Az Egyesült Államok hadseregének tudományos kutatási prioritásokat javasló öttagú Army Science Advisory Group (ASAG – a Hadsereg Tudományos Tanácsadó Csoportja) egyik tagja vagyok. Eligazításaink, tanácskozásaink és ajánlásaink ugyan bizalmasak, de a hadsereg és az Egyesült Államok minden más haderőneme által követett néhány általános technológiai irányt közzétehetem.

Dr. John A. Parmentola, az amerikai hadsereg kutatás- és laboratóriumvezetési igazgatója és kapcsolattartója az ASAG-vel, a Védelmi Minisztérium „átalakulási” folyamatát „igen érzékeny, hálózatközpontú, gyors döntésre alkalmas, a ranglétra minden szintjén kiváló, bármely csatatéren megsemmisítő tömeghatásra képes” elmozdulásként írja le.^{601} A fejlesztési fázisban lévő és az ütemterv szerint a század második évtizedében bevezetendő Jövő Harci Rendszert (FCS-t, Future Combat Systemet) „kisebbként, könnyebbként, gyorsabbként, halálosabbként és okosabbként” jellemzi.

Drámai változásokat terveznek a jövőbeli háborús hadrend és technológia terén. A részletek ugyan valószínűleg változnak, de a hadsereg jelenleg nagyjából 2500 katonából álló harccsapat-dandárokat (BCT-ket, Brigade Combat Teameket), ember nélküli robotikus rendszereket és FCS-felszereléseket képzel el. Egy egyszerű BCT mintegy 3300 platformból állna, minden egyes platform intelligens számítási készséggel rendelkezne. A BCT-nek közös, megfelelően értelmezett műveleti képe (COP-je, common operating picture-je) lenne a csatatérről, és valamennyi katona változatos eszközökön – köztük retinális kijelzőkön és a „fejen viselt kijelzők” más formáin –, a jövőben pedig közvetlen neurális kapcsolaton keresztül jutna hozzá az információhoz.

A hadsereg célja egy BCT 96, egy teljes hadosztály 120 órán belüli hadrendbe állítása. A katonák jelenlegi 45 kilogrammnyi felszerelése új anyagokkal és eszközökkel kezdetben 18-ra csökken, miközben a hatékonyság drámai módon javul. A felszerelés egy részét „robotöszvérekre” rakják.

A kevlár új formáját felhasználva új egyenruhaanyagot fejlesztenek, polietilén-glikolban megkötött szilikátos (kovasavas) nanorészecskékkel. Hétköznapi használatban az anyag rugalmas, nyomásra viszont azonnal gyakorlatilag áthatolhatatlan, késsel szemben is ellenálló masszát formál. A hadsereg Katonai Nanotechnológiai Intézete az MIT-n a harcosok fizikai erejét jelentősen növelő, exoskeletonnak (mesterséges külső váznak) nevezett nanotechnológia-alapú anyagot fejleszt a nehéz felszerelés mozgatásához.^{602}

Az Abrams tank hadi használatának húszéves története alatt mindössze három áldozattal, azaz figyelemre méltó túlélési statisztikával rendelkezik, ami a fejlett páncélanyagok és a közelébe kerülő fegyverek, például rakéták elleni intelligens tervezés eredménye. Mindazonáltal a tank több mint hetven tonna, és ezt a számot jelentősen csökkenteni kell ahhoz, hogy az FCS kisebb rendszerekre kitalált céljainak megfeleljen.

Az új, könnyű, de ultraerős nanoanyagok (mint a műanyagokkal kombinált, az acélnál ötvenszer erősebb nanocsövek) a rakétatámadások elhárításához használt növekvő számítógépes intelligenciával együtt drasztikusan csökkentik a szárazföldi harci rendszerek súlyát.

Az ember nélküli légi járművek (UAV-k, Unmanned Aerial Vehicle-ek), avagy drónok használata felé mutató, a legutóbbi iraki és afganisztáni hadjáratban bevetett felfegyverzett Predatorral kezdődött trend fel fog gyorsulni. A katonai kutatások közé tartozik a madárméretű, pontos, felderítési és harci küldetésre egyaránt alkalmas mikrodrónok fejlesztése is. A valódi poszméh bal és jobb oldali látórendszerének bonyolult interakcióján alapuló navigáló képesség nemrégen kivitelezett visszafejtését alkalmazzák majd ezekre az apró repülő szerkezetekre.

Az FCS központjában önszerveződő, minden egyes katonától és a felszerelés összes darabjától információt gyűjtő, és fordítva, a pontos információmegjelenítőket és fájlokat valamennyi részt vevő személyhez és géphez visszajuttató, erősen elosztott kommunikációs hálózat áll majd. Nem lesznek ellenséges támadással szemben sebezhető, központosított kommunikációs központok. A kommunikációs rendszer integritásának fenntartása és az információ ellenséges erők általi feltörésének és meghamisításának elhárítása nyilvánvalóan a legfontosabb prioritások egyike lesz. Ugyanez az információbiztonsági technológia – mind elektronikai eszközökkel, mind szoftveres kórokozókat használó kiberhadviseléssel – kerül alkalmazásra az ellenség kommunikációjának megsemmisítése, összezavarása, megszakítása és a sorai közé szivárgás során is.

Az FCS nem egyszeri program, hanem a robusztus, önszervező, elosztott és biztonságos kommunikációval támogatott, távirányítású, önálló döntésképességű, miniatürizált, robotikus katonai rendszerek kifejlesztését célzó erőfeszítések mintapéldája.

Az Egyesült Államok Összhaderőnemi Parancsnokságának (a fegyveres szolgálatot megváltoztató ötletek kidolgoztatásáért és megvalósíttatásáért felelős) Alpha projektje a 2025-ös haderőt „a küldetés határain belül… bizonyosszintig növelhető, ellenőrzött vagy teljes autonómiával rendelkező” taktikai autonóm harcosokat (TAC-ket, tactical autonomous combatantokat) is magába foglaló, „nagymértékben robotikus” erőnek képzeli el.^{603} A TAC-k széles mérettartományban beszerezhetők lesznek a nano- és mikrobotoktól a nagy UAV-kon és más járműveken át a bonyolult terepeken mozogni képes, egészében automatizált rendszerekig. Egy, a NASA-nál fejlesztésben lévő innovatív terv kígyó formájában képzel el katonai alkalmazásokat.^{604}

A 2020-as évek önszerveződő apró robotrajainak koncepciójához kapcsolódó programok egyike a Haditengerészeti Kutatóiroda Autonóm Intelligens Hálózat és Rendszerek (AINS, Autonomous Intelligent Network and Systems) ember nélküli, autonóm vízi, szárazföldi és légi robotok drónseregét felvázoló programja. A projektvezető Allen Moshfegh által „bevehetetlen égi internetnek”^{605} nevezett kezdeményezésben a rajokat humán parancsnokok irányítják decentralizált utasítási és vezérlési rendszerben.

A rajintelligencia tervezésével átfogó kutatások foglalkoznak.^{606} A rajintelligencia azt írja le, hogyan alakulnak ki komplex viselkedési formák viszonylag egyszerű szabályokat követő nagyszámú egyedi ágensből.^{607} Rovarrajok sokszor bonyolult problémákra is képesek intelligens megoldásokat kidolgozni, például azon tény ellenére is meg tudják tervezni egy telep felépítését, hogy a raj egyetlen tagja sem rendelkezik a tervezéshez megkövetelt adottságokkal.

A DARPA 2003-ban jelentette be, hogy egy 120 (a robotika-úttörő Rodney Brooks alapította I-Robot által épített) katonai robotból álló zászlóaljat látnak el rajintelligencia-szoftverrel; a cél rovarok szervezett viselkedésének utánzása.^{608} Ahogy a robotikus rendszerek mind kisebbek és gyakoribbak lesznek, az önszerveződő rajintelligencia alapelvei egyre fontosabb szerephez jutnak.

A hadseregen belül azt is elismerik, hogy csökkenteni kell a fejlesztésekre szánt időt. Történelmi távlatban nézve a katonai projektek általában több mint egy évtized alatt jutnak el a kutatási fázistól a bevetésig. Mivel sok fegyverrendszer már a csatamezőre kerülve elavult, a fejlesztési időnek lépést kell tartania a technológiai paradigmaváltás ütemének tízévenkénti feleződésével. Az egyik lehetséges megoldás az új fegyverek szimulációkban történő fejlesztése és tesztelése. Ez a hagyományos eljárásoknál – ahol a prototípusgyártás vagy a tényleges használat során a fegyver gyakran megsemmisül – gyorsabb tervezést, kivitelezés és tesztelést tesz lehetővé a fegyverrendszerek esetében.

Egy másik kulcstrend a kezelőszemélyzetnek a harc helyszínétől való eltávolítása, ami a katonák túlélési rátáját javítja lényegesen. Ez úgy valósítható meg, hogy megengedjük a katonáknak a rendszerek távoli vezetését, irányítását. Ha kivesszük a vezetőt, a jármű kockázatosabb küldetésekben is részt vehet, és sokkal manőverezhetőbbé tervezhető. Ha már nem kell eleget tenniük az emberi életet óvó átfogó elvárásoknak, az eszközök akár pirinyók is lehetnek. A tábornokok még messzebbre húzódhatnak vissza. Tommy Franks katari bunkeréből irányította az afganisztáni háborút.

Intelligens por. A DARPA még a madaraknál és a poszméheknél is parányibb „intelligens por” nevű készülékeket, a gombostűfejnél nem sokkal nagyobb komplex érzékelőrendszereket fejleszt. Ha elkészülnek velük, a szerkezetek millióiból álló rajok mélyen az ellenséges területre dobhatók, és végső soron nagyon részletes felderítést végezve támadó katonai küldetéseket (például nanofegyverek leszerelését) támogathatnak. Az intelligenspor-rendszerek áramellátását nanotervezett üzemanyagcellák, valamint a saját mozgásukból keletkező energia, a szél és a hőáramlatok átalakítása biztosítják.

Meg akarjuk találni az ellenség egy kulcsfontosságú személyét? Elrejtett fegyvereket kell lokalizálni? Lényegében folyamatosan nagyszámú, láthatatlan kém figyelheti az ellenséges terület minden négyzetcentiméterét. Minden személyt és fegyvert azonosíthat (hő- és elektromágneses képalkotó módszerekkel, esetleg DNS-teszttel vagy másként), sőt ellenséges célpontok megsemmisítését előirányzó küldetéseket is elvégezhet.

Nanofegyverek. Az intelligens poron túli következő lépést a nagyobb méretű fegyvereket elavulttá tevő nanotechnológia-alapú fegyverek jelentik. Az ennyire elosztott haderőt az ellenség csak a saját naonotechnológiájával képes ellensúlyozni. Ráadásul ha a nanoszerkezeteket az önreprodukció képességével egészítjük ki, sokkal többet meg tudnak tenni – igaz, egyben a nyolcadik fejezetben tárgyalásra kerülő súlyos veszélyforrásokat is jelenthetnek.

A nanotechnológiát katonai feladatok széles skálájára alkalmazták már. Közéjük tartoznak a páncél javítását célzó nanotechbevonatok, a vegyi és biológiai ágenseket detektáló és azonosító chiplaboratóriumok, a területekfertőtlenítésére szánt nanoméretű katalizátorok, az önmagukat különböző helyzetek függvényében újraszerkesztő intelligens anyagok, a sebesülések elfertőződését csökkentő, egyenruhába integrált csíraölő nanorészecskék, a rendkívül erős anyagok létrehozására alkalmas, műanyaggal egyesített nanocsövek és az öngyógyító anyagok. Az Illinois Egyetemen például folyékony monomer mikrogömböket és műanyag mátrixkatalizátort tartalmazó öngyógyító műanyagot fejlesztettek. Ha valami elreped, a mikrogömbök széttörnek, és automatikusan megjavítják a repedést.^{609}

Intelligens fegyverek. A célpont megtalálásának reményében kilőtt buta lövedékektől mára eljutottunk a maguktól több ezer taktikai döntést hozó intelligens robotrepülőkig. A golyók azonban alapvetően pici, buta lövedékek maradtak; intelligenssé tenni őket egy másik katonai cél.

A katonai fegyverek méretcsökkenése és növekedő száma mellett nem várható el és nem is kivitelezhető, hogy minden egyes eszközt emberi ellenőrzés alatt tartsunk. Tehát az autonóm kontroll szintjének növelése szintén fontos cél. Mihelyt a gépi intelligencia utoléri a biológiai humán intelligenciát, sokkal több rendszer válik teljesen autonómmá.

VV. Virtuálisvalóság-környezeteket már használnak távolról irányított rendszerek, például az Egyesült Államok légierejéhez tartozó Predator UAV vezérlésére.^{610} Sőt, ha egy katona a fegyverrendszer (például egy Abrams tank) belsejében tartózkodik, nem várjuk el tőle, hogy kinézzen az ablakon, hogy lássa, mi történik. A virtuálisvalóság-környezeteknek biztosítaniuk kell, hogy érzékeljük a valódi környezetet, és tényleges kontrollunk legyen fölötte. A rajfegyverekkel megbízott humán parancsnokoknak is szükségük lesz specializált virtuálisvalóság-környezetekre, hogy elképzelésük legyen az ezen elosztott rendszerek által összegyűjtött komplex információkról.

A 2030-as évek végére, a 2040-es évek elejére az emberi test 3.0-s változatához és a nem biológiai intelligencia túlsúlyba kerüléséhez közeledve a kiberhadviselés központi kérdéssé válik. Ha minden információ, akkor a saját információ ellenőrzésének képessége és az ellenség kommunikációjának, parancsainak, valamint kontrolljának megbontása lesz a katonai siker elsődleges meghatározója.

…a tanulásra

„A tudomány rendszerezett tudás. A bölcsesség rendszerezett élet.”

Immanuel Kant (1724–1804)

A gazdagabb közösségeket is beleszámítva a világ legtöbb részén az oktatás nem sokat változott a XIV. századi Európa kolostoriskola-modellje óta. Az iskolák változatlanul épületek és tanárok szűkös forrásain alapuló, erősen központosított intézmények. Az oktatás minősége rendkívül változó, a helyi közösség gazdagságától függ (a vagyonadóból történő támogatásának amerikai hagyománya egyértelműen súlyosbítja az egyenlőtlenségeket), így járulva hozzá a tudás megszerzésének lehetőségében mutatkozó különbségek fenntartásához.

Az összes többi intézményhez hasonlóan az oktatásban is a decentralizált rendszer felé haladunk. A jövőben mindenki gyorsan hozzá fog férni a legmagasabb szintű ismeretekhez és tanításhoz. Jelenleg az átalakulás korai szakaszánál tartunk, de máris megjelentek és elérhetők a világhálón tárolt óriási ismeretanyagok, a hasznos keresőmotorok, a jó minőségű, nyílt webes tanszoftverek és az egyre hatékonyabb, számítógéppel támogatott tanulás. Mindezek széles körű és olcsó hozzáférést biztosítanak az oktatáshoz.

A legtöbb nagy egyetem bőséges, sok esetben ingyenes online tanfolyamokat biztosít. E törekvés élenjárója az MIT nyílttanfolyam-szoftver (OCW, OpenCourseWare) kezdeményezése. Az MIT az általa kínált tanfolyamok felét, 900-at kínálja ingyen a weben.^{611} Brigitte Bouissou például ezt írja: „franciaországi matematikatanárként meg szeretném köszönni az MIT-nek… a saját óráim előkészítésében sokat segítő, világos előadásokat.” Sajid Latif pakisztáni pedagógus saját tanmenetébe integrálta az MIT OCW tanfolyamát. Oktatásuk fontos részeként pakisztáni diákjai rendszeresen jelen vannak a virtuális MIT-órákon.^{612} Az MIT szándéka, hogy 2007-ig mindenki hozzáférjen online és nyílt forráskódú (nem kereskedelmi célra költségmentes) tanfolyamaihoz.

Az Egyesült Államok hadserege az összes nem fizikai kiképzésnél alkalmaz webalapú oktatási eszközöket. A hozzáférhető, olcsó és egyre jobb minőségű, weben beszerezhető tanfolyamszoftverek is gyorsítják az otthoni tanulás irányába mutató trendet.

Mint ahogy a második fejezetben tárgyaltuk, a magas szintű, internetalapú audiovizuális kommunikáció infrastrukturális költségei gyorsan, nagyjából évi 50 %-os mértékben csökkennek. Az évtized végére kivitelezhető lesz, hogy a világ fejletlenebb régiói az óvodától a doktori tanulmányokig az összes szinten nagyon olcsón magas szintű oktatáshoz férjenek hozzá. Az oktatáshoz való hozzáférést ne korlátozza többé a szerencse – arra, hogy rendelkezésre áll-e minden egyes városban képzett tanár, vagy sem.

A számítógéppel támogatott tanítás (CAI; computer-assisted instruction) egyre intelligensebbé válásával jelentősen bővül az a lehetőség, hogy a tanulói élmény minden egyes diák személyére szabható legyen. Az oktatói szoftverek új generációja modellezni tudja az összes diák erős és gyenge pontjait, majd stratégiát dolgoz ki, hogy az adott diák problématerületére összpontosítson. Az általam alapított Kurzweil Educational Systems vállalat több tízezer iskola olvasási rendellenességekkel küszködő diákja számára kínál a közönséges nyomtatott anyagokhoz hozzáférést biztosító, az olvasási készségüket javító szoftvereket.^{613}

A jelenlegi sávszélesség korlátai és a hatékony háromdimenziós kijelzők hiánya miatt a szokásos webes hozzáféréssel elérhető virtuális környezetek még nem pályáznak az „ott lenni” élményre, de ez meg fog változni. A század második évtizedének elején az audiovizuális virtuálisvalóság-környezetek teljes bemerülést kínálók, magas felbontásúak és meggyőzőek lesznek. A legtöbb egyetem követi az MIT-t; a diákok egyre gyakrabban fognak virtuális órákra járni. A virtuális környezetek magas szintű virtuális laboratóriumokat bocsátanak rendelkezésükre, amelyekben kémiával, atomfizikával és sok más tudományterülettel foglalkozhatnak. A diákok interakcióba tudnak lépni a virtuális Thomas Jeffersonnal vagy Thomas Edisonnal, sőt virtuális Thomas Jeffersonokká válhatnak. Az órák minden szinten, sok nyelven elérhetőek lesznek. A magas szintű, nagy felbontású virtuális osztálytermekbe való belépéshez szükséges eszközök akárhol beszerezhetők, és még a harmadik világ országaiban is megfizethetőek lesznek. Totyogó gyerektől a felnőttekig bármilyen korú diák bármikor és bárhonnan a világ legjobb oktatásában részesülhet.

Az oktatás természete a nem biológiai intelligenciával való egyesülésünkkor ismét megváltozik. Lehetőségünk lesz tudásunkat és képességeinket legalább intelligenciánk nem biológiai részeibe letölteni. Gépeink manapság rutinszerűen végzik ezt. Ha azt akarjuk, hogy a laptop naprakész beszéd- és betűfelismerő, fordító-, internetkereső készséggel rendelkezzen, a számítógépnek mást sem kell tennie, csak gyorsan letöltenie a helyes mintázatokat (szoftvert). Biológiai agyunkban még nincs hasonló kommunikációs kapu a tanulást képviselő idegsejtek közötti kapcsolatok és az ingerületátvivő anyagok mintázatainak letöltésére. Ez egyike a mostani gondolkodáshoz használt biológiai paradigma számos korlátjának. Korlát, amelyet a szingularitásban legyőzünk.

…a munkára

„Mert ha minden szerszám parancsra, vagy a maga jószántából el tudná végezni munkáját… ha így a vetélőfa is magától szőne s a lantverő pálcika is magától játszana: nem volna akkor szükségük se az építőmestereknek mesterlegényekre, se az uraknak szolgákra.”

(Arisztotelész – ford. Szabó Miklós)

„Az írás feltalálása előtt mindenbe azonnal betekintést nyerhettünk (legalábbis az érintett személyek kis csoportjának tudásába). Kezdetben minden új. A jelenkorban szinte az összes művészi tevékenységet annak tudatában végezzük, hogy mit tettek korábban és még korábban. A korai poszthumán korban a dolgok ismét újak lesznek, mert Homérosz, Da Vinci vagy Shakespeare semmi olyat nem alkotott még meg, amihez az emberénél magasabb szintű képességek kellenek.”

(Vernor Vinge)^{614}

„[Tudatom] egy része az interneten él, és úgy tűnik, mindig ott van… Egy diák kinyithat egy tankönyvet. A televízió hang nélkül van bekapcsolva… Fejhallgatón hallgatnak zenét… van egy házifeladat-ablak, e-maillel és azonnali üzenetküldővel… Egy több feladatot párhuzamosan végrehajtó diák jobban szereti az online világot, mint a szemtől szembenit. »A valódi élet – mondja – csupán eggyel több ablak.«”

(Christine Boese

Sherry Turkle-nak,

az MIT-professzorának észrevételeiről beszámolva)^{615}

1651-ben Thomas Hobbes az „ember életét” „magányosnak, szegénynek, csúnyának, állatiasnak és rövidnek” jellemezte.^{616} Tisztességes értékelés volt ez a kor életéről, viszont a technológiai haladással, legalábbis a fejlett világban, jócskán túlléptünk ezen a durva állapoton. A születéskor várható élettartam még a fejlődő országokban is csak kissé marad el a fejlettekétől. Egy technológiai váltás általában nem túl jól működő, megfizethetetlen termékekkel kezdődik, amelyeketkicsit jobban működő, drága változatok követnek, aztán jönnek a meglehetősen jó, olcsó termékek. A technológia végül nagyon hatékonnyá válik, mindenhol megjelenik és majdnem ingyenessé lesz. A rádió és a televízió, akárcsak a mobiltelefon, ezt a mintázatot követte. A jelenlegi webhozzáférés az „olcsó és meglehetősen jól működik” fázisban van.

Ma egy évtized a korai és a kései befogadás közti különbség, viszont a paradigmaváltás ütemének évtizedenkénti megduplázódásával a különbség a második évtized közepén öt, a 2020-as évek közepén pedig csak pár év lesz. A GNR-technológiák óriási jólétteremtő potenciáljából kiindulva a létminimum alatti osztály a következő két-három évtizedben eltűnik (lásd a 2004-es Világbank-jelentés ismertetését a második és a kilencedik fejezetben). A változások felgyorsuló üteme miatt a fejlődés azonban valószínűleg egyre erőteljesebb reakciókat fog kiváltani a fundamentalistákból és a ludditákból.

Az MNT-alapú gyártás eljövetelével bármely fizikai termék elkészítési költsége fontonként centekre fog csökkenni. A folyamatot irányító információé úgyszintén. Az utóbbi jelenti a valódi értéket. Már nem vagyunk annyira messze ettől a valóságtól; a tervezéstől és az anyagbeszerzéstől az automatizált gyárak összeszerelő soraiig a mai gyártás összes lépését szoftveralapú folyamatok vezetik. A gyártott termékek ára a létrehozásuk során termékkategóriánként változó, de mindenhol egyenlő arányban, hamarosan a 100%-ot megközelítően növekvő információs folyamatoknak tulajdonítható. A 2020-as évek végére gyakorlatilag az összes termék – ruhák, élelmiszer, energia és természetesen az elektronika – értékét szinte teljesen a bennük lévő információ határozza meg. A jelenhez hasonlóan minden termék- és szolgáltatástípusnak egyszerre lesz védett és nyílt forráskódú változata is.

Szellemi tulajdon. Ha a termékek és szolgáltatások elsődleges értéke az információban rejlik, akkor az információra vonatkozó jogok védelme kritikussá válik az értékes információ létrehozását anyagilag biztosító üzleti modellek támogatásában. A szórakoztatóiparnak a zenék és filmek illegális letöltése ellen folytatott jelenlegi csatározásai kemény harc előhírnökei. Ez a harc akkorra várható, amikor már az összes érték információból épül fel. Az értékes szellemi tulajdon (intellectual property, IP) létrehozását biztosító üzleti modelleket egyértelműen védeni kell, máskülönben maga a szellemi tulajdon előállítása kerül veszélybe. Mindazonáltal, a kényelmes információmásolás miatti nyomás létező valóság, nem szűnik meg, és ha üzleti modelljei nem tartanak lépést a közelvárásokkal, az ipar sokat fog szenvedni.

Például zenei téren ahelyett, hogy az új paradigma vezetője lenne, a lemezipar (egészen mostanáig) görcsösen ragaszkodott a drága album koncepciójához; egy olyan üzleti modellhez, amely szinte semmit nem változott apám ifjúsága óta, amikor az 1940-es években zenészként küszködött. A közönség csak akkor hagy fel a kalózkodással az információs szolgáltatások széles skáláján, ha a kereskedelmi árakat ésszerűnek vélt szinten tartják. A mobiltelefon-szektor tökéletesen példázza a kalózkodásra nem csábító iparágakat. A technológia javulásával csökken a hívások költsége. Ha a mobiltelefon-ipar azon a szinten tartotta volna az árakat, mint amikor gyerek voltam (abban az időben, ha valaki távolsági hívást kezdeményezett, az emberek abbahagytak mindent, amivel épp foglalatoskodtak), a mobiltelefon-hívásokat hasonló – a zenék másolásánál technikailag nem nehezebb – kalózkodások fenyegetnék. De mivel a közvélemény szerint korrektek az árak, általában bűnös cselekedetnek tartjuk a hívásokkal kapcsolatos csalásokat.

Az IP üzleti modellek mindig a változás határán vannak. A filmeket a fájlok nagysága miatt volt nehéz letölteni, de ez is egyre kevésbé okoz problémát. A filmiparnak élen kell járnia az új szabványokért, mint például a kívánság szerinti HD-filmért vívott harcban. A zenészek tipikusan élő fellépésekkel keresik a legtöbb pénzt, ám a következő évtized elején, a teljes bemerülést kínáló virtuális valósággal ezt a modellt is támadások érhetik. Az összes iparágnak folyamatosan újra fel kell találnia üzleti modelljeit, amihez ugyanannyi kreativitás kell, mint magának a szellemi terméknek a létrehozásához.

Az első ipari forradalom testünk határait bővítette ki, a második elménkét bővíti majd. Ahogy már említettem, a múlt században a gyárakban és farmokon alkalmazottak száma az Egyesült Államokban 60%-ról 6%-ra csökkent. A következő évtizedekben virtuálisan az összes fizikai és szellemi rutinmunka automatizálttá válik. A számítógépes műveletek és a kommunikáció nem fog kiterjedni különálló termékekre, például kézi eszközökre, viszont a körülöttünk lévő összes intelligens forrás észrevétlen hálóját jelenti majd. Már a legtöbb mai munka is magában foglalja a szellemi termékek ilyen-olyan formáinak létrehozását és promotálását, akárcsak a személyek közötti közvetlen személyes szolgáltatásokat (egészségügy, állóképesség, oktatás és így tovább) is. Az egyre több szellemi tulajdon – beleértve művészi, szociális és közösségi kreativitásunk minden termékét – megalkotására irányuló trendek folytatódnak, és jelentősen bővülnek tudatunk nem biológiai intelligenciával való egyesülésének köszönhetően. A személyes szolgáltatások nagy része virtuálisvalóság-környezetekbe költözik – különösen akkor, amikor a virtuális valóság kezdi körbevenni összes érzékszervünket.

Decentralizáció. A következő néhány évtized egyik legfontosabb trendje a decentralizáció felé mutat. A mai erőművek erősen centralizáltak és sebezhetőek, az energia szállítása hajókkal és csővezetékeken keresztül történik. A nanotervezett üzemanyagcellák és a napenergia használatának eljövetele lehetővé teszi az energiaforrások tömeges, pontos elosztását, infrastruktúránkba integrálásukat. Az olcsó nanogyártó minigyárakat használó MNT-alapú ipar szintén erősen elosztott lesz. Az a képesség, hogy bármely virtuálisvalóság-környezetben, bárhonnan és bárkivel szinte bármit megcsinálhatunk, elavulttá teszi az irodaépületek és városok jelentette központosított technológiát.

A testek tetszés szerinti, különféle formákká átalakulni képes 3.0-s változatával és a biológia által „adományozott” korlátozott architektúrától immár független, túlnyomórészt nem biológiai agyunkkal alapos kivizsgálásra szorul a „mi az emberi?” kérdése. Az itt leírt valamennyi átalakulás nem hirtelen ugrás, hanem inkább apró lépések sorozata. A lépések megtétele ugyan sietős, de nagy általánosságban a fősodor is gyorsan elfogadja. Vegyük figyelembe, hogy például az olyan új szaporodási technológiák, mint az in vitro megtermékenyítés először ellentmondásosnak tűntek, de hamarosan széles körben használták és elfogadták őket! Másrészt, a változások mindig kiváltanak az ütemük növekedésévelegyre erőteljesebbé váló fundamentalista és luddita ellenlépéseket. Ám a kétségtelen ellentmondás dacára gyorsan egyértelművé válik az emberi egészség, gazdagság, kifejezési formák, alkotókedv és tudás szédítő nyeresége.

…a játékra

„A technológia a világegyetem rendszerezésének módja – azért, hogy ne kelljen átélnünk.”

(Max Frisch: Homo Faber)

„Az élet vagy merész kaland, vagy semmi.”

(Helen Keller)

A játék csak egy másik változata a munkának; összes formájában bensőséges szerepet játszik az emberi tudás felhalmozásában. A babákkal és kockákkal játszó gyerek saját élményein keresztül szerzi meg az ismereteket. A táncmozdulatokkal játszó emberek együttműködő alkotói folyamatban vesznek részt (gondoljunk a nemzet legszegényebb környékeinek utcasarkain felnőtt kölykökre, akik létrehozták például a hip-hop mozgalmat elindító break táncot!). Einstein félretette svájci szabadalmi hivatalnokként végzett munkáját, és játékos elmekísérletekbe kezdett. A speciális és általános relativitás maradandó elméletének a megalkotása lett az eredmény. Ha a háború a feltalálás apja, akkor a játék az anyja.

Már ma sincs egyértelmű különbség az egyre kifinomultabb videojátékok és az oktatási szoftverek között. A 2004 szeptemberében forgalomba került The Sims 2 saját motivációkkal és szándékokkal rendelkező MI-alapú karaktereket használ. Az előregyártott forgatókönyv nélküli karakterek kiszámíthatatlanul viselkednek, interakcióikból bontakozik ki a történetvonal. Bár játéknak tartják, a benne részt vevők számára a közösségi tudatosság kialakulásába enged betekintést. Akárcsak a sportokat egyre valósághűbb részletekkel és megértéssel szimuláló játékok.

A 2020-as évekre a teljes bemerülést kínáló virtuális valóság lenyűgöző környezetek és élmények óriási játszótere lesz. A VV kezdetben a másokkal való kommunikációt vonzó formákban, nagy távolságból és a kiválasztható környezetek széles skáláját nyújtva teszi lehetővé. Ezért lesz hasznos. A környezetek először nem lesznek teljesen meggyőzőek, a 2020-as évek végére viszont már nem lehet megkülönböztetni őket a tényleges valóságtól. Kiterjednek az összes érzékszervünkre és érzelmeink neurológiai megfelelőire is. A 2030-as évekbe lépve ember és gép, valódi és virtuális valóság, vagy munka és játék között nem lesz többé nyilvánvaló különbség.

…a kozmosz intelligens sorsára:
miért vagyunk valószínűleg egyedül a világegyetemben

„A világegyetem nemcsak különösebb, mint azt feltételezzük, hanem még annál is különösebb, mint azt képesek lennénk feltételezni.”

(J. B. S. Haldane)

„Vajon az univerzum miért kérdőjelezi meg magát egyik legkisebb teremtményén keresztül?”

(D. E. Jenkins, anglikán teológus)

„Min dolgozik az univerzum? Jelenlegi tudásunk alapján azt mondhatjuk, nem kérdésekre keresi a választ… Ehelyett önmagát számítja ki. A standard modell szoftver vezérelte univerzum-kvantummezőket, vegyületeket, baktériumokat, emberi lényeket, csillagokat és galaxisokat teremt. Számításai közben pedig a fizika törvényei által megengedett legvégső pontossággal leképezi saját téridő-geometriáját. A számítás maga a lét.”

(Seth Lloyd és Y. Jac Ng)^{617}

A Kopernikusz előtti időkből származó naiv kozmoszértelmezésünk szerint a Föld helyezkedik el a világegyetem középpontjában, és az emberi intelligencia annak legnagyobb ajándéka (Isten után). A mai, tudományosabb nézet szerint annak a valószínűsége, hogy egy csillagrendszerben technológiateremtő fajnak otthont adó bolygó legyen, rendkívül kicsi (például egy a millióhoz), az univerzumban mégis olyan sok (soktrillió) csillag van, hogy közülük bizonyosan több (akár milliárd vagy billió) is rendelkezhet fejlett technológiával.

A SETI – (Search for Extraterrestrial Intelligence – „a földön kívüli élet után kutató” program) – ezt a megközelítést képviseli, és a jól értesült emberek általában osztják ezt a nézetet. Ám több okunk is van kételkedni a SETI azon feltevésében, hogy a földön kívüli intelligencia olyan gyakori jelenség lehet.