^{275} D. H. Hubel és T. N. Wiesel, „Binocular Interaction in Striate Cortex of Kittens Reared with Artificial Squint” („Binokuláris interakció a mesterségesen kancsalnak tenyésztett macskák barázdált agykérgében”), Journal of Neurophysiology 28.6 (1965. november): 1041–59. o.

^{276} Jeffrey M. Schwartz és Sharon Begley, The Mind and the Brain: Neuroplasticity and the Power of Mental Force (Az elme és az agy: neuroplaszticitás és a szellemi erő hatalma), (New York: Regan Books, 2002). Lásd még C. Xerri, M. Merzenich et al., „The Plasticity of Primary Somatosensory Cortex Paralleling Sensorimotor Skill Recovery from Stroke in Adult Monkeys” („Az elsődleges szomatoszenzoros kéreg rugalmassága és a szenzomotoros képességek visszanyerése stroke után felnőtt majmoknál”), The Journal of Neurophysiology, 79.4 (1980. április): 2119–48. o. Lásd még S. Begley, „Survival of the Busiest” („A legelfoglaltabb túlélése”), Wall Street Journal, 2002. október 11., http://webreprints.djreprints.com/606120211414.html.

^{277} Paula Tallal et al., „Language Comprehension in Language-Learning Impaired Children Improved with Acoustically Modified Speech” („A beszédmegértés fejlesztése akusztikusan módosított beszéddel beszédtanulásban gátolt gyermekeknél”), Science 271 (1996. január 5.): 81–84. o. Paula Tallal a CMBN (Center for Molecular and Behavioral Neuroscience, Molekuláris és Viselkedési Idegtudományi Központ) igazgatótanácsának idegtudomány-professzora, a Rutgers Egyetem társigazgatója, illetve az SCIL (Scientific Learning Corporation, Tudományos Tanulási Vállalat) egyik alapító igazgatója, lásd http://www.ncas.rutgers.edu/paula-tallal. Lásd még Paula Tallal, „Language Learning Impairment: Integrating Research and Remediation” („Beszédtanulási zavarok: a kutatások és a gyógyítás integrálása”), New Horizons for Learning 4.4 (1998. augusztus–szeptember), http://www.new horizons.org/neuro/tallal.htm, A. Pascual-Leone, „The Brain That Plays Music and Is Changed by It” („A zenélő agyat megváltoztatja a zene”), Annals of the New York Academy of Sciences 930 (2001. június): 315–29. o. Lásd még a {276} jegyzetet fentebb.

^{278} F. A. Wilson, S. P. Scalaidhe és P. S. Goldman-Rakic, „Dissociation of Object and Spatial Processing Domains in Primate Prefrontal Cortex” („Az objektum- és térfeldolgozó területek szétválasztása a főemlősök prefrontális agykérgében”), Science 260.5116 (1993. június 25.): 1955–58. o.

^{279} C. Buechel, J. T. Coull és K. J. Friston, „The Predictive Value of Changes in Effective Connectivity for Human Learning” („A hatékony kapcsolatok változásainak prediktív értéke az emberi tanulás szempontjából”), Science 283.5407 (1999. március 5.): 1538–41. o.

^{280} Drámai felvételeket készítettek a különböző stimulusok hatására ideiglenes és tartós kapcsolatokat létrehozó agysejtekről, illusztrálva azokat az idegsejtek közötti változásokat, melyek, ahogyan azt sok tudós már régóta feltételezte, az emlékek tárolásakor következnek be. „Pictures Reveal How Nerve Cells Form Connections to Store Short- and Long-Term Memories in Brain” („Felvételek arról, hogyan hoznak létre az idegsejtek kapcsolatokat a rövid és hosszú távú emlékek tárolására az agyban”), University of California, San Diego, 2001. november 29., http://www.cell.com/abstract/S0092-8674(01)00579-7; M. A. Colicos et al., „Remodeling of Synaptic Actin Induced by Photoconductive Stimulation” („A fotokonduktív stimuláció által kiváltott szinaptikus aktin új modellje”), Cell 107.5 (2001. november 30): 605–16. o. Videolink: http://www.qflux.net/, Neural Silicon Interface – Quantum Flux.

^{281} S. Lowel és W. Singer, „Selection of Intrinsic Horizontal Connections in the Visual Cortex by Correlated Neuronal Activity” („Belső horizontális kapcsolatok kiválasztása a vizuális agykéregben megfeleltetett idegsejti aktivitás révén”), Science 255.5041 (1992. január 10): 209–12. o.

^{282} K. Si et al., „A Neuronal Isoform of CPEB Regulates Local Protein Synthesis and Stabilizes Synapse-Specific Long-Term Facilitation in Aplysia” („A CPEB idegsejti izoformája szabályozza a helyi fehérjeszintézist és stabilizálja a szinapszis-specifikus hosszú távú facilitációt az Aplysiában”), Cell 115.7 (2003. december 26): 893–904. o.; K. Si, S. Lindquist és E. R. Kandel, „A Neuronal Isoform of the Aplysia CPEB Has Prion-Like Properties” („Az Aplysia CPEB-jének egyik idegsejti izoformája prionszerű jellemzőkkel bír”), Cell 115.7 (2003. december 26.): 879–91. o. A kutatók megállapították, hogy a CPEB segítheti a hosszú távú emlékek kialakulását és megőrzését azzal, hogy a prionok (a kergemarhakórnál és egyéb idegrendszeri betegségeknél kimutatott fehérjetöredékek) deformációihoz hasonló változásokat okoz a szinapszisokban. A tanulmány szerint ez a fehérje prionállapotban fejti ki jótékony hatását, ellentmondva annak a széles körben elterjedt feltételezésnek, hogy a prionaktivitással bíró fehérjék toxikusak, vagy legalábbis nem működnek megfelelően. Eric R. Kandel, a 2000. évi orvostudományi Nobel-díj nyertese, a Columbia Egyetem fiziológia, sejtbiofizika, pszichiátria, biokémia és molekuláris biofizika professzora azt gyanítja, hogy ennek a prionmechanizmusnak szerepe lehet olyan területeken is, mint a rák fenntartása és a szervek fejlődése. Lásd a Whitehead Institute sajtóközleményét, http://www.wi.mit.edu/nap/features/nap_feature_memory.html.

^{283} M. C. Anderson et al., „Neural Systems Underlying the Suppression of Unwanted Memories” („A nemkívánatos emlékek elnyomása mögött rejlő idegsejtrendszerek”), Science 303.5655 (2004. január 9.): 232–35. o. Az eredmények új módszereket nyithatnak meg a traumatikus emlékek feldolgozásának területén. Keay Davidson, „Study Suggests Brain Is Built to Forget: MRIs in Stanford Experiments Indicate Active Suppression of Unneeded Memories” („A kutatások szerint az agy felejtésre van tervezve: a Stanford MRI-kísérletei a nemkívánatos emlékek aktív elfojtására utalnak”), San Francisco Chronicle, 2004. január 9., http://www.sfgate.com/news/article/Brain-is-built-to-forget-research-says-MRIs-in-2831647.php.

^{284} Dieter C. Lie et al., „Neurogenesis in the Adult Brain: New Strategies for CNS Diseases” („Neurogenezis a felnőtt agyban: a központi idegrendszer betegségei kezelésének új stratégiái”), Annual Review of Pharmacology and Toxicology 44 (2004): 399–421. o.

^{285} H. van Praag, G. Kempermann és F. H. Gage, „Running Increases Cell Proliferation and Neurogenesis in the Adult Mouse Dentate Gyrus” („A futás fokozza a sejtosztódást és a neurogenezist a felnőtt egerek agytekervényeiben”), Nature Neuroscience 2.3 (1999. március): 266–70. o.

^{286} Minsky és Papert, Perceptrons (Perceptronok).

^{287} Ray Kurzweil, The Age of Spiritual Machines (A spirituális gépek kora), (New York: Viking, 1999), 79. o.

^{288} A bázisfüggvények olyan nemlineáris függvények, melyek lineáris kombinációjával (több súlyozott bázisfüggvény összeadásával) megkapható vagy megközelíthető bármilyen nemlineáris függvény. Pouget és Snyder, „Computational Approaches to Sensorimotor Transformations” („A szenzomotoros transzformációk számítástechnikai megközelítése”), Nature Neuroscience 3.11 kieg. (2000. november): 1192–98. o.

^{289} T. Poggio, „A Theory of How the Brain Might Work” („Egy elmélet az agy lehetséges működéséről”), in Proceedings of Cold Spring Harbor Symposia on Quantitative Biology 4 (Cold Spring Harbor: Cold Spring Harbor Laboratory Press, 1990), 899–910. o. Lásd még T. Poggio és E. Bizzi, „Generalization in Vision and Motor Control” („Generalizáció a látásban és a motoros kontrollban”), Nature 431 (2004): 768–74. o.

^{290} R. Llinas és J. P. Welsh, „On the Cerebellum and Motor Learning” („A kisagy és a motoros tanulás”), Current Opinion in Neurobiology 3.6 (1993. december): 958–65. o.; E. Courchesne és G. Allen, „Prediction and Preparation, Fundamental Functions of the Cerebellum” („Predikció és felkészülés, a kisagy alapvető funkciói”), Learning and Memory 4.1 (1997. május–június): 1–35. o.; J. M. Bower, „Control of Sensory Data Acquisition” („Az érzékszervi adatszerzés irányítása”), International Review of Neurobiology 41 (1997): 489–513. o.

^{291} J. Voogd és M. Glickstein, „The Anatomy of the Cerebellum” („A kisagy anatómiája”), Trends in Neuroscience 21.9 (1998. szeptember): 370–75. o.; John C. Eccles, Masao Ito és János Szentágothai, The Cerebellum as a Neuronal Machine (A kisagy mint neurális gép), (New York: Springer-Verlag, 1967); Masao Ito, The Cerebellum and Neural Control (A kisagy és a neurális kontroll), (New York: Raven, 1984).

^{292} N. Bernstein, The Coordination and Regulation of Movements (A mozgás koordinálása és szabályozása), (New York: Pergamon Press, 1967).

^{293} U. S. Office of Naval Research sajtóközlemény, „Boneless, Brainy, and Ancient” („Csonttalan, agyas és ősrégi”), 2001. szeptember 26., http://www.eurekalert.org/pub_releases/2001-11/oonr-bba112601.php; a polip karja „lehet a következő generációs robotkarok alapja a tenger alatti, űrbeli és földi alkalmazásokhoz”.

^{294} S. Grossberg és R. W. Paine, „A Neural Model of Cortico-Cerebellar Interactions During Attentive Imitation and Predictive Learning of Sequential Handwriting Movements” („A szekvenciális kézírásmozgások attentív utánzása és prediktív tanulása során megfigyelhető agykérgi-kisagyi kölcsönhatások neurális modellje”), Neural Networks 13.8-9 (2000. október–november): 999–1046. o.

^{295} Voogd és Glickstein, „Anatomy of the Cerebellum” („A kisagy anatómiája”); Eccles, Ito és Szentágothai, Cerebellum as a Neuronal Machine (A kisagy mint neurális gép); Ito, Cerebellum and Neural Control (A kisagy és a neurális kontroll); R. Llinas, in Handbook of Physiology, 2. kötet, The Nervous System, szerk. V. B. Brooks (Bethesda: American Physiological Society, 1981), 831–976. o.

^{296} J. L. Raymond, S. G. Lisberger és M. D. Mauk, „The Cerebellum: A Neuronal Learning Machine?” („A kisagy: idegsejti tanulógép?”), Science 272.5265 (1996. május 24.): 1126–31. o.; J. J. Kim és R. F. Thompson, „Cerebellar Circuits and Synaptic Mechanisms Involved in Classical Eyeblink Conditioning” („A klasszikus szemrebbenés kondicionálásában részt vevő kisagyi áramkörök és szinaptikus mechanizmusok”), Trends in Neuroscience 20.4 (1997. április): 177–81. o.

^{297} A szimulációban 10 000 szemcsesejt, 900 Golgi-sejt, 500 moharostos sejt, 20 Purkinje-sejt és 6 idegsejt szerepelt.

^{298} J. F. Medina et al., „Timing Mechanisms in the Cerebellum: Testing Predictions of a Large-Scale Computer Simulation” („Időzítési mechanizmusok a kisagyban: előrejelzések tesztelése egy nagy ívű számítógépes szimulációban”), Journal of Neuroscience 20.14 (2000. július 15.): 5516–25. o.; Dean Buonomano és Michael Mauk, „Neural Network Model of the Cerebellum: Temporal Discrimination and the Timing of Motor Reponses” („A kisagy neurális hálózati modellje: időbeli diszkrimináció és a motoros válaszok időzítése”), Neural Computation 6.1 (1994): 38–55. o.

^{299} Medina et al., „Timing Mechanisms in the Cerebellum” („Időzítési mechanizmusok a kisagyban”).

^{300} Carver Mead, Analog VLSI and Neural Systems (Analóg VLSI és neurális rendszerek), (Boston: Addison-Wesley Longman, 1989).

^{301} Lloyd Watts, „Visualizing Complexity in the Brain” („A komplexitás vizualizálása az agyban”), in Computational Intelligence: The Experts Speak (Számítógépes intelligencia: a szakértők véleménye), D. Fogel és C. Robinson, szerk. (Hoboken: IEEE Press/Wiley, 2003), 45–56. o., http://www.lloydwatts.com/wcci.pdf.

^{302} Uo.

^{303} Lásd http://www.lloydwatts.com/neuroscience.shtml. NanoComputer Dream Team, „The Law of Accelerating Returns, Part II” („A gyorsuló megtérülések törvénye, II. része), http://nanocomputer.org/.

^{304} Lásd http://info.med.yale.edu/bbs/faculty/she_go.html.

^{305} Gordon M. Shepherd, szerk., The Synaptic Organization of the Brain, 4. kiadás. (New York: Oxford University Press, 1998), vi. o.

^{306} E. Young, „Cochlear Nucleus” („Nucleus cochlearis”), uo., 121–58. o.

^{307} Tom Yin, „Neural Mechanisms of Encoding Binaural Localization Cues in the Auditory Brainstem” („A binaurális helymeghatározási támpontok kódolásának neurális mechanizmusai a hallási agytörzsben”), in D. Oertel, R. Fay és A. Popper, szerk., Integrative Functions in the Mammalian Auditory Pathway (Integratív funkciók az emlősök hallórendszerében), (New York: Springer-Verlag, 2002), 99–159. o.

^{308} John Casseday, Thane Premouw és Ellen Covey, „The Inferior Colliculus: A Hub for the Central Auditory System” („A colliculus inferior: a központi hallórendszer csomópontja”), in Oertel, Fay és Popper, Integrative Functions in the Mammalian Auditory Pathway (Integratív funkciók az emlősök hallórendszerében), 238–318. o.

^{309} Lloyd Watts ábrája, http://www.lloydwatts.com/neuroscience.shtml, átvéve: E. Young, „Cochlear Nucleus” („Nucleus cochlearis”) in G. Shepherd, szerk., The Synaptic Organization of the Brain, (Az agy szinaptikus szerveződése) 4. kiadás (New York: Oxford University Press, 2003 [első kiadás: 1998]), 121–58. o.; D. Oertel in D. Oertel, R. Fay és A. Popper, szerk., Integrative Functions in the Mammalian Auditory Pathway (Integratív funkciók az emlősök hallórendszerében), (New York: Springer-Verlag, 2002), 1–5. o.; John Casseday, T. Fremouw és E. Covey, „Inferior Colliculus” („Colliculus inferior”), uo.; J. LeDoux, The Emotional Brain (Az érzelmes agy), (New York: Simon & Schuster, 1997); J. Rauschecker és B. Tian, „Mechanisms and Streams for Processing of ‚What’ and ‚Where’ in Auditory Cortex” („A »mi?« és »hol?« feldolgozására szolgáló mechanizmusok és csatornák a halló agykéregben”), Proceedings of the National Academy of Sciences 97.22: 11800–11806. o.

A modellezett agyterületek:

• Cochlea (csiga): A hallószerv. Harmincezer szőrsejt alakítja át a kengyelcsontok mozgását a hang spektrotemporális leképezésévé.

• MC: Multipoláris sejtek. A frekvenciaeloszlást mérik.

• GBC: Globuláris bushy-sejtek. Tüzelési sorozatot közvetítenek a hallóidegektől a laterális felső olajka komplexumhoz (magában foglalja az LSO-t és az MSO-t). Kódolja a jelek időzítését és amplitúdóját a szint binaurális összehasonlításához.

• SBC: Szferikális bushy-sejtek. Időben pontosítják a jel beérkezésének az idejét, az interaurális időeltérés-számítás (a két fülbe érkező hang időbeli eltérése, amely alapján meghatározható a hang forrásának helye) előfeldolgozójaként.

• OC: Octopus-sejtek. A tranzienseket érzékelik.

• DCN: nucleus cochlearis dorsalis. A spektrális élek érzékelése és a zajszint kalibrálása.

• VNTB: A trapéztest ventrális nucleusa. Visszacsatolja a jeleket a külső szőrsejtfunkciók modulálásához a csigában.

• VNLL, PON: A lateralis lemniscus ventrális nucleusa; periolivaris nucleusok: az OC tranzienseinek feldolgozása.

• MSO: Oliva superior medialis. Interaurális időeltérések kiszámítása.

• LSO: Oliva superior lateralis. Szintén az interaurális időeltérések kiszámításában van szerepe.

• ICC: A colliculus inferior centralis nucleusa. A többféle hangleképzés integrálásának fő helye.

• ICx: A colliculus inferior exterior nucleusa. A hang helymeghatározásának további pontosítása.

• SC: Colliculus superior. A hallás-látás egyesítésének helye.

• MGB: Mediális genikuláris test. A talamusz hallórésze.

• LS: Limbikus rendszer. Számos, az érzelmekkel, emlékezettel, stb. területtel kapcsolatba hozott struktúrából áll.

• AC: Halló agykéreg.

^{310} M. S. Humayun et al., „Human Neural Retinal Transplantation” („Emberi neurálisretina-átültetés), Investigative Ophthalmology and Visual Science 41.10 (2000. szeptember): 3100–3106. o.

^{311} Information Science and Technology Colloquium Series, 2001. május 23., http://cbcl.mit.edu/news/files/GSFC-talk.html.

^{312} Kah-Kay Sung és Tomaso Poggio, „Example-Based Learning for View-Based Human Face Detection” („Példaalapú tanulás nézetalapú emberi arcfelismeréshez”), IEEE Transactions on Pattern Analysis and Machine Intelligence 20.1 (1998): 39–51. o., http://www.vision.caltech.edu/CNS179/papers/Poggio98.pdf.

^{313} Maximilian Riesenhuber Tomaso Poggio, „A Note on Object Class Representation and Categorical Perception” („Megjegyzés az objektumosztály-reprezentációról és a kategóriák érzékeléséről”), Center for Biological and Computational Learning, MIT, AI Memo 1679 (1999), ftp://publications.ai.mit.edu/ai-publications/pdf/AIM-1679.pdf.

^{314} K. Tanaka, „Inferotemporal Cortex and Object Vision” („Az inferotemporális cortex és a tárgylátás”), Annual Review of Neuroscience 19 (1996): 109–39. o.; Anuj Mohan, „Object Detection in Images by Components” („Tárgyfelismerés képeken alkotórészek alapján”), Center for Biological and Computational Learning, MIT, AI Memo 1664 (1999), http://citeseer.ist.psu.edu/cache/papers/cs/12185/ftp:zSzzSzpublications.ai.mit.eduzSzai-publicationszSz1500–1999zSzAIM-1664.pdf/mohan99object.pdf; Anuj Mohan, Constantine Papageorgiou és Tomaso Poggio, „Example-Based Object Detection in Images by Components” („Példaalapú tárgyfelismerés képeken alkotórészek alapján”), IEEE Transactions on Pattern Analysis and Machine Intelligence 23.4 (2001. április), http://cbcl.mit.edu/projects/cbd/publications/ps/mohan-ieee.pdf; B. Heisele, T. Poggio és M. Pontil, „Face Detection in Still Gray Images” („Arcfelismerés szürkeárnyalatos állóképeken”), Artificial Intelligence Laboratory, MIT, Technical Report AI Memo 1687 (2000). Lásd még Bernd Heisele, Thomas Serre és Stanley Bilesch, „Component-Based Approach to Face Detection” („Az arcfelismerés alkotórész-alapú megközelítése”), Artificial Intelligence Laboratory and the Center for Biological and Computational Learning, MIT (2001), http://cbcl.mit.edu/res-area/abstracts/2001-abstracts/heisele/.

^{315} D. Van Essen és J. Gallant, „Neural Mechanisms of Form and Motion Processing in the Primate Visual System” („Az alak- és mozgásfeldolgozás neurális mechanizmusai a főemlősök látórendszerében”), Neuron 13.1 (1994. július): 1–10. o.

^{316} Shimon Ullman, High-Level Vision: Object Recognition and Visual Cognition (Magas szintű látás: tárgyfelismerés vizuális ismeretszerzés), (Cambridge: MIT Press, 1996); D. Mumford, „On the Computational Architecture of the Neocortex. II. The Role of Corticocortical Loops” („Az új agykéreg számítástechnikai architektúrájáról II, A kortikokortikális hurkok szerepe”), Biological Cybernetics 66.3 (1992): 241–51. o.; R. Rao és D. Ballard, „Dynamic Model of Visual Recognition Predicts Neural Response Properties in the Visual Cortex” („A vizuális felismerés dinamikus modellje előrejelzi a vizuális agykéreg neurális reakcióinak jellemzőit”), Neural Computation 9.4 (1997. május 15.): 721–63. o.

^{317} B. Roska és F. Werblin, „Vertical Interactions Across Ten Parallel, Stacked Representations in the Mammalian Retina” („Vertikális interakciók tíz párhuzamos, egymást fedő reprezentáció között az emlősök retináján”), Nature 410.6828 (2001. március 29.): 583–87. o.; University of California, Berkeley, sajtóközlemény, „Eye Strips Images of All but Bare Essentials Before Sending Visual Information to Brain, UC Berkeley Research Shows” („A Kaliforniai Egyetem kutatásai szerint a szem a leglényegesebbeken kívül minden vizuális információt eltávolít a képekből, mielőtt továbbítja az agynak”), 2001. március 28., www.berkeley.edu/news/media/releases/200l/03/28_wers1.html.

^{318} Hans Moravec és Scott Friedman Moravec kutatásaira támaszkodva megalapították a Seegrid nevű robotikai céget. Lásd www.Seegrid.com.

^{319} M. A. Mahowald és C. Mead, „The Silicon Retina” („A szilíciumretina”), Scientific American 264.5 (1991. május): 76–82. o.

^{320} Konkrétan egy alacsony áteresztésű szűrőt alkalmaznak egy receptorra (például egy fotoreceptorra). Ezt megszorozzák a szomszédos receptor jelével. Ha ez mindkét irányban lezajlott, és mindkét művelet eredményét kivonják a nullából, akkor a kimenet a mozgás irányát fogja jelölni.

^{321} Bergert illetően lásd http://cne.usc.edu/.

^{322} „The World’s First Brain Prosthesis” („A világ első agyprotézise”), New Scientist 177.2386 (2003. március 15.): 4. o., http://www.newscientist.com/article/dn3488-worlds-first-brain-prosthesis-revealed.html.

^{323} Charles Choi, „Brain-Mimicking Circuits to Run Navy Robot” („Az agyat utánzó áramkörök vezérlik a haditengerészet robotját”), UPI, 2004. június 7., http://www.upi.com/Science_News/2004/06/07/Brain-mimicking-circuits-to-run-navy-robot/UPI-60861086620400/.

^{324} Giacomo Rizzolatti et al., „Functional Organization of Inferior Area 6 in the Macaque Monkey. II. Area F5 and the Control of Distal Movements” („A makákómajomagy 6-os területének funkcionális felépítése II., Az F5 terület és a disztális mozgások”), Experimental Brain Research 71.3 (1998): 491–507. o.

^{325} M. A. Arbib, „The Mirror System, Imitation, and the Evolution of Language” („A tükörrendszer, az utánzás és a nyelv evolúciója”), in Kerstin Dautenhahn és Chrystopher L. Nehaniv, szerk., Imitation in Animals and Artifacts (Utánzás állatoknál és gépeknél), (Cambridge: MIT Press, 2002).

^{326} Marc D. Hauser, Noam Chomsky és W. Tecumseh Fitch, „The Faculty of Language: What Is It, Who Has It, and How Did It Evolve?” („A nyelv képessége: mi ez?, kinek van meg? és hogy alakult ki?”), Science 298 (2002. november): 1569–79. o.

^{327} Daniel C. Dennett, Freedom Evolves (A szabadság fejlődik), (New York: Viking, 2003).

^{328} Lásd Sandra Blakeslee, „Humanity? Maybe It’s All in the Wiring” („Az ember? Talán az egész a huzalozáson múlik”), New York Times, 2003. december 11.

^{329} Antonio R. Damasio, Descartes’ Error: Emotion, Reason and the Human Brain (Descartes tévedése: érzelmek, józan ész és az emberi agy), (New York: Putnam, 1994).

^{330} M. P. Maher et al., „Microstructures for Studies of Cultured Neural Networks” („Mikrostruktúrák a tenyésztett neurális hálózatok tanulmányozásához), Medical and Biological Engineering and Computing 37.1 (1999. január): 110–18. o.; John Wright et al., „Towards a Functional MEMS Neurowell by Physiological Experimentation” („Fiziológiai kísérletekkel a funkcionális MEMS-idegkút felé”, Technical Digest, ASME, 1996 International Mechanical Engineering Congress and Exposition, Atlanta, 1996. november, DSC (Dynamic Systems and Control Division), vol. 59, 333–38. o.

^{331} W. French Anderson, „Genetics and Human Malleability” („A genetika és az emberi formálhatóság”), Hastings Center Report 23.20 (1990. január/február): 1. o.

^{332} Ray Kurzweil, „A Wager on the Turing Test: Why I Think I Will Win” („Fogadás a Turing-tesztre: miért gondolom, hogy én fogok nyerni”), KurzweilAI.net, 2002. április 9., http://www.kurzweilai.net/a-wager-on-the-turing-test-why-i-think-i-will-win.

^{333} Robert A. Freitas Jr. egy olyan jövőbeli, nanotechnológián alapuló agyfeltöltő rendszert javasol, ami gyakorlatilag azonnali működésű lenne. Freitas szerint (személyes kommunikáció, 2005. január) „egy in vivo neurális hálózat, ahogyan az a http://www.nanomedicine.com/NMI/7.3.1.htm címen szerepel, 10¹⁸ bit per szekundum adatforgalmi sebességet képes kezelni, ami elég a valós idejű agyi állapot megfigyeléséhez. A vezetékhálózat térfogata 30 cm³, és 4–6 watt hőenergiát ad le, így mindkét adat elég kicsi ahhoz, hogy biztonságosan el lehessen helyezni egy 1400 cm³-es, 25 wattos emberi agyban. A jelek legfeljebb néhány métert tesznek meg fénysebességgel, tehát az átviteli idő az agyban lévő idegsejtekben keletkező jelek kiindulópontjától a külső számítógéprendszerig, ami a feltöltést lefolytatja, körülbelül 0,00001 milliszekundum, ami sokkal kisebb, mint a legalább körülbelül 5 milliszekundum idegsejt-kisülési ciklusidő. Az idegsejteket monitorozó vegyi érzékelők egymástól körülbelül 2 mikron távolságra helyezkednek el, és hozzávetőleg 5 milliszekundumon belül képesek érzékelni a fontos kémiai eseményeket, mivel nagyjából ez a diffúziós ideje például egy kis neuropeptidnek 2 mikronos távolságon át (http://www.nanomedicine.com/). Így az ember agyi állapotának monitorozása akár azonnali is lehet, legalábbis az ember neurális reakcióidejének skáláján, abban az értelemben, hogy »semmi fontosról nem maradnánk le«”.

^{334} M. C. Diamond et al., „On the Brain of a Scientist: Albert Einstein” („Egy tudós agya: Albert Einstein”), Experimental Neurology 88 (1985): 198–204. o.

^{335} Samuel Butler (1835–1902), „Darwin Among the Machines” („Darwin a gépek között”), Christ Church Press, 1863. június 13., (újra kiadta Festing Jones 1912-ben, in: The Notebooks of Samuel Butler – Samuel Butler jegyzetei).

^{336} Peter Weibel, „Virtual Worlds: The Emperor’s New Bodies” („Virtuális világok: A császár új testei”), in Ars Electronica: Facing the Future (Ars electronica: Szemben a jövővel), szerk. Timothy Druckery (Cambridge.: MIT Press, 1999), 207–23. o.; online elérhető: http://www.aec.at/en/archiv_files/19902/ EI990b_009.pdf.

^{337} James Watson és Francis Crick, „Molecular Structure of Nucleic Acids: A Structure for Deoxyribose Nucleic Acid” („A nukleinsavak molekulaszerkezete: a dezoxiribonukleinsav szerkezete”), Nature 171.4356 (1953. április 23.,): 737–38. o., http://www.nature.com/nature/dna50/watsoncrick.pdf.

^{338} Robert Waterstont idézve in „Scientists Reveal Complete Sequence of Human Genome” („A tudósok feltárták az emberi genom teljes szekvenciáját”), CBC News, 2003. április 14., http://www.cbc.ca/news/health/story/2003/04/14/genome030414.html.

^{339} Lásd második fejezet, ^{100} jegyzet.

^{340} Crick és Watson eredeti jelentései, melyek ma is lenyűgöző olvasmányok, megtalálhatók in: James A. Peters, szerk., Classic Papers in Genetics (Klasszikus genetikai tanulmányok), (Englewood Cliffs: Prentice-Hall, 1959). Izgalmas leírás a kettős hélixhez elvezető sikerekről és kudarcokról: J. D. Watson, The Double Helix: A Personal Account of the Discovery of the Structure of DNA (A kettős hélix: személyes beszámoló a DNS szerkezetének felfedezéséről), (New York: Atheneum, 1968). A Nature.com-on megtalálható Crick cikkeinek a gyűjteménye: http://www.nature.com/nature/focus/crick/index.html.

^{341} Morislav Radman és Richard Wagner, „The High Fidelity of DNA Duplication” („A DNS-duplikáció nagy pontossága”), Scientific American 259.2 (1988. augusztus): 40–46. o.

^{342} A DNS és az RNS struktúrájának és viselkedésének leírása megtalálható in: Gary Felsenfeld, „DNA” („DNS”) és James Darnell, „RNA” („RNS”) című cikkeiben, mindkettő in: Scientific American 253.4 (1985. október), 58–67. o. és 68–78. o.

^{343} Mark A. Iobling és Chris Tyler-Smith, „The Human Y Chromosome: An Evolutionary Marker Comes of Age” („Az emberi Y-kromoszóma: egy evolúciós marker nagykorúvá válása”), Nature Reviews Genetics 4 (2003. augusztus): 598–612. o.; Helen Skaletsky et al., „The Male-Specific Region of the Human Y Chromosome Is a Mosaic of Discrete Sequence Classes” („Az emberi Y-kromoszóma férfispecifikus régiója diszkrét szekvenciaosztályok mozaikja”), Nature 423 (2003. június 19.): 825–37. o.

^{344} A torz fehérjék talán a legveszélyesebb toxinok. A kutatások arra utalnak, hogy a rosszul összeállt fehérjék állhatnak számos betegség hátterében. A szervezet nem képes megfelelően megsemmisíteni a torz fehérjéket, és a feltételezések szerint ez okozhatja az olyan betegségeket, mint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a kergemarhakór emberi változata, a cisztás fibrózis, a hályogok és a cukorbetegség.

A sejtek munkájának oroszlánrészét a fehérjék végzik. A fehérjék a DNS-nek megfelelően keletkeznek minden egyes sejtben. Hosszú aminosavláncokként születnek, amelyeknek aztán pontos háromdimenziós alakzatba kell rendeződniük, hogy enzimek, transzportfehérjék stb. legyenek belőlük. A nehézfém-toxinok megzavarják ezeknek az enzimeknek a normális működését, tovább súlyosbítva a problémát. Léteznek genetikai mutációik is, amelyek hajlamosítják az egyént a hibás fehérjék előállítására.

Amikor a protofibrillumok elkezdenek összetapadni, rostokat, szálakat, végül pedig nagyobb, globuláris struktúrákat, amyloid plakkokat alkotnak. Egészen a közelmúltig ezeket a nem oldódó plakkfelhalmozódásokat tartották a fenti betegségek kórokozó ágensének, de ma már tudjuk, hogy maguk a protofibrillumok jelentik a valódi problémát. Az a sebesség, amivel egy protofibrillumból nem oldódó amyloid plakk lesz, fordítottan arányos a betegség előrehaladásával. Ez megmagyarázza, miért nem mutatnak feltétlenül Alzheimer-kórra utaló tüneteket olyanok, akiknek az agyában kiterjedt plakkfelhalmozódásokat találnak, és miért jelentkezik a betegség másoknál, akiknek alig található látható plakk az agyában. Vannak, akiknél gyorsan alakulnak ki az amyloid plakkok, és ez megóvja őket a további protofibrillum-károsodástól. Másoknál a protofibrillumok lassan alakulnak át amyloid plakkokká, és így nagyobb lesz a károsodás. Náluk kevesebb a látható plakk mennyisége is. Lásd Per Hammarström, Frank Schneider és Jeffrey W. Kelly, „Trans-Suppression of Misfolding in an Amyloid Disease” („A hibás fehérjekeletkezés transz-szupressziója egy amyloid betegségnél”), Science 293.5539 (2001. szeptember 28.): 2459–62. o.

^{345} Az új biológia lenyügöző bemutatását lásd: Horace F. Judson, The Eighth Day of Creation: The Makers of the Revolution in Biology (A teremtés nyolcadik napja: a biológia forradalmának teremtői), (Woodbury: CSHL Press, 1996).

^{346} Raymond Kurzweil és dr. Terry Grossman, Fantastic Voyage: Live Long Enough to Live Forever (Fantasztikus utazás: élj olyan sokáig, hogy örökké élj!), (New York: Rodale, 2004). Lásd http://www.Fantastic-Voyage.net és http://www.RayandTerry.com.

^{347} Raymond Kurzweil, The 10% Solution for a Healthy Life: How to Eliminate Virtually All Risk of Heart Disease and Cancer (A 10%-os megoldás az egészséges életre: hogyan szüntessük meg a szívbetegség és a rák gyakorlatilag összes kockázatát?), (New York: Crown Books, 1993).

^{348} Kurzweil és Grossman, Fantastic Voyage (Fantasztikus utazás). „Ray & Terry’s Longevity Program” („Ray és Terry hosszúélet-programja”) kerül kifejtésre a könyvben.

^{349} A „biológiai kor” tesztje, a H-szken-teszt során mérik a hallási reakcióidőt, a legmagasabb hallott hangot, a vibrotaktilis érzékenységet, a vizuális reakcióidőt, az izommozgás-időt, a tüdőkapacitást, a vizuális reakcióidőt döntéssel, az izommozgás-időt döntéssel, az emlékezetet (sorozathossz), a gombnyomás válaszidőt és a vizuális felismerést. A szerző a Frontier Medical Institute-ban (Grossman egészség- és hosszú élet klinikáján) végezte el ezeket a teszteket, http://www.FMIClinic.com. A H-szken-tesztről részletesebben lásd http://www.lidhealth.com/, Diagnostic and Lab Testing, Longevity Institute, Dallas.

^{350} Kurzweil és Grossman, Fantastic Voyage (Fantasztikus utazás), 10. fejezet: „Ray’s Personal Program” („Ray személyi programja”).

^{351} Uo.

^{352} Aubrey D. N. J. de Grey, „The Foreseeability of Real Anti-Aging Medicine: Focusing the Debate” („A valódi öregedésgátló gyógyászat előreláthatósága: a vita fókuszálása), Experimental Gerontology 38.9 (2003. szeptember): 927–34. o.; Aubrey D. N. J. de Grey, „An Engineer’s Approach to the Development of Real Anti-Aging Medicine” („A valódi öregedésgátló gyógyászat kifejlesztése mérnöki szempontból”), Science of Aging, Knowledge, Environment 1 (2003): Aubrey D. N. J. de Grey et al., „Is Human Aging Still Mysterious Enough to Be Left Only to Scientists?” („Még mindig elég rejtélyes az emberi öregedés ahhoz, hogy csak a tudósokra hagyjuk?”), BioEssays 24.7 (2002. július): 667–76. o.

^{353} Aubrey D. N. J. de Grey, szerk., Strategies for Engineered Negligible Senescence: Why Genuine Control of Aging May Be Foreseeable (Az elhanyagolható mértékű öregedést célzó stratégiák: miért előrejelezhető az öregedés tényleges szabályozása?), Annals of the New YorkAcademy of Sciences, vol. 1019 (New York: New York Academy of Sciences, 2004. június).

^{354} Amellett, hogy biztosítja a különféle sejtek funkcióit, két ok szól még a gének expressziójának sejtek általi kontrollja mellett: a környezeti hatások és a fejlődési folyamatok. Még az olyan egyszerű organizmusok, mint a baktériumok is képesek ki- és bekapcsolni a fehérjeszintézist a környezeti hatások függvényében. Például az E. coli képes kikapcsolni azoknak a fehérjéknek a szintézisét, amelyek lehetővé teszik, hogy szabályozza a levegőből felvett nitrogén mennyiségét, amikor rendelkezésre állnak más, kevésbé energiaigényes nitrogénforrások is a környezetben. Egy 1800 epergénen végzett kutatás a közelmúltban kimutatta, hogy 200 gén expressziója megváltozott a különböző fejlődési szakaszokban. E. Marshall, „An Array of Uses: Expression Patterns in Strawberries, Ebola, TB, and Mouse Cells” („A felhasználási lehetőségek skálája: expressziómintázatok az eperben, az ebolában, a TBC-ben és az egérsejtekben”), Science 286.5439 (1999): 445. o.

^{355} A géneknek a fehérjéket kódoló területeik mellett vannak szabályozó szekvenciáik is, a promóterek és enhancerek, amelyek azt szabályozzzák, hogy hol és mikor történjen a génexpresszió. A fehérjéket kódoló promóterek általában közvetlenül „felfelé” helyezkednek el a DNS-en. Egy enhancer aktiválja egy promóter használatát, és szabályozza ezzel a génexpresszió sebességét. A legtöbb génnek enhancerre van szüksége az expresszióhoz. Az enhancerek „a tér (sejttípus) és időbeli differenciális transzkripció fő meghatározói”, és bármelyik génhez több különböző enhancertelep kapcsolódhat (S. F. Gilbert, Developmental Biology (Fejlődésbiológia), 6. kiadás, szerk. [Sunderland.: Sinauer Associates, 2000].

Azzal, hogy enhancer- vagy promóterrégiókhoz kapcsolódnak, a transzkripciós faktorok beindítják vagy elnyomják a gén expresszióját. A transzkripciós faktorokról szerzett új ismereteink átalakították a génexpresszióról alkotott elképzeléseinket. Gilber így ír a „The Genetic Core of Development: Differential Gene Expression” („A fejlődés genetikai magja: a differenciális génexpresszió”) című részben: „Magát a gént már nem önálló entitásnak tekintjük, ami a fehérjeszintézist szabályozza. A gén egyszerre szabályozza a fehérjeszintézist és van irányítva azáltal. Natalie Anger (1992) írta: »Egy sor felfedezés utal arra, hogy a DNS nagyon hasonló egy bizonyos fajta politikushoz, akit a proteinsegítők és -tanácsadók falkája vesz körül, akiknek erősen masszírozniuk kell, rázogatniuk és időnként megújítaniuk ahhoz, hogy a test általános tervrajza egyáltalán bármiféle értelemmel bírjon«.”

^{356} Bob Holmes, „Gene Therapy May Switch Off Huntington’s” („A génterápia kikapcsolhatja a Huntingtont”), 2003. március 13., http://www.newscientist.com/article/dn3493-gene-therapy-may-switch-off-huntingtons.html. „Az RNSi-t, ami a fordított génanalízis hatékony eszközeként alakult, egyre gyakrabban alkalmazzák az emberi betegségekhez köthető számos gén tanulmányozásában, különös tekintettel azokra, amelyek az onkogenezissel és a fertőző betegségekkel vannak kapcsolatban.” J. C. Cheng, T. B. Moore és K. M. Sakamoto, „RNA Interference and Human Disease” („Az RNS-interferencia és az emberi betegségek”), Molecular Genetics and Metabolism 80.1–2 (2003. október): 121–28. o. Az RNSi „erős és igen szekvencia-specifikus mechanizmus”, I. Zhang, D. K. Fogg és D. M. Waisman, „RNA Interference-Mediated Silencing of the S100A10 Gene Attenuates Plasmin Generation and Invasiveness of Colo 222 Colorecta Cancer Cells” („Az S100A10 gén RNS-interferencia-mediált elnémítása csökkenti a Colo 222 Colorecta ráksejtek plazmingenerációját és invazivitását”), Journal of Biological Chemistry 279.3 (2004. január 16.): 2053–62. o.

^{357} Mindegyik chipben szintetikus oligonukleotidok vannak, amelyek replikálják az egyes géneket azonosító szekvenciákat. „Annak a meghatározásához, hogy mely gének expressziója történt meg egy mintában, a kutatók izolálják a hírvivő RNS-t a mintákból, átalakítják komplementer DNS-sé (cDNS), megfestik floureszkáló festékkel, és felhordják a lapkára. A megfestett cDNS-ek hozzá fognak tapadni egy oligóhoz, aminek azonos a szekvenciája, kivilágítva a helyet a lapkán. Ezután egy automata szkenner meghatározza, melyik oligóknál történt kötés, azaz mely géneknél történt expresszió…” E. Marshall, „Do-It-Yourself Gene Watching” („Csináld magad génfigyelés”), Science 286.5439 (1999. október 15.): 444–47. o.

^{358} Uo.

^{359} J. Rosamond és A. Allsop, „Harnessing the Power of the Genome in the Search for New Antibiotics” („A genom erejének felhasználása az új antibiotikumok keresésében”), Science 287.5460 (2000. március 17.): 1973–76. o.

^{360} T. R. Golub et al., „Molecular Classification of Cancer: Class Discovery and Class Prediction by Gene Expression Monitoring” („A rák molekuláris osztályozása: osztályfelfedezés és osztály-előrejelzés génexpresszió-figyelés alapján”), Science 286.5439 (1999. október 15.): 531–37. o.

^{361} Uo., ahogy idézi A. Berns, „Cancer: Gene Expression in Diagnosis” („Rák: génexpresszió a diagnózisban”), Nature 403 (2000. február 3.): 491–92. o. Egy másik kutatásban a tanulmányozott gének egy százaléka csökkent expressziót mutatott az idős izmokban. Ezek a gének az energiatermeléssel és sejtépítéssel kapcsolatba hozott fehérjéket állítottak elő, tehát a csökkenés logikus, tekintettel az öregedéssel együtt járó gyengülésre. A megnövekedett expressziójú gének stresszfehérjéket termeltek, amelyeket a sérült DNS vagy fehérjék kijavítására használ a szervezet. J. Marx, „Chipping Away at the Causes of Aging” („Az öregedés okainak fokozatos megszüntetése”), Science 287.5462 (2000. március 31.): 2390. o.

Egy másik példa: a májáttét gyakori oka a colorectalis rák kialakulásának. Ezek az áttétek a genetikai profiljuktól függően másképp reagálnak a kezelésre. Az expresszió profilozása kiváló módszer a helyes kezelés meghatározására. J. C. Sung et al. „Genetic Heterogeneity of Colorectal Cancer Liver Metastases” („A colorectalis rák májáttétjének genetikai heterogenitása”), Journal of Surgical Research 114.2 (2003. október): 251. o.

Végül még egy példa: a kutatók nehezen tudták analizálni a Hodgkin-kór Reed–Sternberg-sejtjét, mivel nagyon kevés található belőle a beteg szövetben. Az expresszió-profilozás ma sok mindent elárul a sejt leszármazásáról. J. Cossman et al., „Reed-Sternberg Cell Genome Expression Supports a B-Cell Lineage” („A Reed–Sternberg-sejt genomexpressziója B-sejt leszármazásra utal”), Blood 94.2 (1999. július 15.): 411–16. o.

^{362} T. Ueland et al., „Growth Hormone Substitution Increases Gene Expression of Members of the IGF Family in Cortical Bone from Women with Adult Onset Growth Hormone Deficiency – Relationship with Bone Turn-Over” („A növekedési hormon pótlása fokozza a génexpressziót az IGF család tagjaiban a felnőtt növekedési hormon hiányában szenvedő nők kortikális csontjában – a kapcsolat a csonttal megfordul”), Bone 33.4 (2003. október): 638–45. o.

^{363} R. Lovett, „Toxicologists Brace for Genomics Revolution” („A toxikológusok üdvözlik a genetikai forradalmat”), Science 289.5479 (2000. július 28.): 536–37. o.

^{364} A szomatikus sejtekbe történő géntranszfer egy ideig számos egyéb sejtre is hatást gyakorol. Elméletileg lehetséges megváltoztatni a genetikai információt a petesejtben és a hímivarsejtben (a csíravonalsejtekben) azzal a céllal, hogy a változások átkerüljenek a következő nemzedékbe. Ez a terápia számos etikai kérdést felvet, és még nem került alkalmazásra. Wikipedia, „Gene Therapy”, http://en.wikipedia.org/wiki/Gene_therapy.

^{365} A gének fehérjéket kódolnak, amelyek létfontosságú feladatokat látnak el az emberi testben. Az abnormális vagy mutálódott gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek nem képesek ellátni ezeket a feladatokat, és így genetikai rendellenességeket és betegségeket okoznak. A génterápia célja az, hogy kicserélje a defektív géneket, és normális fehérjék jöjjenek létre. Ez sokféleképpen megvalósítható, de a legáltalánosabb módszer az az, hogy egy hordozómolekulával, vektorral, beültetnek egy terápiás pótló gént a páciens kiszemelt sejtjeibe. „Jelenleg a leggyakoribb vektor egy vírus, amit genetikailag módosítottak, hogy képes legyen a normális emberi DNS hordozására. A vírusok kifejlesztettek egy módszert arra, hogy patogenikus módon körbezárják és bevigyék génjeiket az emberi sejtekbe. A tudósok ezt a képességüket próbálják meg kihasználni, eltávolítva a vírus genomjából a kórokozó géneket, és terápiás géneket ültetve a helyükbe.” (Human Genome Project, „Gene Therapy”, http://www.ornl.gov/sci/techresources/Human_Genome/medicine/genetherapy.shtml). A génterápiát és további hivatkozásokat illetően lásd a Human Genom Projekt honlapját. A génterápia olyan fontos kutatási terület, hogy jelenleg hat szakértői bírálattal dolgozó periodika jelenik meg a témában, és négy szakmai szervezet tevékenykedik rajta.

^{366} K. R. Smith, „Gene Transfer in Higher Animals: Theoretical Considerations and Key Concepts” („Génátültetés magasabb rendű állatokban: elméleti megfontolások és kulcsfogalmak”), Journal of Biotechnology 99.1 (2002. október 9.): 1–22. o.

^{367} Anil Ananthaswamy, „Undercover Genes Slip into the Brain” („Álcázott gének lopóznak az agyba”), 2003. március 20., http://www.newscientist.com/article/dn3520-undercover-genes-slip-into-the-brain.html.

^{368} A. E. Trezise et al., „In Vivo Gene Expression: DNA Electrotransfer” („In vivo génexpresszió: DNS-elektrotranszfer”), Current Opinion in Molecular Therapeutics 5.4 (2003. augusztus): 397–404. o.

^{369} Sylvia Westphal, „DNA Nanoballs Boost Gene Therapy” („DNS-nanolabdák erősítik a génterápiát”), 2002. május 12., http://www.newscientist.com/article/dn2257-dna-nanoballs-boost-gene-therapy.html.

^{370} L. Wu, M. Johnson és M. Sato, „Transcriptionally Targeted Gene Therapy to Detect and Treat Cancer” („Transzkripcionálisan célzott génterápia a rák felfedezésére és kezelésére”), Trends in Molecular Medicine 9.10 (2003. október): 421–29. o.

^{371} S. Westphal, „Virus Synthesized in a Fortnight” („Két hét alatt szintetizált vírus”), 2003. november 14., http://www.newscientist.com/article/dn4383-virus-synthesised-in-a-fortnight.html.

^{372} G. Chiesa, „Recombinant Apolipoprotein A-I(Milano) Infusion into Rabbit Carotid Artery Rapidly Removes Lipid from Fatty Streaks” („A nyulak nyaki artériájába fecskendezett rekombináns apolipoprotein A-I(Milano) gyorsan eltávolítja a lipidet a zsíros erekből”), Circulation Research 90.9 (2002. május 17.): 974–80. o.; P. K. Shah et al., „High-Dose Recombinant Apolipoprotein A-I(Milano) Mobilizes Tissue Cholesterol and Rapidly Reduces Plaque Lipid and Macrophage Content in Apolipoprotein e-Deficient Mice” („A nagy dózisú rekombináns apolipoprotein A-I Milano mozgósítja a szövetekben a koleszterint, és gyorsan csökkenti a lipidplakkokat és a makrofágokat az E-deficiens egerekben”), Circulation 103.25 (2001. június 26,): 3047–50. o.

^{373} S. E. Nissen et al., „Effect of Recombinant Apo A-I Milano on Coronary Atherosclerosis in Patients with Acute Coronary Syndromes: A Randomized Controlled Trial” („A rekombináns Apo A-I Milano hatása az akut szívkoszorúér-problémákban szenvedő páciensek érelmeszesedésére: randomizált ellenőrzött vizsgálat”), JAMA 290.17 (2003. november 5.): 2292–2300. o.

^{374} Egy közelmúltbeli, 2. fázisbeli kutatás „jelentősen megnövekedett HDL és csökkenő LDL koleszterinszintről” számolt be. M. E. Brousseau et al., „Effects of an Inhibitor of Cholesteryl Ester Transfer Protein on HDL Cholesterol” („A koleszterinészter-transzferprotein egy inhibitorának hatása a HDL-koleszterinre”), New England Journal of Medicine 350.15 (2004. április 8.): 1505–15. o., http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa031766. A 3. fázisú próbák világszerte 2003 végén kezdődtek. További információk a Torcetrapibről a Pfizer honlapján: http://www.pfizer.com/.

^{375} O. J. Finn, „Cancer Vaccines: Between the Idea and the Reality” („Rákvakcinák: az ötlet és a valóság között”), Nature Reviews: Immunology 3.8 (2003. augusztus): 630–41. o.; R. C. Kennedy és M. H. Shearer, „A Role for Antibodies in Tumor Immunity” („Az antitestek szerepe a tumorimmunitásban”), International Reviews of Immunology 22.2 (2003. március–április): 141–72. o.

^{376} T. F. Greten és E. M. Jaffee, „Cancer Vaccines” („Rákvakcinák”), Journal of Clinical Oncology 17.3 (1999. március): 1047–60. o.

^{377} „Cancer ‚Vaccine’ Results Encouraging” („Biztató eredmények a »rákvakcinák« terén”), BBC News, 2001. január 8., http://news.bbc.co.uk/2/hi/health/1102618.stm, beszámoló E. M. Jaffee et al. kutatásáról: „Novel Allogeneic Granulocyte-Macrophage Colony-Stimulating Factor-Secreting Tumor Vaccine for Pancreatic Cancer: A Phase I Trial of Safety and Immune Activation” (Új allogén granulocita-makrofág kolónia stimuláló faktort termelő tumorvakcina hasnyálmirigyrákhoz: I-es fázisú vizsgálat, biztonság és immunaktiváció), Journal of Clinical Oncology 19.1 (2001. január 1): 145–56. o.

^{378} John Travis, „Fused Cells Hold Promise of Cancer Vaccines” („Az egybeolvadt sejtek a rák vakcinájának ígéretét hordozzák”), 2000. március 4., http://www.sciencenews.org/view/generic/id/240/description/Fused_cells_hold_promise_of_cancer_vaccines, D. W. Kufe, „Smallpox, Polio and Now a Cancer Vaccine?” („Himlő, gyermekbénulás, és most rákvakcina?”), Nature Medicine 6 (2000. március): 252–53. o., című cikkére hivatkozva.

^{379} J. D. Lewis, B. D. Reilly és R. K. Bright, „Tumor-Associated Antigens: From Discovery to Immunity” („Tumorral kapcsolatos antigének: a felfedezéstől az immunitásig”), International Reviews of Immunology 22.2 (2003. március–április): 81–112. o.

^{380} T. Boehm et al., „Antiangiogenic Therapy of Experimental Cancer Does Not Induce Acquired Drug Resistance” („A kísérleti rák antiangiogenikus terápiája nem utal szerzett gyógyszerellenállásra”), Nature 390.6658 (1997. november 27.): 404–7. o.

^{381} Angiogenesis Foundation, „Understanding Angiogenesis” („Az angiogenezis megértése”), http://www.angio.org/understanding/content_understanding.html, L. K. Lassiter és M. A. Carducci, „Endothelin Receptor Antagonists in the Treatment of Prostate Cancer” („Endotelinreceptor-antagonisták prosztatarák kezelésében”), Seminars in Oncology 30.5 (2003. október): 678–88. o. A folyamat magyarázatát lásd a National Cancer Institute weblapján: „Understanding Angiogenesis”, http://www.cancer.gov/cancertopics/understandingcancer/angiogenesis.

^{382} I. B. Roninson, „Tumor Cell Senescence in Cancer Treatment” („A ráksejtek öregedése a rák kezelésében”), Cancer Research 63.11 (2003. június 1.): 2705–15. o.; B. R. Davies et al., „Immortalization of Human Ovarian Surface Epithelium with Telomerase and Temperature-Sensitive SV40 Large T Antigen” („Az emberi petefészek hámszövete felszínének halhatatlanná tétele telomerázzal és hőmérséklet-érzékeny SV40 nagy T-antigénnel”), Experimental Cell Research 288.2 (2003. augusztus 15.): 390–402. o.

^{383} Lásd még R. C. Woodruff és J. N. Thompson Jr., „The Role of Somatic and Germline Mutations in Aging and a Mutation Interaction Model of Aging” („A szomatikus és csíravonali mutációk szerepe az öregedésben, és az öregedés mutációs interakciós modellje”), Journal of Anti-Aging Medicine 6.1 (2003. Spring): 29–39. o. Lásd még {352} és {353} jegyzet.

^{384} Aubrey D. N. J. de Grey, „The Reductive Hotspot Hypothesis of Mammalian Aging: Membrane Metabolism Magnifies Mutant Mitochondrial Mischief” („Az emlősök öregedésének reduktív túlmelegedési hipotézise: a sejthártya anyagcseréje felerősíti a mutáns mitokondrium kártékony hatását”), European Journal of Biochemistry 269.8 (2002. április): 2003–9. o.; P. F. Chinnery et al., „Accumulation of Mitochondrial DNA Mutations in Ageing, Cancer, and Mitochondrial Disease: Is There a Common Mechanism?” („A mitokondriális DNS-mutációk felhalmozódása az öregedés, a rák és a mitokondriális betegség esetében: ugyanaz a mechanizmus?”), Lancet 360.9342 (2002. október 26.): 1323–25. o.; A. D. de Grey, „Mitochondrial Gene Therapy: An Arena for the Biomedical Use of Inteins” („Mitokondriális génterápia: lehetőség az inteinek biomedikai felhasználására”), Trends in Biotechnology 18.9 (2000. szeptember): 394–99. o.

^{385} „Az az elképzelés, hogy »beoltsuk« az embereket olyan neurodegeneratív rendellenességek ellen, mint az Altzheimer-kór, jelentős eltávolodás a betegség mechanizmusának és kezelésének a klasszikus felfogásától, mégis mind az Alzheimer-kór, mind a szklerózis multiplex terápiás vakcinái működőképesnek bizonyultak az állakísérletek során, és jelenleg a klinikai tesztelés szakaszában vannak. Ugyanakkor ennek a megközelítésnek megvan az a veszélye, hogy nemkívánatos gyulladásos reakciót vált ki a jótékony hatásai mellett.” (H. L. Weiner és D. J. Selkoe, „Inflammation and Therapeutic Vaccination in CNS Diseases” („Gyulladás és terápiás védőoltás a CNS-betegségek esetében”), Nature 420.6917 [2002. december 19–26.]: 879–84. o.). A kutatók kimutatták, hogy az orrcsepp formájában alkalmazott vakcina lelassíthatja az agyi leépülést az Altzheimer-kór esetében. H. L. Weiner et al., „Nasal Administration of Amyloid-beta Peptide Decreases Cerebral Amyloid Burden in a Mouse Model of Alzheimer’s Disease” („Az orron keresztül alkalmazott amyloid-béta peptid csökkenti az agyi amyloidterhelést az Alzheimer-kór egérmodelljében”), Annals of Neurology 48.4 (2000. október): 567–79. o.

^{386} S. Vasan, P. Foiles és H. Founds, „Therapeutic Potential of Breakers of Advanced Glycation End Product-Protein Crosslinks” („Előrehaladott glikációs végtermékekben protein-keresztkapcsolatok felbontóinak terápiás lehetőségei”), Archives of Biochemistry and Biophysics 419.1 (2003. november 1.): 89–96. o.; D. A. Kass, „Getting Better Without AGE: New Insights into the Diabetic Heart” („Jobbulás öregedés nélkül: új felismerések a cukorbeteg szív területén”), Circulation Research 92.7 (2003. április 18.): 704–6. o.

^{387}  S. Graham, „Methuselah Worm Remains Energetic for Life” („A matuzsálemkorú féreg egész életében energikus marad”), 2003. október 27., http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=methuselah-worm-remains-e.

^{388} Ron Weiss honlapja (http://groups.csail.mit.edu/synbio/publications/) felsorolja a publikációit, például a „Genetic Circuit Building Blocks for Cellular Computation, Communications, and Signal Processing” („Genetikai áramkör építőelemei a sejtszintű számításokhoz, kommunikációhoz és jelfeldolgozáshoz”), Natural Computing, an International Journal 2.1 (2003. január): 47–84. o.

^{389}  S. L. Garfinkel, „Biological Computing” („Biológiai számítástechnika”), Technology Review (2000. május–június), http://static.highbeam.com/t/technologyreview/may012000/biologicalcomputing.

^{390} Uo. Lásd még a jelenleg folyó kutatások listáját a MIT Media Lab honlapján, http://www.media.mit.edu/research/.

^{391} Egy lehetséges magyarázat: „Az emlősök nőnemű embrióinak két X-kromoszómája van, a hímneműeknek egy. A nőneműek korai fejlődési szakaszában az egyik X-kromoszóma és a génjei nagy része általában elnémul vagy inaktívvá válik. Így a nő- és hímnemű egyedek esetében ugyanakkora lesz a génexpresszió. Ám a klónozott állatoknál az egyik X-kromoszóma már inaktív a donorsejtmagban. Át kell programozni és később újra inaktiválni kell, ami magában hordozza a hibák lehetőségét.” CBC News online, „Genetic Defects May Explain Cloning Failures” („Genetikus defektusok magyarázhatják a klónozás kudarcait”), 2002. május 27., http://www.cbc.ca/news/story/2002/05/27/cloning_errors020527.html. A cikk F. Xue et al., „Aberrant Patterns of X Chromosome Inactivation in Bovine Clones” („Az X kromoszóma inaktiválásának aberrált mintázatai szarvasmarha-klónokban”), Nature Genetics 31.2 (2002. június): 216–20. o. c. tanulmányára hivatkozik.

^{392} Rick Weiss, „Clone Defects Point to Need for 2 Genetic Parents” („A klónozás hibái arra utalnak, hogy két genetikai szülőre van szükség”), Washington Post, 1999. május 10., http://www.gene.ch/genet/1999/Jun/msg00004.html.

^{393} A. Baguisi et al., „Production of Goats by Somatic Cell Nuclear Transfer” („Kecskék létrehozása szomatikus sejtmag átültetésével”), Nature Biotechnology 5 (1999. május): 456–61. o. A Genzyme Transgenics Corporation, a Louisiana Állami Egyetem és a Tufts Orvosi Egyetem közötti együttműködésről, aminek keretében ez a munka létrejött, lásd az 1999. április 27-i sajtóközleményt: „Genzyme Transgenics Corporation Announces First Successful Cloning of Transgenic Goat” („A Genzyme Transgenics Corporation bejelentése az első sikeres kecskeklónozásról”), http://www.transgenics.com/pressreleases/pr042799.html.

^{394} Luba Vangelova, „True or False? Extinction Is Forever” („Igaz vagy hamis? A kihalás örökre szól”), Smithsonian, 2003. június, http://www.smithsonianmag.com/smithsonian/issues03/jun03/phenomena.html.

^{395} J. B. Gurdon és A. Colman, „The Future of Cloning” („A klónozás jövője”) Nature 402.6763 (1999. december 16.): 743–46. o.; Gregory Stock és John Campbell, szerk., Engineering the Human Germline: An Exploration of the Science and Ethics of Altering the Genes We Pass to Our Children (Az emberi csíravonal módosítása: a gyermekeinknek átadott gének megváltoztatásának tudománya és etikája), (New York: Oxford University Press, 2000).

^{396} Ahogyan a Scripps Kutatóintézet rámutat: „Az öröklődésben szerepet kapó sejtek multipotens elődsejtekké való dedifferenciálására vagy visszafordítására való képesség számos, az ESC-k és felnőtt őssejtek alkalmazásával kapcsolatos nehézséget legyőzhet a klinikai alkalmazás területén (nem hatékony differenciálás, az allogén sejtek kilökése, hatékony elszigetelés és kiterjesztés stb.) A hatékony dedifferenciáló folyamat birtokában elképzelhető, hogy nagyszámú és könnyen hozzáférhető egészséges felnőtt sejt felhasználásával hozzunk létre különböző funkciójú sejteket a sérült szövetek és szervek meggyógyítására.”

Egy differenciált sejttípus közvetlen átalakítása egy másikká – a transzdifferenciálás – hasznos lenne abból a szempontból, hogy izogén sejteket (a beteg saját sejtjeit) lehetne előállítani a beteg vagy sérült sejtek és szövetek pótlására. A felnőtt őssejtek tágabb differenciálódási potenciállal rendelkeznek, mint hittük, és más szöveteket is felépíthetnek, mint azt, amelyikből származnak. Így pedig értékes terápiás ágensek lehetnek. A transzdifferenciálás legújabb fejleményei között megtaláljuk a sejtmagátültetést, a sejtkultúra körülményeinek változtatását, az ektópiás génexpresszió kiváltását, és molekulák kivonását a sejtnedvekből. Ezek a módszerek kaput nyitnak az izogén pótsejtek tervezésének új útjaira. A kiszámíthatatlan szövetátalakulás elkerülése érdekében a sejtmag átprogramozásához kontrollált és örökölhető epigenetikus módosítások szükségesek. A sejtmag-átprogramozás mélyén rejlő molekuláris szintű folyamatok feltárására még további erőfeszítéseket kell fordítani, és fel kell mérni az átprogramozott sejtek stabilitását.

Idézve: P. Collas és Anne-Marl Hakelien, „Teaching Cells New Tricks” („Új trükkök tanítása a sejteknek”), Trends in Biotechnology 21.8 (2003. augusztus): 354–61. o; P. Collas, „Nuclear Reprogramming in Cell-Free Extracts” („Sejtmag-átprogramozás sejtmentes extraktumokban”), Philosophical Transactions of the Royal Society of London, B 358.1436 (2003. augusztus 29.): 1389–95. o.

^{397} A kutatók laboratóriumi körülmények között átváltoztattak már emberi májsejteket hasnyálmirigysejtekké: Jonathan Slack et al., „Experimental Conversion of Liver to Pancreas” („Máj kísérleti átváltoztatása hasnyálmiriggyé”), Current Biology 13.2 (2003. január): 105–15. o. A kutatók sejtextraktum használatával átprogramoztak sejteket, hogy más sejtek módjára viselkedjenek, például hámsejteket úgy, hogy T-sejtek jellemzőit vegyék fel. Anne-Mari Hakelien et al., „Reprogramming Fibroblasts to Express T-Cell Functions Using Cell Extracts” („Fibroblasztok átprogramozása sejtextraktumokkal T-sejt-funkciók felmutatására”), Nature Biotechnology 20.5 (2002. május): 460–66. o.; Anne-Mari Hakelien és P. Collas, „Novel Approaches to Transdifferentiation” („Új módszerek a transzdifferenciálásban”),Cloning Stem Cells 4.4 (2002): 379–87. o. Lásd még David Tosh és Jonathan M. W. Slack, „How Cells Change Their Phenotype” („Hogyan változtatják meg a sejtek a fenotípusukat?”), Nature ReviewsMolecular Cell Biology 3.3 (2002. március): 187–94. o.

^{398} Lásd a transzkripciós faktorok leírását fentebb, a {355} jegyzetben.

^{399}R. P. Lanza et al., „Extension of Cell Life-Span and Telomere Length in Animals Cloned from Senescent Somatic Cells” („Sejtéletciklus és telomerhossz kiterjesztése idős szomatikus sejtekből klónozott állatokban”), Science 288.5466 (2000. április 28.): 66–9. o. Lásd még J. C. Ameisen, „On the Origin, Evolution, and Nature of Programmed Cell Death: A Timeline of Four Billion Years” („A programozott sejthalál eredetéről, evolúciójáról és jellegéről: négymilliárd éves idővonal”), Cell Death and Differentiation 9.4 (2002. április): 367–93. o.; Mary-Ellen Shay, „Transplantation Without a Donor” („Szervátültetés donor nélkül”), Dream: The Magazine of Possibilities (Children’s Hospital, Boston), Fall 2001.

^{400} 2000-ben az Immune Tolerance Network (http://www.immunetolerance.org), a National Institutes of Health (NIH) és a Juvenile Diabetes Foundation projektje bejelentette, hogy több helyen megkezdődtek a szigetsejt-átültetés hatékonyságát felmérő klinikai próbák.

Egy klinikai próba összefoglalója szerint (James Shapiro, „Campath-1H and One-Year Temporary Sirolimus Maintenance Monotherapy in Clinical Islet Transplantation” [„A Campath-1H és az egy évig tartó Sirolimus monoterápia a klinikai szigetsejt-átültetésben”]), „A rák hosszú távú kockázata, az életveszélyes fertőzések lehetősége és a kilökődést gátló terápia gyógyszer-mellékhatásai miatt ez a terápia nem alkalmas minden egyes típusú cukorbetegségben szenvedő betegnek, még ha nincs is korlátozva a szigetsejt-ellátás. Ha minimális kockázattal elérhető a tolerancia (a beültetett szerv tartós működése a kilökődést gátló gyógyszerek hosszú távon történő alkalmazása nélkül), akkor a cukorbetegség kezdeti szakaszában, illetve gyerekeknél a diagnózist követően alkalmazható lehet a szigetsejt-átültetés.”

^{401} „Lab Grown Steaks Nearing Menu” („Hamarosan feltűnik az étlapon a laboratóriumban növesztett bélszín”), http://www.newscientist.com/article/dn3208-labgrown-steaks-nearing-the-menu.html, a technikai problémák tárgyalásával.

^{402} A csíkszélesség felezési ideje öt év minden dimenzióban. Lásd második fejezet.

^{403} Robert A. Freitas Jr. elemzéséből kiderül, hogy ha egy személy vörösvértestjeinek tíz százalékát respirocita robotokkal helyettesítenénk, akkor az illető körülbelül négy órán keresztül vissza tudná tartani a lélegzetét, azaz 240-szer hosszabb ideig, mint az egy perc (körülbelül eddig lehetséges csak biológiai vörösvértestekkel). Mivel ehhez a növekedéshez csak a vörösvértestek tíz százalékát kellene lecserélni, a respirociták ezerszer hatékonyabbak a biológiai vérsejteknél.

^{404} A nanotechnológia „az anyag struktúrájának teljes és olcsó ellenőrzése a termékek és melléktermékek, a molekuláris gyártás termékeinek és folyamatainak, beleértve a molekuláris gépezetet is, molekuláris szintű kontrollja révén”. (Eric Drexler és Chris Peterson, Unbounding the Future: The Nanotechnology Revolution (A jövő felszabadítása: a nanotechnológiai forradalom), [New York: William Morrow, 1991]). A szerzők szerint:

A technológia évezredek óta az anyag szerkezetének nagyobb kontrollja felé tart… A múlt fejlett technológiái – a mikrohullámú csövek, a lézerek, a szupravezetők, a műholdak, a robotok és a többi – éppen csak csordogáltak a gyárakból, eleinte drágán és szűk alkalmazási területen. A molekuláris gyártás viszont sokkal inkább a számítógépekre fog hasonlítani: rugalmas technológia, kiterjedt alkalmazási területtel. A molekuláris gyártás termékei nem hagyományos gyárakból fognak csordogálni, mint a számítógépek; át fogják venni a gyárak helyét, át fogják venni a termékek helyét. Ez alapjaiban jó dolog, nem csak egy újabb XX. századi bigyó. A tudomány XXI. századi trendjeiből fog kinőni, de meg fogja törni a technológiai, gazdasági és környezeti trendvonalakat. [1. fejezet]

Drexler és Peterson felvázolja a forradalom lehetséges hatásainak hatókörét: hatékony napelemek, „amelyek olyan olcsók, mint az újságpapír, és olyan kemények, mint az aszfalt”, molekuláris gépezetek, amik hat óra alatt képesek végezni a náthavírusokkal, majd biológiailag lebomlanak, immungépezetek, amelyek egy gombnyomásra elpusztítják a testben lévő rosszindulatú sejteket, zseb-szuperszámítógépek, a fosszilis energiahordozók használatának a vége, űrutazás és a kihalt fajok feltámasztása. Lásd még E. Drexler, Engines of Creation (A teremtés motorjai), (New York: Anchor Books, 1986). A Foresight Intézetnek van egy hasznos listája a nanotechnológiával kapcsolatban gyakran ismételt kérdésekről (http://www.foresight.org/nano/whatisnano.html), és számos egyéb információval is szolgál. Az egyéb internetes források közül megemlítendő a National Nanotechnology Initiative (http://www.nano.gov), http://nanotechweb.org, dr. Ralph Merkle nanotechnológiai oldala (http://www.zyvex.com/nano), és a Nanotechnology, egy online magazin (http://www.iop.org/EJ/journal/0957-4484). A nanotechnológiáról kiterjedt anyag található a szerző honlapján is: http://www.kurzweilAI.net/.

^{405} Richard P. Feynman, „There’s Plenty of Room at the Bottom” („Odalenn rengeteg hely van”), az American Physical Society éves gyűlése, Pasadena, Kalifornia, 1959; átirat: http://www.zyvex.com/nanotech/feynman.html.

^{406} John von Neumann, Theory of Self-Reproducing Automata (Az önreprodukáló automata elmélete), A. W. Burks, szerk. (Urbana: University of Illinois Press, 1966).

^{407} A kinematikus gépi replikáció legteljesebb áttekintése Robert A. Freitas Jr. és Ralph C. Merkle, Kinematic Self-Replicating Machines (Kinematikus önreplikáló gépek), (Georgetown: Landes Bioscience, 2004) című műve, http://www.MolecularAssembler.com/KSRM.htm.

^{408} K. Eric Drexler, Engines of Creation (A teremtés motorjai), és K. Eric Drexler, Nanosystems: Molecular Machinery, Manufacturing, and Computation (Nanorendszerek: Molekuláris gépek, gyártás és számítástechnika), (New York: Wiley Interscience, 1992).

^{409} Lásd a nanocső-áramkörök tárgyalását a harmadik fejezetben, illetve a fejezet {343} jegyzetében a nanocső-áramkörökben rejlő lehetőségek elemzését.

^{410} K. Eric Drexler és Richard E. Smalley, „Nanotechnology: Drexler and Smalley Make the Case for and Against ‚Molecular Assemblers’” („Nanotechnológia: Drexler és Smalley érvei a »molekuláris összeszerelők« mellett és ellen”), Chemical and Engineering News, 2003. november 30., http://pubs.acs.org/cen/coverstory/8148/8148counterpoint.html.

^{411} Ralph C. Merkle, „A Proposed ‚Metabolism’ for a Hydrocarbon Assembler” („Egy javasolt »metabolizmus« egy szénhidrogén-összeszerelőhöz”), Nanotechnology 8 (1997. december): 149–62, http://www.iop.org/EJ/abstract/0957-4484/8/4/001 vagy http://www.zyvex.com/nanotech/hydroCarbonMetabolism.html. Lásd még Ralph C. Merkle, „Binding Sites for Use in a Simple Assembler” („Egy egyszerű összeszerelő kapcsolódási helyei”), Nanotechnology 8 (1997): 23–28. o., http://www.zyvex.com/nanotech/bindingSites.html; Ralph C. Merkle, „A New Family of Six Degree of Freedom Positional Devices” („A hat szabadsági fokkal rendelkező pozicionáló eszközök új családja”), Nanotechnology 8 (1997): 47–52. o., http://www.zyvex.com/nanotech/6dof.html; Ralph C. Merkle, „Casing an Assembler” („Egy összeszerelő burkolata”), Nanotechnology 10 (1999): 315–22. o., http://www.zyvex.com/nanotech/casing; Robert A. Freitas Jr., „A Simple Tool for Positional Diamond Mechanosynthesis, and Its Method of Manufacture” („Egy egyszerű eszköz a pozicionális gyémánt-mechanoszintézishez és gyártási eljárása”), U.S. Provisional Patent Application No. 60/543,802, iktatva 2004. február 11., a folyamat bemutatásra került egy előadásban: http://www.MolecularAssembler.com/Papers/PathDiamMolMfg.htm; Ralph C. Merkle és Robert A. Freitas Jr., „Theoretical Analysis of a Carbon-Carbon Dimer Placement Tool for Diamond Mechanosynthesis” („Egy, a gyémánt-mechanoszintézishez való szén-szén elhelyező eszköz elméleti elemzése”), Journal of Nanoscience and Nanotechnology 3 (2003. augusztus): 319–24. o., http://www.rfreitas.com/Nano/JNNDimerTool.pdf; Robert A. Freitas Jr. és Ralph C. Merkle, „Merkle-Freitas Hydrocarbon Molecular Assembler” („A Merkle–Freitas-féle molekuláris szénhidrogén-összeszerelő”); in Kinematic Self-Replicating Machines (Kinematikus önreplikáló gépek), 4.11.3. szakasz (Georgetown: Landes Bioscience, 2004), 130–35. o., http://www.MolecularAssembler.com/KSRM/4.11.3.htm.

^{412} Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine (Nanogyógyászat), 1. kötet, Basic Capabilities (Alapvető képességek), 6.3.4.5. szakasz, „Chemoelectric Cells” („Kemoelektromos sejtek”), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999), 152–54. o., http://www.nanomedicine.com/NMI/6.3.4.5.htm; Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine, vol. 1, Basic Capabilities, 6.3.4.4. szakasz, „Glucose Engines” („Glükózmotorok”), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999), 149–52. o., http://www.nanomedicine.com/NMI/6.3.4.4.htm; K. Eric Drexler, Nanosystems: Molecular Machinery, Manufacturing, and Computation (Nanorendszerek: Molekuláris gépezetek, gyártás és számítástechnika), 16.3.2. szakasz, „Acoustic Power and Control” („Akusztikus teljesítény és szabályozás”), (New York: Wiley Interscience, 1992), 472–76. o. Lásd még Robert A. Freitas Jr. és Ralph C. Merkle, Kinematic Self-Replicating Machines, B.4. függelék, „Acoustic Transducer for Power and Control” („Akusztikus transzduktor a teljesítményhez és a szabályzáshoz”), (Georgetown: Landes Bioscience, 2004), 225–33. o., http://www.MolecularAssembler.com/KSRM/AppB.4.htm.

^{413} Ezeknek a javaslatoknak a legátfogóbb összefoglalása megtalálható in: Robert A. Freitas Jr. és Ralph C. Merkle, Kinematic Self-Replicating Machines (Kinematikus önreplikáló gépek), 4. fejezet, „Microscale and Molecular Kinematic Machine Replicators” („Mikroskálájú és molekuláris kinematikus gépi replikátorok”), (Georgetown: Landes Bioscience, 2004), 89–144. o., http://www.MolecularAssembler.com/KSRM/4.htm.

^{414} Drexler, Nanosystems, 441. o.

^{415} Ezeknek a javaslatoknak a legátfogóbb összefoglalása megtalálható in: Robert A. Freitas Jr. és Ralph C. Merkle, Kinematic Self-Replicating Machines (Kinematikus önreplikáló gépek), 4. fejezet, „Microscale and Molecular Kinematic Machine Replicators” („Mikroskálájú és molekuláris kinematikus gépi replikátorok”), (Georgetown: Landes Bioscience, 2004), 89–144. o., http://www.MolecularAssembler.com/KSRM/4.htm.

^{416} T. R. Kelly, H. De Silva és R. A. Silva, „Unidirectional Rotary Motion in a Molecular System” („Egyirányú forgó mozgás egy molekuláris rendszerben”), Nature 401.6749 (1999. szeptember 9.): 150–52. o.

^{417} Carlo Montemagno és George Bachand, „Constructing Nanomechanical Devices Powered by Biomolecular Motors” („Biomolekuláris motorok által hajtott nanomechanikus eszközök építése”), Nanotechnology 10 (1999): 225–31. o.; George D. Bachand és Carlo D. Montemagno, „Constructing Organic/Inorganic NEMS Devices Powered by Biomolecular Motors” („Biomolekuláris motorokkal hajtott szerves/szervetlen NEMS-eszközök építése”), Biomedical Microdevices 2.3 (2000 június): 179–84. o.

^{418} N. Koumura et al., „Light-Driven Monodirectional Molecular Rotor” („Fénymeghajtású egyirányú molekuláris rotor”), Nature 401.6749 (1999. szeptember 9.): 152–55. o.

^{419} Berkeley Lab, „A Conveyor Belt for the Nano-Age”, („A nanokorszak futószalagja”), 2004. április 28., http://www.lbl.gov/Science-Articles/Archive/MSD-conveyor-belt-for-nanoage.html.

^{420} „Study: Self-Replicating Nanomachines Feasible”, („Tanulmány: kivitelezhető az önreplikáló nanogépezet”), 2004. június 2., beszámoló Tihamer Toth-Fejel, „Modeling Kinematic Cellular Automata” („Kinematikus sejtautomaták modellezése”) c. cikkéről, 2004. április 30., http://www.niac.usra.edu/files/studies/final_report/883Toth-Fejel.pdf.

^{421} W. U. Dittmer, A. Reuter és F. C. Simmel, „A DNA-Based Machine That Can Cyclically Bind and Release Thrombin” („Egy DNS-alapú gépezet, ami képes ciklikusan megkötni és felszabadítani a thrombint”), Angewandte Chemie International Edition 43 (2004): 3550–53. o.

^{422} Shiping Liao és Nadrian C. Seeman, „Translation of DNA Signals into Polymer Assembly Instructions” („DNS-szignálok átfordítása polimer összeszerelési utasításokká”), Science 306 (2004. december 17.): 2072–74. o., http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3470904/.

^{423} Scripps Kutatóintézet, „Nano-origami” („Nano-origami”), 2004. február 11. http://www.eurekalert.org/pub_releases/2004-02/sri-n021004.php.

^{424} Jenny Hogan, „DNA Robot Takes Its First Steps” („A DNS-robot első lépései”), 2004. május 6., http://www.newscientist.com/article/dn4958-dna-robot-takes-its-first-steps.html, beszámoló Nadrian Seeman és William Sherman, „A Precisely Controlled DNA Biped Walking Device” („Egy precízen vezérelt kétlábú DNS-járószerkezet”), Nano Letters 4.7 (2004. július): 1203–7. o., című tanulmányáról.

^{425} Helen Pearson, „Construction Bugs Find Tiny Work” („Az építőbogarak kis munkát találnak”), Nature News, 2003. július 11., http://www.nature.com/news/2003/030707/full/030707-9.html.

^{426} Richard E. Smalley, „Nanofallacies: Of Chemistry, Love and Nanobots” („Nanoesendőségek: kémiáról, szerelemről és nanobotokról”), Scientific American 285.3 (2001. szeptember): 76–77. o.

^{427} Lásd a hivatkozásokat lentebb, a {442} és {443} jegyzetben. Lásd még Drexler javaslatát a Nanosystemsben. Az igazolásokat illetően lásd Xiao Yan Chang, Martin Perry, James Peploski, Donald L. Thompson és Lionel M. Raff, „Theoretical Studies of Hydrogen-Abstraction Reactions from Diamond and Diamondlike Surfaces” („Elméleti tanulmányok a hidrogénabsztrakciós reakciókról a gyémántból és gyémántszerű felületekről”), Journal of Chemical Physics 99 (1993. szeptember 15.): 4748–58. o. Lásd még L. J. Lauhon és W. Ho, „Inducing and Observing the Abstraction of a Single Hydrogen Atom in Bimolecular Reaction with a Scanning Tunneling Microscope” („Egy hidrogénatom kivonásának kiváltása és megfigyelése egy kétmolekulás reakcióban pásztázó alagútmikroszkóppal”), Journal of Physical Chemistry 105 (2000): 3987–92. o.; G. Allis és K. Eric Drexler, „Design and Analysis of a Molecular Tool for Carbon Transfer in Mechanosynthesis” („Egy, a mechanoszintézis során a szénátvitelt végző molekuláris eszköz terve és elemzése”), Journal of Computational and Theoretical Nanoscience 2.1 (2005. március–április, megjelenés előtt).

^{428} Lea Winerman, „How to Grab an Atom” („Hogyan fogjunk meg egy atomot?”), Physical Review Focus, 2003. május 2., http://physics.aps.org/story/v11/st19, beszámoló Noriaki Oyabu, „Mechanical Vertical Manipulation of Selected Single Atoms by Soft Nanoindentation Using a Near Contact Atomic Force Microscope” („Kiválasztott egyedi atomok mechanikus vertikális manipulációja puha nanoindentáció révén közeli atommikroszkópot használva”), Physical Review Letters 90.17 (2003. május 2.): 176 102. o.

^{429} Robert A. Freitas Jr., „Technical Bibliography for Research on Positional Mechanosynthesis” („Technikai kutatási bibliográfia a pozicionális mechanoszintézishez”), Foresight Intézet weboldal, 2003. december 16., http://foresight.org/stage2/mechsynthbib.html.

^{430} Lásd az egyenletet és a magyarázatot Ralph C. Merkle, „That’s Impossible! How Good Scientists Reach Bad Conclusions” („Ez lehetetlen! Hogyan jutnak a jó tudósok rossz következtetésekre?”) című cikkének 3. oldalán, http://www.zyvex.com/nanotech/impossible.html.

^{431} „Így ΔX_c mindössze ~5%-a a tipikus atomi elektronfelhő ~0,3 nm átmérőjének, ami csak kismértékben növeli a konstrukció korlátait, és a nanomechanikai eszközök stabilitását. (Még a forrásponton lévő folyadékok többségében is a molekulák mindössze ~0,07 nm-t mozdulnak el az átlagos helyzetükből.)”Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine, vol. 1, Basic Capabilities, 2.1. szakasz, „Is Molecular Manufacturing Possible?” („Lehetséges a molekuláris gyártás?”), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999), 39. o., http://www.nanomedicine.com/NMI/2.1.htm#p9.

^{432} Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine, vol. 1, Basic Capabilities, 6.3.4.5. szakasz, „Chemoelectric Cells” („Kemoelektromos sejtek”), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999), 152–54. o., http://www.nanomedicine.com/NMI/6.3.4.5.htm.

^{433} Montemagno-Bachand: „Constructing Nanomechanical Devices Powered by Biomolecular Motors” („Biomolekuláris motorok által hajtott nanomechanikus eszközök építése”).

^{434} Nyílt levél a Foresight elnökétől, K. Eric Drexlertől a Nobel-díjra jelölt Richard Smalley-nek, http://www.foresight.org/NanoRev/Letter.html, illetve http://www.KurzweilAI.net/. A teljes történet: Ray Kurzweil, „The Drexler-Smalley Debate on Molecular Assembly” („A Drexler–Smalley-vita a molekuláris összeszerelésről”), http://www.kurzweilai.net/the-drexler-smalley-debate-on-molecular-assembly.

^{435} K. Eric Drexler és Richard E. Smalley, „Nanotechnology: Drexler and Smalley Make the Case for and Against ‚Molecular Assemblers” („Nanotechnológia: Drexler és Smalley érvei a »molekuláris összeszerelők« mellett és ellen”), Chemical & Engineering News 81.48 (2003. december 1.,): 37–42. o., http://pubs.acs.org/cen/coverstory/8148/8148counterpoint.html.

^{436} A. Zaks és A. M. Klibanov, „Enzymatic Catalysis in Organic Media at 100 Degrees C” („Enzimkatalízis organikus közegben 100 Celsius-fokon”), Science 224.4654 (1984. június 15.): 1249–51. o.

^{437} Patrick Bailey, „Unraveling the Big Debate About Small Machines” („A nagy vita a kis gépekről”), BetterHumans, 2004. augusztus 16.

^{438} Charles B. Musgrave et al., „Theoretical Studies of a Hydrogen Abstraction Tool for Nanotechnology” („Elméleti tanulmányok egy hidrogénabsztrakciós eszközről a nanotechnológiában”), Nanotechnology2 (1991. október): 187–95. o.; Michael Page és Donald W. Brenner, „Hydrogen Abstraction from a Diamond Surface: Ab initio Quantum Chemical Study with Constrained Isobutane as a Model” („Hidrogénabsztrakció gyémántfelszínről: ab initio kvantumkémiai tanulmány, korlátozott izobutánmodellel”), Journal of the American Chemical Society 113.9 (1991): 3270–74. o.; Xiao Yan Chang, Martin Perry, James Peploski, Donald L. Thompson és Lionel M. Raff, „Theoretical Studies of Hydrogen-Abstraction Reactions from Diamond and Diamond-like Surfaces” („Elméleti tanulmányok a hidrogénabsztrakciós reakciókról gyémántból és gyémántszerű felületekről”) Journal of Chemical Physics 99 (1993. szeptember 15.): 4748–58. o.; J. W. Lyding, K. Hess, G. C. Abeln, et al., „UHV-STM Nanofabrication and Hydrogen/Deuterium Desorption from Silicon Surfaces: Implications for CMOS Technology” („UHV-STM nanogyártás és hidrogén/deutérium deszorpció szilíciumfelszínről: kihatásai a CMOS-technológiára”), Applied Surface Science 132 (1998): 221. o.; http://www.hersam-group.northwestern.edu/publications.html; E. T. Foley et al., „Cryogenic UHV-STM Study of Hydrogen and Deuterium Desorption from Silicon(100)” („Kriogén UHV-STM tanulmány a hidrogén és deutérium szilícium(100)-ból való deszorpciójáról”), Physical Review Letters 80 (1998): 1336–39. o., http://prola.aps.org/abstract/PRL/v80/i6/p1336_1; L. J. Lauhon és W. Ho, „Inducing and Observing the Abstraction of a Single Hydrogen Atom in Bimolecular Reaction with a Scanning Tunneling Microscope” („Egy hidrogénatom kivonásának kiváltása és megfigyelése egy kétmolekulás reakcióban pásztázó alagútmikroszkóppal”), Journal of Physical Chemistry 105 (2000): 3987–92. o.

^{439} Stephen P. Walch és Ralph C. Merkle, „Theoretical Studies of Diamond Mechanosynthesis Reactions” („Elméleti tanulmányok a gyémánt-mechanoszintézis reakcióiról”), Nanotechnology 9 (1998. szeptember): 285–96. o.; Fedor N. Dzegilenko, Deepak Srivastava és Subhash Saini, „Simulations of Carbon Nanotube Tip Assisted Mechano-Chemical Reactions on a Diamond Surface” („A szén nanocsővég által elősegített mechanokémiai reakciók szimulációi gyémántfelszínen”), Nanotechnology 9 (1998. december): 325–30. o.; Ralph C. Merkle és Robert A. Freitas Jr., „Theoretical Analysis of a Carbon-Carbon Dimer Placement Tool for Diamond Mechanosynthesis” („Egy, a gyémánt-mechanoszintézishez való szén-szén elhelyező eszköz elméleti elemzése”), Journal of Nanoscience and Nanotechnology 3 (2003. augusztus): 319–24. o., http://www.rfreitas.com/Nano/DimerTool.htm; Jingping Peng, Robert A. Freitas Jr. és Ralph C. Merkle, „Theoretical Analysis of Diamond Mechano-Synthesis. Part I. Stability of C2 Mediated Growth of Nanocrystalline Diamond C(110) Surface” („A gyémánt-mechanoszintézis elméleti elemzése. I. rész. A nanokristály-gyémánt C(110) felszín C2 mediált növekedése”), Journal of Computational and Theoretical Nanoscience 1 (március 2004): 62–70. o., http://www.molecularassembler.com/JCTNPengMar04.pdf; David J. Mann, Jingping Peng, Robert A. Freitas Jr. és Ralph C. Merkle, „Theoretical Analysis of Diamond MechanoSynthesis. Part II. C2 Mediated Growth of Diamond C(110) Surface via Si/Ge-Triadamantane Dimer Placement Tools” („A gyémánt-mechanoszintézis elméleti elemzése. II. rész. Gyémánt C(110) felszín C2 mediált növekedése Si/Ge-triadamantán elhelyező eszközökkel”), Journal of Computational and Theoretical Nanoscience 1 (2004. március), 71–80. o., http://www.molecularassembler.com/JCTNMannMar04.pdf.

^{440} A hidrogénabsztrakciós eszköz és a szénlerakó eszköz elemzésében sokan részt vettek, köztük Donald W. Brenner, Tahir Cagin, Richard J. Colton, K. Eric Drexler, Fedor N. Dzegilenko, Robert A. Freitas Jr., William A. Goddard III, J. A. Harrison, Charles B. Musgrave, Ralph C. Merkle, Michael Page, Jason K. Perry, Subhash Saini, O. A. Shenderova, Susan B. Sinnott, Deepak Srivastava, Stephen P. Walch és Carter T. White.

^{441} Ralph C. Merkle, „A Proposed ‚Metabolism’ for a Hydrocarbon Assembler” („Egy javasolt »metabolizmus« egy szénhidrogén-összeszerelőhöz”), Nanotechnology 8 (1997. december): 14–62. o.,http://www.iop.org/EJ/abstraet/0957-4484/8/4/001 vagy http://www.zyvex.com/nanotech/hydroCarbonMetabolism.html.

^{442} Egy hasznos bibliográfia a hivatkozásokról: Robert A. Freitas Jr., „Technical Bibliography for Research on Positional Mechanosynthesis” („Technikai kutatási bibliográfia a pozicionális mechanoszintézishez”), Foresight Intézet weboldal, 2003. december 16., http://foresight.org/stage2/mechsynthbib.html; Wilson Ho és Hyojune Lee, „Single Bond Formation and Characterization with a Scanning Tunneling Microscope” („Egyszeres kötés kialakulása és jellemzése pásztázó alagútmikroszkóppal”), Science 286.5445 (1999. november 26.): 1719–22. o., http://www.physics.uci.edu/~wilsonho/stm-iets.html; K. Eric Drexler, Nanosystems (Nanorendszerek), 8. fejezet; Ralph Merkle, „Proposed ‚Metabolism’ for a Hydrocarbon Assembler” („Egy javasolt »metabolizmus« egy szénhidrogén-összeszerelőhöz”); Musgrave et al., „Theoretical Studies of a Hydrogen Abstraction Tool for Nanotechnology” („Elméleti tanulmányok egy hidrogénabsztrakciós eszközről a nanotechnológiában”); Michael Page és Donald W. Brenner, „Hydrogen Abstraction from a Diamond Surface: ab initio Quantum Chemical Study with Constrained Isobutane as a Model” („Hidrogénabsztrakció gyémántfelszínről: ab initio kvantumkémiai tanulmány, mesterséges izobután modellel”), Journal of the American Chemical Society 113.9 (1991): 3270–74. o.; D. W. Brenner et al., „Simulated Engineering of Nanostructures” („Szimulált nanostruktúra-tervezés”), Nanotechnology 7 (1996. szeptember): 161–67. o., http://www.zyvex.com/nanotech/nano4/brennerPaper.pdf; S. P. Walch, W. A. Goddard III és Ralph Merkle, „Theoretical Studies of Reactions on Diamond Surfaces” (Elméleti tanulmányok a gyémántfelszíneken történő reakciókról”), Fifth Foresight Conference on Molecular Nanotechnology, 1997, http://www.foresight.org/Conferences/MNT05/Abstracts/Walcabst.html; Stephen P. Walch és Ralph C. Merkle, „Theoretical Studies of Diamond Mechanosynthesis Reactions” („Elméleti tanulmányok a gyémántmechanoszintézis-reakciókról”), Nanotechnology 9 (1998. szeptember): 285–96. o.; Fedor N. Dzegilenko, Deepak Srivastava és Subhash Saini, „Simulations of Carbon Nanotube Tip Assisted Mechano-Chemical Reactions on a Diamond Surface” („A szén nanocsővég által elősegített mechanokémiai reakciók szimulációi gyémántfelszínen”), Nanotechnology 9 (1998. december): 325–30. o.; J. W. Lyding et al., „UHV-STM Nanofabrication and Hydrogen/Deuterium Desorption from Silicon Surfaces: Implications for CMOS Technology” („UHV-STM nanogyártás és hidrogén/deutérium deszorpció szilíciumfelszínről: kihatásai a CMOS-technológiára”), Applied Surface Science 132 (1998): 221. o., http://www.hersam-group.northwestem.edu/publications.html; E. T. Foley et al., „Cryogenic UHV-STM Study of Hydrogen and Deuterium Desorption from Silicon(100)” („Kriogén UHV-STM tanulmány a hidrogén és deutérium szilícium(100)-ból való deszorpciójáról”), Physical Review Letters 80 (1998): 1336–39. o., http://prola.aps.org/abstract/PRL/v80/i6/p1336_1; M. C. Hersam, G. Cabeln és J. W. Lyding, „An Approach for Efficiently Locating and Electrically Contacting Nanostructures Fabricated via UHV-STM Lithography on Si(100)” („Egy módszer az UHV-STM litográfiával Si(100)-on létrehozott nanostruktúrák hatékony elhelyezésére és elektromos érintkeztetésére”), Microelectronic Engineering 47 (1999): 235–37. o.; L. J. Lauhon és W. Ho, „Inducing and Observing the Abstraction of a Single Hydrogen Atom in Bimolecular Reaction with a Scanning Tunneling Microscope” („Egy hidrogénatom kilépésének kiváltása és megfigyelése egy kétmolekulás reakcióban pásztázó alagútmikroszkóppal”), Journal of Physical Chemistry 105 (2000): 3987–92. o., http://www.physics.uci.edu/~wilsonho/stm-iets.html.

^{443} ric Drexler, „Drexler Counters” („Drexler válasza”), először megjelent a KurzweilAI.net-en 2003. november 1-jén: http://www.kurzweilai.net/drexler-counters. Lásd még K. Eric Drexler, Nanosystems: Molecular Machinery, Manufacturing, and Computation (Nanorendszerek: Molekuláris gépek, gyártás és számítástechnika), (New York: Wiley Interscience, 1992), 8. fejezet; Ralph C. Merkle, „Foresight Debate with Scientific American” („A Foresight vitája a Scientific Americannel”), (1995), http://www.foresight.org/SciAmDebate/SciAmResponse.html; Wilson Ho és Hyojune Lee, „Single Bond Formation and Characterization with a Scanning Tunneling Microscope” („Egyszeres kötés kialakulása és karakterizációja pásztázó alagútmikroszkóppal”), Science 286.5445 (1999. november 26.): 1719–22. o., http://www.physics.uci.edu/~wilsonho/stm-iets.html; K. Eric Drexler, David Forrest, Robert A. Freitas Jr., J. Storrs Hall, Neil Jacobstein, Tom McKendree, Ralph Merkle és Christine Peterson, „On Physics, Fundamentals, and Nanorobots: A Rebuttal to Smalley’s Assertion that Self-Replicating Mechanical Nanorobots Are Simply Not Possible: A Debate About Assemblers” („Fizikáról, alapokról és nanorobotokról: válasz Smalley felvetésére, miszerint az önreplikáló nanorobotok egyszerűen nem lehetségesek – vita az összeszerelőkről”), (2001), http://www.imm.org/SciAmDebate2/smalley.html.

^{444} Lásd http://pubs.acs.org/cen/coverstory/8148/8148counterpoint.html;http://www.kurzweilAI.net/.

^{445} D. Maysinger et al., „Block Copolymers Modify the Internalization of Micelle-Incorporated Probes into Neural Cells” („A tömb-kopolimerek módosítják a micellába ágyazott szondák idegsejtekbe való beépülését”), Biochimica et Biophysica Acta 1539.3 (2001. június 20): 205–17. o.; R. Savic et al., „Micellar Nanocontainers Distribute to Defined Cytoplasmic Organelles” („A micelláris nanotárolók meghatározott citoplazmikus sejtszervecskékhez jutnak el”), Science 300.5619 (2003. április 25.): 615–18. o.

^{446} T. Yamada et al., „Nanoparticles for the Delivery of Genes and Drugs to Human Hepatocytes” („Nanorészecskék a gének és gyógyszerek emberi hepatocitákhoz való eljuttatására”), Nature Biotechnology21.8 (2003. augusztus): 885–90. o. Elektronikusan megjelent 2003. június 29-én, Absztrakt: http://www.nature.com/cgi-taf/DynaPage.taf?file=/nbt/journal/v21/n8/abs/nbt843.html. A Nature rövid sajtóközleménye: http://www.nature.com/nbt/press_release/nbt0803.html.

^{447} Richards Grayson et al., „A BioMEMS Review: MEMS Technology for Physiologically Integrated Devices” („BioMEMS-áttekintés: MEMS-technológia a fiziológiailag integrált eszközökben”), IEEE Proceedings 92 (2004): 6–21. o.; Richards Grayson et al., „Molecular Release from a Polymeric Microreservoir Device: Influence of Chemistry, Polymer Swelling, and Loading on Device Performance” („Molekuláris elengedés egy polimer mikrotároló eszközből: a kémia, a polimer duzzadás és a terhelés hatása az eszköz teljesítményére”), Journal of Biomedical Materials Research 69A.3 (2004. június 1.): 502–12. o.

^{448} D. Patrick O’Neal et al., „Photo-thermal Tumor Ablation in Mice Using Near Infrared-Absorbing Nanoparticles” („Fototermális tumorlevágás egerekben infravöröshöz közelítő tartományban elnyelő nanorészecskékkel”), Cancer Letters 209.2 (2004. június 25.): 171–76. o.

^{449} International Energy Agency, R. E. Smalley egyik prezentációjából, „Nanotechnology, the S&T Workforce, Energy & Prosperity” („Nanotechnológia, az S&T munkaerő, energia és jólét”), 12. o., előadva a PCAST-ban (A tudományos és technológiai elnöki tanácsadók tanácsa”), Washington, 2003. március 3.; lásd még http://cohesion.rice.edu/NaturalSciences/Smalley/emplibrary/PCAST%20March%203,%202003.ppt.

^{450} Smalley, „Nanotechnology, the S&T Workforce, Energy & Prosperity” („Nanotechnológia, az S&T munkaerő, energia és jólét”).

^{451} „FutureGen – A Sequestration and Hydrogen Research Initiative” („FutureGen – Szekvesztráció és Hidrogén Kutatási Kezdeményezés”), U.S. Energiaügyi Minisztérium, Office of Fossil Energy, 2003. február http://www.fossil.energy.gov/programs/powersystems/futuregen/futuregen_factsheet.pdf.

^{452} Drexler, Nanosystems (Nanorendszerek), 428. és 433. o.

^{453} Barnaby J. Feder, „Scientist at Work/Richard Smalley: Small Thoughts for a Global Grid” („Tudósok munka közben: Richard Smalley – Kis gondolatok egy globális hálózatról”), New York Times, 2003. szeptember 2.; a linkhez előfizetés szükséges: http://www.nytimes.com/2003/09/02/science/scientist-at-work-richard-smalley-small-thoughts-for-a-global-grid.html.

^{454} A Nemzetközi Energiaügynökség idézi Smalley, „Nanotechnology, the S&T Workforce, Energy & Prosperity” („Nanotechnológia, az S&T munkaerő, energia és jólét”), 12. o.

^{455} American Council for the United Nations University, Millennium Project Global Challenge 13: millennium-project.org/millennium/unspec.pdf.

^{456} „Wireless Transmission in Earth’s Energy Future” („A vezeték nélküli továbbítás a Föld energiájának jövőjében”), Environment News Service, 2002. november 19., Jerome C. Glenn és Theodore J. Gordon felszólalásáról, „2002 State of the Future” („A jövő 2002-ből”), American Council for the United Nations University (2002. augusztus).

^{457} A szerző befektető és tanácsadó a vállalatnál.

^{458} „NEC Unveils Methanol-Fueled Laptop” („A NEC metanollal hajtott laptopot mutatott be”), Associated Press, 2003. június 30., a NEC sajtóközleménye kapcsán, „NEC Unveils Notebook PC with Built-In Fuel Cell” („A NEC beépített energiacellás notebookot mutatott be”), 2003. június 30., http://www.nec.co.jp/press/en/0306/3002.html.

^{459} Tony Smith, „Toshiba Boffins Prep Laptop Fuel Cell” („A Toshiba kutatói laptop-energiacellát fejlesztenek”), The Register, 2003. március 5., http://www.theregister.co.uk/2003/03/05/toshiba_boffins_prep_laptop_fuel/; Yoshiko Hara, „Toshiba Develops Matchbox-Sized Fuel Cell for Mobile Phones”, EE Times, 2004. június 24., http://www.eetimes.com/electronics-news/4049340/Toshiba-develops-matchbox-sized-fuel-cell-for-mobile-phones, reporting on Toshiba press release, „Toshiba Announces World’s Smallest Direct Methanol Fuel Cell with Energy Output of 100 Milliwats” („A Toshiba bejelentette a világ legkisebb közvetlen metanol energiacelláját, 100 milliwatt kimenő teljesítménnyel”).

^{460} Karen Lurie, „Hydrogen Cars” („Hidrogénhajtású autók”), ScienceCentral News, 2004. május 13.

^{461} Louise Knapp, „Booze to Fuel Gadget Batteries” („Piát az üzemanyagcellákba”), Wired News, 2003. április 2., http://www.wired.com/gadgets/miscellaneous/news/2003/04/58119, és a St. Louis-i Egyetem sajtóközleménye, „Powered by Your Liquor Cabinet, New Biofuel Cell Could Replace Rechargeable Batteries” („A bárszekrényből tölthető új bioüzemanyag-cella felválthatja a tölthető akkumulátorokat”), 2003. március 24., http.//www.slu.edu/readstory/newsinfo/2474, beszámolva Nick Akers és Shelley Minteer, „Towards the Development of a Membrane Electrode Assembly” („A sejthártya-elektróda összeszerelésének kifejlesztése felé”) előadásáról, ami az American Chemical Society országos találkozóján, Anaheimben hangzott el. (2003).

^{462} „Biofuel Cell Runs on Metabolic Energy to Power Medical Implants”, Nature Online, 2002. november 12., http://www.nature.com/news/2002/021111/full/021111-1.html, reporting on N. Mano, F.Mao, and A. Heller, „A Miniature Biofuel Cell Operating in a Physiological Buffer”, Journal of the American Chemical Society 124 (2002): 12 962–63.

^{463} „Power from Blood Could Lead to ‚Human Batteries’” („A vérsejtekből nyert energia »emberi akkumulátorokhoz« vezethet”), FairfaxDigital, 2003. augusztus 4. A mikrobiális energiacellákról lásd még: http://www.geobacter.org/. Matsuhiko Nishizawa BioMEMs laboratóriuma felvázol egy mikro-bioenergiacellát: http://www.biomems.mech.tohoku.ac.jp/research_e.html. Ez a rövid cikk egy beültethető, nem toxikus energiaforrás fejlesztéséről szól, ami 0,2 watt előállítására képes: http://www.iol.co.za/scitech/technology/new-fuel-cell-opens-way-for-artificial-hearts-1.241066.

^{464} Mike Martin, „Pace-Setting Nanotubes May Power Micro-Devices” („Az ütemszabályozó nanocsövek mikroeszközöket hajthatnak”), NewsFactor, 2003. február 27., http://www.physics.iisc.ernet.in/~asood/Pace-Setting%20Nanotubes%20May%20Power%20Micro-Devices.htm.

^{465} „Végezetül, lehetséges határt szabni a bolygószinten aktív nanorobot-tömegnek a globális energiaegyensúly figyelembevételével. A Föld felszínét érő összes napsugárzás ~1,75 × 10¹⁷ watt (I_Föld ~ 1370 W/m² ± 0,4% normális esetben).” Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine, vol. 1, Basic Capabilities, 6.5.7. szakasz, „Global Hypsithermal Limit” („Globális hipszitermális határ”), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999), 175–76. o., http://www.nanomedicine.com/NMI/6.5.7.htm#p1.

^{466} z 10 milliárd (10¹⁰) személyt feltételez, a nanorobotok körülbelül 10⁷ watt per köbméteres energiasűrűségét, egy köbmikronos nanorobotméretet, és nanobotonként körülbelül 10 pikowatt (10^-11 watt) energiafelvételt. A 10¹⁶ watt hipszitermális határ személyenként körülbelül 10 kg nanorobotot jelent, vagy 10¹⁶ nanorobotot személyenként. Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine, vol. 1, Basic Capabilities, 6.5.7. szakasz, „Global Hypsithermal Limit” („Globális hipszitermális határ”), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999), 175–76. o., http://www.nanomedicine.com/NMI/6.5.7.htm#p4.

^{467} A nanotechnológiát úgy is lehet tervezni, hogy alapvetően rendkívül energiahatékony legyen, és így feleslegessé váljon az energia újrahasznosítása, ami kivihetetlen is lenne, mivel viszonylag alacsony újrahasznosítható hőveszteség lenne. Robert A. Freitas, Jr. egy magánlevelében (2005. január) így ír: „Drexler (Nanosystems [„Nanorendszerek”]) azt állítja, hogy az energiaveszteség elméletben akár ~ 0,1 MJ/kg is lehet, ha felteszük egy sor olyan mechanokémiai folyamat kifejlesztését, amelyek képesek a nyersanyag-molekulákat összetett termékstruktúrákká alakítani, kizárólag megbízható, szinte viszafordítható lépések révén: 0,1 MJ/kg gyémántban nagyjából a minimális hőzajnak felel meg szobahőmérsékleten (azaz kT ~ 4 zJ/atom 298 Kelvin-fokon.”

^{468} Alexis De Vos, Endoreversible Thermodynamics of Solar Energy Conversion (A napenergia-átalakítás endoreverzibilis termodinamikája), (London: Oxford University Press, 1992), 103. o.

^{469} R. D. Schaller és V. I. Klimov, „High Efficiency Carrier Multiplication in PbSe Nanocrystals: Implications for Solar Energy Conversion” („Nagy hatékonyságú vivőmultiplikálás PbSe nanokristályokban: kihatásai a napenergia-átalakításra”), Physical Review Letters 92.18 (2004. május 7.): 186601.

^{470} National Academies Press, Commission on Physical Sciences, Mathematics, and Applications, Harnessing Light: Optical Science and Engineering for the 21st Century (A fény igába fogása: optikatudomány és -tervezés a XXI. században), (Washington, D.C.: National Academy Press, 1998), 166. o., http://books.nap.edu/books/0309059917/html/166.html.

^{471} Matt Marshall, „World Events Spark Interest in Solar Cell Energy Start-ups” („A világ eseményei felkeltették az érdeklődést a napenergia-vállalkozások iránt”), Mercury News, 2004. augusztus 15., http://www.siliconenergy.org/press/solarStartups/.

^{472} John Gartner, „NASA Spaces on Energy Solution”, Wired News, 2004. június 22., http://www.wired.com/news/technology/0,1282,63913,00.html. Lásd még Arthur Smith, „The Case for Solar Power from Space” („Az űrből származó napenergia melletti érvek”), http://www.nss.org/adastra/volume16/smith.html.

^{473} The Space Elevator Primer, Spaceward Foundation.

^{474} enneth Chang, „Experts Say New Desktop Fusion Claims Seem More Credible” („A szakértők szerint az új hidegfúziós állítások hihetőbbnek tűnnek”), New York Times, 2004. március 3., http://www.nytimes.com/2004/03/03/science/03FUSI.html, beszámoló R. P. Taleyarkhan, „Additional Evidence of Nuclear Emissions During Acoustic Cavitation” („Újabb bizonyítékok az akusztikus kavitáció során fellépő nukleáris emisszióra”), Physical Review E: Statistical, Nonlinear, and Soft Matter Physics 69.3, 2. rész (2004. március): 036109.

^{475} Az asztali hidegfúzió eredeti, palládiumelektródákat alkalmazó Pons- és Fleischman-módszere nem halott. Lelkes hívei tovább kutatták a technológiát, és az Energiaügyi Minisztérium 2004-ben bejelentette, hogy újra hivatalosan felülvizsgálja az ezen a területen folyó kutatásokat. Toni Feder, „DOE Warms to Cold Fusion” („A DOE megenyhült a hidegfúzió iránt”), Physics Today (2004. április), http://www.physicstoday.org/resource/1/phtoad/v57/i4/p27_s1?bypassSSO=1.

^{476} Akira Fujishima, Tata N. Rao és Donald A. Tryk, „Titanium Dioxide Photocatalysis” („Titánium-dioxid-fotokatalízis”), Journal of Photochemistry and Photobiology C: Photochemistry Review 1 (2000. június 29.): 1–21. o.; Prashant V. Kamat, Rebecca Huehn és Roxana Nicolaescu, „A ‚Sense and Shoot’ Approach for Photocatalytic Degradation of Organic Contaminants in Water” („A szerves vízszennyezés fotokataliktikus lebontásának »érzékeld és lőj« módszere”), Journal of Physical Chemistry B 106 (2002. január 31.): 788–94. o.

^{477} A. G. Panov et al., „Photooxidation of Toluene and p-Xylene in Cation-Exchanged Zeolites X, Y, ZSM-5, and Beta: The Role of Zeolite Physicochemical Properties in Product Yield and Selectivity” („Toluén és p-xilén fotooxidációja kationcserélt zeolitokban: X, Y, ZSM-5, és Béta. A zeolit fiziokémiai tulajdonságainak hatása a termékhozamra és szelektivitásra.”), Journal of Physical Chemistry B 104 (2000. június 22.): 5706–14. o.

^{478} Gabor A. Somorjai és Keith McCrea, „Roadmap for Catalysis Science in the 21st Century: A Personal View of Building the Future on Past and Present Accomplishments” („A katalízistudomány XXI. századi pályája: személyes vélemény a jövő felépítéséről a múlt- és jelenbeli eredmények alapján”), Applied Catalysis A:General 222.1–2 (2001): 3–18. o., Lawrence Berkeley National Laboratory number 3.LBNL-48555, http://www.cheric.org/. Lásd még Zhao, Lu és Millar, „Advances in mesoporous molecular sieve MCM-41” („Előrelépések az MCM-41 mezoporózus molekuláris szűrő területén”), Industrial & Engineering Chemistry Research 35 (1996): 2075–90. o.

^{479} NTSC/NSET-jelentés, National Nanotechnology Initiative: The Initiative and Its Implementation Plan (Nemzeti nanotechnológiai kezdeményezés: A kezdeményezés és a megvalósítási terve), 2000. július, http://nano.gov/node/243.

^{480} Wei-xian Zhang, Chuan-Bao Wang és Hsing-Lung Lien, „Treatment of Chlorinated Organic Contaminants with Nanoscale Bimetallic Particles” („Klórozott szerves szennyező anyagok kezelése nanoméretű bimetál részecskékkel”), Catalysis Today 40 (1988. május 14.): 387–95. o.

^{481} R. Q. Long és R. T. Yang, „Carbon Nanotubes as Superior Sorbent for Dioxin Removal” („A szén nanocsövek mint jobb abszorbensek a dioxin-eltávolításban”), Journal of the American Chemical Society123.9 (2001): 2058–59. o.

^{482} Robert A. Freitas, Jr. „Death Is an Outrage!” („A halál botrányos!”), előadás az V. AlcorConference on Extreme Life Extension konferencián, Newport Beach, 2002. november 16., http://www.rfreitas.com/Nano/DeathIsAnOutrage.htm.

^{483} Például az ötödik éves BioMEMS-konferencia, 2003. június, San Jose, http://www.knowledgepress.com/events/11201717.htm.

^{484} A tervezett négykötetes sorozat első két kötete: Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine (Nanogyógyászat, I. kötet, Basic Capabilities (Alapképességek), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999); Nanomedicine, IIA. kötet, Biocompatibility (Biokompatibilitás), (Georgetown: Landes Bioscience, 2003.); http://www.nanomedicine.com.

^{485} Robert A. Freitas Jr., „Exploratory Design in Medical Nanotechnology: A Mechanical Artificial Red Cell” („Kísérleti tervezés az orvosi nanotechnológiában: a mechanikus mesterséges vörösvértest”),Artificial Cells, Blood Substitutes, and Immobilization Biotechnology 26 (1998): 411–30. o., http://www.foresight.org.Nanomedicine/Respirocytes.html.

^{486} Robert A. Freitas Jr., „Microbivores: Artificial Mechanical Phagocytes using Digest and Discharge Protocol” („Mikrobivorok: megemésztő- és kiürítő-protokollt alkalmazó mesterséges mechanikus fagociták”), Zyvex előzetes megjelenés, 2001. március, http://www.rfreitas.com/Nano/Microbivores.htm; Robert A. Freitas Jr., „Microbivores: Artificial Mechanical Phagocytes” („Mikrobivorok: mesterséges mechanikus fagociták”), Foresight Update no. 44, 2001. március 31., 11–13. o., http://www.imm.org/Reports/Rep025.html; lásd még a mikrobivorokat ábrázoló képeket a Nanomedicine Art Gallery-ben,http://www.foresight.org/Nanomedicine/Gallery/Species/Microbivores.html.

^{487} Robert A. Freitas Jr., Nanomedicine, vol. I, Basic Capabilities, 9.4.2.5. szakasz, „Nanomechanisms for Natation” („Nanomechanizmusok úszáshoz”), (Georgetown: Landes Bioscience, 1999), 309–12. o., http://www.nanomedicine.com/NMI/9.4.2.5.htm.

^{488} George Whitesides, „Nanoinspiration: The Once and Future Nanomachine” („Nanoinspiráció: a volt és leendő nanogépezet”), Scientific American 285.3 (2001. szeptember 16.): 78–83. o.

^{489} „Einstein Brown-mozgás közelítése szerint egy másodperc eltelte után szobahőmérsékleten a folyékony víz molekulái átlagosan ~50 mikron távolságra diffundálnak (~400 000 molekulaátmérő), míg egy 1 mikron nagyságú nanorobot ugyanabba a folyadékba merítve ugyanannyi idő alatt mindössze ~0,7 mikronra távolodna el (0,7 átmérőnyire). Ennek értelmében a Brown-mozgás legfeljebb kisebb navigációs hibaforrás az orvosi nanorobotok mozgása szempontjából.” Lásd K. Eric Drexler et al., „Many Future Nanomachines: A Rebuttal to Whitesides’ Assertion That Mechanical Molecular Assemblers Are Not Workable and Not a Concern” („Sok jövőbeli nanogépezet: válasz Whiteside kijelentésére, miszerint a mechanikus molekuláris összeszerelők nem működhetnek és nem adnak okot aggodalomra”), Debate about Assemblers („Vita az összeszerelőkről”), Institute for Molecular Manufacturing, 2001, http://www.imm.org/SciAmDebate2/whitesides.html.

^{490} Tejal A. Desai, „MEMS-Based Technologies for Cellular Encapsulation” („MEMS-alapú technológiák a sejtbetokozódáshoz”), American Journal of Drug Delivery 1.1 (2003): 3–11. o., az abstract megtekinthető: http://www.ingentaconnect.com/search/expand?pub=infobike://adis/add/2003/00000001/00000001/art00001.

^{491} Ahogy Douglas Hofstadter idézi in: Gödel, Escher, Bach: An Eternal Golden Braid (Gödel, Escher, Bach: Egybefont gondolatok birodalma), (New York: Basic Books, 1979) c. könyvében.

^{492} A szerző egy céget irányít, a FATKAT-ot (Financial Accelerating Transactions by Kurzweil Adaptive Technologies), ami számítógépes mintázatfelismerést végez pénzügyi adatokon, és ez alapján hoz tőzsdei befektetési döntéseket. http://www.FatKat.com.

^{493} Lásd a második fejezetben a számítógép-memóriák és általában véve az elektronika ár–teljesítmény-arányának javulását.

^{494} Az elszabadult MI az a forgatókönyv, amikor, ahogy Max More leírja, „a szuperintelligens gépek, amelyeket eredetileg az ember javára fogtak munkára, hamarosan lehagynak minket.” Max More, „Embrace, Don’t Relinquish, the Future” („Ne tiltsuk a jövőt, hanem öleljük magunkhoz”), http://www.kurzweilai.net/embrace-dont-relinquish-the-future. Lásd még Damien Broderick leírását a „mag MI”-ről: „Az önfejlesztő »mag MI« hihetetlenül lassan futna egy korlátozott gépi szubsztráton. A lényeg viszont, hogy képes fejleszteni magát, és egy ponton olyan hirtelen fejlődést ér el, hogy elsöpörve az architekturális akadályokat megtervezi saját továbbfejlesztett hardverét, sőt talán meg is építi azt (ha megengedjük neki, hogy hozzáférjen egy gyár gépeihez).” Damien Broderick, „Tearing Toward the Spike” („Száguldás a csúcs felé”), előadás az „Australia at the Crossroads? Scenarios and Strategies for the Future” („Ausztrália válaszúton? Forgatókönyvek és stratégiák a jövőre nézve”), (2000. április 31–május 2.).

^{495} David Talbot, „Lord of the Robots” („A robotok ura”), Technology Review (2002. április).

^{496} Heather Havenstein azt írja, hogy „a science-fiction-írók által kiagyalt, azóta elértéktelenedett fogalmak az emberek és a gépek összeolvadásáról az 1980-as években besározták az MI képét, mivel az MI-t úgy fogták fel, mint ami képtelen megfelelni a benne rejlő lehetőségeknek.” Heather Havenstein, „Spring Comes to AI Winter: A Thousand Applications Bloom in Medicine, Customer Service, Education and Manufacturing” („Tavasz az MI-k telében: ezernyi alkalmazási terület borul virágba az orvoslástól az ügyfélszolgálatokon és az oktatáson át a gyártásig”), Computerworld, 2005. február 14. Ez a besározott kép vezetett el az „MI-télhez”, ami „Richard Gabriel kifejezése a LISP mesterséges intelligencia nyelv és maga a mesterséges intelligencia iránti, a nyolcvanas években tetőző lelkesedéshullám 1990–94 körüli összeomlására.” Duane Rettig így ír erről: „…a ’80-as évek elején a cégek meglovagolták a nagy MI-hullámot, és a nagyvállalatok dollármilliárdokat öntöttek az MI-felhajtásba, ami évtizedeken belül gondolkodó gépeket ígért. Amikor viszont az ígéretek teljesítése nehezebbnek bizonyult, mint kezdetben hitték, az MI-hullám összeomlott, és vele együtt a LISP-nyelv, mivel szorosan összekapcsolták a mesterséges intelligenciával. Ezt nevezzük MI-télnek.” Duane Rettig idézve in: „AI Winter” („MI-tél”), http://c2.com/cgi/wiki?AiWinter.

^{497} Az 1957-ben írt General Problem Solver (általános problémamegoldó, GPS) számítógépes program, olyan szabályok révén volt képes feladatokat megoldani, amelyek lehetővé tették, hogy a feladatban kitűzött célt alcélokra bontsa, majd ellenőrizze, hogy egy adott alcél elérése közelebb viszi-e a fő cél megoldásához. Az 1960-as évek elején Thomas Evan megírta az ANALOGY-t, egy „programot, [ami] az IQ-tesztekből és az egyetemi felvételi feladatsorokból vett A:B::C:? formában felvetett geometriai-analógiai problémákat oldott meg.” Boicho Kokinov és Robert M. French, „Computational Models of Analogy-Making” („Az analógiák felállításának számítástechnikai modelljei”), in L. Nadel, szerk., Encyclopedia of Cognitive Science (A kognitív tudomány enciklopédiája), 1. kötet (London: Nature Publishing Group, 2003), 113–18. o. Lásd még A. Newell, J. C. Shaw és H. A. Simon, „Report on a General Problem-Solving Program” („Egy általános problémamegoldó program bemutatása”), Proceedings of the International Conference on Information Processing (Paris: UNESCO House, 1959), 256–64. o.; Thomas Evans, „A Heuristic Program to Solve Geometric-Analogy Problems” („Heurisztikus program geometriai analóg problémák megoldásához”), in M. Minsky, szerk., Semantic Information Processing (Szemantikus információfeldolgozás), (Cambridge: MIT Press, 1968).

^{498} Sir Arthur Conan Doyle, „The Red-Headed League” („Vörösök szövetsége”), 1890, http://www.eastoftheweb.com/short-stories/UBooks/RedHead.shtml.