégszik százötvennel, mire ők azt felelték Mondd meg neki hogy tehet nekünk egy szívességet és százhatvannál kevesebbel semmiképpen nem érjük be, erre én azt mondtam Rubènak hogy a többiek százhúszat akarnak, ő meg erre azt morogta hogy Nyomorult idióták, márpedig én százhetvenöt alá nem megyek! Ekkor én jelentettem a többieknek hogy Rubè beérné százzal mire azok megint dühbe gurultak, és a könyv ára szép lassan ereszkedett lefele.

Egyszóval Jegyző uram végül is nem kellett nekem veszekednem eggyikükkel sem mert elegendő volt hogy ők hárman jól összevesztek, sőt oly jól megvédték az érdekeimet hogy a könyv ugyan a végére se lett valami olcsó de azért elég sok pénzt megtakarítottam miért is Lionardo uram hálával tartozik nekem, mert ha én nem vetettem volna be a kis szajha a kártyacsata meg a Grimaniak által fizetett ebéd trükkjét akkor a nevelőatyám jóval tisztességtelenebb áron kellett volna hogy megvegye a könyvet márpedig énnállam amint uraságod is láthatta első a tisztesség. Sajnos jó sok pénzem elment a tökön rúgott képű fickó meg a Rusnya a Mágus és a Kacska lefizetésére, meg a Ferramontival elköltött ebédre, azonkívül vettem magamnak néhány új inget meg egy-kétpár cipőt, mert igaz hogy Lionardo megajándékozott egynehány szép és drága ruhadarabbal nehogy szégyent hozzak rá Rómában, de hát Jegyző uram, mégse hordhatom ugyanazokat a ruhákat heteken át folyton-folyvást nem igaz? És hát ne kerteljünk Jegyző uram az a helyzet hogy Róma uccáin tömérdek árus van kik rántottát sült halat meleg lepényt friss sajtot hegyvidéki kolbászt meg szalonnát árulnak, és ha csak egy félórácskát sétál az ember akkor is legalább egy tucattal találkozik és ebből is kóstol egy kicsikét meg abból is kóstol egy kicsikét aztán mire véget ér a séta már úgy belakott mint a duda, hát akkor képzelheti uraságod hogy esett ez velem mikor egész álló nap az uccákat róttam mert Blascótól Rubèhoz mentem, Rubètól Ferramontihoz, aztán meg elébb Dorotheának kellett szolgálatokat tennem majd Gioseppinának azután meg ama másik fehérnépnek hogy is hívják ja igen Annának, egyszóval folyton úton voltam és azt hiszem legalább száz árusnak meg kocsmárosnak meg vendéglősnek jutott a Lionardo uram pénzéből.